Honnan ered a szakáll-sztori a Tanúknál? Miért olyan nagy dráma ez? Miért döntött úgy a vezetőtestület, hogy enyhít a szabályokon?
Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender .... kezdődik a címben idézett mondóka. Ki volt ez az ember? És mi lett vele?
A Jehova Tanúi történelmének talán leghíresebb szakállas embere maga az alapító Charles Taze Russell volt. Ime egy rajz róla, ami egy olyan plakáton jelent meg, amelyen az általa létrehozott fotódrámát hirdeti:
Kétségtelenül Russell sikereket ért el a 19. század végi Amerikában vallásos tanainak hirdetésével, és ebben szerepe volt annak is, hogy követte az akkori divatot, így kinézetével is egy tekintélyes személy benyomását keltette, aki a Biblia tanaira nem holmi ósdi vallásos dogmákként kezelte hanem összehozta azokat a tudománnyal és a történelemmel. Russell mégis megbukott, mint "próféta", mivel az általa előrejelzett 1914-es dátum nem éppen azt hozta, amire számított. Halála után szellemi öröksége gyakorlatilag megszűnt létezni (kivéve persze néhány bibliakutatót, akik máig fennmaradtak - ezek persze nem a Jehova Tanúi), viszont az általa alapított Őrtorony Társulat fennmaradt, és Russell egyik korábbi riválisa kezébe került (mégpedig elég fondorlatos módon, erről itt írtam bővebben).
A riválist Joseph Rutherford-nak hívták, aki persze nem nyíltan volt rivális, mert Russell barátjának tüntette fel magát, sőt önként ajánlotta fel segítségét Russell-nek, aki szorult helyzetbe került válása miatt. Igaz, Rutherford éppen olyan botcsinálta módon volt "Bíró", ahogyan Russell "Pásztor", így egymásra talált a két életművész, és közös munkájuk eredményeként Russell szinte minden ellene folyt pert elvesztett, és kiábrándultan, összezavarodottan halt meg 1916-ban. Ezután tette rá kezét a dörzsölt Rutherford egy puccsal Russell jövedelmező üzletére az Őrtorony Társulatra, majd vezette be szépen saját tanait annak égisze alatt. Először átkeretezte az 1914-es próféciát, ami nem a véget jelentette, ahogyan azt Russell tanította, hanem a "vég kezdetét". Rutherford 1919-ben önmagát mártírként ünnepelve egy új vallást alapított, és meghirdette a Királyság-munkát, ami azóta is a Tanúk fő tevékenysége, holott ez eredetileg Rutherford vallásos bizniszét volt hívatott vallásos színben feltüntetni, pontosabban Rutherford saját nézeteit akarta ingyenmunkásokkal hirdetni, akiket meggyőzött arról, hogy ők "Isten akaratát" cselekszik. De hogyan jön ide a szakáll?
Rutherford 1894-ben kezdett érdeklődni Russell tanai iránt, de csak azért, mert egy könyvárus ügynök kopogtatott be hozzá, akitől sajnálatból megvette a könyveit (félreértés ne essék, a Bíró nem az ügynököt sajnálta meg, hanem saját fiatalkori önmagát, aki egy időben házalásra kényszerült, mert csak így tudott továbbtanulni, családja ugyanis nem támogatta őt ebben). Rutherford nem volt vallásos, nem is érdekelte ilyesmi, sőt inkább politikai karrierben gondolkodott, így 1896-ban csatlakozott William Jennings Bryan amerikai elnökségéért folytatott kampányához. A kampány nem járt sikerrel, de Rutherford megmaradt Bryan rajongójának, aki viszont előnybe részesítette a borotvált arcot. Az alábbi kép jobboldalt mutatja Bryan-t, baloldalt Rutherford-ot, és látható az, hogy Rutherford a korra jellemző arcszőrzet elhagyásán kívül az öltözködési stílusában is követhette Bryant, akiben talán valami apafigurát vagy példaképet láthatott.
Rutherford egy igazi lázadó, excentrikus karakter volt, akinek esze ágában sem volt a Russell által meghatározott tanokat követni. Őt a politika jobban vonzotta, és persze az, hogy úgy érezte "tartozik neki a világ" azokért a szenvedésekért, melyeket akkor élt át, amikor szegény földműves családi háttérből kiharcolta magának, hogy jogi pályára léphessen. Mivel a politikában úgy tűnik nem rúghatott labdába, így megszerezte magának Russell jól jövedelmező, de botrányos vallásos üzletét. Gyakorlatilag minden russzelli tantól megszabadult, és a két világháború közötti években bevezette saját kontrollrendszerét, mellyel elsősorban az volt a célja, hogy követőit elhatárolja környezetüktől, így ők kizárólag az ő beszédeinek nyomtatott és felvételről lejátszott formáinak terjesztésére dedikálhatták életüket. Ilyen szokások voltak a születésnap, karácsony, mindenféle egyéb ünnep, de a női mozgalmakkal kapcsolatos ünneplések sem voltak elfogadhatók (anyák napja, nőnap stb), mivel Rutherford eleve gyűlölte a nőket.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a férfiakat szerette volna, és amit különösen nem szeretett bennük az az volt, hogy az 1920-as években még mindig aránylag sokan közülük viseltek olyan szakállt, ami Russell iránti tiszteletüket fejezte ki. Ezt pedig a Bíró nem nézhette tétlenül, mivel pont az volt a célja, hogy a követői ne Russell tanaival foglalkozzanak, hanem az övéivel. Russell szektája tehát Rutherford szektájának útjában állt, és a szakáll mintegy ennek a harcnak a jelképévé vált. Mennie kellett!
Rutherford manipulációs módszereibe bepillantást nyerhetünk egy olyan történetből, melyet az 1974-es Évkönyvben említettek meg (1974 Yearbook 97-98 oldalán található angolul tudóknak). Rutherford 1925-ben a magdeburgi Bételben tett látogatása során találkozott Balzereit testvérrel, aki russzelli szakállat viselt. Balzereit nehéz helyzetben volt, mert a leírás szerint:
„ ...Több gépre volt szükség, ezért Balzereit testvér engedélyt kért Rutherford testvértől egy rotációs nyomdagép megvásárlására. Rutherford testvér egyetértett, de kikötött egy feltételt. Észrevette ugyanis, hogy az elmúlt évek során Balzereit testvér egy Russell testvéréhez nagyon hasonló szakállat növesztett. A példáját már többen is követték, ami egyfajta teremtmény-imádattá kezdett fajulni, aminek Rutherford testvér elejét akarta venni. A következő látogatása alkalmával az egész bételcsalád előtt kijelentette, hogy megveszi a nyomdagépet azzal a feltétellel, ha Balzereit levágatja a szakállát. Balzereit testvér szomorúan egyetértett, és elment a borbélyhoz. A következő napokban előfordult, hogy nem ismerték fel munkatársai.”
Nyilván nem mindenkit zsarolhatott meg Rutherford a nyomdagéppel, de a történet jól illusztrálja, hogy milyen módszerekkel vette rá követőit, hogy a korábbi vezető helyett most az ő, kinézetre vonatkozó személyes preferenciáját tartsák szem előtt. Bár Balzereit akkor engedett a manipulációnak, valószínűleg a "királyság érdekeket" szem előtt tartva, de azért nyilván ő maga is érezte, hogy valahol ez nincs rendben. Később, amikor Rutherford a német diktátort kezdte el zsarolni hasonló módon, Balzereit kihátrált, ami miatt az árulók sorsára jutott. Pedig ő csak ismerte személyesen Rutherford-ot és tudta hogy mire képes, míg azok a szerencsétlen testvérek, akiket koncentrációs és haláltáborokba küldtek - melyben nem kevés szerepe volt Rutherford egoista manipulációjának - azt hitték, hogy Istent szolgálják.
A Bíró szakáll-mentesség iránti elkötelezettségére és mindenáron való szabályozására egy másik történetből is bepillantást nyerhetünk. Rutherford 1925-re a régi bibliai karakterek, a "hercegek" feltámadását hirdette, ami ugyan nem következett be, de sem ez, sem a végidő közelsége nem akadályozta meg a Bírót abban, hogy egy nagyszabású építkezésbe kezdjen 1929-ben. Az építkezés ügyeit intéző Robert J Martin meg volt győződve arról, hogy az Úr ugyanúgy szerette Rutherfordot, mint Dávidot, aki – miután épített magának egy házat -, az Úrnak is épített egyet. Ez volt Beth Sarim, San Diegóban, és az ingatlant a Bíró végrendeletben a "hercegekre" hagyta ugyan, de amíg azok nem támadnak fel, maga költözött be a kor szerint pazar luxussal berendezett ingatlanba. A kertben pálmafák és olajfák várták a mediterrán éghajlathoz szokott "hercegek" érkezését, ugyanakkor a modern technika eszközei is megtalálhatók voltak, telefon, pompás bútorok, beépített fényforrások stb. A pazarul kivitelezett fürdőszobákban nemesfémből készült borotválkozó felszerelések és márkás gyűjtemények voltak arcszeszekből és piperékből, melyeket a Bíró kiváltképp Sámsonnak szánt. Bár a bibliai karakterek szakállviseletét nem tudta korlátozni a Bíró, a feltámadásuk utáni megjelenésük kontrollálására azért tett egy kísérletet! :)
Ahogyan Rutherford asszisztált elődje életében, úgy neki magának is voltak asszisztensei, Nathan Knorr és Frederick Franz személyében. Ezek a fiúk megfigyelték a szervezet működését, és azt is, hogy maga Rutherford hogyan blokkolja annak világméretű kiterjedését, a maga kicsinyes megszállottságával és egoizmusával. Ahogyan Russell az első világháborúban látta meg Armageddon eljövetelét, úgy Rutherford a másodikkal tette ugyanezt, de elődjéhez hasonlóan ő sem élhette meg a végét. Utódja az elnöki székben Knorr lett, míg a manipulátor szerepét F. Franz kapta. Ők ketten jól tudtak együttműködni, és a háború után egy hatalmas növekedést vizionáltak, melyben Knorr az üzleti részt vállalta magára, Franz pedig a vallásos orákulum szerepét. Az új vezetés elfogadta a tanokat, melyek amúgy népszerűek voltak, így csak olyan változásokat vezettek be, melyek nem érintették a szervezet központi lényegét. Ne felejtsük el, hogy ők maguk évtizedek óta kiszolgálták Rutherford minden hisztijét, bár talán nem értettek vele egyet, elfogadták, hogy ennek így kellett lennie, ez "isten akarata". A Rutherford által bevezetett tanokat "új fényekként" tekintették, így meghagyták azokat. Amin változtattak, az az volt, hogy kivették mögülük a Bíró egocentrizmusát, és meghagyták az azok köré rittyentett magyarázatokat, így évtizeddel későbbi követőknek olybá tűntek ezek, mintha az isteni bölcsesség megnyilvánulásai lettek volna. Elvégre nem mondhatták, hogy ez a nárcisztikus Rutherford saját kútfőjéből pattantak ki, mert akkor elvesztették volna Rutherford követőit, és akkor mi lett volna a sok beruházással, ingatlanokkal és nyomdagépekkel?
Minden rutherfordi tan kapott egy-egy nyakatekert magyarázatot, ha nem volt neki ilyenje, melyekben nyilván van némi igazság, mégsem igazán klapfolnak. A születésnapok ünneplésének tilalmára ráhúztak két bibliaverset, a húsvét, karácsony, anyák napja stb mind pogány ünnepekké lettek nyilvánítva, és így tovább. Ezeknek a szokásoknak eredete, a mai napig nehezen érthető a Tanúknak, főleg az újabb generációknak, akik nem értik, hogy miért nem vehetnek részt a barátaik szülinapján. Azért nagy nehezen lenyomták a torkukon, és a gyermekeik torkán is, de a szakáll valahogy sehogy sem illett a sorba. Mi legyen a szakállal? Elvégre nem tagadták meg (teljesen) az alapító Russell-t, aki hát szakállas volt, meg hát a Biblia is tele van mindenféle szakállra vonatkozó utalással, így ezen az alapon nem lehetett a szakáll viseletét megtiltani. A szakáll viselete köré egy kulturális magyarázat került, a szakáll a "lázadók" jelképévé vált, és hát mit gondolnak Jehova Tanúiról az emberek, ha szakállasan látnák őket! Hát nem tudom, ki mit gondolna, no meg hát nem mindegy? Mégis mikor érdekelte a Tanúkat az, hogy mit gondolnak mások (pl a vérátömlesztés elutasításáról, a kiközösített családtagokkal való bánásmódról vagy a gyermekmolesztálók védelmében hozott belső eljárásaikról), amikor ők a vallásos meggyőződésből tesznek valamit? Így a szakáll-viselet bekerült az értelmetlen szabályok közé, a nagyképű manipulátor korábbi vezetőt ugyanis nem lehetett kiiktatni, mert akkor dőlt volna az egész mutatvány. Nem lehetett kijelenteni, hogy ez Rutherford saját, emberi heppje volt, amit most így 100 év távlatában is be kéne tartaniuk követőinek, mert akkor az "emberi tantételek követésének" számítana, ami még a Tanúk saját szekta meghatározása szerint is szekták soraiba sorolná őket. (Éleslátás könyv 2. kötete (926-927. old.) a következő definíciót használja egy szekta beazonosításra: „…[szekta] … az embereknek egy olyan csoportja, amely elszakad másoktól, és a saját tantételeit követi …”). Ezért aztán a mai Tanúknak egyfajta "ésszerűségként" adják el a szakáll tilalmának megszüntetését. Milyen jó, hogy így halad az "égi szekér", hogy ennyi mindent feltár! Ahogyan a szakáll "nem helyeslését" nem volt jó ötlet anno kritizálni, úgy most az értelmetlen szabály eltörlését sem kéne, hiszen ezek a szabályok ha másra nem is, egy valamire azért jók: a testvérek "alázatosságának" megállapítására, vagyis arra, hogy kit mennyire lehet kontrollálni, és mit hajlandó bevenni. A szakáll bevezetése egy más területen is hasznos lehet, nevezetesen a kívülállókban keltett benyomások keltésében. Ahogyan az 50-es, 60-as években szerették volna elkerülni a hippi világgal való azonosítást, most talán éppen inkább szeretnék azonosítani magukat, még ha csak külsőségekben is, az olyan tulajdonságokkal, mint intellektus, szofisztikáltság, tanultság stb, amivel manapság a szakáll viselete inkább összefüggésben hozható. Mellesleg a fölösleges és indokolatlan szabály eltörlésével a férfitestvérek további csökkenésének is elébe mennének, akiket talán Russell-hez hasonlóan a vallásos tanokat a tudomány és történelem fényében szeretnék értelmezni.
Ezzel a kígyó a farkába is harap. Nem tehetek többet, mint befejezem a cikk elején említett mondókát, lehet, van némi tanulság benne a "szakállas emberre" vonatkozóan:
Volt egyszer egy ember,
szakálla volt kender,
Fölmászott egy fára,
leesett a sárba,
Két kutya húzta,
harmadik meg nyúzta,
Mari néni siratta,
Laci bácsi kacagta.