2014 októberétől egy merőben új irány kezdődött a Jehova Tanúinál. A korábban oly nagyon kritizált televíziós vallásos műsorok sorába ők is beálltak, sőt még magával a TV-nézéssel kapcsolatos addigi elveiket is félretették a "szent ügy" érdekében. Azelőtt bezzeg a VT tagok "annyira szerények voltak", hogy azt se tudtuk kicsodák voltak ők (illetve csak hébe-hóba feltűntek egy-egy kongin szónokolni, mint Milton Henchel testvér az egyik bécsi és budapesti nemzetközi kongresszuson 80-as évek végén, és a 90-es évek elején).
Mi a helyzet a TV-ben leadott vallásos műsorokkal, és a vallásos célokra történő adománygyüjtéssel?
Őrtorony 1988 10/1 21. o. 14. bek. Tiszta maradsz-e minden tekintetben?
Némelyek esetleg szellemi fertőzésnek tették ki magukat azáltal, hogy vallásos rádió- vagy televízió-műsort hallgattak meg vagy néztek végig. Egy afrikai országban néhányan olyan tv-drámákat néztek meg, amelyek a hagyományos animista vallások babonáit kedvező megvilágításban tüntették fel.
Őrtorony 1992 12/1 27–28. o. Nem házalói Isten Szavának
Pál ismert olyan prédikátorokat, akik keresztény szolgáknak vallották magukat, de bizonyos görög filozófusokhoz hasonlóan a gazdagokkal barátkoztak és a szegényektől loptak. Ő megdorgálta a Korinthusban levő gyülekezetet, mondván: „Eltűritek . . ., ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket” (2Korinthus 11:20, Ökumenikus fordítás). Jézus Krisztus sohasem kéregetett semmit, s Pál és az ő munkatársai sem. A korinthusi kolduló evangélisták azonban „hamis apostolok, álnok munkások” és Sátán szolgái voltak (2Korinthus 11:13–15).
Őrtorony 1989 5/1 13. o. 18. bek. Ne szűnjünk meg jót cselekedni
Megfigyelted-e, hogy néhányan, akik évekig nem voltak hajlandók beszélni velünk, noha „megmentettek” voltak, most őszinte kérdéseket tesznek fel? Miért? Változás történt vallásos gondolkozásukban. Ők maguk mondják, hogy csalódást okozott nekik és megdöbbentette őket néhány leleplezés olyan kiváló televíziós evangélisták erkölcstelen viselkedéséről, politikai tevékenységéről, egyházi pénzek elpazarlásáról, akikben bíztak. Valószínűleg ezek szaporodni fognak, ahogy folytatódik a romlás Nagy-Babilon berkein belül, amíg el nem jön a pusztulása (Jelenések 18:1–8).
(Kiemelések tőlem)
A „jévé-tévé” adásaiban a VT tagok vagy segítőik adnak összefoglalást a havonta aktuális eseményekről, ezen kívül elérhetőek a szervezet által készített drámák, propagandafilmek, gyermekműsorok és – újabban – dramatizált musicalszerű énekszámok formájában, melyekben különféle módokon reklámozzák a szervezet ideológiáját és a Jehova Tanúja életstílus különféle aspektusait. A fiatalokat emlékeztetik a továbbtanulás hiábavalóságára és szükségtelenségére; az elkötelezett tagokat arra próbálják rávenni, hogy hagyjanak ott jól fizető állásokat, és karrier-lehetőségeket, ehelyett egyszerűsítsék le életüket és növeljék részvételüket a szervezet propagandájának terjesztésében; a szülőket emlékeztetik gyermekeik minél korábbi indoktrinálására; azokkal az idősekkel, akik egész életükben Jehova Tanúi voltak, interjúkat készítenek a szervezet történelmi múltjával kapcsolatban; megtért bűnözők tapasztalataikat osztják meg a Jehova Tanúi által nyújtott segítség hasznosságáról stb. 2016 áprilisától olyan tudósokat szólaltatnak meg, akik történetesen Jehova Tanúi (ilyenkor persze nem gond a felsőbb oktatás), akik tudományos érvekkel támasztják alá a teremtés-történetet, vagy cáfolják az evolúció tanítását.
Nem vagyok biztos abban, hogy túlságosan jót tett a Vezető Testület tagjainak az, hogy nem bírtak ellenállni magamutogatásuknak, és – kibújva az álszerénység álarca mögül – most még a csapból is ők folynak. Így most semmit nem hagynak a képzeletre, mert azelőtt, míg nem láttuk őket (vagyis csak messziről tűntek fel egy-egy helyen......mellesleg pl Henchel testvér még vállalható is volt, mint egy nemzetközi vallási szervezet egyik minisztere) elképzelhettük őket, mint intellektuális, bölcs, körültekintő egyéneket és jóorgánumú, ékes szónokokat. Ez az illúzió szappanbuborékként pukkad szét, ha valaki megnézi ezeknek az embereknek a szereplését, ami a semmilyentől az átlagoson keresztül egészen a nevetségesig terjed. Némelyeknek (mint pl Stephen Lett-nek) még meg se kell szólalnia, már viccesnek tűnik, hát még ha a mondandójukra is odafigyelünk, az meg egyenesen felháborító lehet.
A Vezető Testület néhány tagja Bibliákat dedikál
Forrás: http://jehovatanui.blog.hu/2011/07/26/a_vezeto_testulet_dedikalja_a_bibliat
Az online közvetítés a bevezető első éve után, 2015 májusában rátért a lényegre: Jehova Szervezetének a tagjai részéről jövő anyagi támogatásra van szüksége. Ez éles ellentétben áll az eddigi gondolkodással, miszerint a Tanúk szervezete mindig is önkéntes adományokból fog működni, és soha nem fognak kéregetni, vagy bármi módon befolyásolni ezeket, mert ha elapadnak a források, akkor fogják tudni – sőt, éppen abból fogják tudni - azt, hogy be kell zárniuk a bazárt, mert „Akié a hegyek összes aranya” nem biztosítja a szükséges pénzalapot (lásd, bekeretezett részben a releváns idézeteket).
Az "önkéntes" adományozás nem lehet kéregetés eredménye:
Jelenések könyve 13. fej. 70. o. 14. bek. Vegyél tűzben finomított aranyat!
1879-ben Russell pásztor, ahogyan kedvesen utaltak rá, megkezdte egy folyóirat kiadását, azzal a céllal, hogy megvédelmezze az igazságot. Ez a folyóirat ma világszerte Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát néven ismert. A kiadvány a második számában kijelentette: „Hisszük, hogy [ennek a folyóiratnak] JEHOVA a támogatója, és mindaddig, amíg ez igaz, a folyóirat sohasem fog emberektől kéregetni, sem emberekhez folyamodni támogatásért. Amikor az, Aki ezt mondja: »A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém«, nem gondoskodik többé a szükséges pénzalapról, megértjük, hogy ideje beszüntetni a lap kiadását.” A tv-prédikátorok közül némelyek óriási vagyont halmoznak fel maguknak és szégyenletes (olykor erkölcstelen) fényűzésben élnek (Jelenések 18:3). Ezzel szemben a ma Jehova Tanúi néven ismert Bibliakutatók az összes önkéntes adományt arra használták fel, hogy megszervezzék és előrelendítsék a Jehova eljövendő Királyságával kapcsolatos világméretű prédikálást.
Őrtorony 2015 9/1 6. o. Miből fedezik Jehova Tanúi a munkájukat?
A munkánkat teljes egészében önkéntes adományokból fedezzük (2Korintusz 9:7). 1879-ben ennek a folyóiratnak a második számában ez állt: „Hisszük, hogy a »Sioni Őrtoronynak« [ennek a folyóiratnak a korábbi neve] JEHOVA a támogatója, és mindaddig, amíg ez igaz, ez a folyóirat sohasem fog emberektől kéregetni vagy emberekhez folyamodni támogatásért.” Ez azóta sem változott.
Őrtorony 2007 11/1 17. o. „Enyém az ezüst, enyém az arany is”
Ez a folyóirat a következő kijelentést tette 1879-ben, amikor a hű és értelmes rabszolga osztály elkezdte a kiadását Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke címmel: „Hisszük, hogy a »Sioni Őr Toronynak« JEHOVA a támogatója, és mindaddig, amíg ez igaz, ez a folyóirat sohasem fog emberektől kéregetni vagy emberekhez folyamodni támogatásért. Amikor az, Aki mondja: »A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém«, nem gondoskodik többé a szükséges pénzalapról, megértjük majd, hogy ideje megszüntetni a lap kiadását.”
Őrtorony 1988 9/1 28. o. 7. bek. ’Az őrtoronyban állok’
A folyóirat sarokköve az Istenbe vetett bizalom volt. Második száma kijelentette: „Hisszük, hogy a ’Sioni Őr Torony’-nak JEHOVA a támogatója, és mindaddig, amíg ez igaz, ez a folyóirat sohasem fog emberektől kéregetni vagy emberekhez folyamodni támogatásért. Amikor az, Aki mondja: ’A hegyek minden aranya és ezüstje az enyém’, nem gondoskodik többé a szükséges pénzalapról, megértjük majd, hogy ideje megszüntetni a lap kiadását.”
(kiemelések tőlem)
Természetesen korábban is voltak írások az adományokról, létezett elrendezés azok gyűjtésére, mégpedig azáltal, hogy adományládákat helyeztek el a Királyságtermekbe. A prédikáláskor a házigazda kérdésére válaszolva röviden elmondhattuk, hogy miképp tartjuk fenn a munkánkat, de soha nem gyakorolhattunk senkire nyomást vagy nem utalhattunk arra, hogy a prédikálásunk célja az adományok gyűjtése lenne. A Vezető Testület azonban ebben a videóban továbbmegy az adományokat illető egyszerű tájékoztatáson. A 12. percnél a következő hangzik el:
„A Vezető Testület nagyon is úgy érzi, hogy a Királyság-munka előmozdítása érdekében rendkívül fontos késedelem nélkül mindent megtenni, amit csak tudunk, hiszen tudjuk, hogy Jehova nagy napja közel. Ennek fényében szeretnék elmondani nektek néhány gondolatot arról, hogy milyen támogatásra lenne szükség a hatalmas munka elvégzéséhez. Előzőleg áttekintettük ezt a költségvetési évet, és megbecsültük mekkora költséggel fog járni az összes teokratikus tevékenység. Egy kis számolás után úgy látjuk, hogy most sokkal több kiadásunk lesz, mint amennyi adomány be fog folyni. Mi ennek az oka? Vajon az, hogy nem értékeljük eléggé a szellemi dolgokat? Nem, egyáltalán nem!"
(kiemelések tőlem)
Ezután Stephen Lett hosszan taglalja mindazt a sok jót, amiről a Vezető Testület, mint „hű és bölcs szolga” szellemi táplálék formájában gondoskodik a gyülekezet számára, mint például a bibliafordítást, a kiadványokat, a weboldalt, a tv-csatornát, a bemutató állvánnyal végzett köztéri tanúskodást, ami egy „óriási siker”. Majd néhány konkrét számadatot említ meg az építendő és felújítandó Királyságtermek számáról az Egyesült Államokban, és világszerte. Lett előjelzése szerint, a Királyságtermek eddigi építési ütemét kb 50 %-osan kéne megnövelni a növekvő szükségletek miatt. Bár egyszerűsítéseket terveznek a dizájnon, de a kiadások még így is nőni fognak, a mennyiségi különbség miatt. Az embernek olyan érzése támadhat, hogy itt valami hatalmas munka, és még nagyobb spórolás folyik (mondjuk azt nem tudom, hogy az 50%-os növekedés a megkeresztelők, és a bibliatanulmányozók számában hol lelhető fel...mert hát ugye attól lenne oly nagy a szükség, mert sokan szeretnének csatlakozni).
A Vezető Testület képviseletében nyilatkozó Lett úgy gondolja az adományok nem azért nem elegendőek, mert a testvérek nem értékelik a kapott gondoskodást. Sokkal inkább egy olyan félreértésről van szó, mely a 2014-ben eltörölt Királyság-terem kölcsönökkel és az elmúlt években eladott new-yorki ingatlanokkal kapcsolatosak. Lett szerint ezek a félreértések hamis képet alakítottak ki a testvérekben a szervezet anyagi helyzetét illetően. Néhányan talán úgy érezték, hogy a szervezet nem szorul rá az adományaikra, mivel van elég pénze. Lett ügyes bibliai zsonglőrködéssel bebizonyította, hogy ez nem így van (erről részletesebben egy korábbi fejezetben már írtam, és a következő videóban lehet még többet megtudni (angol): https://www.youtube.com/watch?v=MxFPnCDn-Fg, de lásd az alábbi bekeretezett rész is).
Úgy tűnik, a Királyság-terem kölcsönök eltörlése pusztán egy sumák módja annak, hogy egy potya havi bevételre tegyenek szert – minden gyülekezettől, még azoktól is, amelyeknek eredetileg nem is volt kölcsöne -, mivel a Királyság-termek építésének és felújításának alapja ezentúl egy nagy közös kalapba kerül bele, amiből az Őrtorony finanszírozza az ún. "mesterterve" alapján kiválasztásra kerülő fejlesztésre szoruló épületeket vagy az építkezésekre kijelölt területeket. A gyülekezeteknek csak fizetniük kell, és abban bízniuk, hogy a vezetők látják a nagyobb képet, a szükséget, ahova a pénzt kell küldeni, és ők is sorra kerülnek majd a megfelelő időben (ez egy kicsit úgy hangzik, mint valami piramisjáték :)). Ennek az elrendezésnek bevezetését a 2Korinthusz 8: 13-15 verseivel támasztották alá, mely azt taglalja, hogy az adakozással kiegyenlítődés jön létre a testvérek között. A testvérek abban a hitben, hogy a VT vezetése alatt az elsőszázadi keresztények példáját ma világméretek valósítják meg, nagylelkű adakozásra és az építkezéseken való önkéntes részvételekre vannak buzdítva, miközben "Jehova munkatársai" is egyben, akik a Paradicsomi földet építik egyúttal. Legalábbis ez volt a helyzet kb 2015-ig.
Jehova "égi szekere" azonban gyorsan halad előre, így a dolgok azóta megváltoztak. A 2017 májusi adásban (kb a 30 percnél kezdődően) kifejtik, hogy a Királyság-termek férőhelyeinek jobb kihasználásra törekednek, ahogyan Jézus is óva intett a pazarlástól, amikor csodás módon ételt adott az éhezőknek (János 6: 9-13). Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a szervezet beszedi a termek építésére és felújítására a pénzt, de fenntartja a jogot gyülekezetek összevonására az ülőhelyek jobb kihasználtsága céljából, amivel gyakorlatilag csökkentheti a további építkezések szükségességét. Kétségtelenül, ez gyakorlatias és bölcs dolognak tűnik ahogyan elmagyarázzák a propagandavideóban. A Királyság-termek jobb kihasználása érdekében történő gyülekezet-összevonásokkal feleslegessé válnak egyes termek, melyek eladásával a szervezet haszonra tesz szert. Tartsuk észbe, hogy ezek a termek leginkább ingyenes "önkéntes" munkaerő felhasználásával készültek azzal az ígérettel, hogy a tagoknak lesz egy helyi imádati épületük, és nem kell messzire utazniuk hetente többször (na, meg mellesleg a Paradicsomi földet építik, "mi már az örökkévalóságnak építkezünk"....bla-bla-bla....., ahogyan sokszor mondták egy-egy ilyen építkezés során, melyen magam is részt vettem anno). Az így értékesítésre került termek ára - a termek építésre és felújítására szolgáló alappal együtt - a szervezet zsebében köt ki. Ezzel az ügyes húzással a szervezet mindenképpen anyagi haszonra tesz szert még akkor is - sőt főleg akkor -, ha csökkenés áll be a gyülekezet létszámát illetően. A tagok a "project" különböző stádiumaihoz igazodó "bibliaversekkel" vannak sakkban és sötétségben tartva, akiktől leginkább feltétlen bizalmat és engedelmességet várnak. Ez inkább tűnik egy mestermanipulációnak, mint mestertervnek!
A new-yorki ingatlanok eladásából befolyó összeget, Lett mindenféle számok nélkül megemlítve „csupán egy pár hétre elegendő kiadás fedezésére” alkalmas summának minősítette. Nehéz a valódi számok birtokába kerülni, de hogy legyen erről némi fogalmunk, egy világi ingatlanos weboldal szerint az Őrtorony Társulat csupán egyetlen ingatlan tranzakcióval (ami több ingatlant is magában foglalt) egy kb 375 millió dolláros hasznot zsebelt be (egy cikk szerint, ami megnevezi a vevőt (aki Trump veje, Kushner), 340 millió dollárra teszi az összeget, ami "a környék valaha legnagyobb nyélbeütött üzlete"). Ehhez képest a warwicki építkezés becsült kiadása több forrás szerint is kb 11.5 millió dollár körül mozoghatott. Ezek a számok állnak rendelkezésre – melyek nyilván nem a teljes képet mutatják, melyet az Őrtoronynak nem áll érdekében megmutatni – de arra jók, hogy meglássuk a nagyságrendeket. Minden bizonnyal a befolyt összeg nem lehetett „egy csepp a tengerben” mennyiség, ahogyan Lett próbálta azt sugallni óvóbácsis stílusban a jévé-tévé nézőinek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a vagyon a tagok adományaiból, önkéntes munkájából és az adómentességet nyújtó „vallási” státuszból épült fel az utóbbi mintegy évszázad során. Ehhez képest nem teszik transzparensé a hívek számára a számadatokat, és nem tekintik őket kompetensnek abban, hogy döntéseket hozzanak a saját anyagi helyzetükben, hanem mintha csak egy malacperselyt ürítenének ki a szemük előtt, csupán olcsó trükkökkel, leegyszerűsített számításokkal és ügyes bibliai zsonglőrködéssel próbálják a mintegy 8 milliónyi tagságú „fejőstehenet” beetetni.
Milyen eredménnyel működött a "mesterterv"?
Akik kételkednének a fenti gondolatmenetben, és mindezt "rosszindulatú hitehagyottak" okoskodásainak vélnék, akik kiforgatnak dolgokat és hazugságokat terjesztenek Jehova tiszta szervezetéről, azoknak ajánlom azt kicsempészett videót, ami a főhivatal Szolgálati Osztályának a beszámolóját foglalta össze a "csodálatos mesterterv" sikerességéről 2017 decemberében. Az angol nyelvű videó kb 40. percénél kezdődik az ide vonatkozó részlet, magyarul ez sajnos nem érhető el. Ebben örömmel állapítják meg, hogy csak az USÁ-ban betervezett 1200-1300 Királyság-terem építés helyett csupán 200-ra volt szükség. Ennek érdekében a vének, ezek a "hűséges szellemi emberek, akik a legjobbat akarják Jehova szervezetének" egyetértettek a gyülekezetek összevonására és áthelyezésére vonatkozó elrendezéssel, mellyel annyira elégedettek voltak, hogy még egy fényképet is készítette róla:
Az előadó ezután örömmel summázta, hogy Jehova megáldotta ezt a fantasztikus egységet, hiszen a szervezetnek sikerült megspórolnia 108.4 millió dollárt, melyet egy táblázatban be is mutattak:
A testvérek tehát utazhatnak egy másik terembe, összepréselődhetnek ÉS egyúttal fizethetik is a felújítási alapot, mégpedig "önkéntesen". Valaki esetleg panaszkodik emiatt? Micsoda rossz szellem az már, aki megtöri az ilyen nagyszerű egységet! :)
A beszámoló azt is megemlíti, hogyan fogadták a testvérek (vagyis hogyan ajánlatos fogadni) ezt az új elrendezést. A testvérek örömmel üdvözölték az új tagokat, és beszámoltak a nagyobb gyülekezet, a vének testületének kibővítésének áldásáról. Az alábbi kép is egy ilyen összevont gyülekezetben készült, ahogyan a testvérek fogadták az újonnan érkezőket (egyúttal a szervezet elrendezését):
Ráadásul a testvérek újra úgy érezhetik, mintha "többen lennének" a teremben, ami némiképp ellensúlyozza az elmúlt években megnövekedett gyülekezet-elhagyásoknak köszönhető "üres székek"-ből eredő kellemetlen érzést.
A 2018-as "Légy bátor" kongresszus egyik rövid jelenetébe még bele is tettek egy ilyen "gyülekezeti-átrendezés"-folyamatot, amiben egy "három testvérnő beszélget" részben demonstrálják, hogy mit jelent a gyakorlatban alázatosan elfogadni az "új elrendezést", mintha az a véneken keresztül egyenesen Jehovától jönne. Ezzel csírájában fojtják el azt, hogy valakiben valaha is kételyek merüljenek fel, vagy kérdések fogalmazódjanak meg, mivel propagandaanyagaikban az ilyeneket rossz színben tüntetik fel, mint "bajkeverők", akik csak akadékoskodnak.
Úgy tűnik, mindenki nyert a "mestertervvel", mely a szervezet hatalmas bölcsességéről tanúskodik, Jehova boldog népe egységben van a VT-vel! Vagy mégsem? Erről persze nem szól a fáma.....
Ennek az információnak fényében, az a szervezet, mely az ingatlanok építéséből, értékesítéséből olyan nagy (persze számokban nem kifejezhető) haszonra tesz szert, még mindig szükségben van. Stephen Lett, a már fentebb idézett videóban így folytatja:
„A Vezető Testület szerette volna megosztani veletek, hogy az egész világon milyen anyagi szükségletek merültek fel, és biztosak vagyunk benne, hogy az értékeléssel teli szívetek arra indít majd benneteket, hogy minden tőletek telhetőt megtegyetek az előttünk álló munkák előremozdításáért.”
Lett mondandójának lényege a bűntudatkeltés, ha valaki nem adja oda az utolsó garasát a szervezet kapzsi ingatlanberuházásainak és harácsolásainak. De megérhette lapátratenni a russelli – és oly büszkén emlegetett (lásd bekeretezett részt fentebb)– alapelveket, hiszen kilenc hónappal később, Lett újra felhozta ezt a témát, ezúttal bejelentve, hogy az adományok összege kb 15%-os növekedést mutatott. A „fejőstehén” tehát bekapta a horgot.
Amúgy érdemes azon eltűnődni, hogy vajon ez a technika oda-vissza is működik-e? Mi történik, ha valaki a gyülekezetben olyan terveket készít, melyekhez nincs meg az anyagi háttere? Akkor vajon támogatni fogja őt a szervezet a tervei megvalósításában? Vagy abban az esetben mi van, ha valaki önhibáján kívül szükségbe jut, és tudatja a szervezet képviselőivel, hogy mik lennének a szükségletei és azt hogyan szeretné, ha kielégítenék? Ekkor is a segítségére sietnek-e vajon? Inkább valószínű, hogy másfajta „bibliai” tanácsokat fog kapni, hogy mérje fel előbb a forrásait, és csak akkor álljon neki terveket készíteni, vagy kérje Istent, mert Ő majd megsegíti (ez utóbbi jól működik a "problémás esetek" eltávolítására is, mert ha Isten "megsegítette" az illetőt, akkor az egy jó tapasztalat, amit lehet mutogatni a kongresszuson, ha pedig történetesen "nem segítette meg", akkor meg kirostálódik az illető, és egy gonddal kevesebb lesz...). Egyébként a Vezető Testület miért nem kéri Isten, és miért készít olyan terveket, melyekhez nem áll rendelkezésére az anyagi háttér? Miért nem fogadja meg Jézus tanácsát, hogy ha "közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze"? (Lukács 14:28)
Felmerül a kérdés, hogy mégis milyen anyagi helyzetben lehet az Őrtorony szervezet, várható-e az összeomlásuk ezen a téren, és küszködnek-e anyagi gondokkal? A következő fejezet ezzel fog foglalkozni.
Felhasznált forrás:
Lloyd Evans: The Reluctant Apostate
