Mi történt Lloyd Evans-szal, a legismertebb extanú aktivistával és bloggerrel? Magam részéről nem gondolom, hogy Lloyd életének intim részleteinek ki kellett volna kerülnie a nyilvánosság elé, ráadásul ilyen módon, de a történteket már nem lehet visszacsinálni, így tájékoztatás végett röviden összefoglalom azokat.
Lloyd 2017-ben adta ki The Reluctant Apostate című könyvét és egy évre rá How to Escape From Jehovah’s Witnesses címűt (magyarul egyik sem jelent meg, a címük kb így hangzana: A vonakodó hitehagyott és Hogyan lépjünk le a Jehova Tanúitól?). Alapítója és szerkesztője a JWSurvey, majd JWWatch weboldalnak és Youtube csatornáján több mint 1000 videó található, melyek logikusan, módszeresen és analitikusan közelítik meg az Őrtorony ideológiájának visszásságait, veszélyeit és tényszerű információval támasztják alá és megfelelően prezentálják az egyes témákat, melyekkel szó szerint tömegeknek nyújtott gyakorlatias segítséget már egy évtizede.
Lloyd Evans története egy extanús sikertörténetnek tűnt, vagyis azt sugalta, hogy túl lehet élni a szektás neveltetést és indoktrinációt, sőt még pozitívan fel is lehet használni azt mások javára. Lloyd azonban ez év elején egy videóüzenetben váratlanul bejelentette, hogy pár hónapos szünetet tart a tevékenységében, mivel az élete nem működik, és terápiára kezd járni. Okokat nem adott meg, de határozottan kérte a hallgatóságát, hogy tartsák tiszteletben magánéletét a családjára való tekintettel. Egy hónapra rá, február elején egy másik videó jelent meg, amelyben a meglehetősen lehangolt Lloyd megosztotta a leállás hátterét, nem szabad akaratából tette, hanem kényszerből. (Jelenleg egyik videó sem érhető el a csatornán.) Mi történt?
Tavaly decemberben Lloyd felesége kompromitáló képeket talált. Az asszony ekkor tudta meg, hogy férje már egy ideje prostituáltak szolgáltatásait vette igénybe. Ez érthetően vihart okozott házasságban, így Lloyd Thaiföldre utazott, mivel szüksége volt egy kis időre, hogy összeszedje gondolatait. Ekkor határozta el, hogy szünetelteti aktivizmusát, és terápiába kezd a dolgok helyrehozása érdekében. Elkeseredésében egy munkatársát beavatta magánélete részleteibe, és a leállás hátterébe. A nő, Kim Silvio, egy korábbi Tanú és ügyvéd, próbálta benne a lelket tartani. Lloyd olyan mélypontra került, hogy öngyilkossági gondolatai voltak. Kim és Lloyd azonban valami véleménykülönbségen összeszólalkoztak, ami miatt Kim megváltoztatta az álláspontját, és váratlanul Lloyd támadásába kezdett. Úgy érezte nem tudja tovább „fenntartani a látszatot”, és mindenáron tudatni akarta Lloyd közönségével az igazságot, amit meg is tett egy Reddit posztba összefoglalva. A posztot ugyan az admin törölte, de a hír futótűzként terjedt a neten, ami miatt Lloyd egy másfél órás élő adásban próbálta összefoglalni a történteket, aránylag kevés sikerrel. Zavarodottságában elég ostoba kifogásokat hozott fel arra, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy „mit csinál a farkával”, no meg nem csinált semmi rosszat, mert nem követett el bűncselekményt, hiszen csupán „két felnőtt személy közös megegyezésén alapuló szexben” vett részt, és Kim árulásának áldozatának tekintette magát.
Vagyis nem jött ki jól a dolog … ami persze az egész exJT közösséget két táborra osztotta. Egyesek szerint Lloyd egy képmutató seggfej, aki jól megágyazta bukásának ágyát, mivel lenézett és megalázott másokat, támogatóit leszedte, a színfalak mögött hátborzongató dolgokat követett el. Szerintük Kim jól tette, hogy leleplezte Lloyd-ot, mert így legalább mindenki láthatja, hogy milyen is ő valójában. A másik véglet szerint Lloyd ártatlan, csak „megbotlott”, mert hát tökéletlen ember, aki hibát követett el, ahogy mindenki más. Kim áruló volt, és a többi extanús blogger csak irigykedik Lloyd-ra, mert nem tudták megütni a mércéjét, és most kihasználják a krízishelyzetet, hogy belérúghassanak. És persze a két véglet közt sokféle árnyalat létezett az odaadó rajongóktól kezdve az esküdt ellenségekig mindenki képviselte magát. Hirtelen előkerültek a haragosok, akik „mindig is tudták”, hogy Lloyd ide fog kerülni, és mindenféle rémtörténetek adtak elő szexuális erőszakról, pedofiliáról, (pandémia alatti) rendszeres thaiföldi szexturizmusról, persze anélkül, hogy bármilyen hitelt érdemlő módon alá tudnák támasztani ezeket a vádakat. Előkerültek a régi sérelmek, rikácsoló hangon levelezéseket olvastak fel, amiben Lloyd őket inzultálja, egyesek még a szülei viselkedését és felrótták neki, amit a sérelmezett szülei ellen anno elkövettek.
A botrány az exek közösségében történt, mégis azt gondolom, hogy ez egy tipikus Jehova Tanús botrány. De mi köze ehhez a Jehova Tanúinak? Ők most örülhetnek, hogy a kiközösített, sőt az egyik „fő” hitehagyott életében kiborult a szarosbili, ami látszólag az ő ideológiájukat támasztja alá? Hát, én a helyükbe nem sietném el annyira a dolgot, mivel az extanús drámák, cicaharcok és marakodások inkább előrevetítik azt, amin majd ők fognak keresztülmenni, amikor esetleg kidobják őket a közösségből, vagy bármilyen okból megszűnik a csoportjuk erős kontrollja, amit életük felett alkalmaztak. Annak ténye, hogy az ember megszabadul az Őrtorony fogságából, és meghozhatja saját döntéseit, még nem jelenti azt, hogy a döntések könnyűek lehetnek, és azt meg még kevésbé, hogy azok jók is lennének. Valamire biztosan azok, de mindenkinek saját útja van, és a saját döntésével neki magának kell élnie, és megtalálni abban azt ami jó számára, amivel együtt tud élni. Nehéz szembesülni azzal, hogy a saját valóságunkat mi magunk teremtjük, és nem okolhatunk azokért másokat, a sátáni világot, a kisértéseket vagy a saját tökéletlen emberi vágyainkat. Felnőtt emberek, akik életük tekintélyes részét egy szektában töltötték el – netán abba születtek bele - ugyanúgy működhetnek a világba kikerülve, mintha egy kisgyereket tennének ki az utcára a szülei. Nagyon könnyen bajba kerülhetnek, mert nem értik a körülöttük levő világ működését.
Szóval csak lassan az ítélkezéssel, mert nem olyan könnyű a „hitehagyott” élet, ahogyan az látszik. Elképzelhető, hogy vannak olyanok, akiknek sikerült a Jehova Tanúi között kötött házassága, ráadásul úgy, hogy nem csak a „szolgálat végzése” tartja azt össze, hanem tényleg egymásra talált két ember, testileg, lelkileg, mindenhogyan. Ha van ilyen, annak őszintén örülök, de a többség sajnos nem ilyen. A Tanú párkapcsolatok időzített bombákként működnek, és bármikor váratlanul felrobbanhatnak. Történt már ilyen párszor, és az extanúk közössége is tele van olyan emberekkel, akiknek válságba jutott már kapcsolata, sőt még el is váltak, szóval akkor biztosan megértik, hogy a másik min megy keresztül. Hát nem éppen!
Amikor valaki krízisbe kerül, és most mindegy, hogy azt a krízist ő okozta magának, vagy mások neki, akkor egy roppant sérülékeny lelkiállapotban lehet. Mi, akik valaha Tanúk voltunk, valószínűleg átélhettünk ilyen krízist egy bizonyos szinten, így tudjuk, hogy csak mi magunk, egyedül tudunk kimászni a gödörből, és jobban esik, ha a környezetünk támogató kezet nyújt ahelyett, hogy belénk rúgna és még mélyebbre taszítana. A Jehova Tanúinál egy egzisztenciális válság átélése ritkán történik a hitbéli tézisek megkérdőjelezése nélkül, így a gyülekezet szinte 100 %-a hátat fog fordítani a válságot átélőnek, mert azt hiszi, hogy ezzel tesz jót, vagy mert ezt várják tőle el, vagy csak nem tud jobbat. Lloyd krízise megmutatta (eddig), hogy az extanúk körében igen is létezik fejlődés, mivel ez a százalékarány sokkal alacsonyabb. Már ezért megérte elhagyni a kegyetlen és ítélkező gyülekezetet!
Természetesen Lloyd párkapcsolati és etikai kérdéseket érintő krízise az ő magánügye, de mégis léteznek tanulságok számunkra is. Bennem, többek között, az alábbi kérdések merültek fel:
Egyet kell-e érteni egy személy viselkedésével ahhoz, hogy el tudjuk fogadni a döntését? Hol húzódik a magánélet határa, és mi tartozik a közösségre? Ha valami nem kategorizálható be „bűncselekményként”, akkor az a tett már feltétlenül a magánszférába tartozik, és nincs semmiféle hatása a közösségre? Ha valaki hibát követ el, akkor vajon azt kinek kell kijavítania? A gyülekezet elhagyása után már bármit meg lehet tenni, következmények nélkül? Ha valaki megsérti az érzéseinket, akkor jogunk van bosszút állni rajta és a családján? Ha tudomásunkra jut egy olyan életmód, mellyel nem értünk egyet, akkor azt mikor és hol kell jelenteni? (Tanú korunkban azt a vének felé kellett …. nem sokra jutottunk velük, bűncselekmény esetén a rendőrségre lehet fordulni … nem bűncselekmény esetén, hova?) Vajon egy személy jó tetteit lerombolja egy téves vagy kifogásolható eljárás? Ki kell-e taszítani a közösségből az olyan embert, aki ugyan valamilyen súlyos függőségben szenved, ugyanakkor kiemelkedően értékes munkát végez a közösség tagjainak érdekében?
A magam részéről mélységesen elítélem Lloyd tettét, és nem tartom olyan dolognak, amit könnyen kéne vennie, főleg akkor nem, ha választott munkájában etikai kérdésekhez akar nyúlni. De hogy ő mit kezd ezzel a helyzettel, ahhoz semmi közöm, és szívből remélem, hogy sikerül helyrehoznia életét és hírnevét.
