A Jehova Tanúi sajátos módon értelmezik a Bibliát, mely értelmezések hajmeresztőek is lehetnek időnként azoknak, akik sosem voltak elköteleződve a tanaik iránt. Logikus módon azt gondolhatná valaki, hogy legalább ők maguk ragaszkodnak ezekhez az értelmezésekhez, hiszen úgy tekintik ezeket, mint vallásos igazságokat, melyekhez az életük árán is ragaszkodni illik, sőt mint az egyedüli igaz vallást. Ha még akad is közöttük egy-két félszívű, sumákoló egyén, aki imitt-amott csal egy kicsit, de azok, akik mindezt a hitrendszert kitalálták és közvetítik a többiek számára, nos, azok aztán biztosan betartják azt az utolsó betűig. Mert ugyan miért találnának ki valamit is, amibe aztán maguk sem tudnak hinni?

Bármennyire is logikusnak tűnik a fenti érvelés, mégis pontosan ez történt a Jehova Tanúi főhivatalával. Az ébredező Tanúk számára ez az egyik legnyilvánvalóbban sokkoló hír, ami valahogyan sehogy sem illik bele a képbe. Tanúkként ugyanis sulykolva voltunk az ENSZ istenellenes szerepével, mint „pusztítást okozó undorító dolog” vagy csak szimplán „pusztító utálatosság”, melyet a Jelenések könyvének 17. fejezetében leírt skarlátszínű vadállat jelképez.

Ha valaki netán nem emlékezne ezekre az utalásokra, itt van belőlük néhány:

"A Jézus által adott jel egy másik része: „a pusztulást okozó undorító dolog” megjelenése. I. sz. 66-ban ez az undorító dolog Róma „ostromló seregeinek” formájában jelent meg, amelyek körülzárták Jeruzsálemet és aláaknázták a templom falait. Az „undorító dolog” ott volt, ahol nem lett volna szabad.

A jel nagybani beteljesedésekor, az undorító dolog a Népszövetség és jogutódja, az Egyesült Nemzetek Szervezete. Ezt a világbéke szervezetet a kereszténység úgy tekinti, mint Isten Királyságának pótlékát. Milyen undort keltő dolog! Idővel azonban az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tömörült politikai erők a kereszténység (az ellenképi Jeruzsálem) ellen fordulnak, és kifosztják azt."

Őrtorony 1990 3/15 8–9. o. Az utolsó napok jele

(kiemelés tőlem)  

"Az angyal tovább folytatja mondanivalóját arról a versengésről, amely a két király között dúl 1914 óta, és különösképpen arról a módról, amellyel mindkettő ellenzi Jehova népét. Prófétál a „pusztulást okozó undorító dolog” megjelenéséről is, amely ma mint az Egyesült Nemzetek Szervezete létezik. (Dániel 11:31.) Az ENSZ felállítása olyan politikai törekvés, amelyben mindkét király együttműködött a béke létrehozására. Ez azonban csődre van ítélve, mert ellentétben áll Isten Királyságával. (Máté 24:15; Jelenések 17:3, 8.) Végül az angyal a „vég ideje” eljövetelére irányítja figyelmünket. (Dániel 11:40.)"

Őrtorony 1988 6/1 13. o. 12. bek. ’Nincs béke a gonoszok számára’ 

(kiemelések tőlem)

"Az angol-amerikai világhatalom másféle módon szolgálta Sátán céljait. Létrehozta Isten Királysága utánzatát. Miként Dániel próféciájában, úgy a bibliai Jelenések könyvében is világi politikai hatalmak jelképezésére szolgálnak a „vadállatok” és a „szarvak”. A Jelenések 13. fejezete úgy írja le a bibliai történelem hetedik világhatalmát, Angliát és Amerikát mint kétszarvú vadállatot, amely életre keltette a vadállatokhoz hasonló emberi uralmak „képmását”. A vadállat „képmása” egy összetett ’skarlátszínű vadállat, amelynek hét feje és tíz szarva van’ (Jelenések 17:3). Először a Népszövetség formájában jelent meg 1920-ban, majd Anglia és Amerika fő védnöksége alatt és a Szovjetúnió támogatásával az Egyesült Nemzetek formájában éledt újjá 1945-ben (Jelenések 13:11, 15; 17:8). Ez egyben Dániel 11:31. versének a beteljesedését is jelentette, amely így szól: „És helyére állítják a pusztulást okozó undorító dolgot.”....

....Amikor Anglia és Amerika 1918-ban vezető szerepet vállalt a Népszövetség létrehozásában, a kereszténység egyházai teljes szívből támogatták a javaslatot. Krisztus Amerikai Egyházainak Szövetségi Tanácsa úgy üdvözölte a Népszövetséget mint „Isten földi Királysága politikai kifejezését”. Micsoda istenkáromlás! Azt állítani, hogy Sátán világának politikai nemzetei együttesen képezik Isten földi Királyságát! Undorító dolog ez, utálatosság Jehova előtt és mindazok előtt, akik a „szent helyen” állnak mint a jelenleg uralkodó „mennyei Jeruzsálem” földi nagykövetei! S vajon hogyan nyilatkozott a papság a Népszövetség utódjáról, az Egyesült Nemzetekről? Különböző módon írta le azt: „az emberiség egyedüli reménysége az életben maradásra”, „a megegyezés és a béke utolsó reménysége”, és „a béke és az igazságosság legfőbb fóruma”. Miként a Népszövetséggel tették, ezt is a „szent helyre” helyezik, azt állítva, hogy elvégzi mindazt, amit egyedül csak Isten Királysága képes megvalósítani."

Őrtorony 1983 4/1 27–28. o. 2–4. bek. Legfőbb ideje a menekülésnek! 

(kiemelések tőlem) 

"JEHOVA megígérte Ábrahámnak, hogy a föld minden családja és nemzete tapasztalja majd a hithű patriarcha magva által jövő áldásokat (1Mózes 12:3; 22:17, 18). Az időszámításunk előtti huszadik században elhangzott ígéretek azonban nem jelentik azt, hogy Isten megáldja az Egyesült Nemzeteket, a letűnt Népszövetség utódját. A mai Izrael Köztársasága az ENSZ tagállama, tehát nem várható, hogy az ókori Izrael Istene általa részesíti áldásban az egész emberiséget. Az ENSZ valójában útjában áll Isten Királyságának, amelynek uralkodója Ábrahám „magva”. Ezért az ENSZ tulajdonképpen a mai „pusztulást okozó undorító dolog” (Máté 24:15). Nem, az ENSZ nem hoz áldást, bár a kereszténység valláspapsága és a zsidó rabbik azért imádkoznak, hogy mennyei áldás szálljon erre a szervezetre. Ez a szervezet valójában a „vadállat képmása”, „a dolgok jelen rendszerének istene”, Sátán, az Ördög látható politikai, kereskedelmi szervezete. Az ENSZ tehát nemsokára megsemmisül a vadállati szervezettel együtt. (Jelenések 13:1–18; 2Korinthus 4:4)."

Őrtorony 1985 7/1 25. o. 1. bek. A megmenekült „egész Izrael” az egész emberiség áldására szolgál

(kiemelések tőlem) 

"Ki hangoztatott kérkedő szólamokat ezt az emberi eszközt pártfogolva? Mindenekfelett a kereszténység papjai! 1918 decemberében, a Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa Amerikában úgy dicsőítette az akkor javasolt Népszövetséget mint „Isten királysága politikai kifejezését a földön”. Nemrég, 1965-ben, VI. Pál pápa az Egyesült Nemzetek Szervezetét úgy jellemezte, mint az „egyetértés és béke utolsó reménységé”-t. Mind a mai napig, 1979-ig, pápák és főpapok továbbra is az ENSZ kegyét keresik. De hát hova tartoznak ezek a papok? Szoros kötelék fűzi őket a vallási „szajhá”-hoz, akit a Jelenések könyve így nevez: „Nagy Babilon, a szajhák és a föld undorító dolgainak anyja.” (Jel 17:1, 3–6) Ez a szajhához hasonló „asszony”, a hamis vallás világbirodalma, a nemzetek politikai vezetőivel űzi iparát, amikor hitvallást tesz az ENSZ „vadállat” mellett, sőt vállalja azt is, hogy ,királynőként’ a „vadállat” ,hátára üljön’ és irányítsa. (Jel 18:7) De éppen amikor leginkább ,nyeregben’ érzi magát a politikai „szeretőivel”, az Egyesült Nemzetek Szervezetének radikális „tíz szarva” ,meggyűlöli a szajhát, kifosztja és mezítelenné teszi’ és teljesen elpusztítja. — Jel 17:16."

Őrtorony 1980 4/1 25–26. o. 12. bek. Akiket a millennium reménysége éltet 

(kiemelések tőlem)

Ezek után miért akarná bárki is, aki ilyen nézettel bír az ENSZ-ről, önként-dalolva egy civil szervezezeti tagsági felvételét kérelmezni ehhez a szervezethez? Pedig valamilyen ismeretlen okból pontosan ezt tette az Őrtorony Társulat 1991-ben, akiktől ezek a leírások származnak. 1992-ben el is fogadták tagsági kérelmüket, nyilván nem olvasták el azt, amiket a kiadványaikban róluk írtak és rajzoltak (mert ha megtették volna, akkor lehet, beperelték volna őket rossz hírnév és ellenük szóló izgatás miatt). Ez azért is furcsa, mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nyilvános Információs Osztálya, ahova az Őrtorony végül felvételt nyert, a tagság követelményeként állítja a alapszabály elfogadását és a szervezet jó ügyének előmozdítását. Érdekes módon, 1992 után – mindössze 4 évvel a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel című könyv megjelenése után, melyben mindenféle ronda dögnek lehordják az ENSZ-t – kissé megváltozott a hangvétel. 1995-ben, az ENSZ 50 éves évfordulója előtt, még mindig azon siránkozva ugyan, hogy mennyire hiábavaló is ez az emberi szervezet, mivel nem hozta el a békét, mégis rámutatnak néhány eredményre:

"Az Egyesült Nemzetek Szervezete 50 éven át figyelemre méltó erőfeszítéseket tett, hogy megvalósítsa a világ békéjét és biztonságát. Joggal feltételezhető, hogy talán elhárított egy harmadik világháborút, és az emberiség általános pusztítását, mivel nem vetették be újra a nukleáris bombákat. Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekek millióit látta el élelemmel és orvossággal. Hozzájárult sok országban a jobb egészségügyi normák létrejöttéhez, többek között azzal, hogy ezeket az országokat biztonságosabb ivóvízzel és a veszélyes betegségek ellen védőoltásokkal látta el. Menekültek milliói kaptak emberbaráti segítséget."

Őrtorony 1995 10/1 3. o. Ötven év, tele hiábavaló erőfeszítésekkel 

(kiemelések tőlem) 

Természetesen az ENSZ civil szervezetének tagságáról szóló információkkal nem terhelték túl sem a nyilvánosságnak szánt kiadványaikat, sem pedig a tagjaik informálására szóló belső anyagaikat. Talán ezért is érhette váratlanul az átlagos Tanúkat 2001-ben a The Guardian október 8-i cikke Stephen Bates tollából, A Jehova Tanúi és az ENSZ közötti megkérdőjelezhető kapcsolat címmel, mely az alábbi gondolatot tartalmazza:

„Az Egyesült Nemzetek Szervezetét megkérték, hogy vizsgálja ki amiért elfogadta a Jehova Tanúit, az amerikai székhelyű keresztény fundamentalista szektát, szövetségeséül annak ellenére, hogy  úgy utalnak rájuk, mint a Jelenések könyvében megjövendölt skarlátszínű vadállatra.

A mintegy világszerte 6 millió tagot (130000 Egyesült Királyságbeli követővel) számláló szervezet korábbi tagjai képmutatással vádolják a Tanúk vezető testületét, mivel titokban kapcsolatot alakítottak ki egy olyan szervezettel, melyről továbbra is apokaliptikus kritikus és leleplező kijelentéseket tesznek közre.

Az ENSZ tegnap elismerte, hogy meglepődött azon hogy a szekta, melynek hivatalos neve Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, bekerült a civil szervezetek közé az elmúlt 10 év során.”

https://www.theguardian.com/uk/2001/oct/08/religion.world

(saját fordítás)

Érdekes módon, a cikk megjelenése utáni napon, 2001. október 9-én az Őrtorony kérelmezte a tagsága megszüntetését ’amint felismerték, hogy a csatlakozás feltételei megváltoztak, rögtön visszavonták regisztrációjukat’. Hát persze, homlukukra csaptak és hirtelen rájöttek, hogy mibe is voltak benne már 10 éve az "isteni vezetettség" állapotában. Hogy ehhez miért volt szükség egy világi újságíró leleplező írásának, azt nem tudni pontosan, bár saját bevallásuk szerint semmi köze nem volt hozzá, éppen csak véletlen, hogy a cikk megjelenését követő 24 órán belül ismerték fel azt, hogy a menet közben megváltoztak a feltételek (melyek ugyan nem változtak meg, amint a levelekből kiderül - lásd alább). Azért írtak egy körlevelet a véneknek (2001. november 1-i keltezéssel - lásd alább), mely azóta is az egyetlen ilyen írás, melyben összetákolt magyarázatokat próbáltak adni, melyek szerint a könyvtár használatához volt szükségük a regisztrációra, és a csatlakozáskor nem ugyanazok a feltételek voltak, így nem törték meg keresztény semlegességüket. Ezek az érvek azonban bizonytalan lábakon állnak, több okból is:

• az az ok, hogy csak a könyvtárba akartak bejutni, még nem hatalmazza fel őket arra, hogy megszegjék az alapelveket
• a könyvtár használatának soha nem volt feltétele a tagság, így ez már eleve egy hamis kifogás, amit felhasználtak
• 1991 óta semmiféle változás nem volt a csatlakozás feltételeivel kapcsolatban (az Őrtorony a Guardian cikkét követő 24 órában vonta vissza a regisztációját, vagyis nem azért, mert felismerték a tagságba beálló változásokat (melyek mellesleg nem is voltak))
• a regisztrációt évente meg kellett újítani 1992 és 2001 között, így ha lettek volna változások, azok biztosan nem a tudtuk nélkül történtek volna

De mindezeken az üres és átlátszó kifogásokon kívül legalább két szempontból számít az Őrtorony képmutatónak ebben a vonatkozásban. Az egyik az, ha valamilyek tagjuk egy olyan szervezet tagsága mellett teszi le a voksát, mely „nem-semleges”, vagy elutasítja, hogy otthagyjon egy olyan munkahelyet, melyben nem képes semlegességét megőrizni (pl már abból hatalmas vitakérdést csináltak, hogy egy gondnok kirakhatja-e a nemzeti zászlót, vagy sem), akkor belső eljárás indul ellene és kiközösíthetik (pl az előnyt jelent, ha nem rajtakapják, hanem saját maga vallja be a dolgot). Az Őrtorony önmagára külön mércét használ, mivel önmaguk ellen semmiféle eljárást nem indítottak, sőt magyarázattal sem igazán szolgáltak tagjaik felé. Amikor kiderült a tettük – melynek célja igazából ismeretlen – akkor üres kifogásokkal, újabb hazugságokkal terelték el a figyelmet, sőt még azokat vádolták „ellenségeskedéssel”, akik ezt fel merték hozni. Van kép a bőrükön, jó vastag!

A másik szempont, ami miatt az Őrtorony sáros, az a saját vallásos tanítása, melynek keretébe foglalta az ENSZ-t. Ha ezt a doktrinális  keretet veszzük alapul, akkor az ezzel a szervezettel koketáló vallások a hamis vallásokat jelképező „Nagy Paráznával” azonosíthatóak, akkor ez őket magukat is ebbe a csoportba sorolja be.

A mai napig rejtély, hogy igazából miért tették ezt. Csak találgatni lehet, de elképzelhető, hogy csupán csak több serpenyőt akartak a tűz fölé tartani, biztos, ami biztos alapon. Talán úgy gondolták, hogy nem árt jóban lenni egy ilyen "emberbaráti" szervezettel sem, hátha mégsem jönnének be a dolgok a másik oldalon. Mindegy mi indította erre őket, az ENSZ-el való kapcsolatuk a képmutatásuk mértékét mutatja, és kifejezi, hogy mennyire semmibe veszik saját tagjaikat, akiktől teljes alávetettséget várnak, életük minden kis mozzanatára számottartanak, míg ők még csak magyarázattal sem kötelesek szolgálni tettükre, mellyel gyakorlatilag elárulták elveiket, és hátbatámadták tagjaikat. 

  2001. október 11-i levelében az ENSZ megerősíti, hogy az Őrtorony elfogadta a csatlakozás feltételeit.

Egy 2004-es levélben  újból megerősitik, hogy a csatlakozás feltétele volt a szervezet ügyének képviselete, mely feltételek nem változtak meg. A levél tartalmazza az Őrtorony regisztrációjának visszavonását is, ami közvetlenül a Guardian cikke megjelenését követő napon, 2001. október 9-én történt.

Az Őrtorony levele a Guardian újságírójához, Stephen Bates-hez 2001 október 22-én, melyben kijelentik, hogy téves információk jelentek meg róluk, és semmiféle titkolódzásról nem volt szó. (Ennek némiképp ellentmond, hogy sem előtte, sem azóta nem jelent egyetlen írás sem erről a témában saját kiadványaikban, melyek elérhetőek minden tag számára.)

A 2001. november 1-i vének testületéhez küldött levél, melyben az Őrtorony magyarázkodik a helyzettel kapcsolatosan. A mai napig ez az egyetlen, amit ebben a témában megjelentettek, de ez az írás csak bizonyos egyének számára elérhető.  

Képek forrása és még több információ és szkennelt levelek:

https://www.jwfacts.com/watchtower/united-nations-association.php

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate