A vallásról való beszéd
2018. január 12. írta: kingdom

A vallásról való beszéd

Van létjogosultsága? Vagy kifejezetten káros?

vv.JPG

Van-e létjogosultsága a vallásról szóló beszélgetésnek egy ébredő vagy éppen kilépett tanú számára? Vagy pedig tabu téma? Olyasvalami, amit kerülni kell. Sőt mi több helytelen is róla beszélni minden fórumon?

Úgy hiszem a kérdés nem oktalan. Ha Jehova Tanúról van szó, nem űzhető el a gondolat, hogy olyan személyiségekről van szó, akik az életük egy bizonyos szakaszában, valaminek vagy éppen bizonyos okozók összességének a hatására, de vallásos érzületet mutattak ki. Sőt talán hosszú évtizedeken át a vallás, pontosabban a szekta szellem hatása alatt voltak és gyakorolták is azt. Mikor észre veszik, hogy valami nem stimmel a gyülekezetükben, mert nem látják érvényesülni a bibliai alapértékeket, sőt magukon érzik annak negatív hatását, valami történik bennük, az emberben. Az elme addigi bezártságáról kezdenek lehullani a külső megkövesedett héjak, majd kezd nyitottá és befogadóbbá válni.

Innen kezdve már rajzolhatunk egy pontot, amiből húzhatunk több egyenes vonalat ami különböző irányba mutat. Az egyén egyrészt válaszokat vár, elsősorban a saját rendszerének a hibáit szeretné befoltozni természetesen hitének alapvetéseként szolgáló könyvből a bibliából.

Jehova tanúi közül, akik ezen ébredési folyamat mentén haladtak végig, többnyire diszharmóniát véltek felfedezni a társulat érvelési rendszere és a között, amire a biblia lehetőséget nyújt a saját belső szabályai mentén. Mi történhet ezekkel a személyekkel egy ilyen folyamat hatásaként?

Vannak, akik miután felismerik, hogy a rendszer amiben eddig éltek hibás és a háttérbe vonulnak „rossz tanúként” élik hátralévő életüket. Vannak, akik egy ideig ugyan élnek a hibás rendszer tudatának nyomása alatt, de később mivel nem bírják tovább szakítanak és elkülönülnek a szervezettől. Vajon mi lesz velük ezután?

Mivel a régi tanítási rendszerük hibáira, éppen a bibliából jöttek rá, úgy vélik a biblia, mint alapvetés igaz, tehát lehet arra alapozni az életük további folytatását. Ezért többen egyfajta keresztény szellemben, út és vallás keresővé válnak. Nem ritka, hogy ebben az időszakban meg-meg fordulnak más egyházaknál is, rövidebb vagy hosszabb időre. Persze nem tagozódnak be, mert nem tudnak, pont annak az ébredési folyamatnak az eredményeként, mint ami elősegítette őket a társulattól való elszakadásban.

Úgy hiszem, ezzel sem érkeztek sokan az útjuk végére. Tapasztalataim azt mutatják, hogy többek itt sem torpannak meg, hanem még tovább haladnak. Nem ritka, hogy valaki kinőve a bibliát, látva és felfedezve az abban lévő hibákat, vagy annak vélt dolgokat úgy érzi ,nem nyújt számára már többé szellemi kielégülést amire az életét fektethetné. Ezért lesz ateista vagy agnosztikus. Vagyis számukra káros volt a biblia megvizsgálása? Nézőpont kérdése.

Akik azt gondolják: Káros a bibliáról és vallásról beszélni.

Vannak, akik azt gondolják kifejezetten káros, hogy szóba kerüljön bármilyen formában is egy ébredő életében a téma, mert akkor tulajdonképpen nem történik más mint, hogy egyik szektából a másikba kerülnek. (Persze, hogy ha szektának és szekta szellemiségnek tartjuk azt, hogy valaki egy új (pontosabb) bizonyítási rendszerrel felülírja a meglévő hibás rendszert.)

Vannak, akik azt vélik, hogy a vallás és a vallásos érzület, mindegy milyen formában van jelen, de mindenképpen káros az egyén elméjére, tehát jobb, ha nem is kerül velük kapcsolatba.Érthető az álláspontjuk, pontosabban az, ahogyan az kialakult bennük. Ez a fajta határozottság természetesen már abból fakadhat, hogy ők olyan lelki károkat szereztek és a kezdeti ébredési folyamatuktól olyan messzire kerültek ,hogy teljes határozottsággal állíthatják ezt mintegy önvédelemként. Ugyanakkor nem hanyagolható el az a gondolat, hogy ezen személyek ébredésük kezdetén, bár változó mértékben, de bizony megvizsgálták a bibliát, avagy ők is foglalkoztak a bibliával és a vallással. Az ő ébredésükhöz ugyanúgy hozzátartozott (mértékében eltérően) a vallásról szóló beszéd, mint másoknak. De mivel szellemiségük gyökeresen más irányba fordult a kifejlődött vallás és bibliaidegen szemléletük miatt, természetesen már negatívan tekintenek arra.

Van tehát létjogosultsága az exJt berkekben a bibliáról és vallásról beszélni?

Én úgy hiszem mivel az ébredési folyamat részétől elválaszthatatlan, még ha csak rövid ideig is tartó egyesek esetében, de ott van elkerülhetetlenül. A róla való beszélgetés és helyes érvelés, segít áthidalni sok kezdeti nehézséget és mintegy folyamatosan kivezeti az ébredőt egy meglehetősen rosszul összerakott, de jól körbezárt szekta rendszerből.

Talán legjobban a védőoltáshoz hasonlítható a helyzet. A beteg ugyanazt a baktériumot kapja csak ép legyengítve, más formában. A gyógyulás persze nem garantált még ebben az esetben sem, de a lehetősége igen nagy. Nagyobb, mint anélkül. Vagy talán féljünk beadni ezt a vakcinát, mert netán pont azt kapja el valaki, amitől szeretnénk megóvni? Félünk, mert esetleg vallásos lesz és csakis újra rossz irányt vehet az élete? Rosszabb élete lesz mint előtte volt? Egyáltalán kell félteni az ébredőt ettől a folyamattól ha az egyszer az ébredés részét képezi és mintegy megkerülhetetlen tényező?

-

Kingdom

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr4913567191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.01.14. 10:02:25

Ez jó kérdés, és mindig aktuális. Mondjuk én úgy tenném fel a kérdést, hogy 'vallásról, és hitnézetekről beszélgetni', mert vallás is rengeteg van, hitnézet meg hatványozottan ennél sokkal több. Én úgy gondolom, hogy a szektától való elszakadáshoz létszükséglet, hiszen miről is beszélne vagy olvasna az ember ilyenkor?! Ahhoz, hogy felismerje az addigi tanításbeli csúsztatásokat, félinformációkat, és egyenesen hazugságokat, kell ezekről információ.
Az megint más eset, amikor valaki a saját új meggyőződését próbálja bizonygatni mintegy folytatva a Tanús, magával vitt hittérítő lekezelő mivoltát. Erre már nemcsak hogy szükség nincs, hanem ezt egyenesen károsnak tartom. Ez már amolyan cseberből vederbe szindróma.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2018.01.14. 10:44:13

A vallási meggyőződés és hitnézetek azok magánügyek, és addig amíg annak megfelelően tudják, nincs semmi gond velük. A volt tagoknak rengeteg ilyen fórumuk van, ahol ilyen témákat vitatnak meg.
A szekta tapasztalat, amiket a Tanúknál átéltünk, már nem feltétlenül kötődik a valláshoz, hacsak nem annyiban, hogy éppen ebben a csoportban vallási ideológiát használtak fel az emberek manipulálására.
A kérdés tehát nem az, hogy a volt tagok beszélhetnek-e vallási témákról -mert ugyan miért ne beszélhetnének, senki sem mondta, hogy ne beszéljenek -, hanem az, hogy létezhet-e olyan fórum a volt tagok számára, ahol nem a vallási hitnézetek megvitatása dominál, hanem az emberi tapasztalat, amit átéltek (és amivel élniük kell a mai napig).
Más szavakkal: a dohányzás törvényes tiltása korlátozza-e a dohányosok dohányzáshoz való jogát, vagy sem? Vagy inkább azokat védi, akik nem kívánják belélegezni a füstöt?

A dohányzás magánügy, a belélegzett füst magánügy, a kilélegzett füst viszont már nem az. A vallás magánügy, a vallás egyéni gyakorlása és alkalmazása szintén az, a vallásos hitviták, és térítések már nem azok. Azok, akik ilyen mértékben megszállottjai a saját vallásuknak (és azért a volt Tanúk közül azért előfordulnak ilyenek....hiszen pont ez képezte a problémát, ebből kéne valahogy "kigyógyulni"), vajon képesek-e rálátni saját "mérgező füstjükre", mely másokat zavar? Képesek-e arra, hogy kijelentsék, "bocs, ez az én hitnézetem, neked is megvan a jogod a sajátodhoz, és ezért nekem nincs jogom téged istentelennek, helytelen indítékúnak, viszketeg fülűnek stb-nek nevezni, mert a hitnézetem nem terjeszthető ki világmegváltó igazsággá, hanem nekem van szükségem rá, mert tudatában vagyok saját sérülékenységemnek, és ezért akkor is hiszek abban, ha ellentmond a józan észnek, vagyis egyáltalán nem vita téma a hitem"?
Mert ha nem, akkor sajnos veszélyesek és bizonyos értelemben "mérgezőek" ezek a viták, és az ezeket propagáló emberek, pedig amellett, hogy felelőtlenek még agresszívek is, mert be akarnak tölteni MINDEN teret a saját nézeteikkel, ha akarják azt mások hallani, ha nem. Azok, akik
a vallási hitnézeteiket, meggyőződésüket erőszakosan kívánják terjeszteni, és személyes támadásnak vélnek minden azzal ellentétes megnyilvánulást, vajon megadják-e ugyanazt a jogot másoknak, amit maguknak oly vehemensen követelnek? A tapasztalat szerint az exes fórumokon a legtöbb vallásos személy erre nem képes.

Ezért szükséges bizonyos kereteket felállítani, ha az ember el szeretne érni egy vallásos vitáktól mentes környezetet. A példámra visszatérve, a kormányzatoknak is be kellett iktatniuk a nemdohányzók védelmére szóló törvényt, hiszen nem lehet ezt csupán a dohányosok lelkiismeretére bízni.

Vajon azoknak a volt tagoknak, akik nem kívánnak részt venni vallásos vitákban, és nem szeretnének hitbeli kérdéseket megvitatni, de vannak olyan élményeik egy vallásos szektából, melyeket szeretnének másokkal megosztani, van-e joguk egy olyan környezetet létrehozni, ahol korlátozzák a vallásos megnyilvánulásokat? Korlátozza-e ez a vallásos emberek jogát? Vajon a nemdohányzóknak joguk van-e egy "füstmentes" helyet fenntartani?

Sitites 2018.01.14. 12:08:56

Én is nagyon köszönöm ezt az írást, nagyon megfogott... mostanában ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem. Mint már említettem, én katolikus vagyok (az vagyok még?), és mára már átlátom, hogy mindegy, melyik vallás, felekezet erőszakosságából "jön kifelé" az ember, igen csak hasonló dolgokat tapasztal meg. A kérdéseim, felismeréseim, valahogy betűkbe font gondolataim elég kuszák, ezért nem sikerült már tegnap reagálnom, pedig akartam:) Most Csilla kommentje segített... Azt hiszem, azért annyira nehéz ez az egész folyamat, mert az embereknek, akik ezen az úton járnak (akiket Kingdom a különböző szakaszokban lévőknek nevez meg), eléggé mások a szükségleteik. Akkor is, ha kizárólag a vallás szemszögéből nézem. Mindegyikünk tart valahol a spirituális fejlődés szintjén és egyáltalán nem könnyű rálátni a másik emberben arra, hol tart. (Spirituális fejlődésnek hívom azt, amikor arról beszélünk, hogy az embernek milyen a viszonya a világgal, abban a saját helyével, élete értelmességével, stb... Tehát nem feltétlen a hit fejlődéséről van szó... amikor valaki elveti az addigi hitét, akár az ateizmusig, az is a spirizuális fejlődés része lehet, tehát az egy szélesebb fogalom..., remélem, érthető, mire gondolok.) Ráadásul ez nem egy lineáris út... hogy az "előrébb" tartók értenék a "mögöttük" járókét. Van, amikor így van, vagy legalábbis úgy tűnik, de van, amikor nem. Van, aki hívő marad (egy akár teljesen átalakuló hittel és vallásgyakorlattal), és amikor tapasztalja, hogy mások is hasonló változásokon esnek át, de akár a keresztény hit elvetéséig is eljutnak, akkor iszonyúan megijed... elbizonytalanodik, mert ő nem akar "idáig jutni". Nem ennyire egyszerű persze mindez, de nehezen tudom megfogalmazni... Jöhetnek olyan félelmek, szorongások, amelyek nem vállalhatóak még önmaga előtt sem, mert a lelki fejlődés egyéb részei (pl. sérülések gyógyulása) még nem tartanak ott, hogy ezekkel kezdjen valamit... De közben ha eldobtuk a régi kereteket, amiről biztosan tudjuk már, hogy rossz, akkor nagyon bizonytalan helyzetben érezhetjük magunkat, hogy most mihez is igazodjunk, főleg, ha az eddigi életünkben még nem vagy alig tanultuk meg, hogy hogyan kell önmagunkhoz és nem kapott rendszerekhez igazodni. Hogy merjünk ráhagyatkozni saját belső fejlődésünk irányára és ritmusára... Egy nagyon nehéz, kimerítő folyamat mindez... És nagyon jót tesz szerintem, ha az ember erről tud beszélni másokkal (én is ezért szeretem annyira olvasni ezt és más blogokat is), de igaza van Csillának abban, hogy ehhez az úthoz mindenkinek egyformán joga van... és joga van ott tartani, ahol tart... és meg kell teremteni ehhez a tereket. Mivel nem lehet mindenkinek ugyanaz a tér (hiszen a fentiekből következik, hogy mennyire fájdalmas és nehéz lehet, sőt akár káros is a másik "vándor" útja, ahol ő épp tart), bizony ki kell mondani néha, hogy ez vagy az a tér pontosan milyen feltételekkel látogatható. Mivel az a folyamat, amiről Csilla beszél - a hitünk és bensőnk változásairól szóló beszéd, önfeltárás - egy rendkívül intim, meghitt valami, feltételezi az elfogadó környezetet/kapcsolatot. Ahogyan két ember kapcsolatában is így van. Nincsen meghitt kapcsolat, önmagunk lemeztelenítése ott, ahol a másik ember ráhúz egyet a meztelen bőrömre, ha én felfedem. Ha egy olyan volt egyháztag, aki tovább erőltetné a hitvitát (mert a saját útján ő még valahol ott jár, hogy erre valamiért szükséeg van), szembesül azzal, hogy adott helyen ő ezt nem teheti meg... Az számára éppen az a konfrontáció, amit felkínál Isten (így is fogalmazhatunk, ha akarunk...), hogy változhasson. Ha hajlik rá (azaz megérinti őt, hogy nemet mondtak neki valamire, határokat szabtak vele szemben), akkor utólag tudhatjuk, hogy jó volt ez számára. Ha meg emiatt elmegy és még jobban belecsontosodik a maga problémájába, akkor az jelzés arról, hogy még nem kész, vagy hogy neki nem erre felé kell haladnia, vagy bármi. De ez nem a mi felelősségünk. Nem nekünk kell a másik ember (minden egyes ember) fejlődéséért felelősséget vállalnunk.

Sitites 2018.01.14. 12:11:34

A káros-t úgy értem, hogy nem önmagának, hanem a másik emberre nézve... bocs:)

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2018.01.14. 18:11:10

@Sitites:
"Nem nekünk kell a másik ember (minden egyes ember) fejlődéséért felelősséget vállalnunk."
Igen, valahol ebben van a lényeg.
Az már elég jó, ha a volt tagok fórumokat biztosítanak, melyek lehetőséget adhatnak az ébredőknek arra, hogy mások nézőpontját, tapasztalatait is megismerhessék. Ez már önmagában segítség lehet, de ha ezeket a tapasztalatokat ilyen-olyan irányba terelni akarjuk, hogy te ne menj arra, hanem erre gyere, mert az neked jobb lesz, akkor már pontosan ott tartunk, ahol maga a szekta is. "A róla [vallás, Biblia] való beszélgetés és helyes érvelés, segít áthidalni mintegy folyamatosan kivezetni az ébredőt egy meglehetősen rosszul összerakott, de jól körbezárt szekta rendszerből." Nyilván egy vallásos tapasztalatról van szó alapvetően, de hogy mi lenne a "helyes érvelés", ami segítené kivezetni az ébredőt, azt ki fogja megmondani? És milyen jogon? Arról nem beszélve, hogy a "jól körbezárt szekta rendszer" is "jó" volt a tagoknak évtizedekig, mert valamitől védte őket. De mitől? Erre mindenkinek magának kell rájönnie, mert a válaszok nem univerzálisak.
Az eféle ébredéshez a volt szektatagoknak rengeteg információjuk van a Bibliából, melyek önkéntelenül is az ember eszébe jutnak. Nekem is voltak karizmatikus élményeim az ébredésem közben. Ha viszont ezek a kérdések kikerülnek a cybertérbe (kikerülhetnek, nincs ezzel gond, mint ahogyan ki is kerülnek), akkor az elkerülhetetlenül be fogja hívni az önjelölt prófétákat, prédikátorokat és vallásos tanítókat, és az egész diskurzus egy ideológiai vitává alakul át. Természetesen van olyan, akinek erre van szüksége (mint ahogyan a szektatagságra is szüksége volt valamikor), de ez még mindig ugyanaz a szint, ahonnan éppen kifele igyekszik, és azon a szinten akarja megoldani a problémáit, melyen azok generálódtak. Persze a személyes fejlődéssel, néha bizony kellemetlen szembesülésekkel járó belső munkát sikerült megspórolni, hiszen "megkapta a kérdéseire a választ".

Aminek viszont híján vannak a volt tagok, az a csoportjuk valós történelme, a manipulációs eszközök alkalmazása és a konstruktív önismeret, saját magukra, tetteikre és azok hatására való rálátás. Na meg a saját határok meghúzására, melyek gyakorlatilag nem léteznek egy szektás közösségben, ezért ezeket utólag kéne megtanulni. Ebben alapvetően kétféle véglet létezik: 1. amikor valaki azt hiszi, hogy neki mindent szabad, mert Isten mellette áll, és bárhova betörhet az "érveivel", és nem kell tekintettel lennie a másik emberre, mert az "hitetlen". Az ilyen ember mindenből "hitkérdést" majd hitvitát csinál, mert valójában végtelenül bizonytalan önmagában így mások kárára erősítgeti magát. 2. amikor valaki azt gondolja, hogy neki mindenkit be kell engednie, soha nem mondhat nemet semmilyen baromságra, főleg ameddig azt a Bibliából mutatják meg neki. És inkább elkerüli a konfliktust, és "sír a párnájába" éjjelente, hogy vele milyen gonosz a világ.

Sitites 2018.01.14. 21:03:43

@t.csilla: Te sokkal érthetőbben meg tudod fogalmazni... :)

Itt is előjön az, amiről beszélgettünk (máskor), hogy nem csak a hitvitázni akaró emberke erőlteti a vitát, hanem az is, aki az ő ellenében a maga véleményét, tapasztalatait szeretné "megvédeni"... mert valahol egy darabig elég erős kényszer, hogy szeretne elfogadást kapni a szemben álló oldaltól, hogy az ismerje el az ő jogát a saját véleményhez. Idő, mire megértjük, elhisszük, hogy ez a jogunk nem függ a másik elismerésétől, azaz attól, hogy megadja-e:)
süti beállítások módosítása