Eleinte a Bíró támogatta Russell cionista elméleteit. Korai munkáiban Comfort for the Jews (1925) és Life (1929)) még Palesztina helyreállítására, mint Jehova próféciáinak beteljesülésére utal a zsidó nép számára. Egy későbbi beszédében (1927-ben elhangzott WBBR rádióadásban, ami később az Aranykorszak oldalain is megjelent) a zsidókra, mint „profithajhászó, lelkiismeretlen, önző” emberekre utal, akik az ’Írások jelentése szerint’ nem is nevezhetnék magukat zsidóknak. Az 1932-ben kiadott Vindication (Érvényesítés) könyve második részében már a zsidók palesztinai kilakoltatására úgy utal, mint amit azért kellett elszenvedniük, mert elutasították Jézust, mint Jehova kinevezett királyát, és amely szokást a mai napig fenntartottak megbánás nélkül. Ezidáig még Isten népe (vagyis ő maga és elődje Russell) is tévesen nagyobb jelentőséget tulajdonított ’a Mediterrán tenger keleti partján levő földsáv helyreállításának’, mint magának Isten Királyságának, így nagyobb figyelmet kapott a zsidóság, mint amit megérdemelt volna. Csupán néhány éven belül, 1934-ben a Favored People (Kiválasztott nép) című füzetben már kifejezetten a zsidókat teszi felelőssé Jézus halála miatt:
„Amikor a zsidó nép megszegte az Istennel való egyezményét és megfeszítették Krisztust, akkor teljes joggal kiérdemelték a teljes megsemmisítésüket. Ennek ellenére, Jehova kijelentette, hogy megkönyörül rajtuk…..Amikor elutasították Jézus Krisztust, Isten elűzte őket, és azóta is Isten ellenségei ők, a vakságukban”
„Azok az emberek, akik ma zsidókként ismertek, kereskedők. Közülük kerülnek ki a leggazdagabb, legfukarabb emberek, akiket a föld valaha a hátán hordott. Az üzleti élet néhány vezetője zsidónak tekinti magát. Sokan közülük rendkívül arrogánsak, elbizakodottak és rettentően önzőek.”
Ezek a kijelentések nem éppen voltak szerencsések, tekintettel az ebben időben kibontakozó európai eseményekre. Talán felmerül benned a gondolat, hogy egy bizonyos német diktátor szimpatikusnak találta ezeket a nézeteket. Bármennyire hihetetlenül hangzik, Rutherford maga is ebben reménykedett. De hova vezetett ez, és milyen következményekkel járt ez a németországi bibliakutatókra nézve?
Németországban vagyunk, ahol a II. világháború előszobájához érkeztünk időben. 1933 januárjában Hitler az elnöki székbe kerül, és már áprilisban kísérletet tesz arra, hogy a bibliakutatók (ekkor már Jehova Tanúinak nevezték őket) magdeburgi hivatalát bezárja, és betiltsa az egész mozgalmat magát. De ekkor még nem jár sikerrel. Az év júniusában tartott kongresszuson Rutherford kísérletet tesz a nácikkal történő közös alap lerakására, mivel megírt egy határozatot, „Nyilatkozat a való tényállásról” címmel (Decleration of Facts), melyet egy személyes levélben elküldött a kancellárnak és az akkori politikai vezetőknek is egy-egy példányt. Érdekes, Jehova Tanúi ezt a nyilatkozatot a náci uralom elleni bátor kiállás részeként értékelik ki (Ébredjetek! 1995. 8/22. és 1998. 7/8), jóllehet a szövegét az 1934-es Évkönyv kivételével nem tették közre sehol a kiadványaikban (a teljes szövege magyarul itt: http://www.exjt.hu/declaration.html). Mindössze ennyi szerepel a rövid kétmondatos idézet előtt:
„A küldöttek elfogadtak egy határozatot „Nyilatkozat a való tényállásról” címmel. Ez a dokumentum tiltakozott a megszorítások ellen, melyeket a Tanúk munkájára vonatkozóan hoztak. A határozat világosan kifejti álláspontjukat, és elutasítja azt a vádat, hogy összeesküvés céljából kapcsolat fűzné őket bármiféle politikai mozgalomhoz.” (Ébredjetek! 1998. 7/8.)
Majd egy év múlva egy olvasói levélre reagálva ezt írták:
Az olvasó az 1933-as berlini kongresszuson elfogadott, „Nyilatkozat a való tényállásról” című határozat kijelentéseire utalt. (Lásd az „Ébredjetek!” 1998. júliusi 8-i számában a „Jehova Tanúi bátrak a náci veszedelem dacára” című cikket.) Ahogy a cikk megjegyezte, semmi sem volt az 1933-as határozatban, amivel zsidókkal szembeni gyűlöletet akartunk volna kifejezni, vagy amivel lekicsinyelni szerettük volna azt. Sajnáljuk, hogy bizonyos kijelentések napjainkban ezt a látszatot keltik. Ha valaki az 1930-as években úgy értelmezte volna a „Nyilatkozat a való tényállásról” című határozatot, hogy Jehova Tanúi zsidóellenesek, ezt a téves elképzelését könnyen eloszlathatta az, ha megfigyelte, hogy a Tanúk egyénenként bátor és könyörületes tetteket hajtottak végre a zsidók érdekében. Továbbá a Watch Tower Society kiadványai az első kiadványok közé tartoztak, melyek leleplezték, milyen bánásmódban volt részük a zsidóknak Európában, és kifejezték a felháborodásukat. (kiemelés tőlem - szerk.)
Ébredjetek 1999. 9/8, olvasóknak írt válaszlevél
Meg kell jegyezni, hogy az egyes Tanúk egyéni bátor és könyörületes tettei, melyeket a zsidó fogolytársaik felé mutattak nem ugyanaz, amit a vezetőjük Rutherford megfogalmazott és képviselt. Ennek a szövegnek egy részlete így hangzik:
„…Inkább hogy ellene lennénk azoknak az alapelveknek, melyeket a kormány képvisel Németországban, mi egyértelműen kiállunk azok mellett, és rámutatunk arra, miszerint Jehova Isten Jézus Krisztuson keresztül fogja ezeket az alapelveket megvalósítani, mely békét és jólétet fog hozni, mely minden őszinte szívű ember legnagyobb vágya…..”
Ugyanez a rész folytatódik az Ébredjetekben:
„Könyveink és írásaink alapos vizsgálata egyértelműen megmutatja majd, hogy azokat a magasztos eszméket, melyeket a nemzeti kormány célként tűzött ki maga elé, és amelyeket hirdet, a mi kiadványaink is kifejtik, helyeslik és különösen kihangsúlyozzák. Irodalmaink továbbá rámutatnak, hogy Jehova Isten gondoskodni fog arról, hogy mindaz, aki szereti az igazságosságot, és engedelmeskedik a Legfelségesebbnek, a meghatározott időben elérje ezeket a magasztos célokat.” (kiemelés tőlem - szerk.)
Ébredjetek 1998. 7/8.
Bár a cikk rögtön ezután megjegyzi, hogy ’a Tanúk sohasem támogatták a náci pártot’, a Bíró ezen szavai nem azt sugallják, hogy mélyen elítélte volna a nácizmus „magasztos elveit”, vagy éppen le akarta volna leplezni gonoszságukat. A történelmi tények ismeretében már könnyű kijelenteni, hogy ez a fajta egyezkedés ízléstelennek mondható, bár akkor még senki nem sejthette, hogy mit fog a jövő hozni (Hitlert abban az évben az Év Emberének választják). Bár azt ne felejtsük el, hogy a Rutherford önmagát Isten kinevezett szolgájának és egyúttal igaz prófétájának tekintette….Nos, ehhez képest nem csak az események előrelátásában, de a karakterek megítélésben is csúfos kudarcot vallott. Nem említve azt a részletet, amikor a Nyilatkozatban kifejtette, hogy valójában az Angol-Amerikai világhatalom az, amely a legnagyobb elnyomó hatalom a földön (igaz, a magdeburgi bételt éppen a náci kormány akarta megfosztani szabadságától, és az Amerikai Külügyminisztérium közrelépésével sikerült helyreállítani a rendet…), de a Bíró tudta, hogy létezik közös alap az általa képviselt bibliakutatók és a náci ideológia között: az anti-szemitizmus. A Nyilatkozatban ez olvasható:
„A brit—amerikai világhatalom zsidó üzletemberei azok, akik az üzleti világ nagy monopóliumait felépítették, melyeket sok nép kizsákmányolásának, valamint elnyomásának eszközéül használtak fel. Ez különösen alkalmazható London és New York városára, melyek az erődítményei ennek a nagytőkének. Ez olyannyira bizonyított tény Amerikában, hogy a new-yorkiaknak van egy közmondásuk: „A zsidók birtokolják, az ír katolikusok uralják, és az amerikaiak fizetik a számlát”"
Rutherford szavait nem csak a nácik, de bármelyik összeesküvés-elmélet képviselői is megirigyelhetnék. De az Őrtorony nem így látja, mert szerintük ’ semmi sem volt az 1933-as határozatban, amivel zsidókkal szembeni gyűlöletet akarták volna kifejezni vagy lekicsinyelték volna őket’ és ’sajnálják, ha bizonyos kijelentéseik napjainkban ezt a látszatot keltenék’, vagyis nemhogy nem fognak bocsánatot kérni ízléstelen állásfoglalásuk miatt, de még fel is magasztalják önmagukat, mint akik a nemzetiszocializmus leleplezői és a szólásszabadság bátor képviselői. A már korábban idézett 1998-as Ébredjetek! cikkében megpróbálnak magyarázatokat felhozni arra, hogy a Nyilatkozat bejelentésének helyszínéül szolgáló kongresszusi aréna miért volt swastika jelképekkel feldíszítve, és miért esett a választásuk pont a 64-es számú énekre, ami Haydn zenéje egy teokratikus szöveggel (Sion nagyszerű reménysége), már jó ideje szerepelt a bibliakutatók repertoárjában, de csak ritkán került elő. A kongresszus nyitóénekeként ezt a zeneszámot választották, jóllehet 1922 óta a német kormány saját nemzeti himnuszává fogadta azt (a szövege más volt). A swasztika zászlókat ugyan nem a Tanúk helyezték el, de elfogadták egy olyan épület használatát, amely ezt a dekorációt viselte, és tudatosan egy olyan éneket választottak, ami úgy hangzott, mint az akkori szélsőjobboldali nacionalista német kormány himnusza. Kétségtelen tény, hogy a Bíró kétkulacsossága lehetőséget ad a mai Tanúknak arra, hogy bizonyos idézetek kiragadásával – míg mások eltitkolásával vagy letagadásával – több évtized után szerecsenmosdatást végezhessenek. A Bíró már korábbi, börtönbüntetése előtt is a perében kétféleképpen vallott a nézeteiről, vagyis mindent és mindennek az ellenkezőjét is egyaránt állította. De vajon hogy éreztek efelől az akkori Tanúk, akik jelen voltak? Szerencsére ránk maradt legalább egy szemtanú leírása a történtekről. Konrad Franke, az német fiókhivatal felvigyázója egy jelenlevő szemtanú hitelességével a következőket írta megemlékezésében az 1933-as kongresszusról, amikor Rutherford Nyilatkozatát is felolvasták:
„Amikor beléptünk a terembe, azt találtuk az egész terem swastikákkal (horogkeresztes zászlókkal) van feldíszítve! De nem csak ez: mert amikor az összejövetel elkezdődött, egy olyan ének volt a megnyitó, amit már akkor évek óta nem énekeltünk, különösen nem Németországban, a zenéje miatt. Bár a szövege rendben volt, de a zene egy olyan műből származott, melynek a dallama a „Németország, Németország mindenekfelett”-ből (az akkori himnuszból) volt ismert!
El tudod képzelni, hogy mit érezhettünk? Sokan nem csatlakoztak az énekhez. Mintha nem jött volna ki hang a torkukból. Miféle vezetőink vannak, akik ilyen veszélybe sodornak minket – ilyen körülmények között, ebbe a bizonytalan veszélyhelyzetbe – ahelyett, hogy segítenének és támogatnának minket, hogy félelem nélkül kiállhassunk [a nácik ellen].„
(Konrad Franke beszéde James Penton: Jehovah’s Witnesses and the Third Reich című könyve 25. oldalán olvasható)
Több olvasnivaló ebben a témában: http://blogjt.blog.hu/2016/11/11/tanuk_es_a_nacizmus_2_resz
A Tanúk és a szélsőjobboldal?
A radikális jobboldallal történő szimpatizálás a mai napig fennmaradt a Tanúk köreiben. Egy belső felmérés szerint a tagok több, mint 80 százalékának van hajlama ebbe az irányba, bár ezt kevesen ismerik be, amíg Tanúk (feltehetően nem is tudatosul bennük), de a szervezet elhagyása után többen is nyíltan állást foglalnak, nacionalista és antiszemita nézeteket hangoztatva vagy összeesküvés-elméleteket kreálva. Egyik blogger ezzel kapcsolatos kutatásait, gondolatait osztja meg:
„…..Bennem volt vágyakozás arra, hogy ennek okait megtudjam. Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem Rutherfordra. A történet sokak előtt ismert. Jehova Tanúi azt várták, hogy az utolsó időkben majd a zsidók megtérnek Jézushoz és keresztények lesznek. Rutherford azt gondolta, hogy az utolsó idők itt vannak, ő és szervezete az igaz kereszténység képviselője, ezért elküldött egy csoportot, hogy ébressze fel a zsidóságot. Pár sorban ez a Hirdetők c. könyvben is le van írva.
Mivel a zsidóság nem hallgatott Rutherford küldöttére, valamint a végidőben és az igaz keresztényi mivoltában való hitét meg nem akarta a „Bíró” felülvizsgálni, egyetlen kiút volt: a bibliai Izrael kifejezés átértelmezése. Megjelent a szellemi Izrael, a szellemi (lelki) zsidóság és így tovább, mindannyian ismerjük. Rutherford írásai olvashatóak és megállapítható belőlük mennyire rímelnek (vagy sem) napjaink antiszemita retorikájára.
Gondoltam egy olyan bejegyzésre, hogy bemásolok idézeteket Rutherfordról. Azok, akik keresztényi mivoltukból vagy egyéb ideológiai meggyőződésből nem kedvelik a zsidókat, biztosan egyet tudnának érteni Rutherforddal. Remélem sokak által ismert, hogy Rutherford milyen levelet írt Hitlernek és miket fogalmazott meg Jehova Tanúiról. Egyes részleteket a szervezet az Ébredjetekben is közölt belőle.
A részletekért – ha valakit komolyan érdekel – kattintson ide:
http://www.exjt.hu/hitler.html
http://www.exjt.hu/declaration.html
Ez utóbbiból idéznék is pár részletet. Azzal, hogy idézek, némileg torzítom a szöveg eredeti értelmét, de azért adtam meg a linket, hogy ellenőrizni lehessen:
„Hamisan meg lettünk vádolva ellenségeink által, hogy pénzügyi támogatást fogadunk el munkánkhoz a zsidóktól. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Mindezidáig soha a legcsekélyebb összeggel nem támogatták munkánkat a zsidók. […] Ez magában elegendő bizonyíték kell legyen hogy nem fogadunk el támogatást a zsidóktól és ezáltal az ellenünk felhozott vádak rosszindulatúan hamisak és csak Sátántól, a mi nagy ellenségünktől eredhetnek.
A legnagyobb és legelnyomóbb birodalom a földön az Angol-Amerika birodalom. Értve ez alatt a Brit Birodalmat és az Amerikai Egyesült Államokat. Ez a Brit-Amerikai birodalom kereskedő zsidóié, hogy felépítsék és kivitelezzék a Nagy Bizniszt a többi nemzet kizsákmányolása és elnyomása által. Ez a tény különösen vonatkozik London és New York városaira, a Nagy Biznisz erődítményeire. Ez a tény annyira megnyilvánul Amerikában, hogy egy közmondás is van New York városával kapcsolatban: "A zsidók birtokolják, az Ír katolikusok irányítják és az Amerikaiak fizetik a számlát". Mi nem harcolunk a fent említett személyek egyike ellen sem, de mint Jehova tanúi és az Írásokban előtárt irányításának alárendeltek kényszerülünk rá, hogy felhívjuk a figyelmet az igazságra illetőleg azért is, hogy az embereknek rávilágítsunk Istenre és az Ő céljaira.”
Nem akarok félrevezetni senkit. Elismerem, hogy a Rutherford-korszakból kiolvasható antiszemita jellegű hangulat, nem azonos Hitler antiszemitizmusával. Az is az igazság része, hogy Hitlerről nagyon sokan még jóval 1933 után is pozitívan nyilatkoztak. Olyanok is, akik később az ellenfelei lettek.
Az idézeteimmel azt akarom bizonyítani, hogy Jehova Tanúi szervezetéhez tartozók „radikális jobboldali hangoltságának” nagyon mély gyökerei vannak. Miképpen sok, magát kereszténynek valló embernél is, náluk is a hitük mögött álló logikai rendszerben bújik meg valami. Nem kényszerítik rájuk, nem sugalmazzák a vezetőik, hanem ez valamiféle rejtett következmény, amihez valószínűleg társul valamiféle földrajzi jelleg is.
Onnan sejtem ezt, mert ez a fajta jobboldali radikalizmus megvan itt is, de itt más ennek az ideológiának a megjelenési formája. Közös vonás, hogy valakikre nagyon kell haragudnunk és szinte gyűlölnünk kell őket, mert az életünkre és a jövőnkre törnek. Itt szinte államonként váltakozik, hogy kit illik gyűlölnie egy tisztes kereszténynek. Van ahol a spanyolokat, máshol a zsidókat, egyes helyeken az ázsiaiakat, van ahol négerezni kell, más helyeken meg japánozni. Még olyan is akad, ahol a magyarok a megátalkodottak, vagy az oroszok. Ezért gondolom, hogy van ennek a szükségszerű gyűlölködésnek (nevezhetem bűnbaknak is, az jobban passzol) földrajzi sajátossága.
Éppen ezek miatt nem okolom a Jehova Tanúival szembeni kritikus mozgalmat, sem a volt Tanúkat, amiért a radikális jobboldal felé húznak és velük keresnek kapcsolatot, valamint nézeteiket bizonyos fokig átveszik. Ebben a jelenségben három összetevőt látok megjelenni: a szervezetből hozott rejtett politikai attitűdöt, a moralizáló kereszténységgel való szimpátiát és a politikai divatot.
Ha Jehova Tanúit belülről vizsgálom (és mivel benne éltem, ott nőttem fel, volt alkalmam megfigyelni), akkor nagyon sok dologban tetten tudom érni a jobboldali radikalizmus megnyilvánulásait. Azért nem fogok idézeteket, eseteket leírni, mert olvasóim többsége nem érezné meg belőlük (vagy nem akarná megérezni), hogy milyen működő előítélet van mögöttük. Sok radikális jobboldali hangadó elcsodálkozna azon a valóságon, ami a szervezetben már létrejött. Nem ma, hanem már nagyon régóta. Egyes gyülekezeti vezetők megteremtették a „másodrendű tanúságot”, tisztán etnikai alapon. Halvány utalások Palotás László könyvében is felfedezhetőek. Nem ismerek minden magyarországi JT-gyülekezetet, de amelyiket igen, ott elszomorító az a jogfosztottság és állandó megalázás, ami etnikai alapon működik. Nem most, már nagyon régóta így van és a többség elfogadja helyénvalónak. Sajnos az érintettek is.
Ezért, amikor a JT-szervezetből kiábrándultak, kimenekültek szimpatizálnak a radikális jobboldallal, akkor nyíltan vállalják azt, amit addig rejtetten éltek meg. Legalábbis azokról gondolom ezt, akik ezt a szimpátiát vállalják vagy valamilyen módon hozzájuk kapcsolható világnézetet vallanak."
http://jtinfo.blog.hu/2013/08/22/zarora_nagyon_hosszu_bejegyzes?full_commentlist=1#comments
A kongresszuson elfogadott Nyilatkozat egy példánya egy kísérőlevéllel egyetemben a führernek is el lett küldve. A levél megerősítette a Bibliakutatók német kormánnyal való szimpátiáját, még hazugságok árán is, a következőket írva:
„Az Őr Torony Társulat brooklyni hivatalnokai ma is és a múltban is határozottan barátságosak Németországgal. Ezért a Társulat elnöke és az Igazgatóság hét tagja az Egyesült Államokban nyolcvan év börtönre lettek elítélve, mert az elnök visszautasította, hogy a két folyóiratunkat felhasználják az Egyesült Államok Németország elleni háborús propagandájára. Ez a két folyóirat - "Az Őr Torony" és a "Biblia Kutató" (A Biblia Kutatók havi lapja) - voltak kizárólag azok a lapok az Egyesült Államokban, melyek visszautasították a Németország elleni háborús propaganda kiadását, és emiatt tiltottak és elnyomottak voltak az Egyesült Államokban a háború alatt.”
Amint azt a korábbi fejezetben részleteztem, Rutherford és társai nem a ’Németország elleni háborús propaganda visszautasítása’ miatt kerültek bíróság elé, hanem a kémelhárítási törvény megszegéséért pacifista nézeteik miatt (melyeket aztán Rutherford a kihallgatások során megtagadott), melyek a Befejezett titok című könyvben kerültek kifejtésre. A valóságban az Őr Torony 1918. június 1-i számában arra buzdították a bibliakutatókat, , hogy imádkozzanak a szövetséges csapatok győzelméért az ’autokrata’ Németország felett, vagyis nem utasították el a Németország elleni háborús propagandát, mert igen is (akkor még) állást foglaltak a szövetségesek mellett. Továbbá a levél nem mulasztotta el biztosítani Hitlert arról, hogy közös ellenségük van, mivel a zsidók (a katolikusokkal vállvetve) állandóan azon vannak, hogy elpusztítsák az Őr Tornyot:
„Hasonló okból, a Társulat vezetősége nem csak visszautasította, hogy részt vegyen a Németország elleni horror-propagandában, de az ellen foglalt állást. Ez kiemelt a csatolt deklarációban, mely utal arra a tényre, hogy azok a körök melyek vezették a horror-propagandát az Egyesült Államokban (a kereskedő zsidók és a katolikusok), a legbuzgóbb üldözői is a Társulatunk munkájának és vezetőinek. Ezek és más kijelentések a deklarációnkban arra szolgálnak, hogy elvessék a rágalmazó állítást, hogy a Biblia Kutatókat a zsidók támogatják.”
Ahelyett, hogy elítélték volna a gaztetteket és leleplezték volna a gonoszságokat, a levél kijelentette:
„A kongresszuson kijelentették, hogy nincsenek ellentétes nézetek a német Biblia Kutatók és a Német Birodalom Nemzeti Kormánya közti kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, tekintettel a Biblia Kutatók tisztán vallásos és apolitikus céljaira, elmondható, hogy tökéletes harmóniában vannak a Német Birodalom Nemzeti Kormányának hasonló céljaival.” (kiemelés tőlem - szerk.)
Az "apolitikus" szemléletben íródott levélből azért nem felejtették ki, hogy a könyveikben megemlítik az Angol - Amerikai Világhatalom, különösen Anglia szerepét és felelősségét a Népszövetség létrejöttében, amely igazságtalan egyezségeket hozott létre, amivel terheket rakott Németországra. A levél tartalma tehát igen messze van a Hitler és kormányzata elleni erős tiltakozástól, ahogyan azt ma az Őrtorony igyekszik beállítani. Ezért nem is található meg az egész levél sehol sem a szervezeti kiadványokban, pedig ha olyan nagyon felmagasztalják Rutherfordot, amiért bátran szembeszállt a nácikkal, akkor igazán érdekes lenne az egész levelet elolvasniuk a mai Tanúknak. Ha tényleg az történt, amit bizonygatni próbálnak az Őrtorony lapjain, akkor mi okuk van arra, hogy nem jelentetik meg a levelet sehol? Miért kell annak „hitehagyott”oldalakon feltűnnie?
Részletek a Declaration (Nyilatkozat) szövegéből:
További olvasnivaló és források megjelölése: https://en.wikipedia.org/wiki/Persecution_of_Jehovah%27s_Witnesses_in_Nazi_Germany
Garbe, Detlef (2008). Between Resistance and Martyrdom: Jehovah's Witnesses in the Third Reich. Madison, Wisconsin: University of Wisconsin Press. pp. 100, 102, 514.ISBN 0-299-20794-3.
Természetesen, amikor a német kormány nem fogadta meg a "tanácsokat", akkor már felháborodtak a Tanúk, de ez elsősorban nem ideológiai összeférhetetlenségen alapult, hanem a saját vallásos tevékenységük (üzletük) akadályozása miatt. Sőt a levél végén magára a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt Állásfoglalásának 24. szakaszában lefektetett alapelvekre hivatkoznak az alábbi módon:
"Követeljük minden vallás megvallásának szabadságát az államban, amíg az nem veszélyezteti annak létét vagy ellentétes a német faj etikai és morális nézeteivel. A Párt, mint olyan, a pozitív kereszténység nézőpontját jeleníti meg, anélkül hogy összekapcsolná magát egy speciális hitvallással. Szemben áll a zsidó - materialista szellemmel bel- és külföldön és meggyőződése, hogy népünk végső visszaszerzése csak belülről kifelé történhet... Határozottan meg vagyunk győződve, hogy Németország Nemzeti Kormánya nem fog okot találni, hogy gátolja szolgálatunkat vagy missziós tevékenységünket, ha ítéletét, először: vallási előítélet nélkül, másodszor: a szakasz fentebb idézett pontjai alapján hozza meg."
Egy szóval sem említik meg a legitim német kormány zsidó vallásúakkal szembeni igazságtalan korlátozásait, sőt kijelentik, hogy ők nem kapnak anyagi támogatást a zsidóktól, és csak a saját vallásuk gyakorlásának követelnek előítéletektől mentes elbírálást. Nem állítanám, hogy a szervezeti anyagok és levelek csakis kizárólag a náci kormány támogatásáról szólnának. Találhatóak bennük a nácizmus leleplezéséről és az ellen szóló cikkek is, főleg a későbbi évekből – miután nem jutottak egyetértésre a nácikkal mégsem. De konkrétan a Nyilatkozat és az azzal egyidőben küldött társulati levél NEM tartalmaz határozott állásfoglalást a nemzetiszocialista nézetekkel szemben, sőt kifejezetten egyetértésre, közös alapra törekszik.
Bár maga a levél tartalma összhangban volt Rutherford (és az általa írt Nyilatkozat) nézeteivel. Bár a levél az ő elnöksége alatt íródott, még sincs közvetlen bizonyíték arra, hogy maga a Bíró írta vagy jóváhagyta volna azt. Mivel a levél eredeti szövege német, James Penton szerint az akkori német fiókhivatal felvigyázója, Paul Balzereit írhatta (Balzereit pár év múlva megtagadta a hitét). A náci uralom korai szakaszában a Tanúk mindent megpróbáltak, hogy meggyőzzék a hatóságokat veszélytelenségükről, sőt még a prédikálásukat is hajlandók lettek volna felfüggeszteni - ami ugyan furcsán hangzik a mai Tanúknak, akik meg vannak győződve a németországi Tanúk „bátor kiállásáról” -, tekintettel a körülményekre, mégis csak egy ésszerű dolognak tűnt. Ahogy a történelemből tudható, a nácik nem ijedtek meg semmiféle feléjük irányuló követelésektől, és nem lágyult el a szívük sem attól sem, hogy mennyi „magasztos célban” osztoznak a bibliakutatókkal, mivel tovább folytatták azok (és még sok más nekik nem tetsző ideológiát képviselők) üldözését és irodalmaik megsemmisítését. Rutherford-nak azonban nem tetszett, hogy elmaradt a jogorvoslat az ügyükben, így változtatott az eddigi stratégián, amiről a Hirdetők könyv a 693. oldalon így számol be:
„A következő év elején [1934. február 9-én – szerk.] J. F. Rutherford személyesen írt levelet Adolf Hitlernek a fennálló helyzetről, és különleges küldött vitte el neki a levelet. Majd az egész világméretű testvériség a tettek mezejére lépett.”
Ebben a második levélben, amit Rutherford személyesen írt, már nyíltan megfenyegette a diktátort. A levél eredeti szövegének csak egy részletét találtam az alább idézett szervezeti kiadványban:
„Talán sikerül szembeszegülnie akármelyik emberrel, vagy akár az összes emberrel is, de nem fog sikerülni szembeszegülnie Jehova Istennel . . . Jehova Isten és az ő felkent Királya, Jézus Krisztus nevében követelem, parancsolja meg kormányzata összes tisztviselőjének és kiszolgálójának, hogy engedélyezzék Jehova tanúinak a békés összegyűlést és az akadályoztatás nélküli istenimádatot.”
(Ébredjetek 1995. 8/22)„Ha 1934 március 24-re nem érkezik válasz erre az őszinte követelésre, és semmit nem tesz a kormányzata annak érdekében, hogy enyhítse a németországi Jehova Tanúi fentebb említett helyzetét, akkor Isten népe más országokban elkezdik a föld minden nemzete között hirdetni azokat a tényeket, ahogyan Németországban a keresztény emberekkel bánnak; és mikor ez a tanúvallomás megtörténik, Jehova Isten elé tárjuk ügyünket, és meghagyjuk Neki, hogy Jézus Krisztuson keresztül megbüntesse a bűnösöket, az Ő saját nagyszerű módja szerint. Engedje meg, hogy emlékeztessem arra a figyelmeztetésre, miszerint Jehova nem hagyja hogy bárki elnyomja a felkentjeit.”
Később, ugyanaz év szeptemberében Rutherford egy levelet küldött a németországi gyülekezeteknek, melyben egy demonstráció megtartására szólította fel őket. A levél szerint (1935-ös Évkönyv 117-118. oldalán található) október 7-én össze kellett gyűlniük és határozottan ki kellett állniuk a tanúskodó munkájuk mellett. Egy előre megírt távirat-szöveget kaptak, amit el kellett küldeniük a führernek. A távirat szövege így hangzott:
„Hitler-kormány, Németország, Berlin!
Az önök durva bánásmódja Jehova Tanúival szemben minden jóérzésű embert megdöbbent a földön, és gyalázat Isten nevére. Hagyjanak fel Jehova Tanúinak további üldözésével, máskülönben Isten el fogja pusztítani önöket és nemzeti pártjukat!”
Bármennyire is grandiózusnak tűnt a Bíró „bátor kiállásról szóló” elképzelése, talán szükségtelen megjegyezni így utólag, hogy nem volt annyira jó ötlet. Persze neki könnyű volt bátran kiállni a hitéért az amerikai (luxus)körülményei között, de a németországi Tanúk helyzetén ez nemhogy segített volna, de rengeteget rontott. Természetesen senki nem mondhatja meg, hogy mi történt volna, ha Rutherford nem avatkozik közbe. Véleményem szerint, amit elvett a Tanúktól ezzel a megszervezett tömeges reagálással, az a saját egyéni lelkiismeret volt, onnantól a Tanúknak nem volt más lehetőségük, mint „kiállni a legkeményebb próbákat”- amire a mai szervezet oly nagyon büszke – vagy „megtagadni a hitüket” (vagyis elutasítani Rutherford közvetlen, életükbe történő beavatkozását). Hitler, a beszámoló szerint őrjöngött, mikor megkapta ezeket a táviratokat. 1935-re a Tanú mozgalom már hivatalosan betiltásra került, sok Tanút letartóztattak és koncentrációs táborokba szállítottak, így ők voltak azok első lakói. Az ily módon bebörtönzött Tanúk számát kb 10 000-re becsülik, akik közül 1200-an haltak meg a táborokban, ebből 250-en kivégzés útján, a többiek betegségben, rossz bánásmódban vagy alultápláltságban pusztultak el. Természetesen sem a Tanúk, sem maga Rutherford nem felelős a náci üldözésekért, de elképzelhető, hogy ha nem konfrontálták volna a nácikat oly agresszíven – Rutherford útmutatására -, akkor ez a szám, és sokak története másként alakult volna. De az Őrtorony azóta is a mártírok felmagasztalásából él – és diszkréten elhallgatja ebben Rutherford szerepét.
Akiknek sikerült elkerülniük a táborok megaláztatásait és kínzásait, azok is nehézségeket szenvedtek el – szükségtelenül. Például elveszítették munkájukat, nyugdíjukat vagy egyéb szociális juttatásaikat, mert elutasították a jelképek előtti tisztelgést vagy a választásokon való részvételt. Természetesen mindenkinek egyéni joga van azt tenni, amit a lelkiismerete diktál, és megfizetni annak árát. De itt nem erről volt szó – illetve nem mindenki esetében. Rutherford beavatkozásával a Tanúk lelkiismerete „egységessé” vált, nem létezett tovább egyéni döntés, és ez azóta is így működik az életük sok területén (vérkérdés, fegyveres szolgálat megtagadása stb…). A vezetők persze szeretnek az ’egyének saját lelkiismereti döntéséről’ beszélni, de leginkább azért, hogy saját manipulációs módszereikről eltereljék a figyelmet és mentesüljenek a felelősségvállalástól. (A kormányzat képviselői és a történészek szintén szeretnek erre apellálni, hogy nekik ne kelljen leleplezniük a szekták működését, és mentesüljenek a saját feladataiktól, azon a területen, hogy prevenciós oktatásban részesítsék az állampolgárokat abból a célból, ha valaki el akarja kerülni a szekták által felállított csapdákat.) Ettől függetlenül természetesen létezik egyéni döntés is, és felelősségvállalás is, de ahogyan a náci koncentrációs táborokban a hitükért elképesztően extrém körülmények között is kiálló Tanúk imádatára és engedelmességére az akkori vezetők nem voltak méltóak, úgy ma sem azok a maiak. Az egyes Tanúk odaadó hitének és példamutatásának semmi köze nincsen az őket irányító – és leginkább kihasználó - Őrtorony szervezetnek és annak vezetőinek, akik hasonlóan Rutherford-hoz, a kisujjukat sem mozdítják meg azokért a Tanúkért, akik akár az életüket is képesek feláldozni értük. Nyilvánvalóan a szervezet vezetői számára, az elhalálozott életek csak egy szám, egy olyan statisztikai adat, melyet adott esetben mutogatni lehet „Jehova nevének felmagasztalása” céljából, mint olyan áldozatot, amit az egyszerű tagok hoznak meg.
Az Őrtorony kiadványokban előszeretettel idéznek csodás megszabadulásokat, a nácik rácsodálkozásait a Tanúk hitére, egységére. A Hirdetők könyv kijelenti a 663. oldalon „néhány kivétellel az összes Tanú feddhetetlensége törhetetlennek bizonyult”. Ugyan, az a „néhány” Tanú, aki megalkudott, kétszerese volt a kivégzetteknek, és kb fele annyi, mint az összes (a Holocaust ideje alatt) elhalálozott Tanú, vagyis egyáltalán nem tekinthető néhány kivételnek a Tanúk számához viszonyítva, vagyis a valóság igen mesze volt a mai Tanú folklórtól. Nem mintha bárki elítélhető lenne azért, mert feladta odaadását vagy meghasonlott egy hihetetlenül nagy nyomás alatt, mely mind Rutherford ostoba akcióinak és mind a náci párt ideológiájának volt köszönhető. James Penton, történész olyan rendőrségi jelentéseket idéz, melyek szerint 1938-ra 516 bibliakutatót bocsátottak szabadon, akik aláírták, hogy megszakítják a kapcsolatukat az illegális szervezettel. Ezenkívül Gestapo dokumentációval támasztható alá, hogy bizonyos Őrtorony vezetők, mint Erich Frost (aki a 2016. májusi JW televízió közvetítésében szerepelt), Fritz Winkler és Konrad Franke nyomás alatt információkat adtak ki testvéreikről. Senki nem akar ítéletet mondani ezek felett az emberek felett, ők sem voltak „gyengébbek” a hitben, mint mások. Feltehetően csak többet tudtak a szervezet működéséről, és annak nagyon is emberi vonásairól, melyet nem találtak arra méltónak, hogy az életüket áldozzák fel érte, míg az egyszerűbb tagok – ahogy ma is – azt gondolhatták, hogy Jehova keze van az Őrtorony szervezet mögött. Kétségtelenül sokan közülük túlélték a borzalmakat, bár ez önmagában még semmit nem bizonyít, hisz sokan mások is túlélték azt, sőt még egyes náci eminens vezetők is.
Mindeközben Amerikában is figyelemmel kísérték a Bíró tevékenységét, mivel többek között pacifista nézetei, az I. világháború ideje alatti kormányellenes állásfoglalása, egyházellenes kirohanásai és Hitler felmagasztalása miatt állambiztonsági szempontból potenciális veszélynek tekintették.
Rutherford ügyében írt FBI jelentés
Több információ: http://watchtowerdocuments.org/the-fbi-wanted-jw-leader-joseph-rutherford-arrested/
Bár a mai Tanúknak talán hajmeresztőnek tűnhet az a gondolat, hogy Rutherford nemhogy nem ellenezte a náci ideológiát, sőt inkább szimpatizált azok antiszemita nézeteivel, mely meghökkentés köszönhető az Őrtorony „történelmet megszépítő” törekvéseinek. A zsidók és a színesbőrűek korántsem az egyedüli lenézett és mellőzött csoport voltak a Bíró elnöksége idején.
A következő részben megtudhatjuk, hogy még kik irritálták őt, akikkel szemben diszkriminatív írásokat jelentetett meg, sőt intézkedéseket vezetett be.
Forrás:
Lloyd Evans: The Reluctant Apostate