2018 szeptember 26-án a Montana bíróság (elsőfokon) összesen 35 millió dolláros büntetésre és kártérítésre ítélte Jehova Tanúit, mivel elmulasztották egy szexuális bántalmazás megelőzését. Az alábbiakban megkisérlem a történetet összefoglalni, a legjobb tudásom szerint. Nem vagyok jogi szakértő, így az esetleges korrekciókat, hiányzó információkat szívesen fogadom a témában. A cikk végén megadom a felhasznált forrásokat.
A történet egy családról szól. Három gyerek: Ivy, holly és Peter McGowan testvérek, anyjuk, Joni 1994-ben férjhezment egy Maximo Reyes nevű férfihoz. Ivy (aki feltehetőleg már nem lakott otthon) kivételével az egész család Tanú. A nevelőapa szinte az első naptól kezdve molesztálni kezdi nevelt lányát, Hollyt, amiről a lány 4 évvel később 1998-ban jelentést tesz egy, a család bizalmában levő Tanúnak (aki amúgy főbérlőjük is egyben), Don Herberger-nek. Don ekkor még kisegítőszolga, de továbbítja az ügyet a vénekhez, akik meghallgatják Holly-t, de nem hisznek neki (vagy hisznek neki, de tehetetlennek gondolják magukat, mivel nincs másik tanú), így visszaküldik a molesztálójához, aki onnantól kezdve már meg is erőszakolja. Ezt az 1998-as jelentést az Őrtorony tagadja, jóllehet később 2004-ben Holly testvére, Peter, is ugyanezzel a váddal áll elő, és akkor már elfogadják Holly korábbi vallomását is. Így a „két tanú” rendelkezésre áll, ráadásul az elkövető is bevallja tettét, amiért 2004-ben kiközösítik Max Reyes-t. Az S-77-es papírformára (amit a tárgyalás bizonyítékaként használtak fel) paráznaságot írtak a kiközösítés okára, amit azzal indokoltak, hogy Reyes „beismerte, hogy egy 8 éves kisfiú nemi szervét fogdosta legalább 3 alkalommal”. Az akkor 55 éves Reyes és a 8 éves Peter közti kapcsolatot mégis „paráznaságként” tartották számon, mintha két felnőtt lenne érintve a dologban (lásd a képet alább). A férfit 1 év múlva visszafogadták. Az ügyet az akkor már vén, Don Herberger kezelte, aki nem jelentette a hatóságok felé az esetet, hanem követte az Őrtorony titoktartásra vonatkozó utasításait. A harmadik áldozat, a 2002-ben mindössze ötéves Lexi (Holly unokahúga), akit saját nagyanyja, a Jehova Tanúja Joni, küldött be Max Reyes szobájába azzal, hogy maszírozza meg a "nagypapa" hátát, és csukta be az ajtót. (Max és felesége, Joni a per kezdetekor Mexikóba távoztak és Max azóta sem tért vissza.)
Maximo Reyes kiközösítésvel kapcsolatos S-77 nyomtatvány egyik oldala, melyet bizonyítékként használtak fel a peren. Az elkövető születési dátuma 1949. május 5-e, vagyis a férfi a kiközösítésekor 55 éves volt. A jelentés szerint Reyes "bevallotta, hogy egy 8 évesfiú nemi szerveit fogdosta legalább 3 alkalommal". A kiközösítés okaként mégis "paráznaságot" adnak meg, pedig a korkülönbség egyértelmű.
A kép forrása: Képernyőfotó a Montana Reversed videóból.
A vének teljesen tudatában voltak annak, hogy Lexi alkalmanként a család gondozásában van, és Ivy, Lexi anyja is tudta, hogy mostohaapját miért zárták ki. Az asszony (Ivy) a bíróságon azt nyilatkozta, hogy azzal a kitétellel lehetett ott a kislány, ha kizárólag anyja (Joni) felügyel rá, és nem engedi a férfi közelébe. A történet sajnos másképp alakult. Nyilván amellett, hogy mind az anya és a nagymama is felelős a történtekért, de a vének maguk is tudták a felállást, és sem az egyház képviselőjeként, sem magánemberként nem éreztek indíttatást arra, hogy bármit is tegyenek a fennálló bűncselekmény ellen. Sőt, még be is vették Maximo bűnbánó szövegét, miközben Lexi molesztálása folyamatban volt. Nyilván úgy gondolták, hogy ők képesek megítélni az ilyesmit, pedig a tények azt mutatják, hogy a valóságnak még a közelébe sem jutottak. A "tévedésük" árát a kislánynak kellett megfizetnie. Ez az eset azt is kiemeli, hogy mennyire értelmetlen az Őrtorony azon tanácsa, hogy a családokra vonatkozik a gyermekmolesztálás esetek jelentése a hatóságok felé. Ha az elkövető maga is családtag, vagy a bántalmazásban a család többi tagjai is részt vesznek, akkor ez a tanács teljesen értelmetlen.
2018-ban Alexis (Lexi) és Holly pert indított az Őrtorony Társulat ellen, a tárgyaláson a Thomson Falls gyülekezet mintegy 20 tagja volt jelen Don Herberger támogatása céljából. Az áldozatok részére csak a kirendelt képviselők, Lexi anyja, Ivy és egy korábbi Tanú, Mark O’Donell nyújtott támogatást. Mark többször megjegyzi összefoglalása során, hogy a jelenlevő Tanúk teljesen fapofával, érzelemmentesen hallgatták végig a tanuvallomásokat, melyeken még a bíró is elérzékenyült. A két nő bátorsága, és kiállása már önmagában is figyelemreméltó dolog, ami miatt jogi csapatuktól emléktáblát is kaptak, mivel az áldozatok kiállása nélkül egyáltalán nem kerülnének perre az ilyen esetek. Az áldozatok pedig általában nem részesülnek támogatottságban a szűkebb környezetüktől, amit ez az eset is jól demonstrált.
A tárgyaláson Joel Taylor, az Őrtorony védelmére küldött jogi képviselő hamis követelésnek nevezte a két nő állításait, mivel kategórikusan tagadta az 1998-as jelentés tényét, és álhírnek nevezte az esetet. Holly és Lexi állításait ahhoz a halászéhoz hasonlította, akitől megkérdezik, hogy mekkora halat fogott, és az idő múlásával egyre nagyobbra fogja tárni a kezeit, hiszen már senki nem fogja tudni cáfolni az állítását. Joel úgy gondolta, hogy a nők azért találták ki az 1998-as jelentést, hogy dollármilliókat szedjenek ki az Őrtoronyból. Az első áldozat, Holly, bántalmazás hatásaira vonatkozó állításait nagyzolónak nevezte, és azzal cáfolta, hogy testvére, Peter, aki ugyanúgy áldozat volt, ma boldog Jehova Tanúja, akire semmilyen hosszútávú negatív hatással nem volt a bántalmazás. Az Őrtorony védői azzal érveltek, hogy nekik a jelentés nem kötelező, mivel mint egyház, gyónási titoktartási védelmet élveznek, ami mentesíti őket a bejelentési kötelezettségtől. James Manly bíró nem fogadta el ezt az érvelést, mivel a Tanúk aguk törték meg a bizalams jelleget, mivel a vallomásokat feltárták az elkövetőnek, és még sokaknak másoknak is (más véneknek).
A 9 tagú esküdtszék által hozott ítélet szerint az Őrtorony Társulatot, a Jehova Tanúi Keresztény Gyülekezetét és a Thomson Falls gyülekezet és az anyát bűnösnek tartották Alexis Nunez bántalmazásában, mivel megsértették a kötelező jelentésre vonatkozó törvényt, így összesen 35 millió dollár kártérítést ítéltek meg. Az Őrtorony számára hátrányos döntéshozatal után, az Őrtorony képviselője könyörgésbe fogott, hogy ők jó emberek, és jó munkát végeznek, és bocsánatot kért az áldozatoktól. Neil Smith (a védelem képviselője) rámutatott arra tényre, hogy eddig csak vádaskodás hangzott el az Őrtorony részéről, és egyetlen szóval sem mutattak együttérzést az áldozatok felé, és erre a „bocsánatkérésre” is már csak az ellenük szóló ítélet meghozatala után került sor.
2020. január 8-án Montana Legfelsőbb Bírósága (ami egy feljebbviteli bíróság, vagyis másodfoknak felel meg) visszavonta az ítéletet. Mi történt?
Montana államban kötelező a bűncselekmények jelentése, ez kb olyan, mint hazánkban az ún jelzőrendszer tagjai kötelesek bejelentést tenni a köreikben fellelhető erőszak gyanújáról. Ez alól egyetlen mentesség van, a papi gyónási titoktartási kötelezettsége (clergy-penitent exemption vagy privilege), illetve ezzel sem kötelező élni, de bizonyos esetekben felhasználható. Kérdés az, hogy a Tanúkra, akik vehemensen tagadják, hogy náluk papság és gyónás létezne, alkalmazható-e ez az előjog?
Papság
A Tanúk nem ismerik el a szerintük hamis vallások papságát, mint szellemi vezetőket. Általában büszkék arra, hogy a papokat felbosszantják írásaik, amit úgy értelmeznek, hogy bántja őket az igazság. Tanításaik értelmében a szellemi papságot a felkentek, vagyis az égi életre elhívottak földön élő maradéka alkotja, melyek csak számban kevesen vannak. A legtöbb vén nem ehhez a csoporthoz tartozik, így nem lehet semmiféle papságnak tagja. Ugyanezen elven a Királyság-terem nem tekinthető templomnak, sőt még egy időben az „egyház” kifejezést is kerülték, mivel úgy vélték, hogy az a hamis egyházakkal hozható összefüggésbe.
A Válaszd a legjobb életutat! című könyv a következőképpen fogalmazza meg (56-57. oldal):
"...Figyeld meg, mit mond Péter: „Ti magatok is, mint élő kövek felépültök szellemi házzá, szent papság céljára.” Igen, az „élő kövek” temploma egyben „szent papság” is. Minden szellemtől-nemzett keresztény ezért pap is, aki lojálisan szolgál a nagy Főpásztor, Jézus Krisztus alatt. Az ilyen kereszténynek nincs szüksége arra, hogy bárki ember vagy embercsoport papi szolgálatot végezzen számára. Mint pap, munkája során ,Istennek elfogadható szellemi áldozatokat mutat be, Jézus Krisztus által’..."
(kiemelés tőlem)
Ezt némiképp megerősíteni látszik a 2017-es Fessler-ügyben Thomas Jefferson érvelése, aki amellett voksolt határozottan két teljes napig, hogy a vének nem „papság”, míg a harmadik napon elismerte, hogy mégis csak papság. A Fessler-ügy hasonló volt a Montana-ügyhöz, azzal a különbséggel, hogy a Fessler-per Pennsylvaniában történt, ahol a papság titoktartási kötelezettségét felülírta a bűnesetek, bántalmazások kötelező bejelentése, ami ugye nem történt meg (még így se, hogy nem volt kibúvó, amit alkalmazhattak volna). Az erről szóló beszámoló és a papság vs. nem-papság témakörben egy elemzés itt olvasható. Az írás azt a következtetést vonja le, hogy a Tanúknak nincs papsága abban az esetben, amikor egy egyén kártérítést követel a vallásos szervezetüktől, mivel ebben az esetben, a a feletteseik felelősek a papság döntéseiért. Ez azért van így, mert a papság képviseli a vallásos szervezetet, tekintet nélkül arra, hogy fizetett vagy sem. Ha a helyi véneket „papságnak” tekintik, akkor az esetlegesen okozott kárért (pl ha elmulasztanak eleget tenni a gyermekmolesztálás jelentéséért) a feletteseik anyagi felelősséggel is tartoznak. Ez volt az az ok, amiért oly vehemensen tiltakoztak a "papság" ellen, mármint hogy a Tanúknak NINCS papsága. Mert ha a vének testületei NEM tekinthetők papságnak, akkor a helyi gyülekezetektől lehetne csak kártérítést kapni, de nekik meg nincs tőkéjük, mert az adományokról úgy rendelkeznek, hogy tovább kell őket küldeni a „világméretű munka” támogatása céljából. Ha a vének "papság", akkor a kártérítést ebből az alapból kell kifizetni. Nem véletlenül kardoskodtak amellett, hogy nekik nincs papságuk, ami egyébként összhangban is van a saját tanításaikkal. A 2009. augusztusi Ébredjetek! hat jó okkal támasztja alá miért nem szükséges egy papi és laikus csoport megkülönböztetése az egyházon belül. A Fessler-ügyben a mentességi jog amúgy sem adott kíbúvót számukra, így simán "ragaszkodhattak" a tanaikhoz. (Hasonló érvelési technikát már alkalmaztak 2011-ben a Menlo Park Királyság-termének tulajdoni joga feletti vitában is, amikor a teokrácia vs hierarchia tanítást vetették el a bíróságon.) Ennek ellenére, a Fessler-ügy harmadik napján valahogy mégis elismerték, hogy van papságuk, így kénytelenek voltak kártérítést fizetni az áldozatnak (peren kívül egyeztek meg).
Most akkor van papságuk vagy nincsen? Mégis mitől függ?
Gyónás
Az Érveljünk az Írásokból! könyv a 126. oldalon foglalkozik a gyónás fogalmával és eredetével. Azzal érvel, hogy a gyónás nem elfogadható, mivel 1. a papot atyának kell szólítani, ami írásellenes, 2. nem minden bűn bocsátható meg, 3. a „vezeklés” ismételgetett imákból áll, 3. a gyónás eredete babiloni szokásra vezethető vissza, 4. a bűneinket Istennel vagy embertársainkkal kell rendeznünk ahhoz, hogy megbocsátást nyerjünk, 5. szellemi útmutatás végett az egyes hívek a gyülekezet véneihez fordulhatnak (ami nem ugyanaz, mint a gyónás) és azok esetébe, akik nem kérnek segítséget, de károsak a csoportra, a vének beavatkozása szükséges.
Ez azért nem teljesen ugyanaz, amint a katolikus egyház gyónásra vonatkozó gyakorlata, amikor a hívek bevallják a papnak bűneiket (négyszemközt), és a pap dönti el, hogy mi legyen a sorsa az illetőnek. A Jehova Tanúi tanításai valójában összeegyeztethetetlenek a katolikus egyház papságra és gyónásra vonatkozó hittételeivel. De nem csak ezért nem követelhetik maguknak joggal a papságra vonatkozó mentességet, hanem azért sem, mert a vének nem kapnak képzést az emberi lélek és a lelki segítségnyújtás témaköreiben, ami egy „lelkipásztornak” feltétlenül szükséges. A vének kevés kivétellel egyszerű kétkezi munkásemberek, akiknek a képzése csak az Őrtorony belső útmutatásaira szorítkozik, mely útmutatások és tanítások nem tartalmaznak az emberi pszichére vonatkozó és a személyiséggel, illetve annak fejlődésével kapcsolatos ismereteket.
Nem teljesen egyértelmű tehát, hogy mennyiben lehetne a gyónási titoktartási kötelezettséget a Tanúkra vonatkoztatni, de az biztos: az egyiket lehet csak választani. Nem lehet megenni a süteményt, ugyannakkor egyúttal azt is követelni, hogy az maradjon is meg.
Érdemes megjegyezni, hogy Montana törvénye nem tiltotta meg a véneknek, hogy az esetet jelentsék a hatóságok felé. A mentességi előjog csak egy lehetőség volt, amivel élni lehetett, de nem volt kötelező azt felhasználni. Az Őrtorony jogi osztálya - amivel a véneknek az útmutató szerint először kellett a véneknek kapcsolatba lépniük -, blokkolta a jelentést, mivel ők adtak utasítást arra, hogy a vének használják ki a papi gyónási titoktartásra vonatkozó törvényt, mint lehetőséget, amivel megszabadulhatnak a felelősségtől, és titokban tarthatják a történteket. Ezt a mentességet a törvény szerint akkor lehet felhasználni, ha az ügy „bizalmas” természetű, és a az adott egyház belső útmutatói megkövetelik a bizalmasság megőrzését, amit a Tanúk belső útmutatói megkövetelnek, és ilyen kitétel a magyar Egyházi Törvénynek (Ehtv 2011. 1/8§ (2) és II/A. 12§ (2)) is része. A tárgyaláson azonban kiderült, hogy maguk a vének szegték meg a "bizalmasságra" vonatkozó kitételt, így elvileg kikerültek a mentesség lehetősége alól.
A vének tehát követték a fiókhivatal útmutatását, és nem jelentették az esetet a hatóságok felé, hanem belső bizottságot állítottak fel, amikor „két tanú” jelen volt (Peter és Holly) és kiközösítették az elkövetőt. Kb egy év múlva visszafogadták, és minden maradt a régiben. Maximo már a kiközösítése előtt elkezdte feleségének unokáját, Lexit molesztálni (Tanú feleségének tudtával és együttműködésével), amit tovább folytatott, amíg ki volt közösítve, és még akkor is, amikor „megbánta” tettét és visszafogadták őt. Eközben a „szent szellem” működése – amit a Tanúk saját eljárásaiknak követelnek – nyilván szabadságon volt, vagyis ennyit ért a vének, mint szellemi pásztorok védelme a nyáj felé. Az esetet sikeresen eltusolták, egészen addig, amíg Holly és Lexi 2018-ban perbe kezdett a szervezet ellen, melynek belső eljárásai lehetővé tették az ellenük elkövetett bántalmazás megtörténtét, illetve évekig tartó fennállását. Ekkor felkavarodott a trutyi, és mivel egészen addig minden a legnagyobb „törvényes módon” ment, mégis ott volt a két nő, aki nem tudta lenyelni a velük történteket, mint az élet természetes velejárója, ami ugyan kivel nem történik meg, hanem kiborították a bilit. Nem csoda, hogy az Őrtoronynak nem maradt más, mint a „vádaskodók” elhiteltelenítése, és a kegyelemért könyörgés az elsőfokú bíróságon.
A 2020. január 8-án hozott a Montana Legfelsőbb Bírósága által hozott ítéletben Beth Barker azzal érvelt, hogy a Tanúk spirituális útmutatást adnak a gyülekezetek tagjainak, esküvőket tartanak, bűnbevallásokat hallgatnak meg és belső kivizsgálásokat is lebonyolítanak, így kimerítik a „papság” fogalmát a Montana törvénye szerint. „A Jehova Tanúi vének jelentik a gyermekmolesztálást a hatóságok felé, ha ezt a törvény kifejezetten kéri, ennek hiányában, belső eljárásban kezelik az ilyen esetet.” – jelenti ki Beth Barker abban a 18 oldalas dokumentumban, melyben a döntést indokolja. Maga a dokumentum azonban több ponton is arról árulkodik, hogy meglehetősen pongyolán tekintették át az ügyet a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik ilyen árulkodó jel arra utal, hogy az 1998-as bejelentést (amikor Holly először jelentette az esetet) tényként kezelik, jóllehet az Őrtorony összes képviselője, beleértve Don Herbergert is, tagadja a történetet. A Legfelsőbb Bíróság nem igazán vizsgálta ki magát az ügyet, csak azt a témát járta körül, hogy a Tanúknak volt-e joguk a mentességgel élni, vagy sem. Vagyis egy vallási csoport „bizalmas” ügyeit előtérbe helyezte a gyermekekre leselkedő veszélyekkel. Egy másik példa a pongyolaságra az, hogy az írás a Szervezet képviselőjének, Douglas Chappel-nek nevét, Dave Chappel-nek írta következetesen, több alkalommal is. A héttagú bizottság egyetlen tagja sem vette észre a hibát. Dave Chappelle egy jól ismert komikus, akinek a televízóban önálló showműsora van (amúgy a Dave név egy beceneve a David-nek, így egy hivatalos dokumentumban inkább azt kellene használni). A bizottság tagjai valószínűleg összekeverték a két nevet.
Az ügyben az is ellentmondásos, hogy a Legfelsőbb Bíróság „bizalmasnak” tekintette a molesztálással kapcsolatosan feltárt információt, jóllehet maguk a vének nem úgy kezelték azt. Az ügyről nem csak azok a vének tudtak, akik felé a bejelentés történt, hanem más gyülekezet vénei, a körzetfelvigyázó és a feltárt információval konfrontálták magát az elkövetőt, Max Reyes-t, vagyis ők maguk szegték meg a bizalmas kezelést, amire a fellebbezésnél apellálnak. Az elsőfokú bíróság bírája, James Manly, éppen ezért döntött úgy, hogy a gyónási titoktartásra vonatkozó mentesség nem vonatkozik a Tanúkra. A legfelsőbb bíróságon viszont a vallások közti egyenlőséget tartották szem előtt, vagyis az egye vallások érdekeit, az áldozatokéi helyett. Nyilván ez is egy szempont, de mégis sokat elárul a konzervatív amerikai értékrendről, amelyben a vallások előkelő helyet foglalnak el, és a bíróság nyílván nem akart egy olyan döntést hozni, amivel kivívhatja más egyházak kritikáját, és elindíthat egy lavinát. Ha a katolikusok kérhetnek mentességet, akkor mások is (amennyiben úgy ítélhető meg, hogy létezik egy "papság" funkcióját betöltő testület, függetlenül attól, hogy az adott csoport mit tanít ez ügyben). Ezzel aztán legyen mindenki boldog, az áldozat meg ......hát, így járt. Ez azért elég tipikusnak mondható megközelítése a jogi igazságszolgáltatásnak.
Ez a második, Montana bírósági döntés a Szervezet érdekében döntött, vagyis eltörölte a kírótt büntetést, ami úgy tűnik, mintha valami hatalmas "jogi győzelem" lenne a Tanúk számára. Mégsem valószínű, hogy az ennek megfelelő jogi fejlemények kategóriában fogunk olvasni erről az esetről, vagy a Tanúk túlságosan büszkélkedni fognak vele, és "emberjogi" győzelmeik egyikeként fogják felemlegetni. A döntés indoklása ugyanis olyan tényeket állapít meg, és fektet írásba, melyekről kötve hiszem, hogy a Jehova Tanúi vezetősége tájékoztatni kívánná tagjait. Ezek a következők:
- (8. oldal 13. bekezdés) a Jehova Tanúinak papsága van (ami ellentétes saját eddigi tanításaikkal, lásd 2009-es augusztusi Ébredjetek! érvelését)
- (13. oldal 25. pont) a Tanúknak kialakult szokásaik vannak a gyermekmolesztálások kezelésére, mely magukba foglalják a az ilyen esetek jelentését és bizalmas kivizsgálását, melyeket helyi vének kezelnek (amellett, hogy megerősiti az ilyen esetek létezését a Tanúk köreiben - amit a Tanúk vezetői vehemensen tagadnak, ködösítenek és "kiközösítettek hazugságaiként" kezelnek -, biztosan nem sokan tekintenék az ilyen helyet biztonságosnak a gyermekek számára, ahol a gyermekmolesztálásokat laikusok kezelik és kihagyják belőle a hatóságokat)
- (15. oldal 29. pont) a Legfelsőbb Bíróság nem az áldozat érdekeit tekinti, és nem ítélkezik afelett, hogy lehetett volna több védelmet nyújtani számára vagy sem, hanem csak az aktuális törvény értelmezésével foglalkozik, ami elsősorban a vallásos szervezetek és jogaik védelmében történik (amit a következő bekezdésben fejtenek ki, hogy a vallásos felkezetek egyformán legyenek megítélve, egyik se kerüljön kiváltságosabb helyzetbe a másikkal szemben)
Úgy gondolom, hogy egy átlagos Tanú számára ezek az információk hajmeresztőek (nem beszélve a "paráznaságnak" tituált kiskorú szexuális molesztálásáról), mivel a társulati kiadványokban egyetlen ilyen esetről sem esik szó, mert minden a hamis vallásokban, és a világban történik, ahol "gonosz emberek" okoznak ilyesmiket. Már maga az a tény, hogy egy létező ügyről van szó, és "bevett gyakorlatokról" a szexuális molesztálás terén, arra enged következtetni, hogy bizony ebben a csoportban hosszú történelemre tekinthet vissza a gyermekek szexuális kizsákmányolása. Nem hinném, hogy ez bárkit is bizalommal töltene el, vagy a szülők biztonságban éreznék gyermekeiket. Ezenkívül ez az eset arra is rámutat, hogy az Őrtorony követelései (van papságuk, nincs papságuk; bizalmasan kezelik az ügyeket, ugyanakkor konfrontálják az elkövetőt) kétélű kardnak bizonyulnak, és nem járnak jól azzal, hogy ha ezek az esetek lelepleződnek, mert pont az történik, amit szeretnének elkerülni: hogy átláthatóvá váljanak az eljárásaik.
Montana verdict 1. rész:
https://www.youtube.com/watch?v=oaUK1gnVWu8
Montana Reversed:
https://www.youtube.com/watch?time_continue=439&v=CY0aeF3BkTE&feature=emb_title
JWSurwey írások:
Egyéb:
