Kedves Gabi!

Sajnálom, hogy íly módon ért véget a közös munkánk. Kérésednek eleget téve adminságod ezen a blogon és az itt megjelent cikkeid törölve lettek. 

„4. A megtisztulás érdekében töröltem az összes írásom. Szeretném kérni, hogy máshonnan is kerüljenek törlésre az írásaim, ahova nem férek hozzá vagy ahol ugyan a hozzáférésem még létezik, de lemondtam az adminsággal kapcsolatos jogaimról (nem tudom magam adminként törölni).”

Bennem vegyes érzelmeket keletkeztek, és egészen biztosan egy űrt hagytál magad után, hiszen már közel egy évtizede (ha nem több) jelen voltál az extanús blogszférában és értékes írásaiddal járultál hozzá annak színvonalához. Ezt szeretnénk megköszönni neked, akármilyen indítékból is tetted.

Ugyanakkor a személyeddel kapcsolatban felmerült kételyek és ebből következően az általad közölt információ hitelessége alapjaiban rázta meg a virtuális közösséget, ahova már eleve olyan emberek tömörültek, akiket súlyosan becsaptak és megvezettek, és akiknek mindezekből komoly káruk származott. Bár teljesen érthető, ha valaki álnéven jelentet meg írásokat ebben a témában, de az álinformációk közlése egy hamis identitás mögé bújva egészen más kategóriába tartozik. Ezért, valami rosszul értelmezett érzelgősségből, én nem szeretném alábecsülni a kárt, amit ezzel okoztál. Becsaptál minket és az olvasóinkat is, és ahelyett, hogy bármit is elismertél volna, lehetőséget adtál volna a helyzet tisztázására, sértődötten kirohantál a blogokról, és túlzó kijelentések és álbocsánatkérések közepette duzzogva berekesztetted a kommunikációt.

A történtek ellenére én nem szeretnék bizalmatlanná válni más korábbi tagokkal szemben, mert úgy érzem, azzal sokkal többet veszítenék hosszabb távon. Nem ítéllek el, amit tettél, mivel nem ismerem az okát és hátterét, de nem is mentelek fel a saját felelősséged alól. Te ezt az utat választottad, sok sikert hozzá, de itt a szektán kívüli világban ezzel nem sokra lehet jutni, azon belül azonban rengeteg ilyen magatartás tapasztalható, sőt ott kifejezetten ez a mérce.

Szeretném, ha tudnád, hogy ebben a történetben nem te vagy az áldozat (bár valaminek biztosan az áldozata vagy, de nem az exes blogközösségnek), bármennyire is szeretnéd elhinni ezt magadról. Az én álláspontomat ismered ez ügyben, hiszen csupán néhány nappal ezelőtt írtam erről neked egy magánüzenetben: „Én nem igazán értem mi történik a volt Tanúk köreiben....., de nyilván tiszteletben tartom mindenkinek a döntését. Szerintem egyesek még mindig a szervezet szabályai szerint gondolkodnak, és aszerint definiálják magukat "áldozatként", így azt hihetik, hogyha "nem tekintik magukat áldozatnak" (vagyis nem fogadják el a valós állapotukat a vallással kapcsolatosan), akkor majd kilépnek az "áldozatiságból". Véleményem szerint pont ezzel maradnak benne, mert nem állnak ki önmagukért. De ahogy mondtam, ezt másoknál tiszteletben tartom, ha valaki így dönt. Ez a gondolkodás azonban akadályozza a destruktív csoport valós tevékenységének megismertetését, és azt hogy olyan információk kerüljenek ki a köztudatban egy arra alkalmas médiafelületen, melyek leleplezik a valós arcot.”

Sajnos te nem voltál képes kiállni magadért egy olyan helyzetben, amikor ki kellett volna, és másoknak joguk volt feltenni azokat a kérdéseket, melyeket feltettek neked. Úgy akartad a szervezet arcát megmutatni, hogy a sajátodat árnyékban tartod. Ez az eljárás egy homokvár, és össze is dőlt, mert össze kellett dőlnie. És most azt hiszed, hogy téged az támadott be, aki erre rámutatott? Pedig nem.

A blogok olvasóinak minden esetre feladatot adtál, hiszen felül kell bírálnunk mindannyiunknak, hogy mi az, ami miatt nem merünk hangot adni kételyeinknek, és a blogok szerkesztőségei milyen áron igyekeznek a „békét” fenntartani, és miképp kezeli a rendbontókat, kétkedőket, vitatkozókat. Ebben mindannyiunknak van felelőssége, hogy az exes blogszféra az értelmetlen szappanoperák helyett érdemi információval szolgáljon azoknak a Tanúknak, vagy volt Tanúknak, akiket ez érdekel. Ehhez pedig az általad közvetített „parasztvakítások” nem járultak hozzá. Kár, hogy elpazaroltad képességeidet, mert amúgy értékes tagja lettél volna a közösségnek. Most ahhoz hasonlóan, amikor a Jehova Tanúitól kijöttünk, veled kapcsolatban is fel kell dolgoznunk a történteket, mert gyakorlatilag ugyanazt érted el, amit az Őrtorony is tett velünk. Mégis, ez az tapasztalat rámutatott arra, hogy mennyire hiszékenyek, sérülékenyek vagyunk, de nem kell így maradnunk. Nem kell örökké „áldozatoknak” lennünk.

Személy szerint én sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és igyekszem rád úgy emlékezni, mint aki talán jót akart a korábbi szektatagoknak, csak valami miatt nem jött be a számítása.   

Csilla (Marci/Attila nevében)

U.I.: A történtek megosztották a blogközösség szerkesztőségét is, ami teljesen normális, mivel külön egyéniségek vagyunk és jogunk van a saját nézeteinkhez. E cikk írásáig nem mindenki foglalt állást ebben a kérdésben.