Van-e létjogosultsága a vallásról szóló beszélgetésnek egy ébredő vagy éppen kilépett tanú számára? Vagy pedig tabu téma? Olyasvalami, amit kerülni kell. Sőt mi több helytelen is róla beszélni minden fórumon?

Úgy hiszem a kérdés nem oktalan. Ha Jehova Tanúról van szó, nem űzhető el a gondolat, hogy olyan személyiségekről van szó, akik az életük egy bizonyos szakaszában, valaminek vagy éppen bizonyos okozók összességének a hatására, de vallásos érzületet mutattak ki. Sőt talán hosszú évtizedeken át a vallás, pontosabban a szekta szellem hatása alatt voltak és gyakorolták is azt. Mikor észre veszik, hogy valami nem stimmel a gyülekezetükben, mert nem látják érvényesülni a bibliai alapértékeket, sőt magukon érzik annak negatív hatását, valami történik bennük, az emberben. Az elme addigi bezártságáról kezdenek lehullani a külső megkövesedett héjak, majd kezd nyitottá és befogadóbbá válni.

Innen kezdve már rajzolhatunk egy pontot, amiből húzhatunk több egyenes vonalat ami különböző irányba mutat. Az egyén egyrészt válaszokat vár, elsősorban a saját rendszerének a hibáit szeretné befoltozni természetesen hitének alapvetéseként szolgáló könyvből a bibliából.

Jehova tanúi közül, akik ezen ébredési folyamat mentén haladtak végig, többnyire diszharmóniát véltek felfedezni a társulat érvelési rendszere és a között, amire a biblia lehetőséget nyújt a saját belső szabályai mentén. Mi történhet ezekkel a személyekkel egy ilyen folyamat hatásaként?

Vannak, akik miután felismerik, hogy a rendszer amiben eddig éltek hibás és a háttérbe vonulnak „rossz tanúként” élik hátralévő életüket. Vannak, akik egy ideig ugyan élnek a hibás rendszer tudatának nyomása alatt, de később mivel nem bírják tovább szakítanak és elkülönülnek a szervezettől. Vajon mi lesz velük ezután?

Mivel a régi tanítási rendszerük hibáira, éppen a bibliából jöttek rá, úgy vélik a biblia, mint alapvetés igaz, tehát lehet arra alapozni az életük további folytatását. Ezért többen egyfajta keresztény szellemben, út és vallás keresővé válnak. Nem ritka, hogy ebben az időszakban meg-meg fordulnak más egyházaknál is, rövidebb vagy hosszabb időre. Persze nem tagozódnak be, mert nem tudnak, pont annak az ébredési folyamatnak az eredményeként, mint ami elősegítette őket a társulattól való elszakadásban.

Úgy hiszem, ezzel sem érkeztek sokan az útjuk végére. Tapasztalataim azt mutatják, hogy többek itt sem torpannak meg, hanem még tovább haladnak. Nem ritka, hogy valaki kinőve a bibliát, látva és felfedezve az abban lévő hibákat, vagy annak vélt dolgokat úgy érzi ,nem nyújt számára már többé szellemi kielégülést amire az életét fektethetné. Ezért lesz ateista vagy agnosztikus. Vagyis számukra káros volt a biblia megvizsgálása? Nézőpont kérdése.

Akik azt gondolják: Káros a bibliáról és vallásról beszélni.

Vannak, akik azt gondolják kifejezetten káros, hogy szóba kerüljön bármilyen formában is egy ébredő életében a téma, mert akkor tulajdonképpen nem történik más mint, hogy egyik szektából a másikba kerülnek. (Persze, hogy ha szektának és szekta szellemiségnek tartjuk azt, hogy valaki egy új (pontosabb) bizonyítási rendszerrel felülírja a meglévő hibás rendszert.)

Vannak, akik azt vélik, hogy a vallás és a vallásos érzület, mindegy milyen formában van jelen, de mindenképpen káros az egyén elméjére, tehát jobb, ha nem is kerül velük kapcsolatba.Érthető az álláspontjuk, pontosabban az, ahogyan az kialakult bennük. Ez a fajta határozottság természetesen már abból fakadhat, hogy ők olyan lelki károkat szereztek és a kezdeti ébredési folyamatuktól olyan messzire kerültek ,hogy teljes határozottsággal állíthatják ezt mintegy önvédelemként. Ugyanakkor nem hanyagolható el az a gondolat, hogy ezen személyek ébredésük kezdetén, bár változó mértékben, de bizony megvizsgálták a bibliát, avagy ők is foglalkoztak a bibliával és a vallással. Az ő ébredésükhöz ugyanúgy hozzátartozott (mértékében eltérően) a vallásról szóló beszéd, mint másoknak. De mivel szellemiségük gyökeresen más irányba fordult a kifejlődött vallás és bibliaidegen szemléletük miatt, természetesen már negatívan tekintenek arra.

Van tehát létjogosultsága az exJt berkekben a bibliáról és vallásról beszélni?

Én úgy hiszem mivel az ébredési folyamat részétől elválaszthatatlan, még ha csak rövid ideig is tartó egyesek esetében, de ott van elkerülhetetlenül. A róla való beszélgetés és helyes érvelés, segít áthidalni sok kezdeti nehézséget és mintegy folyamatosan kivezeti az ébredőt egy meglehetősen rosszul összerakott, de jól körbezárt szekta rendszerből.

Talán legjobban a védőoltáshoz hasonlítható a helyzet. A beteg ugyanazt a baktériumot kapja csak ép legyengítve, más formában. A gyógyulás persze nem garantált még ebben az esetben sem, de a lehetősége igen nagy. Nagyobb, mint anélkül. Vagy talán féljünk beadni ezt a vakcinát, mert netán pont azt kapja el valaki, amitől szeretnénk megóvni? Félünk, mert esetleg vallásos lesz és csakis újra rossz irányt vehet az élete? Rosszabb élete lesz mint előtte volt? Egyáltalán kell félteni az ébredőt ettől a folyamattól ha az egyszer az ébredés részét képezi és mintegy megkerülhetetlen tényező?

-

Kingdom