Zene és tánc a Tanúk köreiben
2019. február 04. írta: t.csilla

Zene és tánc a Tanúk köreiben

A Bohémrapszódia sikerére való tekintettel, összeszedtem néhány olyan videót, melyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az utóbbi években határozottan változott a Tanúk szórakozáshoz való viszonya. Ami alapvetően egy pozitív tendenciának is felfogható, amennyiben az örömüket akarják kifejezni vele, és nem a depresszójukat elnyomni. Régebben ilyeneket el sem tudtunk volna képzelni, hiszen elégnek kellett lenni az igazságnak ahhoz, hogy felviduljunk, sőt még esküvőkön sem nézték túl jó szemmel a bulizásokat. Az is elképzelhető, hogy könnyen a "csontozóban" kötött volna ki az, aki némelyik - alább hallható - tánc vagy zenei programban részt vett volna, vagy csak otthon hallgatta volna ezeket a saját szórakoztatására. De változnak az idők, ahogyan a világ színtere is, és a szervezetnek is alkalmazkodnia kell ehhez, ha nem akarja elveszteni ingyen munkásait. 

Az első ilyen érdekesség a 2014-es atlantai nemzetközi kongresszus egyik estéjének programja, ami a külföldi delegáció szórakoztatására készült. A jw.org így foglalta össze az eseményeket:

Az atlantai városi tanács egy hivatalos nyilatkozatban üdvözölte a Tanúkat. Ebben kijelentették: „Majdnem nyolcmillió Jehova Tanúja van világszerte, több száz etnikai és nyelvi csoportból, és mégis közös célokért dolgoznak. . . Az a céljuk, hogy tiszteletet szerezzenek Jehovának, a Biblia Istenének, a Teremtőnek.”

A 2014 júliusában és augusztusában megtartott három kongresszus közül kettő angol, egy pedig spanyol nyelvű volt. Legalább 28 országból érkeztek a résztvevők. Az angol nyelvű program szinkrontolmácsolással oroszul és japánul hallható volt. A három kongresszuson összesen 95 689-en voltak jelen.

Nos, mivel is volt elfoglalva ez a közel százezres nemzetközi forgatag az előadások után? Az elsősorban a bennfentes elit számára fenntartott lehetőségen fantasztikus programok voltak, melyről egy közel kétórás felvétel látható a Youtube-on, így azok is láthatják, akik nem lehettek jelen (sajnos a videó nem túl jó minőségű):

A zenés, táncos műsorban egymást váltották a világi és teokratikus dallamok, érzelmi töltetet adva a társulati propagandának. Kisfilmeket mutattak be a szervezet történelméről, de nem maradtak el vicces jelenetek, és egy némafilm, mely Harold Lloyd stílusban imitálta a kezdeti prédikálók nehézségeit és sikereit a szántóföldön. Felnőtt és gyermek kórusok, énekesek előadásai váltották egymást, különféle korú és stílusú tánccsoportok végtelennek tűnő sokasága között. A dalok között szerepelt egy részlet a Ghost című filmből, ami annak idején a testvéreknek komoly „lelkiismereti” kérdést jelentett, hogy egyáltalán megnézhetik-e a moziban, hiszen a témája enyhén szólva ellentétes a Tanú hitnézettel.

Az előadás egyik fénypontja kétségtelenül annak a történelmi pillanatnak dramatizált rekonstrukciója volt, mely a Tanúk modernkori türénetének alapjául szolgáló 1918/1919-es eseményeket foglalta össze Rutherford és társainak „igazságtalan” bebörtönzéséről, és „csodás” szabadulásáról. Erről egy rövidebb és közelebbről felvett részlet ebben a videóban látható. Ha valakit érdekel az érzelmes és dramatikus "kiszabadulás" mögötti valódi esemény, annak inkább ezt a cikket ajánlom figyelmébe, mielőtt az érzelmi hatás alatt és a közben beadott sajátos értelmezés hatására úgy gondolná, hogy a Jehova Tanúi vezetői valóban isteni csoda révén szabadultak meg a börtönből, így most ők lennének Isten földi képviselői.   

Az egyes számok között a konferáló szövegét a jw.org-on említett orosz és japán tolmács is közvetítette a hallgatóságnak (ami arra enged utalni, hogy a műsor a kongresszus szervezésétől nem teljesen elkülönítve, ún. „magánkezdeményezésben” történhetett – bár erről csak találgatni tudok). A program vége felé elhangzott az Ének az esőben című Frank Sinatra dal, ezúttal "Prédikálás az esőben" címmel, egy testvérnő előadásában, majd egy szürreális képben az ajtón kopogtató Tanúknak olyan „házigazdák” nyitottak ajtót, akik különféle produkciókat adtak elő, táncokat lejtettek el, a legeslegvégén pedig a legkisebbek léptek fel, jelmezekbe (népviseletbe) öltözve, Királyság-énekeket énekelve.

Az atlantai kongresszus koránt sem az egyetlen ilyen nagyszabású zenés-táncos bemutatóval párosult összejövetelnek bizonyult, mert úgy néz ki, a tesók szerte a világon megragadják az alkalmat egy kis bulizásra, mint pl ebben a videóban is látható, ahol egy kongresszus ebédszünetjében perdültek táncra a tesók. A pontos helyet és időt sajnos nem tudtam megállapítani, ahogy erről az alábbbeágyazott videóról sem, amelyben gyerekek énekelnek a színpadon, egy tinédzserekből álló csoport mutat be egy táncot, majd az egész delegáció táncra perdül egy rockos nótára:

Egy texasi Királyság-teremben ilyen frankó táncot adtak elő a tesók, cowboykapalban, farmergatyóban, bár a beugró testvérnő szoknyája nem biztos, hogy földig érne, ha letérdeltetnék a bejáratnál (ahogyan ezt sok testvérnővel megcsinálták a múltban). A 2017-es „Ne add fel” kongresszus végén Indonéziában ilyen volt a hangulat. De a szöüli kongresszuson is tartottak egy  „fák alatti” koncertsorozatot, melynek néhány részlete szintén elérhető:

https://www.youtube.com/watch?v=R2id_IgsQQM

https://www.youtube.com/watch?v=R2id_IgsQQM

https://www.youtube.com/watch?v=YNm5hNIBm24&index=9&list=RDR2id_IgsQQM

https://www.youtube.com/watch?v=CXNUppHSYzo

A 2014-es franfurti kongresszus résztvevőit opera stílusban előadott Királyság-énekekkel szórakoztatták:

https://www.youtube.com/watch?v=S61Gq-3uys0&list=RD_d41Qmrkbu8&index=5

https://www.youtube.com/watch?v=JWGPA55TOQc&index=16&list=RD_d41Qmrkbu8

A spanyolországiakat pedig ezzel a dallal:

https://www.youtube.com/watch?v=g-glfXkYdwQ&list=RD_d41Qmrkbu8&index=7

A texasi Arlingtonban tartott szintén 2014-es spanyol nyelvű kongresszoson ilyen kórus szerepet, melybe aztán a résztvevők is bekapcsolódtak,majd a hangulat a tetőfokára hágott, még egy testvér lasszóval is feltűnt a színpadon.

A maori csoport által előadott 134-es ének, feltöltője szerint „a testvérek közötti különleges kötelék tagadhatatlan” bizonyítéka, és egyben annak is, hogy mennyire csodálatos Jehova szervezete. A wallkilli testvérek is előadták ugyanezt a dalt (kissé kevésbé hamisan).  

A korábbi cikkben említett tehetségkutató egyik jóhangú előadója, Tirzah előadásában hallható a Stand by You (a kislány neve Jaidyn). A gyerekek nem maradtak ki a detroiti kongresszusról sem, mert ott így énekeltek a kicsik. A 2009-es columbiai nemzetközi kongresszuson pedig egy ilyen táncot lejtettek a fiatal tesók és tesónők. (nekem ez a Királyság-ének nem ismerős, igaz már régen eljöttem a Tanúktól) A bételeseket sem búval bélelték ki, hiszen Pharell Williams „Happy” című számára készítettek egy videómontázst, melyben bemutatják a bételes élet szépségeit és örömteli pillanatait:

A videó ezúttal nem az elit csoport tagságának toborzására készült, hanem válaszul a „hitehagyottak” által korábban, 2014-ben, készített videójára:

(.....ami azért csak arra utal, hogy valaki láthatta a korábbi tagok videóját - a tiltások ellenére -, és úgy érezte, hogy reagálnia kell rá. Tekintettel arra, hogy ezek tiltott anyagok az aktív Tanúk számára, a bételesek nem igazán mutatnak jó példát ebben.)

Ezekből a videókból kiderül, hogy a szervezeti propaganda egyre jobban igényli az érzelmi csomagolóanyagot. Nem mintha bármi baj lenne azzal, ha a testvérek jól akarják magukat érezni.....  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr914606426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása