Propagandaplakát vagy tiszteletteljes meghívó?
A Szubjektív sorozat után egy új tematikus rovatot szeretnék elindítani Görbe tükör névvel. Célom a főcímben rögzítve látszik: görbe tükröt mutatni a Társulatnak, bemutatni azt, amit noha a gyakorlatban kiraknak mindenki szeme elé, a Szervezeten belül mégis megvilágítatlanul, szó nélkül, a homályban marad. Ebben a sorozatban – ha vevők vagytok rá, kedves olvasók – az aktuális eseményekre, Szervezeten belüli történésekre szeretnék reflektálni.
Így van ez most is, ugyanis Emlékünnepi időszakban vagyunk, a Tanúk azt mondják, hogy számukra ez az év legfontosabb időszaka. Hetekkel előre meghívókat terjesztenek, hogy minél többen részt vegyenek (hivatalos megnevezés szerint: ) a Jézus haláláról való megemlékezésen. Kétség sem fér hozzá, hogy egy keresztény ember szempontjából Krisztus halálának, váltságáldozatának emlékezete az egyik legfontosabb része az identitástudatnak. Ezért természetes, hogy ezt Nagypéntekhez vagy éppen az Emlékünnephez közeledve nagy várakozás, ünnepélyes hangulat előzi meg.
Ennek a cikknek a keretében nem szeretnék kitérni tanításbeli kérdésekre, nevezetesen, hogy szükséges-e, hogy mindenki magához vegye az emlékjegyeket, miket is szimbolizálnak ezek, milyen gyakran van erre szükség. Ehelyett most a megtartás módjára koncentrálok. Az sem elítélendő önmagában, hogy a Tanúk szeretnék, hogy minél több ember velük együtt részt vegyen ezen a megemlékezésen. (Bár az idei meghivót is érdekes jelzőkkel illethetjük.) De vajon mit kap az az ember, az az érdeklődő, aki elmegy az Emlékünnepre? Valóban ki tudja fejezni ezáltal az értékelését a váltságáldozat iránt, ahogyan ezt megígérték neki előzetesen?
Ehhez azt kell tudnunk, hogy mit is tartalmaz az Emlékünnepi előadás vázlata. Igen, az előadónak csupán nagyon minimális mozgástere van arra, hogy egyedivé, érdekessé, méltóságteljessé vagy éppen figyelemfelkeltővé tegye az előadását, mivel egy rendkívül részletes vázlatot kap, melyet 45 perc alatt kell kifejtenie, mely a bor és a kovásztalan kenyér körbeadását is magában foglalja. A program hossza alapvetően rendben van, ennyi idő elegendő lehetőséget ad arra, hogy egy jó előadó segítségével a hallgatóság el tudjon elmélkedni Jézus óriási áldozatán, melyet az emberiségért hozott. Arra is nagyszerűen fényt tudna deríteni, hogy miért tette ezt és hogy mi minden válik lehetővé azáltal, hogy Krisztus meghalt mindannyiunkért. Még az előadás címe is az, hogy „Értékeld, amit Jézus érted tett!” Ebben is az látszik, hogy talán megtudjuk, mit is tett értünk Jézus, hogy történt mindez, hogy aztán majd értékelni tudjuk.
De nem ez történik! 3 évvel ezelőtt már kételyekkel küzdő, de még abszolút hithű Tanúként feltűnt, hogy az Emlékünnepi előadásban szinte alig esik arról szó, hogy mit is tett értünk Krisztus, hogyan zajlott az utolsó néhány napja. A lényeg marad ki az előadásból, az emlékezés! Én akkor elkészítettem a saját verziójú előadásomat – részben a Társulati vázlat alapján, részben az alapján, amivel kiegészíteni gondoltam a vázlatot. Akinek megmutattam, mind egyöntetűen azt mondta, hogy sokkal jobb, mint az eredeti. Ezek szerint a testvérek sem egészen elégedettek a Szervezeti mintával. De kövessük most végig nagyvonalakban a vázlatpontokat!
Az első 6 perc alcíme: „Ez egy különleges alkalom”. Azonban ahelyett, hogy a valós különlegességét, vagyis Jézus áldozatát hangsúlyoznák, arról kell beszélnie az előadónak, hogy Jehova Tanúi 240 országban megtartják az Emlékünnepet, hogy tavaly mennyien voltak jelen és hogy milyen sok helyszínen kerül megrendezésre. Reklám, öndicséret. Így kezdeni egy méltóságteljes megemlékezést Krisztus haláláról? Mindenki döntse el maga, hogy mit gondol erről.
„Miért van szükségünk váltságra?” – ez a következő, 7 perces blokk alcíme. A Társulat öröklött bűnről szóló tanításának rövid összefoglalóját hallhatjuk. Nem teljesen haszontalan egy ilyen rész, hogy érthető legyen Krisztus halálának célja, de magáról a tettről még mindig csak alig hallottunk. Ezt követi 14 percben annak a témának a kifejtése, hogy miért ne vegye senki magához az emlékjegyeket. Vagyis ahelyett, hogy Jézus halálának céljáról, értékéről, Jézus életének hatalmas voltáról, csodáiról, életünket jobbá tevő tanításairól beszélnénk, meghallgathatjuk, hogy miért lenne helytelen bárkinek is úgy gondolnia magáról, hogy az égi elhívás részese, miért pont 144 000 személy kerül az égbe, és így tovább. Ebben a szakaszban van a Földi örök életről is szó, melynek keretében mindenképpen meg kell említeni az Ézsaiás 11. fejezetét a gyerekek számára, hogy Jézus lehetővé teszi, hogy oroszlánt simogassanak. Khm-khm, reklámfogás. Sőt, itt még arra is ki kell térni, hogy az Emlékünnepet nem fogjuk megtartani az új világban. Ennek mi értelme van? Talán az, hogy a Társulat az előadó által bizonygassa: „nekünk mindig igazunk van, látjátok, mennyire ismerjük a Bibliát, nem? Mi még ezt is meg tudjuk mondani!”
Ezt követi a szertartásos rész, a bor és a kenyér körbekínálása. Ehhez csak egy apró, technikai megjegyzés: sosem értettem, miért nem találnak ki a körbekínálás időszakára valami extrát. Rendkívül unalmas a csendben ülni és várni, amíg mindenki továbbadja az emlékjegyeket. És az meg elég visszás, amikor közben az előadó arról beszél, hogy hogyan is kell elkészíteni a kovásztalan kenyeret, hogy az a szabályoknak megfeleljen vagy éppen milyen vörösbort szabad használni. Itt – véleményem szerint – a legjobb megoldás, ha felvennének központilag egy nyugodt tempójú, halk zenét, mely segíti, hogy tényleg a váltság értékén elmélkedjenek a jelenlévők és amit bármikor le lehet szépen keverni, amikor a körbekínálás megtörténik.
„Mit kell tennünk, hogy kimutassuk értékelésünket?” – így szól az utolsó 8 perces pakk alcíme. És itt indul csak be igazán a reklámgépezet. „Igaz, nem mondtuk el, mit is tett Jézus, azt tudjátok már, hogy megmentett a haláltól. Sőt, még az új világot is megérhetitek, ahol oroszlánnal meg kígyóval játszhattok. De csak akkor és csakis akkor, ha tanulmányozzátok a Bibliát a Tanúkkal és eljártok az összejövetelekre, nem csak az ilyen különleges alkalmakra…” És a félelmetes az, hogy ugyan irónikusan kezdtem, de az utolsó mondat második felének gyakorlatilag majdnem szó szerint el kell hangoznia a vázlat szerint. Miután az előadó lement a színpadról, az elnöklőnek fel kell olvasnia egy levelet, melyben a jw.org-ot méltatja és újra Bibliatanulmányozás kérésére buzdítja az érdeklődőket.
A kérdés már csak az: Ez most egy megemlékezés vagy egy reklám, mely új tanulmányozókat hozhat a Szervezethez? És egy másik kérdés: Vajon ezzel a Társulat az értékelését fejezi ki Krisztus váltságáldozata iránt, hogy az ünnepélyes megemlékezést ilyen módon lesilányítja?
Köszönöm, hogy elolvastad elmélkedésemet a témáról. Ha tetszene máskor is ez a rövidebb, de egy-egy témában mélyebbre ható elemzése az aktuális Társulati témáknak, jelezd kommentben. Ott várok minden észrevételt, gondolatot, javaslatot az Emlékünnep témájában is. És egy kérdés hozzátok: Ti hogyan álltok vagy álltatok hozzá az Emlékünnephez?
Én Rudolf voltam, sziasztok!
