A március elég zsúfoltan telt, hiszen annyi újítást vezettek be Őrtoronyék, mint az azt megelőző években sem. Pedig nemrégiben lecsökkentették az óraszám követelményeket az úttörők számára, majd meg is szüntették azokat a hírnökök felé, de az elmúlt hetekben megszűnt a szakáll-"tilalom", a nők hordhatnak nadrágot, a kiközösítetteket is lehet már köszönteni (no nem mindenkit, csak a "jókat" .... ). Természetesen nem kötelező ezekhez a változásokhoz igazodni, hiszen a Tanúk "dönthetnek úgy, hogy  ...."
Mi folyik itt?

Azért ne legyünk naivak, mert az olyan diktatúráknak, mint az Őrtorony, van egy fejlődési ívük, ami általában nem tartalmazza a dolgok jóra fordulását. Most egy kis enyhítést adtak a híveknek, de ezt is csak azért, hogy könnyebb legyen őket a markukban tartani. Az is a bántalmazó dinamika része, amikor az erőszakos fél észreveszi, hogy veszített a vonzerejéből, így megpróbálja visszahozni a "mézesheteket", de ha ezt nem előzi meg beismerés, valódi bocsánatkérés és a károk helyrehozatala, akkor nagyon valószínű, hogy a nárcisztikus manipuláció egy újabb eszközéhez nyúltak. A cél elsősorban nem is a hívek, hanem a vallásos státusz után kapott állami támogatások megszerzése, illetve megtartása, amit éppen a változások bejelentése előtti hetekben vesztettek el Norvégiában, hanem inkább a szervezet túlélése. A tagság létszáma persze nem utolsó szempont, mert valamennyi tagot nyilván az egyházi státuszhoz is produkálni kell, de ez a tagság jobb, ha leginkább káposztafejekből áll.

Az Őrtoronynak sok mondanivalója van Armageddonról, ami állandóan közel van, szinte már a sarkon. De milyen is lesz az, amikor eljön? A legtöbb korábbi tagnak van némi fogalma arról, hogy mit jelent egy saját mini-"armageddont" megélni, vagyis mindent és mindenkit elveszíteni az életben, lehetőleg egyik napról a másikra. Vajon egy ilyenfajta eseményt hogyan élne meg az Őrtorony és annak elkényeztetett elitje? Félreértés ne essék, én nem kívánom feltétlenül a Jehova Tanúihoz hasonló szekták végét, mivel rengeteg olyan ember van, akiknek ez védelmet nyújt, vagyis egy olyan közösséget, ahova be tudnak illeszkedni. Persze nem gondolom azt sem, hogy mindenáron fenn kéne tartani ilyen megbetegítő közösségeket, vagyis nekem igazából mindegy, hogy ők vannak-e vagy sem. Ettől még egy reális lehetősége van annak, hogy az ilyen erőszakszervezetek eltűnnek, illetve gyökeresen átalakulnak, vagyis profilt váltanak. Vajon mit fognak tenni a tagok akkor, ha kívül találják magukat a "megmentő bárkából"? Az is lehet, hogy a bárka maga úgy ahogy van eltűnik, a vezetőség bejelenti, hogy eljött az "újvilág", ők pedig elfoglalták helyüket égi trónjaikon (értsd, eltűntek vagy biztonságos helyre menekültek a hatóságok számonkérése és becsapott tagjaik haragja elől). Az is lehet, hogy valami más név alatt fognak feltűnni, mint azok a német háborús bűnösök, akiket egy chilei büntetőtábor fogadott be (Colonia Dignidad). Mindenesetre jó ezekre felkészülni, számításba venni, de legalább eljátszani annak gondolatával, hogy az Őrtoronyból zavaros jelek jöhetnek, illetve - és ami még néha rosszabb is lehet -, hogy egyáltalán nem jön semmilyen jel. 

Ahogyan azt sem észlelték különösebben, hogy volt egy változás a 2010-es évek elején. Azonkívül, hogy a világ állandóan változik, dolgok véget érnek, más dolgok elkezdődnek, mégis volt egy mérföldkőnek tekinthető év, amelytől a paradigmaváltás számítható, ráadásul ezt előre be is jelentették. Persze nem az Őrtorony tette. A változás ugyan emberi szem számára láthatatlan, és fizikailag megfoghatatlan volt, inkább olybá tűnt, mintha megfordult volna a szélirány. Addig történtek valahogyan a dolgok, bizonyos típusú emberek, tevékenységek hátszelet kaptak, míg egyszer csak máshogy történnek a dolgok, és más típusú emberek, tevékenységek kapnak hátszelet, akik eddig szembeszélben kínlódtak. A helyzet az, hogy ezt sokan észre sem vették, mivel már mindenki úgy megszokta a számára "előírt" szélirányt, hogy tette a dolgát továbbra is, sőt a mayák jövendölését valamiféle ezoterikus ostobaságnak vélték, ahogyan maguk a Tanúk is. Megemlítik ugyan a 2012-es dátumot, mint olyat, ami teljesen jelentéktelen, és azzal nyugtatták olvasóikat, hogy nem fog a föld elpusztulni, (amit ugyan senki nem állított, hogy el fog). Mivel az Őrtorony szervezet az isteni javaslat ellenére földi javak formájában gyűjtött magának vagyont, így nekik elég nagy baj lett volna, ha mindez eltűnik.

Lehetséges az, hogy egy világvége szekta lekési a világvégét? Elvileg igen, a Bibliában is benne van, hogy simán át lehet aludni az egész időszakot, észre sem lehet venni majd (1Thess 5:2; 2Péter 3:10). Persze az ébredés nehéz lesz, valahol ahhoz hasonlítható, amikor valaki felkel, lemegy a nappaliba az emeleti hálószobából és akkor látja, hogy az éjjel a tolvajok kipakolták azt, elvitték mindenét, és ő ebből semmit nem észlelt. Bármilyen vallásos megszállott is valaki, ha az ébersége alábbhagy, akkor bizony így járhat. Márpedig a legtöbb egyházban - ahogy a Tanúknál is - az észlelési küszöb igen magas, pl nem észlelik a gyermekek molesztálásának problémáját, a családon belüli erőszak áldozatainak segélykiáltásait, ahogyan nem észlelik azt sem, ha totális seggfejekként bánnak egymással, beleértve saját családtagjaikat is. 

Az Őrtorony szervezet ugyan lekéste magát a dátumot (amivel korántsem volt egyedül), de a korszakváltás hatásait nem kerülhette el. Attól az évtől ugyanis a taglétszámban stagnálás, majd csökkenés állt be, amit valószínűleg nem gondoltak volna a korábbi évek "dinamikus növekedése" után. A kizártakkal való kapcsolattartás szigorítása a 2010-es évek elejére tehetők (2012. 5/12, 2013. 1/15, és 2015. 7/15-ös Őrtorony számokban), vagyis ekkor még a "van még elég hal az óceánban" megközelítés volt divatban, és bizony lehetett a tagokat zsarolni azzal, hogy ha szóba mernek állni a kiközösített családtagjaikkal, akkor repülnek ők is. Aztán a csökkenés olyan drámai mértéket ölthetett már az első években, hogy 2014-tól elkezdték összevonni a Királyság-termeket és egyéb társulati ingatlanokat, melyek nagytöbbségére, még oly nagy szükség volt az azt megelőző években, 2015-től létrehozták a JW-tévét és elkezdtek kéregetni (amiről azt mondták, hogy ilyet soha nem fognak csinálni), a vezetőtestület tagjai előbújtak az arctalanság mögül, inkább hátrányukra, mint előnyükre, a nyomtatott kiadványok iránti igény drasztikusan lecsökkent, szinte megszűnt (ez amúgy világjelenség, de az Őrtornyot különösen érzékenyen érintette, hiszen hatalmas nyomdai kapacitásra készültek, vagyis ezt SEM látták előre). A taglétszámmal együtt az újonnan csatlakozók száma is csökkenőben van, sőt a prédikáló kedv is alábbhagyott, ami miatt a prédikálásban eltöltött órák annyira lecsökkentek, hogy azt még kozmetikázással sem lehetett helyrehozni, így meg is szüntették az egész statisztikát, az Évkönyvvel együtt. A taglétszám mennyiségén kívül a minőségben is változás állt be, ami egyfelől köszönhető a korábbi tagok minőségi tevékenységének (mely szintén a 2010-es évek elejére tehető), és ezzel párhuzamosan a szervezeti változások hatására is egyre többen vették a nyúlcipőt, aki tehette elhagyta a csoportot. Nem mindenki persze, mert mindig vannak olyanok, akik bármi áron kitartanak, mert idősek, vagy mert szociális szükségleteik kötik őket a gyülekezethez vagy mivel amúgy sem értik a tanokat, így azok változásai sem érintik őket túlságosan. Olyanok is lesznek, akik szándékosan választják majd az önámítást: "Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük." (Efezus 4:18) Mindeközben a szervezet úgy tesz, mintha valami hatalmas begyűjtés lenne folyamatban, új építkezésekbe kezdenek (pl Ramapo) amihez folyamatosan pénzt kéregetnek egyre jobban kizsigerelt követőiktől. Bizony nem lenne jó, ha egy "világvége" túlságosan megzavarná őket ebben az elfoglaltságban (Lukács 12:16-21).

Nem mondható el tehát, hogy eseménytelenül telt volna el az elmúlt bő évtized a Tanúknál, mivel egy hatalmas és büszke vallásos szervezetből, mostanra egy egyre zsugorodó, anyagi gondokkal küzdő, perek tömkelegével szembesülő szervezetté váltak, akiknek szinte könyörögniük kell, hogy tagjaik ne hagyják el őket, illetve akiket korábban kirúgtak vagy inzultáltak, lehetőleg jöjjenek vissza. No, nem úgy hogy bocsánatot kérnének tőlük, hanem csak annyi, hogy jöjjenek vissza, és legyenek szívesek növelni a taglétszámot. Azokat a szerencsétlen tagjaikat, akiket eddig a kizárt családtagjaikkal való kapcsolattartástól "tanácsoltak el", most azzal zaklatják, hogy próbálják meg mégiscsak felvenni a kapcsolatot kizárt rokonaikkal, ismerőseikkel, mintha misem történt volna. El tudom képzelni, hogy mekkora zavarodottság és káosz lehet a gyülekezeti tagokban. Mégis, mit lehet tenni? Hogyan lehet értelmezni a történteket és mire lehet számítani a továbbiakban? Ahogyan volt egy kezdete a paradigmaváltásnak, úgy vége is van, melynek egyik csúcspontja várható a közeli jövőben (2024. áprilisától). Olyan eseményekre lehet számítani, ami elősegíti az ébredést, mindenkinek a maga szintjén, ott ahol éppen tart. Ez az időszak ahhoz hasonlítható, mint amikor a ciklonon ülve a nagy hullám ideje jönne el, ami lehet félelmetes, de lehet izgalmas is. Vegyük úgy, mintha 2012-ben résnyire nyílt volna ki egy ajtó, ami most elég rendesen ki fog nyílni, és beáramlik a fény. Aki a tudatlanságot választotta mentsvárának és a sötétben érezte magát biztonságban - ahogyan azt pl a Jehova Tanúinál teszik (ApCsel 17:30) -, annak most az egyre növekvő fény valószínűleg bántani fogja a szemét, de aki jól vette a fordulatokat (pl a Covid lezárások idején adódó lehetőségeket), az az ébredési folyamat felgyorsulását várhatja. 

Egyénileg változni fog, hogy ki mit érzékel ezekből és azzal mit fog kezdeni. Ki fog derülni, hogy ki mit és miből építkezett eddig: szénát és pozdorját vagy jó minőségű építőanyagokat használt fel. Más szavakkal, vajon hajlamos volt-e önámításra vagy hajlandó volt szembenézni a saját életét érintő realitásokkal is? Az Őrtorony szervezet, mint egység elsősorban az önámításban jeleskedik, de ez nem feltétlenül igaz az egyes Tanúkra, mert a látszólag egységes testvériség soraiban nagy lehet az eltérés a személyes hozzáállásban. Aki beveszi az Őrtorony folyton változó útmutatóit, az talán az önámításra jobban hajlamos lehet - ahogyan én magam is így jártam egykor - de mindig van lehetőség arra, hogy egy kedvező irányban induljon el valaki. Mármint SZÁMÁRA kedvező irányba. Nagy valószínűséggel a mostani változtatások is ezt a célt szolgálják majd. Az Őrtorony azt mondja követőinek, hogy "dönthetnek úgy, hogy ..." köszöntik a kizárt tagokat/szakállat növesztenek/ nadrágot vesznek fel stb..., de a valóság az, hogy mindig is lehetőség volt dönteni. A Tanúk most saját kezükbe vehetik sorsukat, nem kell kikérniük a vezetőség véleményét, ahogy eddig sem kellett volna feltétlenül.

Nézzünk egy rövid összefoglalást, hogy miben DÖNTHETNEK még a Tanúk maguktól, ha úgy érzik, hogy nem szeretnének az Őrtorony önpusztító ámokfutásában részt venni:

• dönthetnek úgy, hogy ha megkeresik kiközösített családtagjaikat, akkor azt bocsánatkéréssel kezdik, hogy eddig nem tették, de persze úgy is dönthetnek, hogy csak azért nem keresik meg fel őket, mert a szervezet erre utasítja őket, de ők NEM ÉRZIK, hogy ezt kéne tenniük.
• dönthetnek úgy, hogy mentális problémáikat (depresszió, függőségek, öngyilkossági gondolatok, családon belüli problémák, pornófüggőség) stb) komolyan veszik és nem várnak velük az "újvilágig". A vének segítsége mellett és helyett pedig mentális szakemberek segítségét is igénybe veszik. A vének nem értenek a lelki segítségnyújtáshoz, a Tanúknak nem tilos lelki problémáikkal megfelelő szakember segítségét kérni. 
• dönthetnek úgy, hogy mentális problémáik gyökerének járnak utána ahelyett, hogy csupán elnyomják a tüneteket gyógyszerekkel (természetesen van, amikor szükséges lehet a gyógyszerek szedése is).
• dönthetnek úgy, hogy általánosságban csökkentik a gyógyszerek felhasználását.
• dönthetnek úgy, hogy nem élnek vissza az alkohollal, csak azért, mert annak fogyasztását a Biblia "nem tiltja", és a szervezet hatalmas toleranciát mutat az alkoholisták irányába.
• dönthetnek úgy, hogy beiratkoznak egy könyvtárba, továbbtanulnak, színházba járnak vagy koncertre mennek el, ezek egyike sem tilos (mára már a továbbtanulás sem annyira, mint régebben).
• dönthetnek úgy, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet, nem járnak mindenhova autóval, amit csak tudnak újrahasznosítanak, ha lehet piacon vásárolnak saját zacskókat felhasználva. 
• dönthetnek úgy, hogy sportolnak, egészséges ételeket esznek és sok vizet isznak.
• dönthetnek úgy, hogy elmennek kirándulni, horgászni vagy festeni, zenélni tanulnak, hobbit választanak maguknak, megtanulnak sütni-főzni.
• dönthetnek úgy, hogy kitakarítják a lakásukat és rendet tesznek a szekrényeikben. 
• dönthetnek úgy, hogy szabad akaratukat nem "titkos bűnök" (dohányzás, pornó, házasságon kívüli kapcsolatok stb.) gyakorlására használják, hanem ha már mindenáron titkolni akarnak valamit, akkor titkolják el azt, hogy korábbi tagok írásaiból is tájékozódnak (melyekre amúgy szükségük van, mert anélkül csak egy helyben fognak toporogni, üres köröket fognak futni).
• dönthetnek úgy, hogy megtalálják azokat a bibliaverseket, melyek a vallásosságból nem hagyják ki a lelki élet kérdéseit, bármennyire is szeretnék ezeket a vezetőik eltitkolni előlük, és lekicsinyelni az emberi lélek erejét és meggyőzni a híveket saját jelentéktelenségükről, ami csak az ő hatalmuk fenntartását szolgálja. (A Bibliát lehet és kell is kritizálni, de attól még találhatók benne mélyen spirituális tanítások azoknak, akik erre nyitottak. Néhány ilyen gondolatot alább egy szövegdobozban foglaltam össze.)  
• dönthetnek úgy, hogy nem veszik komolyan a szervezet fundamentalista bibliamagyarázatát, így megelőzhetik, illetve elkerülhetik az ezzel járó kognitív disszonanciát.
• dönthetnek úgy is, hogy saját jól felfogott érdekükben megpróbálják megérteni a dolgok lényegét ahelyett, hogy a szervezet állandóan önellentmondásba torkolló tanai érdekében végtelen vitákba bonyolódnának és szavakon lovagolnának.
• dönthetnek úgy, hogy megismerik a szervezetük történelmét és a tanításaik eredetét.
• dönthetnek úgy, hogy naplót írnak, amelyben valódi érzéseiket tárják fel, melyek mentesek a vallásos felhangoktól.
• dönthetnek úgy, hogy nem menekülnek el a valós érzelmeiktől, beleértve a fájdalmakat is. 
• dönthetnek úgy, hogy nem osztják meg kételyeiket más gyülekezeti tagokkal.
• dönthetnek úgy, hogy nem érzik szükségességét annak, hogy mindig, mindent megmagyarázzanak, dönthetnek úgy, hogy együtt tudnak élni a bizonytalansággal, az ismeretlennel is. 
• dönthetnek úgy, hogy kilépnek a vádkultúrából. 
• dönthetnek úgy, hogy megítélik, hogy nekik mi jó vagy mi nem jó, és nem érdekli őket, hogy ezen ki és hogyan botránkozik meg. 
• dönthetnek úgy is, hogy ők maguk sem akadnak ki mások döntésein, sőt nem is ütik bele az orrukat mások életébe, ehelyett a sajátjukkal foglalkoznak.

A Jehova Tanúi döntési lehetőségei és egyéni szabadsága tehát elég nagy, mert a felsoroltak túlnyomó többségét simán meg lehet tenni anélkül, hogy valaki elhagyná a csoportot. Ráadásul a felsorolt tevékenységek legtöbbje terápiás hatással is bír, vagyis két legyet lehet egy csapásra leütni. Persze bárki bármikor dönthet arról is, hogy elhagyja az emberi jogaiban őt korlátozó csoportot, de amint tudjuk, ez nem mindig olyan egyszerű, hiszen a Jehova Tanúi kifejezetten bünteti azokat, akik ott merik hagyni őket. Vannak olyan helyzetek pl valakinek kiskorú gyermekei vannak, vagy olyan érzelmi kapcsolatai, melyek megszakítása súlyos károkat okozna, vagy anyagi függőségben van a családjától (pl kiskorú gyermek esetében) vagy egyéb okok, melyek megnehezíthetik a csoport elhagyását. 

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy a Jehova Tanúi nem élveznek előjogokat az elkövetkezendő változások idején, sőt inkább - az Őrtorony altató módszereinek köszönhetően - hátrányban is lehetnek. De semmi gond, aki hátrányból indul, annak gyorsabban kell futnia, és még az is lehet, hogy emiatt előbb fog célba érni. Amíg szemtanúi lehetünk a világ szétesésének, ahogyan recsegve-ropogva elmúlnak azok az romlott emberi rendszerek, melyek mások kizsákmányolására épültek fel - és melyek alól az Őrtorony sem képez majd kivételt -, addig egyesekben akár egy "új világ" - ezúttal valóságos - reménye is megnyílhat.