A Jehova Tanúi egy igazi családromboló szekta. Aktív tagjaiknak megtiltják, hogy kapcsolatba maradjanak a vallásból kilépőkkel, függetlenül annak okától. Nem csoda, hogy sokaknak a kilépéssel felbomlik a házassága, és nem biztos, hogy olyan könnyen találnak maguknak párt a „hitetlen világiak” közt. Ha a családok, házastársak együtt is lépnek ki, akkor is szükség lehet elgondolkodni az alábbi pontokon, mivel párkapcsolatuk valószínűleg a Tanú ideológiára épült, és annak keretei közt működik, azon kívül már nem biztos. Miért olyan nehéz megfelelő társat találni, vagy megőrizni a már létező házasságot a korábbi tagoknak?

1. A Tanúk feltételekhez kötött kapcsolatokhoz vannak szoktatva. A közösség inkább a bajtársiassághoz hasonlít, és csak addig tartanak a kapcsolatok és barátságok, amíg mindenki osztozik a közös ideológiában. A valódi kapcsolatok feltétel nélküli szereteten alapulnak, így a Tanú gondolkodási keret nem képez erre megfelelő alapot.
2. A Tanúk nagyon keveset tudnak a valódi önmagukról. Leginkább a vallásuk „alapelvei”, illetve szervezetükhöz való viszonyuk és az abban elfoglalt szerepük alapján ítélik meg önmagukat és másokat. A Tanúknak vallásuk áll az életük középpontjában, és annak elvesztése űrt hagy maga után. Egy olyan fél, aki sose volt Tanú, nehezen érti ezt meg, sőt leterhelő is lehet számára egy olyan személy, aki állandóan panaszkodik. Az alacsony önreflexiónak köszönhetően, a tagokban nem alakulnak ki megfelelő megküzdési stratégiák, így vagy másokat, vagy önmagukat vádolják problémáikért. Ez rettentően fárasztó tud lenni a másik fél számára. Nem beszélve arról, hogy mindenki olyan partnerhez vonzódik, amilyen szinten ő maga is van, így két „üres” ember nehezen fogja a másikat megérteni. Minél többet csalódik valaki, annál jobban elveszti a hitét, hogy valaha meg fogja találni a párját. Ha nem tudod ki vagy és mit vársz a másiktól, nagyon kevés a valószínűsége, hogy meg fogod találni azt a személyt, aki hozzád illik. Egy csalódott, kiábrándult ember, pedig nem lesz jó termék a párkereső piacon.
3. A korábbi Tanúk felszínesek, nincsenek mélységeik. „A kis elmék emberekről beszélnek, a közepesek eseményekről, a nagyok álmokról és elképzelésekről”. Tanúként a legtöbbet emberekről beszélgettünk, hogy éppen a másik mit csinál vagy mit nem, és eseményekről, hogy mi volt a kongresszuson, mikor jön a körzetfelvigyázó. Az álmokat el kellett vetni, illetve az előregyártott álmokat lehetett csak elemezni, de azt sem lehetett túlzásba vinni, mert könnyen „hitehagyottá” válhatott az illető. Amikor valaki elhagyja a vallást, az emberek és az események kikerülnek az életéből, így nincs miről beszélgetni. Időbe telik kitölteni ezt az űrt, és feltölteni magunkat gondolatokkal, kérdésekkel, vagyis nyitottá válni a körülöttünk levő világra, és ezáltal kapcsolódni más emberekhez.
4. A Tanúk ítélkezésre vannak beállítva. Önmagukat és másokat is megítélnek, nem adják meg másoknak a tiszteletet. Tanúként nem az számított, hogy ki milyen ember, hanem az, hogy milyennek tűnik, milyen „szellemi gondolkodásúnak” tudta magát eladni főleg a hierarchiában felette állóknak, milyen szerepet töltött be abban. Nem láttunk egymás álarcai mögé, mivel a magunkét sem mertük soha levenni. Létezett egyfajta világnézet, és ha azzal valaki nem értett egyet, akkor az nem volt elfogadható. Más vélemény nem létezett, nem tudtuk hogyan kell elfogadni a másságot és tiszteletben tartani mások véleményét, mint olyat, amihez joguk van, és nem tudtuk hogyan lehet nem-egyetérteni valakivel, anélkül hogy, meg akarnánk téríteni, vagy helyre akarnánk hozni a gondolkodását. Ez a stílus pedig nem visz előrébb egyetlen párkapcsolatot sem.
5. Félelem az intimitástól. Féltünk, ha őszintén kitárulkozunk mások előtt, akkor ítélkezni fognak felettünk. Titkaink voltak, amiket megtartottunk magunknak. Nem osztottuk meg mélyebb gondolatainkat másokkal, még akkor sem, ha voltak ilyenek, mert még a legbizalmasabb barátaink is rohantak a vénekhez, akik aztán derogálni kezdtek. Az intimitás hiánya, a bizalmatlanság a titkolódzás nem járul hozzá egy egészséges párkapcsolat kialakításához.
6. Egy sikeres kapcsolat érdekében meg kell tanulnod tisztelni önmagad és másokat! Az első rész inkább a nőkre vonatkozik, míg a második inkább a férfiakra. A mai világban már a férfiak jobban szeretnének egy olyan nőt, aki nem az irányításukat várja, hanem akiknek saját elképzelése van arról, hogy mit akar elérni az életben. Akinek van saját jövedelme, esetleg karrierje, és nem csak egy bankautomatának tekinti a férfit. A Tanú nők egy soviniszta, patriarkális rendszer elvárásaihoz vannak szoktatva, sokan már egészen kicsi koruktól. Ez már nem az 50-es évek, ahol a Tanúk szervezete megrekedt. A nőknek meg kell tanulniuk a saját vágyaikat tisztelni, és kiállni azokért, ha szükséges, és egyenrangú, kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat kell kiépíteniük. A Tanú környezet nem kedvezett ennek, mivel az ilyen nőt nagyszájú „Jezabelnek” tartották, olyannak, aki „nem elég alázatos”, ezért megalázásra szorul. A férfiaknak pedig meg kell tanulniuk tiszteletben tartani a nőket, és nem úgy kezelni őket, mint egy gyereket, akit meg kell nevelniük, vagy egy kutyát, amelyet nekik kell beidomítaniuk. Ha egy volt Tanú a vallás elhagyása után is el akarja játszani a „ház urát”, elképzelhető, hogy nehézségekbe fog ütközni a párkapcsolat területén. A Tanú férfiaknak meg kell tanulniuk önmagukat megnevelniük, és felelősséget vállalni tetteikért, ahelyett, hogy bűnbakot keresnének azokra. Ez pont ellentétes folyamat azzal, amit a gyülekezetben tanultak, és látnak, de még azzal is, ahogyan egy patriarkális társadalomban (amilyen hazánk is) közvetítenek számukra a saját és az másik nem szerepéről.

Kép forrása: 

http://titkostanacsoknoknek.hu/parkapcsolat-parkapcsolati-problemak-es-megoldasok/

Ez csak néhány terület, ahol a Tanús beprogramozás kifejti hatását, és még évekkel a szekta elhagyása után is szabotálhatja az életünket, ha hagyjuk. Komoly dekódolásra van szüksége annak, aki úgy érzi, hogy ezek a fentebb említett programok még mindig futnak benne valamilyen formában. Az Őrtorony „családbarát” tanai egészen biztosan a családok széthullását eredményezi, de még a legjobb esetekben is a „hosszútűrés” kifejlesztésére alkalmasak. Ha azok közé tartozol, aki úgy gondolja, hogy minderről az Őrtorony szervezet tehet, és te egy tehetetlen áldozat vagy csupán, akkor sajnos ki kell ábrándítsalak a dolgok valóságát illetően. A tanoknak köszönhetően el kellett nyomnod magadban a valódi egyéniségedet, így minimum érzéketlen és kétarcú voltál, de lehet, hogy bunkó is, de még az is előfordulhat, hogy seggfejkedtél is azért, hogy elnyerd feletteseid „tetszését”. Ha pedig a szektába születtél, és abba is nevelkedtél fel, akkor pedig egészen az alapoktól kell kezdened az újjáépítést. Lehet, érdemes lenne egy szakember segítségét is igénybe venned ehhez. Mindenkinek, aki egy szektában érintve volt, van min dolgoznia, de ez még senkit nem tesz rossz emberré, és nem is szégyen, ha elismered a problémákat. Csak annyi, mintha elesnél és emiatt saras lennél, akkor biztosan nem mennél el egy partira abban az állapotodban, és nem úgy érvelnél, hogy a föld tehet arról, hogy síkos volt, ami miatt beleestél a pocsolyába, de hát így is szép vagy, koszosan és büdösen, és nem érted miért nem akar veled senki táncolni. Inkább próbálnád levakarni magadról a koszt, vagy átöltözni tiszta ruhába, hogy ne kelljen másoknak elviselniük a mocskot, ami rád ragadt. Ha egy párkapcsolatot akarsz arra felhasználni, hogy gyógyítsd sebeidet, és a másik személyt kényszeríted rá, hogy értsen meg – és toleráljon - téged, miközben te magad kisujjadat sem mozdítod az ügyben, mert azt tanultad, hogy "várj Jehovára", akkor nehezen fogsz olyan személyt találni, aki belemegy ebbe a játszmába ÉS egyúttal megfelelő partnernek is bizonyul.

Forrás:

Rodney Allgood Facebook bejegyzése