A Jehova Tanúi korábbi tagjaikhoz való viszonyulásuk, amit állítólag "szilárdan a Bibliából eredeztetnek" sok változáson ment már keresztül az elmúlt évszázadban, amiről korábban már bővebben írtam. Az Őrtorony sok tanításbeli változtatását a múltban elsősorban üzleti és anyagi érdekek mozgattak, így a mostanában bejelentett "engedményeket" is a szervezet pénztárcájának csökkenése motiválhatta. Ugyanis Norvégiában a Tanúk elvesztették elismert egyház/vallás státuszukat, ami még nem lenne akkora baj, ha legalább üldöznék őket, és eljátszhatnák az áldozatot, de nem ez a helyzet. Ehelyett mintegy 1.5 millió eurónyi állami támogatástól estek el a Tanúk, de ez nem jelenti, hogy be lennének tiltva, vagy bármi módon korlátozva lennének a hitük gyakorlásában, csak nem kapnak pénzt. A norvég állam az emberi jogok megsértésével indokolta döntését, konkrétabban a Tanúk a kiközösítési eljárásukkal megsértik a szabad vallás gyakorlásához való jogot, mivel volt tagjaikkal szemben közösségmegvonást várnak el, még a közeli családtagoktól is, így a vallást nem lehet szabadon elhagyni. 

Tudom, hogy a Tanúk ezt úgy gondolják, hogy "már hogyne lehetne", egyszerűen nem megy valaki a gyülekezetbe, és máris "szabadon" kisétálhatott. A dolog nem ennyire egyszerű, ahogyan a norvég állam sem fogadta el ezt az érvelést. A történet pár evvel ezelőtt azzal kezdődött, hogy egy nőt, Gry Helen Nygard-ot kizártak a gyülekezetből és közösségmegvonással büntették, vagyis a családja elfordult tőle. A kizárás oka paráznaság volt, de a valóságban az történt, hogy Gry egy átmulatott éjszaka után, ittas állapotban elaludt hotelszobájában, ami alkalmat egy hittestvére (akivel talán együtt mulattak) kihasználva, szexuális kapcsolatot létesített a nővel. A vének úgy döntöttek, hogy az aktus közös megegyezéssel történt, ezért kizárták a nőt (a férfival nem tudni mi lett, de nem is ez a lényeg). Gry 16 éves kora óta Tanú volt, az összes kapcsolata a gyülekezethez köti, beleértve felnőtt gyermekeit is, így igen nehezen viselte azt, hogy senki nem állt vele szóba. Amúgy a nő egyetértett a kiközösítés elrendezésével, csak azzal volt baja, hogy olyan tettért zárták ki, amit nem követett el, ezért úgy döntött beperli a gyülekezetet. 

Bár elsőfokon elvesztette a pert, de a Fellebbviteli Bíróság neki adott igazat, még pedig azért, mert Norvégiában egy öntudatlan állapotban (alvó vagy részeg, vagy mindkettő) személlyel történő szexuális kapcsolat bűncselekménynek bizonyul. Így azzal, hogy a Tanúk ítéletükben nem vették figyelembe a körülményeket, az áldozattá váló nőtől még a családját is eltiltották, amihez pedig nem volt joguk. Nyilván azt lehet vitatni, hogy a nő életmódjával kereste a bajt, no meg nem biztos, hogy egy minta Jehova Tanúja lehetett, de ez a kimenetel szempontjából mindegy. Kénytelenek voltak visszafogadni a Gry-t a gyülekezetbe, mivel eleve olyan dolog miatt zárták ki, amit el sem követett.  

Gry Nygård nyert a Fellebbviteli Bíróságon.

Forrás: https://www.nrk.no/norge/gry-nygard-ble-ekskludert-fra-jehovas-vitner-_-vant-i-lagmannsretten-1.15570621

Ez persze ahhoz vezetett, hogy a Tanúk elkezdtek küzdeni vallásos szabadságukért, vagyis azért, hogy ők olyan ítéleteket hozhassanak belső eljársaiknak megfelelően, amilyen nekik tetszik, de ez végül ahhoz vezetett, hogy elvesztették a norvég állammal szembeni pert, sőt még a státuszukat is és az azzal járó elég nagyvonalú állami támogatást. Hát így jártak! Ezért most mielőtt a "hitehagyottak" vérszemet kapnának más demokratikusabb országokban is, így gyorsan elébe mentek a további arcvesztésnek és lapítottak a kiközösített rokonokkal, barátokkal való kapcsolattartáson. Hogy ez a gyakorlatban mit fog jelenteni hosszabb távon, azt most még nem tudni, de a jelenlegi felállás szerint lehet üdvözölni a kizártakat, fel lehet velük venni a kapcsolatot és lehet felőlük érdeklődni. Kivéve persze akkor, ha az illető "hirdeti a kiközösített" életformáját, vagyis megosztja a szervezettel kapcsolatos kutatásainak eredményeit másokkal, vagy netán nyíltan mer beszélni az átélt sérelmekről, vagyis hitehagyottnak számít, mint jómagam is. Vannak tehát jó hitehagyottak, és rossz hitehagyottak is, és a szervezet szempontjából az számít jónak, ha valaki szégyenkezik, szánja-bánja bűnét, és szeretne visszakerülni a csoport elmekontrollja alá. Pontosabban, most azokért is lehajolnak, akiket korábban pazarló módon - netán kreált vádakkal - dobtak ki a gyülekezetekből. Most már nem elég csak egyszer elbeszélgetni a problémás személlyel, hanem többször is lehet, sőt kell is, ami arra enged következtetni, hogy a szervezet valahol elismeri, hogy a vének a múltban bizony hozhattak olyan döntéseket, melyek nem voltak eléggé "bibliailag" elfogadhatók, és úgy cincáltak szét családokat, hogy még a szervezet belső eljárásainak is ellenébe mentek. Persze attól még, hogy felismerték, hogy ők sem minden esetben járhattak el tisztességesen, még messze nem jelenti, hogy efelett felettébb bánatosak lennének, netán bocsánatot kérnének tettükért .... Nem, inkább az a megközelítés, hogy a kiközösítettek örüljenek, hogy visszajöhetnek, mert hát Jehova mennyire irgalmas ...

Bár véleményem szerint egy kizárt személlyel csak szívességet tettek, hogy segítettek neki kiszabadulni egy lélekölő szektából, de azért a fájdalom az igazságtalanság és a megszégyenítés miatt, nem alábecsülendő semmilyen esetben sem. Márpedig a legtöbb kiközösítési eljárás igazságtalan, mert akármilyen is valaki, egyetlen vallási csoportnak sincs joga a saját családját ellene fordítania. Nem csoda tehát, hogy ezek a döntések mind a kizárt, mind a bentmaradott családtagoknak hatalmas fájdalmat okoztak. Most hogy lazulni látszik ez a szigor, talán egyes családok megint újraegyesülhetnek? Erre is van esély, de azért jobb, ha nem verjük magunkat kalandokba. Nézzük ezt meg egy konkrét példán keresztül, amikor egy évek óta kiközösített személyt egyszer csak megkeresik családtagjaik, akik "úgy döntöttek", hogy ezentúl nem lesznek vele bunkók (mert azért, aki kiátkozza a saját családtagját, mégpedig egy vallás útmutatására hivatkozva, az valahol önmagáról is állít ki egy szegénységi bizonyítványt ám). Az alábbi történetet egy olyan személy küldte be, aki több, mint két évtizedet töltött el Tanúként. Családja harmadik generációjába született bele a vallásba, így nagyszülei, szülei, testvérei mind Tanúk, és már évek óta nem beszélnek vele. Tapasztalata mások számára is érdekes lehet:

"Pár napja egy régi testvérnő messengeren átküldött egy jw tv friss adást azzal a szöveggel, hogy szeretettel gondol rám. Na, gondoltam, biztosan megjelent vmilyen video a kiközösítetteknek, és felhívja rá a figyelmem. Közeleg az emlékünnep, gondoltam ez vmilyen invitálás….. Erre másnap felhívott a vén tisztségben lévő rokonom. Amikor felhívott a vén rokon, akkor nagyon zavarban volt. Fura, mert én nem. Agyon hangsúlyozta, hogy csak azért hív, mert quazi ezt neki muszáj, mert van egy új elrendezés, és azt a tanácsot kapták, hogy hívják fel a kiközösítetteket, és hívják el őket az emlékünnepre. Azt is mondta, hogy ne féljek, az új elrendezés szerint nem fognak kívülállóként kezelni, fognak nekem köszönni, merjek elmenni. Azt is megkérdezte, hogy időről-időre felhívhat-e telefonon, ez is része az új szabályoknak. Amikor megkérdeztem, hogy ez most mit jelent pontosan: csak köszönni lehet nekem kizárólag a kir-teremben, vagy kapcsolatot is lehet tartani, akkor azt mondta, hogy ez az elrendezés nekik is nagyon új, másfél hetes, átküld egy anyagot, ha nem bánom, nézzem meg. Azt is mondta, hogy ő már nagyon várta ezt a változást (ebből látszik, hogy a tanúknak is gáz a kiközösítés rendszere, hogy nem lehet kapcsolatot ápolni a kiközösített szeretett hozzátartozóikkal). Átküldte a jw tv adását, ami erről szólt. Nem akartam megnézni, de mivel nem válaszolt konkrétan a rokon, így kénytelen voltam. A szokásos kedves és szeretetteljesnek tűnő szöveg…..tipikus bevezető közhely mondatok……meg hogy jobban értik az ide vonatkozó bibliaverseket…..és hogy az új elrendezés, hogy a tanúk DÖNTHETNEK ÚGY, hogy köszöntik RÖVIDEN a kiközösítettet, ha az eljön a gyülibe. Nem mondta, hogy máshol is lehet nekik köszönni (pl. boltban), csak azt, hogy a gyülekezetben. Vagyis, ha szembe jön egy tanúval az utcán egy kiközösített, akkor nem köszön a tanú, ellenben a kir-teremben rámosolyogva röviden üdvözli? Az utcán nem ugyanaz az ember vagy, mint egy építményben, amin jw felirat van? Érdekes ez a többször is elhangzott „dönthetnek úgy” szöveg. Vagyis, hogy rábízzák a döntést a testvérekre (ez ugye furi, hiszen majd minden mozdulatukat szabályozzák). Be is játszottak egy kisfilmet, amiben a tesó köszön röviden a kiközösítettnek, annyit hozzáfűzve, hogy örül, hogy látja. Ebből is látszik, hogy tökre nem igaz, hogy „dönthetnek úgy”, hiszen még filmen is bemutatják, hogyan KELL ezt csinálni….. Ekkor én valóban elgondolkodtam, hogy milyen lenne ismét ellátogatni a kir-terembe, milyen érzés lenne, biztosan nagyon örülne a családom, meg minden régi ismerős, folynának a könnyek, stb.stb. milyen lenne ismét énekelni a régi dallamokat……, kicsit olyan „hazatérés”, nosztalgikus feelingem lett. Ugye előtte nap hallottam a rokonom hangját telefonon, amit hosszú évek óta nem hallottam. Érzelmileg hatott ez a kombó. Úgy éreztem, hogy lehet, hogy ez csak a kezdet, és a jövőben megengedik, hogy a tanúk beszéljenek a kiközösítettekkel, és akár nekem is újra lehet kapcsolatom a családommal. Már-már ellágyult volna a szívem, amikor is nagyon kijózanító volt a VT tag előadásának következő része, amiben elmondta, hogy a hitehagyottakra, és azokra, akik a bűnre buzdítanak másokat, azokra ez az új elrendezés nem vonatkozik! Ekkor felébredtem a meséből, és magamhoz tértem, mert tisztán látszik, hogy nem változott meg ez a vallás, csak szép köntösben megpróbálják eladni magukat, és tagokat szerezni. Ugye az utcáról már senkit nem tudnak megszerezni, mert van social média, meg internet, ahol mindenki utána olvashat a tanúknak, és megtudhatja az igazságot. Kik maradnak? Ugye a beleszületett gyerekek, indoktrináltan, de ők tinédzserként kiesnek, hiszen saját tapasztalatom az, hogy a gyerekként megkeresztelt tanúk 80 %-a kiközösítésre kerül paráznaság miatt a késő tinédzser korukban (akikkel együtt keresztelkedtem, mindenkit kiközösítettek 18 éves kora előtt). Vagyis maradnak a kiközösítettek, akik anno egyszer már ezt a vallást választották. Rámennek a lelki dolgokra azzal, hogy immáron most már szeretettel köszöntik őket a gyüliben, hátha meghatja őket, és visszatérnek. Ellenben a hitehagyottakból nem kérnek, nehogy megfertőzzenek másokat is a gyüliből, és még nagyobb legyen az elvándorlás. Ez nem tűnik fel a tanúknak, hogy a kiközösítetteket is megszűrik? A parázna, alkoholista, családverő, de nem hitehagyott kiközösítettnek lehet köszönni, azt hívogatni fogják a vének, de egy „álmából felébredt”, amúgy normális hitehagyottnak mondott személynek nem? Amúgy egy átlag tanú honnan tudja, hogy ki miért lett kiközösítve, hogy tudja, köszönhet-e neki? Ugye évek óta nem jelenthetik be a kiközösítés okát, sőt még azt sem, hogy elkülönült, vagy kiközösítették. Ez is egy anomália. Visszatérve a tinikre. Az tűnik ki a VT tag előadásából, hogy húzzák-húzzák a fiatalok kiközösítését, többször találkozva velük, ha bűnt követtek el, hogy a létszámcsökkenést elkerülve, ne kelljen kiközösíteni őket. Számomra igazságtalannak tűnik, hogy egy 17 éves fiatal bűne esetén nem áll fel bírói bizottság, hanem hónapokon keresztül csak beszélgetnek vele, míg egy 18 és fél éves fiatal esetén rendes bírói folyamat megy le. Beleforgatják ezt is a szokásos maszlagba, de egyre egyértelműbb, hogy nem a gyülekezet tisztán tartása, hanem a létszámcsökkenés elkerülése a cél. Ezért van a nagy szabadság a szoknya-nyakkendő ügyben is. Arra még kíváncsi vagyok, hogy a régi, idős testvérek hogyan reagálnak az új öltözködési normákra. Meggyőződésem, hogy rossz szemmel fogják nézni. Illetve, tök nehéz lesz beugrókat találni az összejöveteleken, - ha valaki nem jön el, akinek előadása lenne, - mert ugye nadrágban továbbra sem mehet emelvényre egy testvérnő. Illetve kíváncsi lennék, hogy a vénekre ez vonatkozik-e, biztosra veszem, hogy a csak nekik szóló bizalmas levélben nekik nem engedik a nyakkendőtlenséget. Összefoglalva, látva a teljes csomagot, engem nem hat meg ez a köszönés dolog, bár biztos vagyok abban, hogy több kiközösített vissza fog térni, ha elkezdik őket hivogatni, meg mézes-mázos szöveggel körbeudvarolni. Sok olyan extanú van, akinek nincsenek barátai, és visszatérve a kedvesnek tűnő közegbe, ellágyul. És ugye most már nem kell munkajelentést leadni, nincs kötelező kvóta, nincs szoknya, nincs nyakkendő…..csak örök élet ígérete…."

Milyen dolgokra érdemes figyelni azoknak, akik most ki szeretnék használni annak lehetőségét, hogy esetleg családtagjaikkal újra egyesülnek? 

• Mindkét oldalon zavarodottság figyelhető meg, a kizárt tagot esetleg érzelmileg érintheti meg a megkeresés, a bent levő tagok pedig nyilvánvalóan nem értik, zavarban vannak és csak kényszerből cselekszenek (mondjuk ők nem biztos, hogy tudják a döntés hátterét), már-már szánalomra méltók,
• ami persze egyáltalán nem jelenti, hogy meg is kéne őket szánni, vagyis újból teret kéne nekik adni arra, hogy még egyszer belerúghassanak a kizárt személybe, mivel nem igazán tudják, hogy mit tesznek, így ennek meglehetősen nagy az esélye.
• Inkább olyasmire érdemes figyelni, hogy mennyire gondolják ezt komolyan, lehet-e velük beszélni, vagy csak a szervezeti útmutatókat ismételgetik papagáj módjára?
• Ha Tanúként igazán szeretnéd a kizárt családtagoddal a kapcsolatot felvenni, akkor javaslom, hogy kezd bocsánatkéréssel. A kiközösítés - még ha elvileg "igazságos" is volt (ilyen pedig nem nagyon van) -, egy kegyetlen és aljas eljárás, ami a szervezet tagjai feletti kontrolljául szolgálja, és amibe téged is belerángattak. A szervezet tanításaiért a szervezet felel, de a te tetteidért te magad! Ha inkább nem szeretnél a kizárt személlyel kapcsolatba lépni, akkor csak azért ne tedd meg, mert most a szervezet ezt találta ki, hanem azért vedd fel a kapcsolatot, mert valóban hiányolod a kizárt családtagodat.
• Ha valaki úgy érzi, hogy ad még egy esélyt a családtagjainak, akkor ezt csak akkor tegye, ha belekalkulálja és tudatában van annak, hogy esetleg feltéphetik régi sebeit, és még savat is öntenek rá ....
• Az így létrejövő családi "kibékülések" lehet, hogy egy új fejezetet nyithatnak valaki életében, vagy éppen ellenkezőleg, egy lezárást jelenthetnek.