Mit nevezünk nárcizmusnak, és mikortól beszélhetünk annak egy olyan formájáról, mely rosszindulatú és toxikus emberi viselkedésben nyilvánul meg?

Figyelem!

Az itt összefoglalt információ a jelenség jobb megértése, a saját helyzetünk beazonosítása és saját érdekeink képviselete és védelme céljából készült. Semmiképpen nem alkalmas orvosi diagnózis felállítására vagy mások megalázására.

A „nárcizmus” egy gyüjtőfogalom, ami olyan jelenségre utal, amikor egyes emberek vagy csoportok bizonyos viselkedési mintákat, jellemzőket mutatnak fel, melyek újra és újra ismétlődnek, akár különböző élethelyzetekben. A nárcizmus magában foglalhat több személyiségzavart is, pl pszichopátiát, szociopátiát, hisztérikusságot, borderline-t stb. A nárcizmusnak különféle fokozatai vannak, amely a legveszélyesebb sorozatgyilkostól, az idegesítő, bajkeverő vagy éppen „kolduló” emberekig sokféle formát felvehet. A nárcizmus kifejezés általában negatív értelemben használt, mivel az „önszeretet” egy eltorzult változatára utal, pedig létezik egészséges nárcizmus is. Az önszeretet segít abban, hogy megkülönböztessük magunkat a környezetünktől és kiálljunk a saját érdekeinkért. Aki nem szereti önmagát, az mást sem tud szeretni. Az életben sok helyzetben elengedhetetlenül szükséges önmagunk prezentálása, sőt a nyilvános szereplés is, mely tevékenységek sokkal könnyebben kivitelezhetők, ha valakiben létezik önmaga megmutatásának, kifejezésének vágya. 

Az eltorzult nárcizmus az önimádat (ebben az értelemben fogom használni ezt a szót a továbbiakban), különbözik az önszeretettől. Az ilyen személy valójában gyűlöli önmagát, a szégyen és a bűntudat vezérli, illetve ha szeret valakit az nem önmaga, hanem egy önmagáról kialakított hamis kép, amit mindenáron fenn kell tartania. A mitológiai Nárcisz – amely személyről a nárcizmust elnevezték - története egy olyan ifjúról szól, aki saját tükörképébe szeretett bele. Mivel ez a kép nem a valóságon, hanem csak elképzeléseken, kitalációkon és beképzeltségen alapul, a nárcisztikus egyénnek a hamis kép fenntartásához külső forrásokból kell energiát gyűjtenie, vagyis „imádókat” kell keresnie, akik folyton megerősítik őt nagyszerűségében, szépségében és hatalmában. Azokat az embereket, helyzeteket, melyek ilyen energiával látják el a nárcisztikust, nárcisztikus forrásnak vagy üzemanyagnak nevezik.

Természetesen mindenkinek jól esik az, ha a környezetétől pozitív visszajelzést kap, de ha ez nem történik meg, akkor sem halunk bele, mert magunk is képesek vagyunk rálátni egy-egy tettünkre, vagy belenézünk a tükörbe és meg tudjuk állapítani, hogy éppen jól nézünk-e ki vagy sem. Ezzel ellentétben egy nárcisztikus csak a környezete visszajelzéseiből tud létezni, mert nincs rálátása önmagára. Saját magát különlegesnek, felsőbbrendűnek véli, míg másokat lenéz. Sikerről és hatalomról fantáziál, környezetétől állandó dicsőítést vár, a kritikát nem tűri. Nagyzoló, beképzelt, élősködő és arrogáns. Ennek hatására létrejön egy „hamis én”, egy bálvány, amely nem csupán hazudik önmagának, és másoknak is, de ez a lételeme. Olyan, mintha egy lufi lenne az illető feje fölött, mely részben hazugságokból, képzelődésekből, beképzeltségből és mások imádatából áll össze. A „lufi” idővel ereszti a levegőt, vagyis a nárcisztikus világa nagyban függ mások helyeslésétől, vagy éppen ellenkezésétől, így folyamatos feltöltésre van szüksége, amit kívülről kell valahogy beszereznie, mintha egy vérszívó vámpír lenne. Ha ezt önként nem hajlandó valaki megadni neki, akkor agymosáshoz, becsapáshoz folyamodik, vagy addig bosszantja az illetőt, amíg egy ilyen energiaforrássá vagy gazdatestté teszi őt, akivel kiszolgáltatja az amúgy életképtelen, valóságtól elrugaszkodott világa fenntartását. A nárcisztikus egyén „hamis énje” nem bírja elviselni a valóságnak a szagát sem, ezért „imádói” előbb-utóbb kitapasztalják valós természetét, és elhagyják őt vagy kirúgja őket, így kénytelen lesz újabb erőforrások után nézni. Olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a drogozás, az illető függőségben van attól, hogy mindig, mindenben neki legyen igaza – ami a „hamis én” kialakításához kell. Ezt leginkább a drámákból, és a „győztesen kikerült” konfliktusokból kapja meg, így, ha nem támadja meg őt senki, akkor ő támad meg másokat és kreál egy drámát, melyből egy darabig eléldegél. Egy nárcisztikus ember unatkozik a drámák nélkül, így hajlamos csupán önmaga szórakoztatása végett másoknak szenvedést okozni, hogy végignézze vergődésüket. A nárcisztikusok illúzióvilágát egy hazugságokból szőtt háló tartja össze, ami annyira erős, hogy egyes esetekben teljesen elhiszik azt, amit hazudnak, sőt mindenki mást árulónak tartanak, aki nem hajlandó az ő szemüvegükön keresztül szemlélni a világot. Egy toxikus nárcisztikus egyén/szervezet rettentően nagy hangsúlyt fektet a külsőségekre, a pomádéra, a hírnevére és arra, amit mások róla gondolnak. Mivel egyedül ő lehet szép, okos és sikeres, rettentően bosszantja az, ha valakiben mégis felfedezni véli ezeket a tulajdonságokat. Ha valaki megsérti vagy kárt okoz neki, akkor az egyedüli reakciója, amit ismer, az a bosszú, és a nárcisztikust nagyon könnyű megsérteni, mert gyakorlatilag bármilyen igazságmorzsát, az övétől eltérő véleményt, de még a felmagasztalása hiányát is sértésnek fogja tekinteni. Egy nárcisztikus rettentően tud „szenvedni”, sőt valóságos kultuszt képes építeni a szenvedése köré, függetlenül attól, hogy az vélt vagy valós. Leginkább attól és akkor szenved, ha nem jut elég nárcisztikus forráshoz, ilyenkor összeomolhat, sajnáltathatja magát, amivel újabb empatákat, nárcisztikus forrásokat vonzhat be az életébe. Mihelyst elég forráshoz jut, újból „kimutatja foga fehérjét”. Az áldozat pedig csapdába esett, mert azt hiszi, hogy vele van a gond, és/vagy idővel megváltozik a nárcisztikus viselkedése de ez a legtöbbször csak ábránd. Egy nárcisztikus személy ugyanis nem képes mások véleményét elfogadni és felelősséget vállalni tetteiért, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy bármilyen tartós változást érjen el valaki. Hamis világa semmit nem visel el, csak a saját gondolatait és azok visszhangját, vagyis imádóitól jövő dicsőítést. (Egyes források szerint legalább 4 vagy 5 nagyobb összeomláshoz, életkrízishez lenne szükség ahhoz, hogy egy nárcisztikus egyáltalán elkezdjen azon gondolkodni, hogy nem a világ, vagy mások a felelősek a szenvedéseiért, hanem ő maga, de még akkor is távol állhat attól, hogy bármelyik ilyen problémával is szembenézzen és kiküszöbölje.) Konfrontáció esetén előszeretettel alkalmaz ún. „szósalátát” vagyis úgy válaszol a hozzá intézett kérdésekre, hogy a válaszoknak nincs köze a kérdéshez, érvelési módszereiben sokszor nincs ok-okozati összefüggés. A számára kellemetlen területeken egyszerűen átugrik, nem nyilatkozik vagy teljesen másról kezd el beszélni, vagyis nincs kapcsolódás a mondandójában, ahogyan egy saláta is egyben van ugyan, de a különböző alkotóelemek nem hoznak létre egy más minőséget. Más szavakkal, a nárcisztikussal nem lehet 5-ről a 6-ra jutni, bármilyen „megbeszélés” olyan lesz, mintha két vonat haladna el egymás mellett. Az ilyen „konfliktuskezelések” csak üzemanyaggal töltik fel őt, mivel ő nem is akarja a dolgokat megoldani, csak a vitát, mások vergődését élvezi. A nárcisztikus személyiségzavar a jelenlegi kutatások szerint korai kötődési zavarokra vezethető vissza. A nárcizmus típusától függően vagy túl kevés figyelmet kapott az illető gyermekkorában, amit aztán egész életében tudatosan vagy tudatlanul kikövetel magának, vagy túl sok figyelmet kapott, amit természetesnek vesz, és elhiszi, hogy ő találta fel a spanyolviaszt.

A nárcisztikus emberek nem válnak nemző-, illetve fogamzásképtelenné, ergo születhetnek – és születnek is – gyermekeik. Vajon az apasággal/anyasággal járó feladatok és az ártatlan gyermek(ek) megléte arra fogja indítani a nárcisztikust, hogy ránézzen saját gyermekkorára és szüleivel való kapcsolatát vegye esetleg górcső alá? Nem valószínű, sőt inkább egy könnyű prédát fog a gyerekeiben látni, és mérgező szülőkké válnak. A gyermekek gyakorlatilag védtelenek a manipulációval szemben, és mindennél jobban meg akarnak felelni toxikus szüleiknek, így könnyű őket „imádókká” tenni. Legalábbis eleinte. Az ilyen szülő lesz az érzéketlen szigorú fegyelmező, aki „csak a gyermeke javát akarja”, amihez a bántalmazás és kínzás szinte minden formáját képes bevetni, vagy a „magukat feláldozó” anyák/apák, akik gyermekeiktől végtelen hálát várnak, miközben, ha mulasztásaikra, erőszakos tetteikre terelődik a szó, akkor hirtelen „tökéletlen emberek” lesznek, akik, hát „hibáztak”. Pedig a nárcisztikus ember nem hibázik, hanem feljogosítva érzi magát dolgokra, míg az áldozatait érdemtelennek tartja a tisztességes bánásmódra, így az ilyen személy újra és újra valamilyen formában el fogja követni a „hibát”, amit persze soha nem fog elismerni, és mindig az áldozatát fogja hibáztatni a történtekért. A mérgező szülők felnőtt gyermekei akár egy egész életen át a szüleik áldozatai lehetnek, hiszen a bántalmazás a gyermekkor elmúltával nem ér véget. Az ilyen szülők gyermekei a toxikus lenyomatot kapják „örökségül”, és hordják azt magukban, amíg nem hajlandók szembenézni és elfogadni szüleik állapotát és kilépni a játszmáikból. Minden borzalom ellenére, amit mások ellen elkövetnek, a nárcisztikusok nem visszataszító emberek, hanem nagyon is vonzóak és érdekesek lehetnek. Egy nárcisztikus család nem éppen ingerszegény környezet, így az ilyen családokból kikerülő felnőttek vonzódhatnak a veszélyekhez, a "rosszfiúkhoz" (vagy lányokhoz), mivel egy normális, becsületes és megbízható személy túl unalmas lehet számukra.  A legtöbb ilyen felnőtt gyermek maga is erőszakossá, vagy más nárcisztikusok áldozataivá válik, így létrehozva és fenntartva a nárcisztikusok és áldozataik következő nemzedékét. Egyes nárcisztikus családok generációs múlttal rendelkeznek, hosszú történelemre tekinthetnek vissza. 

Minden ember az élete folyamán egy belső mentális képet szerkeszt magában, amin keresztül beleláthat más emberekbe is. A nárcisztikus fejében levő kép tele van félelemmel és elutasítással, „elzárt szobákkal”, olyan helyekkel, melyekre nem mer menni, mert képtelen azok zord valóságával szembenézni. A más emberekkel történő „kapcsolódás” azt jelenti számára, hogy ezeket az embereket küldi ezekre a jelképes tájakra, hogy érezzék át, éljék át helyette a fájdalmat. Ezért van szüksége alapvetően erős, bátor és empatikus emberekre. Egy nárcisztikus egyén hajlamos a kétdimenziós, fekete-fehér látásmódra, az emberek éppen aktuális céljai szempontjából osztályozza, így vagy „rosszak”, vagy „jók”. Átmenet, árnyalat nem létezik. Egy személy pillanatokon belül átkerülhet a másik kategóriába, ha a nárcisztikus ráun, vagy éppen pont ellenkezőleg, új erőforrást lát meg benne. A toxikus nárcisztikus személyek manipulációs módszere olyan átlátszó és egységes lehet, mintha összebeszéltek volna, vagy egy titkos nemzetközi oktatásban vettek volna részt. A módszerek széles tárházát veti be, melyek jórészt a számára használható áldozatok elmenekülését akadályozzák meg, vagyis elbizonytalanítja ezeket az embereket saját képességükben, állandóan felülírja azok valós érzéseit, így egy állandó illúzióban tartja őket, akár üres ígéretekkel, mintha a szamár orra elé tartana egy répát. Egy valóságos mesevilágot fest az áldozata elé, mellyel bábjaivá teszi őket, akik állandóan motiválva érzik magukat, hogy dolgozzanak a fantáziavilág megvalósításán, holott csak tápanyaggal látják el a rajtuk uralkodó nárcisztikust. További módszerek lehetnek még: az élet minden területére kiterjedő kontroll, elszigetelés, dühkitörés, gázlángolás, fenyegetés, hibáztatás, lejárató kampány stb.  

Kép forrása: 

http://viccmagazin.com/hu/erdekessegek/8-jel-ami-arrol-arulkodik-hogy-erzelmi-zsarolas-aldozata-vagy

A nárcisztikus egyén hat a környezetére, főleg, ha vezető beosztásban van vagy szülő. Az ilyen környezet sajátos dinamikával rendelkezik, felveszi a nárcisztikus vezető(k) stílusát, és természetesen az ő(k) érdekeit/érdekeiket szolgálják. A nárcisztikus környezetének egyik kiemelkedő jellemzője az ún. „repülő majmok” megléte. Ez a kifejezés (az Óz, a csodák csodájából származik) olyan személyeket takar, akiket a nárcisztikus megvezetett vagy akik maguk is egyfajta nárcisztikusok, és akik függésben vannak egy náluk magasabb „státuszban” levő nárcisztikustól, akinél úgy akarnak bevágódni, hogy kiszolgálják azt. A legtöbbször ez azt jelenti, hogy nárcisztikus forrást szolgáltatnak számára, de mivel önmaguk ehhez nem elegendők, így hírvivőként szolgálnak az erőforrás(ok) és a nárcisztikus személy közt. Ilyenek lehetnek a jószándékú rokonok, akik meg akarják „békíteni” a feleket, de az egyházak jóindulatú térítői is, akik „friss hús” után kutatva próbálnak beszervezni olyan embereket, akiket aztán jól le lehet húzni. Sőt, bizonyos vallásos mozgalmak maguk is repülő majmai lehetnek egy nárcisztikus isteni entitásnak, akinek vérszomjas és bosszúálló tetteit pozitív színben próbálják beállítani, mint olyan tetteket, melyeket az emberiség hosszútávú érdekeit szolgáló „isteni terv” részeként vagy valami magasabb cél érdekében követett el. Természetesen az egyszerű hívekkel elhitetik, hogy nem képesek maguktól is eldönteni (gázlángolás, érvénytelenítés stb. módszerek alkalmazásával) ennek az istenségnek a valódi arcát (pl csak azáltal, hogy elolvassák azt, amit az adott Szentírás leír), mivel ezek az „utak” túl magasak és „kifürkészhetetlenek” számukra. Ezzel már be is léptek egy mediátor szerepben, mint akiknek közvetítése feltétlenül szükséges a vérszomjas istenség kegyeinek elnyerése érdekében, mely szerep egyúttal a hívek anyagi kizsákmányolását is lehetővé teszi számukra. A nárcisztikus manipuláció számára a vallás egy kiemelt terület lehet, de bármilyen ideológia formájában megnyilvánulhat, pl politika, tudomány vagy éppen a demokrácia nevében is, hiszen képes lehet csalással és megtévesztéssel a tömegeket maga mellé állítani, így rákényszeríteni az akaratát másokra, akik „kisebbségként” vannak jelen. A nárcisztikus számára nincs kompromisszum, nem létezik győztes-győztes variáció, csak győztesek és vesztesek léteznek. A győztes ő lesz, a vesztes, pedig mindenki más, aki nem ért egyet vele. 

Mindezek tipikus jellemzői a nárcizmusnak, de egy nárcisztikus manipulátort mégsem csak ezek alapján lehet beazonosítani, mert mindezekre az áldozat csak utólag jön rá, és/vagy akkor, ha utánaolvas ezeknek, mert a legtöbb nárcisztikus nem mutatja nyíltan ezeket a jellemzőket. Gyakorlatban talán a nárcisztikus emberrel történő kapcsolódás lehet a legárulkodóbb jel. Ha egy nárcisztikussal van dolgod, akkor nem tudsz úgy kapcsolódni hozzá, mint egy másik normális emberhez, mert bármit teszel, nem lesz eredménye, viszont mindig te leszel a hibás. Mindenkinek lehet rossz napja, vagy időnként elveszthetjük türelmünket vagy megszegünk szabályokat. A nárcisztikus viselkedés bárkire jellemző lehet (főleg egy nárcisztikus áldozata "törhet ki" a saját túlélése végett), de ez nem azonos a nárcisztikus személyiségzavarral. Ha egy, amúgy normális személy nárcisztikus módon viselkedik, utólag képes erre rálátni, bocsánatot kérni vagy jóvátenni az okozott sérelmet (egyáltalán elismerni, hogy sérelmet okozott), míg egy mérgező személy számára a nárcizmus a lételem. Szinte alig várja, hogy megnyilvánulhasson, és ha nem adódik ilyen alkalom, akkor kreál egyet. Soha nem ismer el semmit, mert úgy gondolja, hogy ő jogosan és igazságosan járt el, és az áldozata rászolgált a bánásmódra, így nem hogy bocsánatot nem kér, de  ő lesz az, aki még neki áll feljebb. Pl: jegy nélkül utazik a BKV-n, és ha elkapják, akkor felháborodik azon, hogy az ellenőr milyen „szívtelen” vele, mert meg akarja büntetni. Ha rálép a lábadra, akkor felháborodva rádtámad, hogy minek állsz az útban. Vagy beront egy Facebook vagy bármilyen más csoportba, trollkodik, megszegi az összes szabályt, vagy el sem olvassa azokat, és már az első nap kritikát fogalmaz meg az adminnal vagy a csoportvezetővel szemben, jóllehet ő maga semmilyen konstruktív módon nem járul hozzá a csoporthoz, és nem is áll ez szándékában. Vagy ha például nyilvánvaló hazugságon kapják rajta, amit nem tud letagadni, mert pl hangfelvétel vagy írásos bizonyíték létezik róla, akkor azt a személyt fogja becstelenséggel vádolni, aki lebuktatta, sőt még azon is lesz – a helyzettől függően -, hogy „emberi jogaira” hivatkozva pert indítson. Egy nárcisztikus személy minden körülmények közt másokra fogja hárítani a felelősséget, még akkor is, ha ehhez „pofám leszakad”-stílusú hazugságokat kell kreálnia. Ha éppen nincs ilyen forró helyzet, amiben éppen lebukott vagy rajtakapták, akkor is az áldozatát fogja macerálni, akivel folyamatosan azt érezteti, hogy nem elég jó. Ez alól kivétel a kezdeti szeretetbombázás, aminek célja a függő kapcsolat kialakítása. Később persze megnyilvánul a valós arc, ami a sokkolótól az összezavaróig, minden lehet. Egyszerűen nem érted a reakciót, és ha meg akarod oldani a helyzetet, csak egyre mélyebbre ásod magad, míg ő a kisujját sem fogja mozdítani. Az egész helyzet annyira érthetetlen és kaotikus, hogy egyre több és több időt és energiát akarsz beleáldozni, de mindezzel semmi eredményt nem érsz el, viszont minden egyre rosszabb lesz, annyira, hogy végül saját elméd épségében fogsz kételkedni.  

Ezért igazán fontos, sőt életmentő az az információ, ami manapság a nárcizmusról rendelkezésünkre áll, és ha képezzük magunkat ezen a téren, akkor a főbb jellemzők alapján beazonosíthatjuk a helyzetet, amiben vagyunk, így nem futunk üres köröket abban, hogy „megértsük” a nárcisztikust, és nem feccölünk bele fölösleges energiákat. Nem győzöm hangsúlyozni, és itt megint megemlítem, hogy az ismeretszerzés célja nem a másik ember/szervezet stb. viselkedése feletti hőbörgés (bármennyire kellemes is az:)), hanem a mi reagálásunk megértése és saját védelmünk érdekében tett hatékony lépések elsajátítása.

Hol, milyen területeken találkozhatunk nárcisztikusokkal? A dolgok természetéből adódóan, minden olyan területen, ahol a figyelem középpontjában lehet az illető vagy ahol másokat irányíthat, kioktathat, manipulálhat vagy kihasználhat. Ilyen például a politikai, az üzleti élet, a média, az orvostudomány, a vallások, a jogrendszer az oktatás és általában a cégek felsővezetősége. A nárcizmus mélyen átszövi a társadalmat, ők a döntéshozók, ők írják a törvényeket (és kipviselik azokat), ők oktatnak az egyetemek katedráiról, és általában ők reprezentálják a világot, olyannak, ahogy ők látják azt, és úgy alakítják azt, ahogyan az nekik kényelmes. A filmekben általában őket látjuk, az ő problémáik, dilemmáik válnak normákká, és őket kell sajnálni, hogy nekik milyen nehéz az életük. Mivel megszállottjai a saját imázsuknak és általában nincsenek lelkiismereti vagy etikai aggályaik, így egyes területeken kitűnő munkát végezhetnek, például kiváló színészek, sebészek vagy ügyvédek lehetnek. A férfiak közt nagyobb arányban léteznek nárcisztikusok, de a nők közt is vannak szépszámmal. Ha a nárcisztikus nőnek nincs kiemelkedő tehetsége valamiben, könnyen tekintheti az anyaságot karrierjének, amelyben aztán saját gyermekeit manipulálhatja vagy eljátszhatja az "önfeláldozó anya" szerepét a környezetében. 

A vallásos szekták egy kiemelkedő terület a nem túl tehetséges, középszerű nárcisztikusoknak, mivel máshol nem lennének képesek érvényesülni. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a szekták kispályások lennének a manipulációban, sőt pont ellenkezőleg; sokkal nagyobb károkat képesek okozni az olyan emberek köreiben, akik az ilyen tanokhoz vonzódnak, mivel felettébb naív, idealista embereket vonzhatnak soraikba. A Jehova Tanúi szervezet erősen magán hordoz bizonyos nárcisztikus jellemzőket. Az alábbi táblázatban összefoglalok néhány olyan jellemző párhuzamot, amely a nárcizmus és a Jehova Tanúi tanításai és gyakorlata között vonható: 

A Jehova Tanúi történelme mintegy 100 évet tudhat maga mögött, mely idő alatt vallásos, üzleti, spirituális és egyéb nárcisztikusok formálták a szervezetet annak mostani képére. A legnagyobb befolyással Joseph Rutherford volt, aki az Őrtorony Társulat második (pontosabban a harmadik) vezetője volt, és fényűző, fennhéjázó életmódot élt, sőt még arra is elragadtatta magát, hogy Hitlert megfenyegesse. A 70-es években végbement szervezeti változásoknak köszönhetően, az egyéni vezetők szerepét egy testület vette át, így a jelenlegi vezetők megörökölték a nárcisztikus szervezeti keretet, így nem szükséges személyes karizmával rendelkezniük a nárcisztikus imázs fenntartása végett. Mindaddig amíg valaki elég törtető, lelkiismeretlen és gerinctelen, esélye van bekerülni a vezetőségbe, függetlenül szónoki, előadói képességeitől, vagy emberi kvalitásaitól. A Tanúk generációkon keresztül arra lettek kondicionálva, hogy tekintsenek el vezetőik "tökéletlenségeitől", vagyis ne emberi vezetőket fogadjanak el, hanem azt a szervezetet, amelyet ugyan emberi vezetők alakítottak ki, és amelynek isteni nimbuszt tulajdonítanak. Az íly módon felmagasztalt szervezeten keresztül még tehetségtelen nárcisztikusok is képesek milliókat markukban tartani és befolyásolni életüket. 

A következő cikkben arról lesz szó, hogy miként hat ránk a nárcizmus, milyen dolgunk van ezzel, és milyen technikákat alkalmazhatunk a magunk védelme érdekében.

Források (angolul): 

Jill Wise Youtube csatornája

https://www.youtube.com/channel/UCzL0fsW1shp_VC3p7t3KuuQ

Dr Ramani Youtube csatornája:

https://www.youtube.com/user/DoctorRamanDurvasula

Richard Grannon: https://www.youtube.com/watch?v=vcWvJmWIlo0&t=1s

Magyarul:

„Positive Change” (Betti) Youtube csatornája (de valamiért a csatornáról nem lehet az összes videót elérni, ezért a teljesség igénye nélkül belinkelek néhányat)

• A nárcisztikus szülő nem szereti a gyermekét: https://www.youtube.com/watch?v=LbcGWdYuW-0
• A nárcisztikus vissza akar szippantani a kapcsolatba: https://www.youtube.com/watch?v=ekU-JbtNzII&t=1s
• Felszabadító érzés kiszabadulni a bántalmazó kapcsolatból:  https://www.youtube.com/watch?v=mWaWKIru3g0
• Gázlángolás: https://www.youtube.com/watch?v=4Tn-c2ABimk
• Továbblépés a bántalmazó kapcsolat után: https://www.youtube.com/watch?v=uJrVCRVTXtQ
• Szenved-e a kórosan nárcisztikus? https://www.youtube.com/watch?v=IPuhfMLo91s

Szűcs Levente videói: https://www.youtube.com/user/leventesz

Nárcisz Coach: https://www.youtube.com/watch?v=Z-MUjUa6c2s