Bár Raymond Franz kizárása után az elit csoport tagsága sokáig (14 évig) zárva volt a többiek előtt, de később csak bővíteni kellett a tagságot, hiszen a várva várt vég csak nem akaródzott eljönni. A sorozatnak ebben a részében összefoglalás olvasható az azóta kinevezett VT tagok egyes aranyköpéseiről, melyek betekintést nyújtanak abba, hogy milyen szinten vannak ezek az emberek.  

A következő jelölt, Gerrit Lösch, hozta az elvárt tulajdonságokat. Egyik beszédében a továbbtanulás előnyeit egy mentális beteg állapotának furcsa javulásához hasonlította. Példája szerint – ami nekem inkább egy légbőlkapott történetnek tűnik, mert se név, se dátum, se hely nincs megjelölve -, amikor egy OCD-ben szenvedő személynek elege lett az életéből, vett magának egy fegyvert és fejbelőtte magát. Csodálatos módon azonban túlélte, sőt a golyó összeroncsolta agyának éppen azt a részét, mely a betegségéért volt felelős, így az megszűnt. Lösch ezt állítja párhuzamban a felsőoktatás hasznosságával, miszerint az ugyan néha valóban szolgálhat hasznos célt, de azért semmiképpen sem egy olyan dolog, amit másoknak ajánlanánk, mint ahogyan azt sem ajánlanánk senkinek, hogy fejbelője magát, hátha meggyógyul. Bizarr példa? Hát kissé az....

Beszéde angolul itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=SDWwq57CwPM

Az azóta kijelölt többi személyekről (lásd a keretben) sem mondható el, hogy haladó gondolkodású, liberális vagy nyitott emberek lennének. Sőt, még értelmesek vagy szimpatikusak sem igazán. De nézzük meg közelebbről egyesével, hogy miféle szellemi gyöngyszemeket szórnak hallgatóságuk elé:

David Splane például részletes tanácsokat próbál adni a gyermeknevelés területén (ő maga gyermektelen), melyekben a szülők szemére hányja, ha gyermekük eljut a 13-14 éves korig és még nincs megkeresztelkedve. (https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=uh8FNlAIrh8)

David egy meglehetősen furcsa példát hoz fel azoknak a szülőknek, akik azzal próbálnak érvelni, hogy szeretnék, ha a gyermekük belső indíttatásból, önálló döntéséből válna Tanúvá, inkább, mint külső elvárások és zsarolások hatására (további ilyenről lesz még szó lejjebb, Tony Morris előadásairól szóló résznél). A példában egy Christopher nevű fiatalról van szó, aki nyári munkát vállalt a McDonalds-ban, de már az első munkanap reggelén problémái adódnak a felkeléssel, és ébresztgető anyját megpróbálja lerázni. David az aggodó szülőknek teszi fel a kérdést:

„.....Most mit fogsz tenni? Fel fogod hívni a McDonalds főnökét, és azt mondod. „mi ebben a családban nem hiszünk abban, hogy bármire is erőltetni kéne a gyerekünket, amit nem akarnak csinálni”. Christopher nem érzi úgy, hogy ma dolgozni akar, de ne aggódjon, mert az apjával együtt megpróbáljuk elérni a szívét. Biztos vagyok abban, hogy valamikor a mai nap, és a hónap vége között majd meg fog jelenni a munkahelyen néhányszor.” Nem hinném, hogy ez tennéd! Inkább azt mondanád: „Gyerünk, kelj fel! Meg kell tanulnod, hogy vannak dolgok, amiket meg kell tenned, függetlenül attól, hogy akarod-e vagy sem!” És ekkor megdicsérheted magad, ezt mondhatod magadnak: „Na ez a jó szülői magatartás” Ha ezt megteszed csupán egy Big Mac-ért, akkor ugyan miért ne tennéd meg, ha a gyermeked örök jóléte van érintve?”

A példa több oldalról nézve is bicskanyitogató, azonkívül, hogy az „örök jólét ügyét” egy Big Mac-cal veti össze, és persze azt sem értem, hogy ugyan miért kéne bármelyik szülőnek is extra felelősséget vállalnia nyilvánvalóan munkaképes korú fia életében. Amit itt David kijelent az az, hogy a megkeresztelkedés élet-halál kérdés, amit mindenkinek meg kellene tennie, függetlenül attól, hogy érez-e rá személyes indíttatást vagy sem, és hogy a keresztelkedés kérdése egy Tanú fiatal esetében nem igazán egy személyes döntés, hanem sokkal inkább egy szervezeti elvárás, amit ha a szülő nem is közvetítene eléggé a gyermeke felé kellő fellépéssel, ők (a hűek és bölcsek) majd megteszik maguk, melyért cserébe viszont bűntudatot fognak kelteni a szülőkben. Gyakorlatilag egy Tanú indoktrinációban nevelkedő fiatal számára annyira tekinthető „személyes döntésnek” a keresztelkedés, mint egy banki alkalmazott esetében, aki átadja a rablónak a pénzt, miközben fejéhez puskát tartottak.

Stephen Lett-et nem kell bemutatni azoknak, akik a jévé-tévé rendszeres nézői. Mulatságos arcjátéka azt az érzést kelti, mintha éppen mesét mondana egy óvodáskorú csoportnak, amúgy meg talán a legtöbbször őt küldik ki, hogy tartson beszédet, amikor kényes témákról van szó, de az előadónak fogalma sincs arról, hogy miről is beszél, mint például Lett abban a beszédében, amikor a gyermekmolesztálással kapcsolatos vádakat a „hitehagyottak hazugságainak” nevezte: https://www.youtube.com/watch?v=VYxG2F3Wd8c

Geoffrey Jackson ARC-s szereplése is figyelemreméltó,  melyben egy világi ügyvéd gyakorlatilag megcáfolta őt a Bibliából érvelve. A közte és a vizsgálatot asszisztáló Angus Stuart között lejátszódó párbeszéd részlete magyar fordítása ebben a cikkben található: http://jehovatanui.blog.hu/2017/11/12/az_ortorony_kiall_a_ket_tanu_szabaly_mellett

De kétségtelenül a legnagyobb „sztár” maga Anthony Morris III.. Ugyanis egy másik hátulütője annak, ha nincsenek, mert nem lehetnek, gerinces emberek egy testületben, az az, hogy bármilyen őrültség egész nyugodtan utat találhat magának, ha annak gazdája elég erőszakos, és véleményem szerint pontosan ez történik Tony Morris esetében. Talán Morris karizmatikus személyisége miatt engedik meg neki azt az ámokfutást, amit végez, mivel kétségtelenül magával ragadja hallgatóságát bárhova is megy. Bohóckodásával, és vicces megjelenésével felvidítja a naív hívőket, akik úgy tűnik átsiklanak mondandója felett, mintha csak viccelne, pedig halálosan komolyan gondolja ezeket.

Egy korábbi írásban már említettem Tony „emberi hotdog” beszédét, melyben a vietnami háborúban szerzett élményeit kivetíti az általa elképzelt Armageddonra, és mintha a jövőbe látna mintegy „valóságos” történetként ecseteli a borzalmakat, főleg azokat, melyek azokra várnak „akik nem foglalnak állást Jehova mellett” (vagy más szóval, nem veszik be mindazt, amit ő és társai kitalálnak, és kötelezővé tesznek mindenki – de legalábbis a követőik - számára).

Tony nyilvánvalóan el van telve saját fontosságával és bölcsességével, bár beszédei leginkább egy félrészeg ember kocsmai gagyogására hasonlítanak (biztosan nem kapna jó pontokat a teokratikus iskolán, mivel nem tisztán artikulál). Lloyd teljesen megszállottja Tony beszédeinek, egy egész sorozatot szánt azok elemzésére, melyek könnyen megtalálhatók a neten angolul tudók számára. Ezekben sok vicces, és hajmeresztő részlet hangzik el, de az egyik legkiemelkedőbb, Tony személyes hadjárata a szűk nadrágok (tight pants) ellen:

„Most meg kell említenem valamit, amit megfigyeltem. Általában a reptereken látom, de világi nőkön. Ez az, amit ők követnek. Ez az összetákolt divathóbortot, de idöközönként néhány testvérnő is mostanában – akik feltételezem, hogy Istent szeretik, de mégsem gondolnak ebbe bele, hogy mit mondanak az írások – hogy mi is ez a spanx (testhez szorosan simuló ruha, nadrág). Ez a szoros dolog, amit viselnek.

Elképzelhető, hogy valamelyik testvérnő viseli ezt a szolgálatban? Nem! Nem állítom, hogy valaha is láttam volna. De amikor sportolnak, kimennek futni ebben a cuccban? Nézzük már meg az írásokat. Ez valóban megfelelő? Egy ilyen teljesen testhez simuló spanx-ot, vagy minek nevezik, viselni? Ez nem szerény viselet, és főleg nem szerény elméről tesz tanuságot. Egyáltalán nem megfelelő.

Nem kell erről többet mondani. Ha otthon vagy, és ezt a cuccot akarod viselni? Az a te dolgod. De ne menj ki az utcára egy ilyen viseletben, ha azt állítod magadról, hogy az igaz Istent imádod. „Csak próbálok formába maradni!” Hát ez egyáltalán nem megfelelő.”

Tony nem csak a nőknek nem ajánlja a szűk nadrágok viseletét, hanem a férfiaknak sem, mivel ezeket az öltözékeket homoszexuálisok tervezik, hogy jobban láthassák a férfiak nemi szerveit:

„...de ahogy mindig is mondom másoknak, és ez tény, hogy a homoszexuálisok tervezik ezeket a ruhákat, mert szeretnének téged ilyen szűk nadrágban látni. Ők azok, akiknek ez tetszik. Nem a szellemi embereknek.”

Tony kb 2014-ben kezdte el személyes harcát a cicanadrágokkal, és az azok mögött meghúzódó homoszexuális tervezők összeesküvésével szemben. Azóta valódi misszióvá nőtte ki magát az ügy, mert ahova csak megy, mindenütt előadja bizarr elképzeléseit. Az egyik legújabb „szűk-gatyós” beszéde Trinidadban: https://www.youtube.com/watch?v=XCN1w9-i3Ug

Tony "szűk nadrág"-szabálya utat talált a szervezeti kiadványokban, mint pl 2015-ben egy körzetfelvigyázói levélben tanácsolják a megfelelő öltözetet, ellenkező esetben az illető eltiltható a prédikálómunkától, és az Őrtorony 2017 januári tanulmányozásra szánt számában egy illuszráció is megjelent a témában. Ezek szerint egy személy, aki túlságosan szűk holmit visel nem alkalmas arra, hogy prédikáljon. (Csak az összehasonlítás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy egy olyan valaki, aki gyermekeket molesztál, minden további nélkül alkalmas lehet, ha kellően „megbánja” tettét.)

Egy vicces "tight pants" dal (azt nem tudom, hogy köze van-e Tony megszállottságához):

Splane-hez hasonlóan Tony sem szűkölködik a kis- vagy fiatalkorú gyermekek megkeresztelésére való ösztönzéssel, mellyel egy életre a szekta elkötelezett tagjává tehetik őket – amivel aztán egy életen át zsarolhatóvá válnak, mivel ha mégis meggodnolnák magukat, akkor elválasztják őket családjuktól. Természetesen Tony nem átall a hozzá lelkileg közelálló rémképekkel ijesztgetni és érzelmi zsarolásokra is rávenni a szülőket annak érdekében, hogy gyermeküket „saját szabad akaratukból” az általa vezetett szekta rabjaivá tegyék. Egyik beszédében (2015-ös kerületkongresszuson) miután ecsetelte a milliónyi halottat, feltette a szülőknek a kérdést:

„ És a te gyermekeid .....túl fogják élni ezt a felfokozott eseményt? Nos, biztosan, ha szellemileg erősek és éberek. Ha viszont elég idősek ahhoz, hogy megértsenek dolgokat, akkor nem fognak túlmenni ezen [Armageddonon] a kabátodba megbújva. Ha elég idősek, akkor oda kell szánniuk magukat és meg kell keresztelkedniük. Erre mondják néhányan, hogy „úgy gondolom, még nem elég idősek”

Mondom a szülőknek – mivel mi is fiúkat neveltünk, tudjuk hogy működik ez – „Nos, rendben van” – volt akit ez lehangolt, de volt olyan, aki elhatározta magát – „megmondom mit mondj neki, ha mondjuk 16 éves lesz [és még nem akar megkeresztelkedni – ford.]” – nem ismerem a helyzetedet, de ....-”....szóval, nincs jogosítvány!”

„Ó, nem, kész vagyok! Kész vagyok! Már tudok egy autót vezetni 16 éves koromban!”

„De nem tudod elkötelezni magad hogy megkeresztelkedj, mi?”

Nos, mi sosem erőltetjük, de nehogy bevedd az érvelését. Ha már elég idős ahhoz, hogy feltalálja magát egy városi közlekedésben, akkor jobban teszi, ha Jézusban is hitet gyakorol! Bizony nem fognak megbújni a szoknyád alatt, ha a vég eljön. Nem!”

Nyilván a szülőknek szabad döntési lehetőségük van abban, hogy mit adnak meg gyermekeiknek és mit vonnak meg azoktól. De az, hogy egy vallásos elköteleződéstől tegyenek függővé dolgokat, az enyhén szólva zsarolás. Ráadásul mit fog az ilyen „szellemi légkörben” felnevelkedett gyerek megtanulni a vallásról, vagy Istenről? És milyen személlyé válik majd, ha ténylegesen „engedelmes” lesz, és esélye lesz feljutni a legmagasabb szervezeti lépcsőkre (ha férfiről van szó)? Nagy valószínűséggel majd meg fogja fizettetni ellopott gyermekkorát és fiatalságát az egyszerű tagokkal, persze anélkül, hogy ennek tudatában lenne.

Nem véletlen, hogy a fentebb idézett gondolatokat elsősorban élőbeszédekből idéztem be. Az Őrtorony „bölcsessége” leginkább abban nyilvánul meg, hogy ha ilyen gusztustalan részletekről van szó, akkor azt nem, vagy csak nagyon kifinomítva adják közre írott kiadványaikban, hiszen azok könnyen lekövethetőek lehetnének, és bizonyítékul szolgálnának extremista nézeteikre. Bár ezt nem bölcsességnek, hanem inkább ravaszságnak, dörzsöltségnek nevezném, mert ha írott forma helyett egy mélyen indoktrinált hallgatóság előtt, vagy egy JT VIP körben hangzanak el ezek az aranyköpések, melyeken mindenki nevet és tapsol, maga az atmoszféra elterelheti a figyelmet a tényleges mondanivalóról - no meg kevésbé számonkérhető a dolog, és jobban lehet eljátszani azt a kártyát, amit a Jehova Tanúi vezetői már régóta alkalmaznak, miszerint "mi sosem mondtunk ilyet, arról meg nem tehetünk, hogy a hallgatóság közül egyesek félreértelmeznek dolgokat....arról meg végképp nem, hogy a "hitehagyottak" - akik elméjükben betegekek -, miket terjesztenek rólunk....". 

Mark Sanderson VT társaihoz hasonló módon közelíti meg a gyermekek indoktrinálását. 2015.ben Németországban tartott beszédekor észrevett két házaspárt a hallgatóság köreiben, akik személyes ismerősei voltak. Ezt mondta:

„Tudjátok, mind az ötünkben van valami közös. Mi mindannyian 9 és 11 éves korunk között keresztelkedtünk meg. Ez volt a legjobb döntés, amit valaha hoztam. Hagy kérdezzelek meg titeket négyőtöket is efelől, hogy ti is így gondoljátok-e, hogy ez volt a legjobb döntésetek. Mind a négyen igenlően bólogatnak.”

Hát persze, hogy helyeslően bólogatnak! Képzeljük csak el, ha nemlegesen bólogattak volna! Könnyen lehet, hogy a „csontozóban” találnák magukat, ahova a helyi vének hívnák meg őket egy kis "elbeszélgetésre". De még ha valaki tényleg „úgy is gondolja” (nyilván azoknak, akik sokat beáldoztak a szervezetért, nem áll érdekükben másképp gondolniuk....), hogy neki ez volt a legjobb döntése, azért másoknak is ezt kéne tenniük? Micsoda nyakatekert érvelés, ha belegondolunk ezekbe! De nem mindenki gondol bele, mert ugyan ki merne egy VT előadót kritizálni, vagy csak a fejét is csóválni? Na meg különben is jó a hangulat, ott vannak a testvérek, mindenki boldog, pont te akarnál a „rendbontó” lenni? Az ember ilyenkor mással van elfoglalva, voltam benne én is, tudom, hogy ilyen és hasonló részleteken egyrészt könnyen átsiklik az ember, másrészt – ha még észre is veszi - nem ajánlatos hangot adni ilyen „negatív” dolgoknak.

A világméretű számszerű növekedés, amit oly nagyon Jehova áldásának tartanak, a fejlődő országok kivételével szinte mindenhol stagnálni kezdett, illetve csökkenésbe fordult. Így a VT egyre inkább a Tanú gyermekek indoktrinálása felé fordul. Sőt elképzelhető, hogy ez még agresszívabb lesz a közeljövőben, hogy képesek legyenek fenntartani a már megszerzett privilégiumaikat (adómentesség, állami elismert egyházi státusz), melyek a taglétszámhoz kötöttek – a bevételekről nem is beszélve, hiszen a VT tagok luxusba hajló életmódját mindig is a tagok adományaiból finanszírozták. Ezzel még nagyon nem térnek el a tradicionális nagyegyházak módszereitől, melyek tömeges mértekben alkalmazzák a gyermekek beszervezését tagságuk növelése céljából, viszont abban már igen hogy a gyülekezetből való kizárással gyakorlatilag mindenétől megfoszthatnak egy ilyen családban nevelkedő gyermeket. Amint látható a példákból, a VT tagok gyakorlatilag támogatják, hogy a gyermekek még kiskorúként (14 év alatt) hozzanak meg, sőt meg is kell hogy hozzanak egy olyan döntést, amit aztán, ha mégis meggondolnának (igazából az lenne  a fura, ha nem tennék...csak emlékezzünk vissza a saját 10-12 éves korunkra) akkor kitagadja őket a családjuk.  Ez a mérhetetlen baromság és kegyetlen ostobaság nem egy „Józsi bácsitól” származik, aki „egy kissé begyöpösödött Tanú a szomszéd gyülekezetből”, és akinek a világháború tönkretette az idegeit, ami miatt kissé „megakadt nála a lemez” (azt hiszem mindannyian ismertünk ilyen keménykalapos testvéreket, testvérnőket, akik valaha Tanúk voltunk...), hanem a Vezető Testület tagjaitól, akik elvileg teljes felelősséggel tartoznának kijelentéseiért és a gyülekezetekben uralkodó állapotokért (már ha komolyan vennénk a Bibliát, és alkalmaznánk ezeket az alapelveket a vezetőségre is olyan módon, ahogyan azt ők önmagukra alkalmazzák és a híveiktől elvárják). És most azt ne is említsük meg, hogy a Tanúk régebben hogy ki voltak akadva a katolikusokra, akik csecsemőket keresztelnek meg...

Amint ebből a rövid összefoglalóból látható, egy Vezető Testületi tagnak egyszerre kell képesnek lennie arra, hogy tolerálja az elődeitől örökölt hagyományokat – melyekkel nem feltételnül ért egyet – ugyanakkor büszkén képviselje és védelmezze is őket egyben. Ez olyan különleges beállítottságot igyényel, amit a legtöbb normális ember nem igazán tud követni. De van itt még más is, ami nehezen érthető. Eredetileg a „hű és bölcs rabszolga” az égi reménységűek összességét jelölte, akik a szellemi eledelt kiosztják a megfelelő időben. Igaz, a tényleges elkészítésben csak néhányan vettek részt (nevezetesen egy vagy két ember, maximum a legjobb esetben is csak egy aránylag kislétszámú csoport), és semmi jel nem mutat arra, hogy a VT tagjai bármiféle módon konzultáltak volna a többi felkenttel (nos, még az is nehézségekbe ütközött, hogy magát a VT-t bevonják a döntéshozatalba...). A felkentek közül is csak egy kis csoport van kinevezve a „hű és bölcs rabszolga” feladataira, ahogyan az alábbi Őrtorony idézetből is kiderül: 

"Vajon az összes felkent személy kapcsolatban áll egymással szerte a világon, és így valamilyen módon részt vesz az új szellemi igazságok kinyilatkoztatásában? Nem. Bár, mint csoport, a rabszolga osztály felelős a szellemi háznép táplálásáért, nem minden tagjának ugyanaz a felelőssége, illetve munkamegbízatása. (Olvassátok fel: 1Korintusz 12:14–18.) Ahogyan azt korábban említettük, az első században mindegyikük részt vett a létfontosságú prédikálómunkában. De Isten közülük csak egy igen korlátozott számú csoportot használt fel a bibliai könyvek megírására és a keresztény gyülekezet felvigyázására."

(Őrtorony 2009. 6/15. 24.o.) 

A másik gond, a felkentek elhívásának időbeli korlátja, ami az eredeti tanítás szerint 1935-ben lezárult. A jelenlegi VT tagok pedig leginkább ezen időszak után lettek „elhívva”. Így ezt is valahogyan el kellett adni a népeknek, hogy ez miképp lehetséges, no meg azt is, hogy miért nem csökken a felkentek száma, hanem nő (2015-ös adat szerint 15 177, jóllehet 1978 és 2008 között 8500-10000 között ingadozott). A felkentek számának növekedésére egy 2011-es Őrtorony azt a magyarázatot adja, hogy számtalan tényező járul ahhoz hozzá, ha valaki égi elhívású személynek vallja magát, ilyen lehet korábbi vallásos nézetek hatása, vagy mentális és érzelmi kiegyensúlyozottlanság. Ez azonban egy újabb lábonlövés, mivel akkor ez alól a VT tagok sem kivételek (nos, elvileg). Ha jobban belegondolunk, igazából ez csak bizalom kérdése, hogy ki mit állít magáról. Ezeknek az embereknek az isteni elhívatottságára semmilyen bizonyíték nincsen, csak a saját maguk kijelentése, vagyis igazából önjelölt próféták. A valóságban semmiben nem különböznek attól a "három Jézustól", akiket egy híres/hirhedt kisérlet során egy osztályra helyeztek el egy pszichiátria kórházban Ypsilanti-ban az 50-es években, abban a reményben, hogy majd kigyógyulnak dellúziójukból. Semmivel több bizonyíték nem áll rendelkezésre a VT tagok "isteni elhívását"  vagy kiválasztottságát illetően, mint a kisérletben résztvevő zavart emberek esetében, akik Jézusnak képzelték magukat. Arról nem is beszélve, hogy a megbizatások és a hatalom átadásának ideája egy bizonyos előjogokkal rendelkező szűk csoport tagjainak, kimeríti az „apostoli utódlás” formáját a Jehova Tanúi verziójában (amit ugye a katolikusoknál hevesen kritizálnak ...lásd Érveljünk könyv ide vonatkozó része).

Ha valakit még bővebben érdekel a téma, hogy miképp alakult a VT és a „hű és bölcs” közötti kapcsolat az elmúlt évszázadban, az itt olvashat erről bővebben: http://jehovatanui.blog.hu/2016/05/16/a_hu_es_ertelmes_rabszolga_evolucioja

Persze lehet azt mondani, hogy bárki követhet el hibákat, és mindenkiben lehet valami olyat találni, ami negatív szinben mutatja be. Ez igaz, és nem áll szándékomban senkire sem rászállni, hibákat keresve jellemében. Biztosan ezeknek az embereknek is vannak jó tulajdonságaik, de úgy gondolom, hogy ha az isteni kiválasztottság tisztjét követelik maguknak, és teljes engedelmességet várnak el követőiktől, akkor igenis MINDEN nyilvánosság előtt tett kijelentéseikért felelniük kell, kiváltképp az olyanokért, melyek ebben az "isteni tanításnak" a keretei között hangzanak el (és az általam idézett részletek ilyenekből származnak). Ha hibákról, tévedésekről vagy emberi tökéletlenségekről van szó, akkor az is elvárható, hogy ezek kiigazításra kerüljenek, nyilvános bocsánatkéréseket és az áldozatok megkövetését vonhatják maguk után, de ilyesmire a szervezet történelmében még nem volt példa és valószínűleg nem is lesz. Ez a legkevesebb tehát, amit el kell tudni viselniük anélkül, hogy önmagukat állítanák be "áldozatokként", de reméljük, hogy az emberi törvénykezés majd egyszer eléri azt a szintet, amikor a vallás nem szolgálhat kifogásul idióta embereknek arra, hogy mások életébe illetéktelenül beleszólhassanak, akár érzelmi zsarolásokkal, akár nyílt erőszakkal.  

Addig is, amíg eljön ez az idő, mindenki saját maga vetheti vizsgálatnak alá azt, amit neki egy vallás nevében próbának eladni enyhén szólva kétes, abnormális gondolkodású emberek. Ha Jehova Tanúja vagy, és mielőtt a vezetőid tanácsait követve kitagadnád a családtagodat, vagy eldobnád az életedet (pl a vérátömlesztés elutasításával) vagy bármi más módon derogálnád magad, érdemes abba belegondolnod, hogy a valóságban milyen olyan SZÁMODRA elfogadható és meggyőző bizonyítékot tudsz felhozni „isteni” elhívatottságukra, a nárcisztikus, grandiózus önfelmagasztalásukon kívül.

Ha valaki azt gondolná, hogy a Jehova Tanúi Vezető Testülete kizárólag a szűk nadrágokkal, és a kiskorú gyermekek érzelmi zsarolások révén történő beszervezésével lenne elfoglalva a taglétszám növelése céljából, az határozottan téved. A sorozat következő részeiben sorra kerülnek mindazok a nagyszerű döntések, melyeket a VT produkált a megalakulása óta, és amelyek némelyike akár végzetes is lehet azok számára, akik elfogadják ezeket az utasításoknak.   

Forrás:

Lloyd vans: The Reluctant Apostate