„Gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy a szeretet és a zene hatalmával egyesítsem a földön élő embereket.” - írja 1988-ban megjelent Holdséta (Moonwalk) című könyvében, az elkülönülése után nem sokkal. Michael talán úgy gondolta, hogy most szabadaon megvalósíthatja vágyálmát, melyet a Tanúk vallásában fejlesztett ki, de sajnos magánéletében súlyos válságok alakulnak ki, melyekkel foglalkoznia kell. Pár évvel Michael elkülönülése után váratlan és sokkoló dolog történik az életében. 

1990-ben ismeri meg a 13 éves Jordan Chandler-t egy „ottalvásosdiban”. Jordie szülei azonban nem voltak teljesen rendben azzal, hogy egy harminc-valahány éves férfi a fiúkkal egy ágyban alszik, ezért az apa, Evan Chandler, akinek súlyos anyagi gondjai vannak, bepereli Jacksont gyermekmolesztálásért. Michael tagadja a vádakat, de hatalmas összeget fizet ki Chandleréknek peren kívül. Jordan, felnőttként tagadja a vádakat, megszakítja kapcsolatát szüleivel. Később, apja, Evan öngyilkosságot követ el Michael halála után nem sokkal.

Talán nem volt túl bölcs dolog ez Michael részéről, hogy peren kívül állapodott meg a vádlójával, mert ezzel inkább további vádak alapjait rakta le, és azt sugallta, mintha saras lenne a dologban. Mind az igazságszolgáltatás, mind a vádlók viszont elégedettek voltak, ami azért bőven mutatja, hogy mire ment ki a dolog: a vádlók csak pénzt akartak, az igazságszolgáltatás rendszerét pedig nem túlságosan érdekelhette az, hogy egy potenciális gyermekmolesztáló további áldozatokat szed – amennyiben meg tudja fizetni annak árát. Úgy tűnik, hogy Michael nem akart az üggyel tovább foglalkozni, mivel megalázó és kimerítő volt számára, talán ezért használhatta ezt az egérútat, de megint: nem látta át, hogy mibe sodorja magát ezzel.

Michael elkeseredik, és az eddigieknél is jobban azon van, hogy saját családot alapítson, de az is előfordulhat, hogy ezt tanácsolták neki, mert ha családban élne, feleséggel és gyerekkel, akkor csökkenthetné a személye körül kialakult pedofil-vádakat. Michael képtelen volt akárkivel házasságot kötni, így elkezdett gondolkodni azon, hogy ki lenne erre alkalmas. Mindig vonzódott Elvis Presley lányához, Lisa Marie-hoz. Lisával már korábban kapcsolatba kerülnek, barátokká válnak, sőt a lány volt az, aki támogatta Michaelt még a Chandler-féle ügy végkifejletében is. A vonzalom kölcsönös, így Michael megkéri a lány kezét (Lisa ugyan házas és van két gyermeke). Michael szemmel láthatólag rajong a feleségéért, a maga gyermeteg módján, Lisáról ugyanez már nem mondható el egyértelműen. Őt talán az is motiválhatta, hogy egy apjához hasonló kaliberű hírességgel házasodik meg, akit – lévén maga is celebségben nevelkedett – megért, és megmenthet (pl gyógyszerfüggőségéből). Nem utolsó sorban pedig anyjának okozhat bosszúságot azzal, hogy hozzámegy Jacksonhoz. Utólag Lisa azt nyilatkozta, hogy a Jacksonnal kötött házassága „valódi” volt, vagyis nem csak egy ürügy Michael hírneve védelme érdekében, melyre a Chandler-ügy miatt árnyék vetült. Lisa Marie élete fénypontjának tekinti a házasságát Jacksonnal, mivel imádott vele lenni és gondoskodni róla (igaz, erre a felismerésre retrospektív jutott el). Michael életében ez a röpke boldogság, a Tanú szervezetből történő kilépése után 7 évvel jön el.

   Michael, feleségével Lisa Marie Presley-vel egy középkori témájú fantáziaképen. Kép forrása:
http://archive.massappeal.com/the-strange-works-of-art-that-michael-jackson-commissioned-in-secret/

Az újdonsült házasok első útja Budapestre vezetett, ahol három napot töltöttek (a Kempinsky szállóban laktak). Ezalatt beteg gyerekeket látogattak meg a Bethesda kórházban (ekkor ismerte meg Michael az akkor 4 éves Farkas Bélát, akinek  fedezte a májátültetési műtét költségeit). Bár sok híresség vesz részt jótékonysági akciókban, Michael esetében mégis úgy tűnik, hogy valódi és mély érdeklődést mutat a gyermekek jóléte iránt. Életéből és munkásságából úgy tűnik, hogy saját sérüléseit, fájdalmait inkább a világ és mások (főleg erre rászorulók) nagyon is valóságos gyógyításába fektette, amit zenéjén és emberbaráti munkásságán keresztül szeretett volna megtenni (még 1985-ban megírja a We Are the World című dalát, melynek minden sorát más-más híresség adja elő; hatalmas összegeket adományoz jótékonysági szervezeteknek, mint pl a Heal the World alapítványnak stb.). Az egyetlen személy, akit Jackson nem gyógyított, az saját maga volt. Komplikált házassága Lisával kevesebb, mint két évig tartott, mivel Michael továbbra is gyermekekkel akarta tölteni az idejét. Örökbe akarta fogadni Lisa gyermekeit is, de közös gyerekeket is szeretett volna, bár Lisának nem tetszett ez, mivel éretlennek tartotta Michaelt. Lisának volt már két gyermeke előző házasságából, melyet Michaellel kötött házassága előtt kevesebb, mint egy hónappal bontott fel. A nő még úgy érzi fel kell dolgoznia ezt a helyzetet valahogy, mielőtt újabb gyermeket szeretne a világrahozni, de Michael hajthatatlan volt, és világossá tette elhatározását: ha Lisa nem akar gyereket tőle, akkor béranyát fog keresni. Az ötlet nem biztos, hogy tőle származott, mivel az akkorra már évek óta gondozásra szoruló bőrbetegségét (vitiligo, amely a bőre elfehéredését is okozta) gondozó orvos asszisztense, akinek Michael elpanaszolja fájdalmát, béranyaként ajánlkozik fel neki. A nőt Debbie Rowe-nak hívják, óriási rajongója Michael-nak, és bizonyára nem csak Michael leghőbb vágyát akarja beteljesíteni ezzel a „nemes” gesztussal. Mivel Michael-nek nem nagyon van más lehetősége a saját család alapítására, így belemegy az üzletbe: Debbie mesterséges megtermékenyítés útján megfoganva várandós lesz még Lisa és Michael házassága ideje 1996-ban. Michael és Lisa elválnak, majd még ugyanabban az évben Michael feleségül veszi Debbie-t, amit eredetileg ugyan nem tervezett, de anyja tanácsolta neki. Katherine tanácsa mögött valószínűleg a Tanúk „házasság-megszállottsága” volt, mivel szerintük csak az az egyedül elfogadható módja annak, ha egy pár szexuális kapcsolatot akar élni. Debbie és Michael nem éltek szexuális életet a rendelkezésre álló források szerint. Akkor mi ezzel a baj? Elképzelhető, hogy Katherine-nek a néhány évvel korábban megjelent Ébredjetek cikk ugorhatott be (lásd bekeretezett részt alább), és mint „jó keresztény” asszony, aki titokban abban reménykedhetett, hogy „tékozló fia” egyszer visszatérhet majd a nyájba, ezért talán úgy gondolhatta, hogy jobb, ha nem él paráznaság bűnében, mivel ezzel is megmutathatja, hogy tiszteli Jehova Isten „házasságra vonatkozó elrendezését”. Bár nem hinném, hogy Michaelnek valaha is megfordulhatott a fejében, hogy visszakérje magát a Tanúk köreiben, anyja véleménye talán erősen befolyásolhatta őt abban, amiért megházasodott Debbie-vel.  Egyébként érdekes, hogy Michael, Debbie-vel való házassága a Tanúk köreiben egy olyan pletykát ébresztett fel, hogy a pár a Királyság-teremben talált egymásra. Egyesek talán arra gondoltak, hogy a „problémás” Michael – akiről ugyan abban sem voltak biztosak, hogy Jehova Tanúja-e még (vagy volt-e valaha egyáltalán) – a tenyeres-talpas, szőke, kék szemű Debbie-re a Tanúk között talált rá, netán a családja kommendálta őket össze, hogy visszatereljék Michaelt az „igazságban”. Semmi nyomát nem találtam annak, hogy Debbie-nek bármi köze lett volna a Tanúkhoz, de ez a pletyka a 90-es évek végén mégis fel-felütötte a fejét Tanú körökben, amit én is hallottam.

1997-ben megszületik Michael első gyermeke, Prince (nem keverendő össze a híres Prince-el, aki Michael zenei kortársa, és aki maga is Tanú lett 1997-ben, 10 évvel Michael elkülönülése után; sőt később Michael még egy másik fiát is „Prince”-nek nevezte el....csak hogy nekünk könnyebb legyen követni az eseményeket....), majd később Paris nevű lánya, akinek szintén Debbie volt a biológiai anyja, de Michael néhány barátját kérte fel spermadonoroknak. Debbie-vel elválnak 1999-ben, majd Michaelnek egy harmadik gyermeke is születik, akit szintén Prince-nek keresztel, de hogy megkülönböztesse őt testvérétől, Blanketnek szólítja. Ez a gyerek már egy ismeretlen béranyától van. Michael minden idejét, figyelmét a gyerekeinek szenteli, és óvja őket a nyilvánosságtól (álarcot kellett viselniük). Nincs arra utalás, hogy gondatlan vagy erőszakos apa lett volna, kivéve azt az esetet, amikor a még kisbaba Blanketet egy pillanatra kilógatja egy berlini szálloda ablakából, megmutatva őt a média képviselőinek. A kicsi, hajszál híján kicsúszik a kezéből, amit persze a fotósok megörökítenek, és felfújnak, mint egy újabb bizonyítékát Michael őrültségének. Nyílván nem volt túl jó ötlet ez Michaeltől, de nem ez a fajta felelőtlenség jellemezte őt a gyermekeivel való bánásmódjában. A három gyermek neve: 1. Michael Joseph „Prince” Jackson Jr. (1997) 2. Paris-Michael Katherine Jackson (1998) 3. Prince Michael II „Blanket” Jackson (2002).

Korábban Michaelnek két barátnője volt, Tatum O’Neil a 70-es években, és Brook Shields a 80-as években. Nem igazán tekinthető szoknyapecérnek. Mély barátság fűzte a nálánál jóval idősebb Elizabeth Taylorhoz, és Diana Rosshoz is (akibe állítólag titokban szerelmes volt tinédzserkorában). Dalaiban csak erős képzelőerővel lehet szexualitást fellelni. 1995-ben, a You’re Not Alone című számához készített videóklipben feleségével, Lisával félmeztelenül szerepel, de még abban is két játékos gyermeknek tűnnek inkább, mint szeretőknek. Taraborelli így ír a könyvében erről: „A You Are Not Alone-nal az egyetlen probléma bizarr videoklipje, amelyben Michael és Lisa Marie félmeztelenül játszadoznak földöntúli háttér előtt… A félmeztelenségnek semmi értelme nem volt, és kicsit zavarónak tűnt; az ember már azt kívánta, bár felöltöznének.” A szerző később azt is hozzáteszi: „....[a dal] hallgatása közben eltűnődik az ember, hogy legelkeseredettebb, legfájdalmasabb éveiben hányszor mondhatta magának Michael, hogy van, aki támogassa, akár egy magasabb hatalom, akár a barátok és család – függetlenül attól, valóban hitte-e, hogy így van, vagy sem.” Az igazság az hogy egy korábbi szektatag, mint amilyen Michael is volt, rettentően egyedül lehet, még akkor is, ha emberek veszik körül. Egy kívülállónak talán csak az látszódhatott, hogy ott van az a rengeteg ember körülötte, a nagy családja, de sokan nem tudták, nem értethették azt a hátteret, amit a vallásilag megosztott családban átélhetett a sztár: családja egyik felével nem osztozott a hitnézetekben, másik fele pedig megtagadta a vele való szoros kapcsolatot. 

Milyen más dolgok mutatják, illetve utalhatnak arra, hogy a Jehova Tanúi doktrinái erős hatással bírtak Michael Jackson munkájára? A Thriller gyülekezeten belüli fogadtatásáról már írtam az előző fejezetben, de vajon honnan jött annak ötlete, hogy korábban élt emberek kijönnek a sírokból? A Jehova Tanúi egyik sarkalatos tanából, ahogyan azt az 1980-as Őrtorony 1/1-es számának 19-21 oldalon található cikkének 7-10-ig terjedő bekezdéseiben olvasható:

Feltámasztva — „Mindegyik a saját megfelelő helyén”

"Mivel Isten előkészületeket tett a régóta halott Ábrahám, Izsák és Jákob számára, ezek az ókori hithű férfiak biztosan feltámadnak a halottak közül a „város” vagy kormányzat fennhatósága alatt, amelyben a megdicsőült Messiás vagy Krisztus uralkodik. ...... Jehova volt Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, mielőtt ezek meghaltak. Csakis a halottak közül való feltámadás által lehet az élő Ábrahámnak, az élő Izsáknak és az élő Jákobnak Istene. Ezek élni fognak majd a „város” vagy mennyei kormányzat alatt, amelyet Jehova, az Istenük készített a számukra. Tehát a Zsoltárok 45:16 beteljesedéseként kell majd a megdicsőült Messiásnak, Jézusnak mint az abban a „város”-ban uralkodó személynek kinevezni ezeket „fejedelmekké az egész földön”. ..... Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint más ókori hithű emberek fel lesznek támasztva azon az „utolsó napon”, amelyről Márta beszélt Jézusnak közvetlenül azelőtt, hogy Jézus visszahozta Márta fivérét, Lázárt, a földi életbe. (Ján 11:24–44) Az embereket, akiknek fel kell majd támadniuk, Jézus Krisztus váltságáldozata váltotta meg, és róluk mondja Ésaiás próféta az ihletett írásában: „Azon a napon ezt az éneket éneklik majd Júda földién: . . . Halottaid élni fognak. Az én holttestem — ők felkelnek. Ébredjetek és kiáltsatok fel örömmel, akik a porban lakoztok! Mert a te harmatod, mint a fehér mályva harmatja [ellentétben a holttestek kiszáradt állapotával] és maga a föld szüli meg azokat, akik erőtlenek a halálban.’” (És 26:1, 19) Lesz tehát újraszületése, regenerálása a földi halottaknak. ....Az az „utolsó nap” tehát, amelyről Márta beszélt, szemtanúja lesz az emberi halottak újbóli életrekeltésének, ahelyett, hogy azok továbbra is a föld méhében maradnának eltemetve. (És 26:20, 21) Az emberi élet mily harmatos frissességét látja meg majd az az „utolsó nap”, az emberiség megváltott halottainál! A föld nem lesz többé világméretű temető!"

(kiemelések és link tőlem)

Nem Michael Jacksontól származott a Thriller ötlete, hanem ő ezt csak a maga nyelvén fejezte ki. Amúgy a Jehova Tanúi történelmében nem ő volt az egyedüli, aki („halál”)komolyan vette ezeket a szavakat, mert a Tanúk második elnöke, egyben mai nevük névadója is, Joseph Rutherford, még ennél is tovább ment. Ő ugyanis házat építtetett ezeknek a bibliai „zombiknak”, melybe a feltámadásuk után fogadta volna őket. Az épületet Bet Sarimnak nevezte el, és híressé is vált a maga idejében, olyannyira, hogy a helyi újságok is írtak róla. Rutherford ugyanis hivatalos végrendeletben is a „zombikra” hagyta ingatlanját amit,  - talán mondanom sem kell -, a feltámasztott „hercegek” helyett az Őrtorony Társulat tudhatott magáénak. Rutherford így érvelt:

„Tökéletes férfiakként.......Dávid, Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte, József és Sámuel, azért lesznek ide küldve, hogy kiszabadítsák a világot Sátán markából, modern ruhákba lesznek felöltözve, mint ahogy mi, és kis segítséggel képesek lesznek a nyelvüket beszélni....Az itteni [San Diego] klíma majdnem ugyanolyan, mint Palesztinában. A terület tele van datolya és pálmafákkal, így ismerős környezetbe fognak kerülni ezek a férfiak.”

Ehhez képest, a Thriller kismiska volt, de ha excentrizmusról van szó, a Tanúk sokkal többet tolerálnak egy vezető számára, mint egy egyszerű tag számára (amilyen Michael maga is volt). Pedig ennek pont az ellenkezője lenne logikus – feltéve ha a Tanú szervezet az lenne, aminek mondja magát: egy világméretű testvériség szerető közössége, amelyben a vezetők nem kevesebb, hanem több felelősséggel bírnak. Persze teljesen rendben lenne az efféle megkülönböztetés a hierarchikus létra tetején levők felé, egy elsősorban üzleti célból szerveződő piramis-rendszer esetében, melynek célja a tagság és a nyilvánosság !!! (ez utóbbi gyakran elfelejtődik, mert az gondolható, hogy az ilyen szekták csak a tagjaik sérelmére vannak) anyagi lehúzása, de ez utóbbi viszont ütközik az egyházi és jótékonyszervezeti státusz imázsával. Szóval nem véletlen, hogy az Őrtorony nem ad nyilatkozatot Michael tagságával és kizárásával kapcsolatban, mert egy híresség esetében nehéz lenne ezeket a tényeket, vagyis saját volt tagjaik diszkriminálását, a szőnyeg alá söpörni. Egyszerűbb fenntartani a misztikumot, hogy "nem tudhatjuk mi azt", hogy pontosan mi is történt Michael-lel. Pedig, ha valaki csak egy kicsi erőfeszítést is tesz a kutatásokba, sőt korábbi tagként teszi ezt, akkor bizony elég sok mindent megérthet az eseményekből.   

Michael-ra mély benyomást tehettek az Őrtorony színes képei, melyek a Paradicsomi földet mutatták különféle naív-realista művészeti stílusokban. Egyes bizarr, megrendelésre készült képein ez erősen visszatükröződik. Sőt Neverland is ezt a mintát követi, mintha Michael életre keltené saját fantáziavilágát, telepakolva azt egzotikus állatokkal és - gyerekekkel. A Paradicsom egyrészt egy szép kert - amit gyakran ábrázolnak a Jehova Tanúi kiadványaiban -, de létezik egy paradicsomi "előkép" is, amit a Tanúk hite szerint a világraszóló egységes és "szerető" gyülekezetük testesít meg. A Jehova Tanúi, közösségeiken belül teljesen természetes dolog az egymás támogatása, adakozások és a vendégszeretet. A testvérek bejáratosak egymáshoz, nem élnek ugyan kommunában vagy vagyonközösségben, de igen nagylelkűen támogatják egymást, főleg azokat, akik a "Királyság-munkát" végzik, vagyis a prédikálók élcsapatát (ez a támogatás - mint maga a szeretet is - kondicionális ugyan, de azért létezik). Ez a fajta nyitottság és bizalmas légkör vonzó lehet ugyan - főleg az újaknak -, bár megvannak a saját buktatói (pl a gyermekmolesztálók könnyen hozzáférhetnek gyerekekhez), ráadásul feltételhez van kötve: ami a gyülekezeti tagság vagy az afelé haladás. Ahogy már korábban írtam arról, hogy az ún. POMI extagok hajlamosak lehetnek megtartani a csoporton belüli, az ideológiarendszerbe beilleszthető hitet (és gyakorlatokat), bár ezek azon kívül nem fognak működni. Az 1987-ben elkülönült Michael talán nem fogja fel, hogy a "szeretet", amit a Tanúk között átélt, egyik napról a másikra eltűnik, mivel a szervezetük nem engedi meg a volt tagjaikkal a kapcsolattartást. Talán úgy gondolhatja, hogy biztosan létezik ennek a nagy testvériségnek egy valóságos formája is, amit most ő kiterjeszthet másokra, számára addig vadidegenek felé is, mert hát elkülönülése után már nincs megtiltva, hogy nem barátkozhat "világiakkal". De ami a Tanúk köreiben természetes, azt vajon hogyan fogják értelmezni mások? És mégis hogyan kéne értelmezniük, anélkül hogy ismernék annak eredetét, Michael valós hátterét? Érdekes, hogy a pedofila vádakban éppen azzal indokolják Michael nagylelkűségét, hogy "ugyan már ki áldozna annyi mindent a vagyonából, csak azért mert segíteni akar másokon, biztosan volt valami hátsó szándéka mindezzel".  Ez éppen olyan jogos lehet, mint a történet másik oldala, ami szerint a hívő Jehova Tanúja Michael tényleg olyan nagylelkű volt, hiszen ő így értelmezte hitének központi tanítását ÉS - nem utolsó sorban - megtehette ezt. Míg az előbbi ki van hangsúlyozva, szinte súlykolva a média által, míg az utóbbi még csak említésre sem kerül. Miért lehet ez? 

Michael tartózkodott az ünnepektől (még sokáig az elkülönülése után is), és a Tanúknál van egy olyan tendencia, hogy "nem kell az ajándékozást egy napra szorítani, mert az év bármely napján megtehetjük ezt". Michael úgy tűnik követhette ezt a logikát is. Látható, hogy a Michael nagylelkűsége és annak indítékai körüli viták olyanok, mint két vonat egymással szembeni elhaladása, mivel a felek elbeszélnek egymás mellett. Valójában két külön dologról van szó, amiben úgy tűnik egyik fél sem kíváncsi a másik nézőpontjára, illetve mindkét félnek bőven van takargatnivalója. A molesztálással vádlók nem kíváncsiak Michael hátterére, míg a Jackson család szintén nem tárja fel Michael "nagylelkűségnek" ideológiai hátterét, csak azt hajtogatják, hogy "félreértik" Michaelt, mert nem ismerik őt. Ezzel aztán - akár alaptalan - vádak célpontjává is kitehetik családtagjukat, maguk elé állítva őt azért, hogy védjék a saját seggüket. A család történetéből azért kiderül a figyelmes olvasó számára, hogy nem áll mesze tőlük ez a mentalitás, hiszen már gyermekkora óta gyakorlatilag kihasználták őt, a tehetségét. Mitől lenne ez most másképp? Nehogy már kárt szenvedjen az imádott anya vallásos rajongása, vagy az abba vetett illúzió! De az is lehet, hogy tényleg nem értik, hogy a Jehova Tanú vallási háttere milyen hatással volt a családjukra és azon belül is Michael-re.

Kép felül: egy Jehova Tanúi által terjesztett traktátus borítóképe (https://wallpapersafari.com/jehovah-paradise-wallpaper/), kép alul: David Nordahl: Az álmok mezeje (https://dangerousminds.net/comments/the_secret_artists_michael_jackson_hired_to_haint_hnsanely_hizarre_hortrait )

Michael egyik híres képén egy tigrissel mutatkozik, Neverland-ra egy csimpánzzal költözik be, de volt egy kedvenc lámája is, amit magával vitt a Freddie Mercury-val közösen készített dalok stúdiófelvételére, amin Freddie jól ki is akadt, és állítólag ezért hiúsult meg a közös munka.

Kép forrása: https://www.michaeljackson.com/news/mj-album-80s-popular-spotify/

Michael hitt abban, hogy az emberiség egy nagy testvériség a földön, melyet a We Are The World című híres dalában is kifejez. De talán az egyik legjellemzőbb dal, ami a Tanú hitnézeteket tükrözi vissza, az Earth Song, melyben tipikus Tanú irodalomból ismert képekkel mutatja be az emberiség romlását, háborúkat, tüntetéseket, rendőri attrocitásokat, környezetszennyezést és az állatok pusztulását. Az emberek még emlékeznek a világégés előtti „paradicsomi” életre. A dal közepén egy klimax történik, melyet a hivatalos videóklippben egy hatalmas széllel fejeznek ki, amely a föld legtávolabbi részét is érinti, még a civilizációtól távol eső őslakosokat is. Ebben az időszakban az emberek személyes válságokon, szenvedéseken mennek keresztül, melyben a földet kaparják fájdalmukban, a vihar olyan erős, hogy a fákban kell megkapaszkodniuk. Annak elmúltával a pusztulás folyamata csodás módon visszafordul, a halottak feltámadnak (még az állatok is), a kivágott fák visszaállnak a helyükre, és a tönkretett föld begyógyul. Ez a fantázia-kép erősen hajaz a Tanúk üzenetének központi témájával. Érdekes megjegyzeni, hogy a We are the World-öt még Tanúként írta 1985-ban, míg az Earth Song-ot 1995-ben már elkülönült tagként.

Michael, a Barbara Waltersnak adott interjúban (1997) Diana hercegnő halála után nyíltan beszél a média szerepéről a hírességek életét illetően. A riporternő mindenképpen azt akarta kihozni, hogy a különös kinézet a rejtélyek, melyek körülveszik ezeket a hírességeket, mintegy vonzzák és igazolják is egyúttal a média tolakodását. Michael kijelentette, hogy semmi különös nincsen benne. És igaz is: az emberek csak a jéghegy csúcsát látják. A lényeges – és sokkal nagyobb rész a – láthatatlan. Ha ismerjük Michael múltját – és a sajátunkat is  - akkor nem csodálkozunk egy pillanatra sem a kinézetén, de az életstílusán sem. A személyes történetünk a saját gyermekkorunkkal kezdődik, úgy tűnik Michael a HIStory című lemeze anyagát szentelte ennek a témának, és azoknak az eseményeknek, melyek akkoriban történtek az életében. A Childhood című dalban mintha azt sérelmezné, hogy az őt ért vádakban ez a faktor valahogy elkerülte a bírák figyelmét. Az elfogult Thomas Sneddon bíró, aki a – médiával egyetemben – mindent elkövetett, hogy Michaelt bűnösnek találja az őt ért vádakban, állítása szerint soha nem hallgatta meg a dalt (sem a másikat, melyet Michael kifejezetten róla írt), mivel azt hihette, hogy Michael csak kifogásokat keres tetteire. Bár talán sok esetben ez igaz lehet, de azért ha bárki foglalkozott már a saját maga gyermekkori sérüléseinek a feldolgozásával, az tudja, hogy a felnőtt életünk a gyermekkorunk „terméke”, mintegy elkerülhetetlen következménye, melyet lehet gyógyítgatni, de kilépni belőle nem igazán. Ezért nem érezte furcsának Michael sem a kinézetét, sem az életét, hiszen azzal csak folytatta a „rendhagyó” gyermekkorát, így emiatt nem tartotta jogosnak és igazoltnak a média rámenősségét. A média belekapaszkodott Michael „rejtélyeibe” és követelte magának a részét, de nem tett semmit, és azóta is mélyen hallgat arról a szokatlanul furcsa gyermekkorról, melyben Michaelnek része volt, kiváltképp, ami vallásos neveltetését, és a Jehova Tanúi hatását illeti. A Childhood egyébként 1995-ben készült, vagyis majdnem egy évtizeddel Michael elkülönülése után. Talán egyeseknek furcsa lehet az, hogy ha Michael ennyire tudatos volt a gyermekkora hatásait illetően, akkor miért nem tette ezt meg korábban. Ennek több oka is lehet, mivel fel kell nőni ahhoz, hogy egyáltalán valaki ezzel a témával foglalkozhasson, Michael pedig nem igazán vált felnőtt ember. Egy másik oka az lehet, hogy maga a vallási légkör, különösen a Jehova Tanúinál megélt tanítások formájában, nem segíti elő azt, hogy tagjaik saját gyermekkorukat tekintsék az életük alapjainak. A Tanúk úgy hiszik, hogy Isten (Jehova) és a szervezete képezi ezt az alapot, és a legfontosabb dátum az, amikor valaki megkeresztelkedik, és elkötelezi magát a szervezet mellett. Onnantól kezdve minden bajára, a szervezet tanácsaiban, útmutatóiban fog válaszokat keresni. A tanok viszont egyáltalán nem terjednek ki a gyermekkori sérülések gyógyítására vagy egyáltalán azok figyelembevételére, mivel egy szigorú hiererachia rend felülírja azt, és ennek a felépítésnek a gyermekek képezik a legalját. Az ő feladatuk az, hogy engedelmeskedjenek a szüleiknek és tiszteljék azokat, akármilyenek is, mivel ha nem teszik, akkor Isten meg fogja őket büntetni. Ezt azért elég nehéz felülírni felnőttkorban, még akkor is, ha nem társul isteni fenyegetéssel. Igaz, léteznek olyan írások a Tanúk kiadványaiban (főleg az elsősorban a nyilvánosságnak szóló Ébredjetek!-ben), melyek mintha elősegítenék a gyermekkori sebek gyógyítását, de ezeknek a Tanúk gyakorlatában nincs jelentősége. A vének legtöbbje, és a tagok sem értik ezeket a problémákat, mert csak elnyomták önmagukat, így soha nem jutottak közel a saját „belső gyermekükhöz”, így saját valós érzéseihez sem (na meg ez amúgy is ellentétes magával a Tanú doktrínákkal). Nem valami jó tapasztalat Tanúként elkezdeni ilyesmivel foglalkozni, mert az ilyen személy ezeknek a véneknek a kezébe fog kerülni, ami leginkább csak újabb sérelmeket fog hozzáadni a már meglévőkhöz. A Tanú kiadványok ugyan alkalmanként leírják, hogy forduljanak szakemberhez a „depressziósok”, de ha valaki ezt megteszi, akkor megnézheti magát. Egy gyülekezeti tag, egy súlyos gyermekkor feldolgozásában nem fog érzelmi támogatást kapni a környezetétől, sőt pont ellenkezőleg. Az egész dokrína rendszer (vagyis elmekontroll) hatására, ez a megoldás amúgy sem fog felmerülni egy elkötelezett tag elméjében, illetve kb a legutolsó lesz, amire gondol, ha a problémái gyökere után kutakodni. A Tanú ideológia szerint minden gondunk gyökere az, hogy eltértünk a Jehova Tanúi tanításaitól, és annak megoldása abban merül ki, hogy nosza keressük meg, hogy hol, milyen területen, és hozzuk azt helyre (általában azzal, hogy többet imádkozunk, rendszeresen járunk gyülekezetbe, ha nem tettük volna esetleg, és többet prédikálunk). Ha nem találunk ilyeneket - mert rendszeresek vagyunk az előbb említett dolgokban -, akkor elképzelhető, hogy valami "titkos bűnünk" van, ami annyira titkos, hogy nem is tudunk róla. Szerencsére a vének, akik "Jehova jobbkezei" teljesen átlátják és megértik helyzetünket, sőt ehhez még csak meg sem hallgatniuk minket igazán. Ők már tudni fogják a gondunkat, meg is ajánlják a "gyógyírt" rá (általában: ima/gyülekezet/prédikálás vagy ezek varációi + esetleg rossz társaság kerülése formájában). Ha történetesen nem értünk velük egyet, akkor „nem vagyunk elég alázatosak”, felfuvalkodtunk, a "világ szelleme" hatása alatt állunk, mely elvakította elménket, és kialakította bennünk a függetlenség szellemét. Ha valaki netán gyermekkori sértésekkel vagy bántalmazásokkal állna elő, főleg olyan esetekkel, amikor a bántalmazó családtag is a gyülekezet tagja, akkor emlékeztetni fogják arra, hogy "szüleiknek mindig igazuk van" és a tisztelet minden körülmények között kijár nekik, hiszen Isten törvénye ezt tanítja:

Érdekes módon, egyes fiatalok kimerítik magukat és szüleiket azzal, hogy ellenállnak a szülői utasításoknak, csak azért, hogy később rádöbbenjenek, a szüleiknek mindig is igazuk volt."

Fiatalok kérdései 1. (2011) 1. fej. 16.old.: Amit apám mondott helyes volt

Ebben a légkörben nem fog felmerülni a gyermekkor hatása, mivel a Tanúk úgy hiszik, hogy Sátán nyomában lépnek azzal, ha „szüleiket vádolják” felnőtt életük problémáiért. A bántalmazottaknak vagy megalázottaknak "meg kell érteniük" a bántalmazóikat, főleg akkor, ha azok a szüleik. Ha súlyos esetről pl szexuális jellegű bántalmazásról van szó, akkor ellen kell állniuk annak (vagyis, ha nem teszik meg, akkor az az ő saruk is lesz) és segítséget kell kérniük a gyülekezet érettebb tagjaitól (akik amúgy a vének, és a legtöbb esetben ablaktisztítók, takarítók vagy mesteremberek, vagyis fogalmuk sincsen mentális kérdésekről, a legtöbbször még a kérdést sem értik). Amitől tartózkodni kell, az az, hogy a hatóságokhoz forduljanak, akik úgyis csak azon vannak, hogy fogást találjanak "Jehova tiszta szervezetén", és nem kéne ehhez nekik még ötleteket is adni, és még csak véletlenül se csacsogják ki az ilyen történeteket az iskolában, esetleg a tanároknak, vagy netán mentális szakembernek. Ezeknek amúgy sincsen fogalmuk "isten bölcsességének mélységéről", hiszen ők csak "világi okoskodók", és még netán a rendőrséget is értesítenék egy-egy ilyen eset kapcsán, amelytől pedig óva int a véneknek szóla tanács, mely szerint távol kell tartani a "világi" hatóságokat attól hogy "szükségtelenül belebonyolódjanak" a gyülekezet belső ügyeibe:

Kép forrása: a 2014. november 6-i keltezésű véneknek írott levél az Őrtorony Társulattól

Ráadásul a Tanúk fekete-fehér, igaz-hamis érvelése nem teszi lehetővé a dolgok árnyalt megközelítését sem, ami előfeltétele lenne annak, hogy valaki érdemben tudjon foglalkozni bármilyen gyermekkorát, netán azzal kapcsolatos bántalmazást érintő kérdésekkel. A Tanúk félnek a komplexicitástól, úgy hiszik, hogy az „igazság egyszerű”, vagyis ami összetett, nem bekategórizálható, attól tartózkodni kell, mint ami félrevezető és összezavaró. Az egyszerűsített világképbe nem illenek bele az ilyen „bonyolultságok”, sőt még a továbbtanulás sem támogatott, ezzel is csökkentve annak esélyét, hogy valaki felismerje a rajta alkalmazott elmekontrollt és azok hatásait. Ha valaki mégis megtenné ezt - mert azért meg lehet tenni -, egy igazi Pandora-szelencét fog kinyitni, melyek újabb bonyodalmakat okozhatnak az életében – melyek teljesen felkészületlenül érik és amelyekkel valószínűleg magára fog maradni. Enyhén szólva „nem ajánlott” az ideológiai kereteket átlépni, és ezt a bentlévők érzik is valamennyire (illetve, ha valaki mégis megteszi, nyomós okának kell lennie). Talán furcsának hangzik, de egy felnőtt Tanú számára akár évtizedekbe is telhet, amire ELŐSZÖR felmerül benne a saját gyermekkora gondolata, és akkor sem biztos, hogy konstruktív megközelítésben (pl inkább önsajnálat, öngyűlölet formájába). És ez még a ritkábbik eset lehet, mert vannak, akik az egész életüket úgy élik le, hogy SOHA nem gondolnak saját valós érzéseikre, csak a bántalmazóikat próbálják mentegetni, kifogásokat keresve számukra, mert azt hiszik ettől lesznek ők jó keresztények, és úgy képzelik, hogy majd az „újvilágban” – ami már mindjárt itt van – kárpótolva lesznek minden fájdalmukért. A felnőttkorba jutott gyermekkori bántalmazás-áldozatok jellegzetes önámítása vallásos színezetet kap a Tanúk ideológiájában. Elképzelhető, hogy Michael is megtartotta egy bizonyos mértékig ezt a gondolkodást, csak miután szakított a Tanúkkal, ez az „újvilág” Neverland volt számára, és ő gyermekek társaságával próbálta „kárpótolni” magát. Egy külső szemlélő szempontjából ez enyhén szólva félreérthető, de Michael vallásos beállítottsága szempontjából még logikusnak is tűnhet. Sőt ennek fényében az sem tűnik furcsának, hogy az őt ért vádak hatására talán először kezdhetett el gondolkozni saját gyermekkorán, mikor már nem kötötték vallásának szigorú tanai olyan mértékben. Nem csoda, hogy sértőnek és felháborítónak találhatta az egyoldalúságot, amivel kezelték az ügyét, mivel az is volt.

Ez csak néhány dolog, amiből kiderül, hogy Michael, a gyülekezet elhagyása után is ragaszkodhatott az ott tanultakhoz, illetve csak lassan kezdhettek benne tudatosulni a dolgok – ha egyáltalán. Vajon a későbbiekben, amikor már több minden kiderült a Tanúk szervezetéről, és az internet elterjedésével jobban rendelkezésre állhattak információk, mennyire tudhatott arról, hogy miben nevelkedett, miben volt benne? Kapcsolatba került-e korábbi Tanúkkal? Ezt nem tudni pontosan, illetve nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban megbízható információ. A Wikipédia (magyar nyelvű oldala) ennyit árul el a vallási háttérről: „1987-ben Jackson szakított a Jehova Tanúi gyülekezettel amiatt, mert a gyülekezet egyre jobban beleszólt a dolgaiba, helytelenítették például a Thriller videoklipjét.” Az 52-es lábjegyzet egy magyar forrásra utal, egy olyan interjúra, mely egy Jackson rajongóknak szóló blogon adtak közre 2010-es dátummal. Az interjúban (mely 2001-re utal vissza) egy bizonyos N. K. válaszol a kérdésekre, aki „a legnagyobb titoktartás közepette” vesz részt kételkedő Tanúknak szóló írások közreadásában, és azt állítja, hogy ebben a munkában sikerült Michael emailcímét megszereznie. „Társaival” együtt írtak neki, és 3-4 hetente kapnak is tőle (vagy valakitől, aki a nevében ír) válaszokat, melyekből arra következtetnek, hogy Michael egy szektaellenes mozgalom aktivistája lehet - természetesen titokban. Azt nem lehet tudni, hogy ez így van-e, de az viszont erősen gyanítható, hogy kit takarhat N.K., és egy tavaly kirobbant botrány óta az is tudható, hogy a tőle származó információt enyhén szólva fentartással érdemes kezelni. Az interjú csak archiváltan érhető el, de hogy miért távolították el, annak okát nem sikerült kiderítenem, mert a rajongó-oldal nem reagált megkeresésemre a cikk írásának napjáig.  

Remélem sikerült valamennyire érzékeltetnem, hogy Michael élete a Tanúkkal történő szakítása után sem vált éppen könnyűvé, sőt bizonyos szempontból még komplikáltabbá is. Mégis hogyan válhatott a gyermekmolesztálási vádak célpontjává még a halála után is? Volt-e, van-e valami köze ehhez a Jehova Tanúinak? Erről lesz szó a következő írásban.

További források: 

https://www.youtube.com/watch?v=JE43BlmZ1vE

https://jwfacts.com/watchtower/experiences/michael-jackson-jehovah.php#[3]