Egy kiközösítés története
2019. január 15. írta: t.csilla

Egy kiközösítés története

A vonakodó hitehagyott 43. rész

Minden kiközösítettnek megvan a saját története, de mivel az általam összefoglalt könyvet Lloyd írta, így ebben a fejezetben az ő történetét fogom leírni. Elöljáróban csak annyit, hogy addig, amíg valaki nem élte meg személyesen, hogy milyen is egy olyan helyzetben lenni, amikor a gyülekezeti vének ellenségként kezelik, addig nem tudja, hogy milyen kegyetlen és igazságtalan lehet egy ilyen eljárás. Az elkötelezett tagok fejében talán valami idealizált kép élhet arról, hogy a „vének is emberek, akik hibákat követnek el”, és „Jehova irányítja az ilyen ügyeket, és végső soron a kizárt személy javára fog válni a fegyelmezés”, meg hasonló ábrándok, de sajnos a valóság ettől némiképp eltér. Egyáltalán nem szeretném azt sugallni, hogy egy adott csoportnak nincsen joga kizárni egy tagot, és azt sem, hogy minden kizárás abszolút alaptalan, és minden kiközösített személy az igazság megtestesítője, akiről szobrot lehetne állítani emberi kiállásból és becsületből. Nem, ez így nem igaz, de az a mód, ahogyan a vének bánnak "szellemi gyenge" tagjaikkal, vagy azokkal, akiknek kételyei fogalmazódtak meg, minden képzeletet alulmúl. A vének döntése, pedig meg fogja határozni az illető további szerepét, sorsát, sőt akár még a családi kapcsolatait (lakhatásáról, munkájáról nem is beszélve). Nem csoda, hogy nem vállalják fel ezeket a tetteket nyilvános kiadványaikban, és megpróbálják titkolni eljárásaikat, melyekre nem lehetnek büszkék.

2013-ban a Horvátországban élő Lloyd telefonja csöngött, de már tudta, hogy a vének fogják hívni, mivel a vele egy házban élő anyósának ezt megmondták aznap a gyülekezetben, aki továbbította vejének az infót, miszerint a vének „nem az időjárásról” fognak vele bájcsevegni. Lloyd eltávolodásáról már korábban volt szó, és arról is, hogy miként kezdett el részt venni az aktivizmusban még Tanúként, John Cedars álnéven. De mi is vezetett ahhoz a bizonyos telefonhíváshoz?

Lloyd Tanú apja két hónappal azelőtt tett látogatást a fiánál és a várandós menyénél, akik addigra már eldöntötték, hogy nem szeretnék születendő gyermeküket a Tanú befolyásolás alatt felnevelni. A fiatal pár úgy érezte, hogy még a „tétlen” státusz sem védené meg gyermeküket, mivel a hívő rokonok megpróbálnák a gyermeket betanítani, a teljes elkülönülés így elkerülhetetlen volt. Lloyd személyesen akart időt tölteni apjával, akit meg akart győzni arról, hogy ha ez megtörténik, akkor ne fordítson nekik hátat. Bár az ilyen diskurzus „veszett fejsze nyelének” bizonyulhat egy mélyen indoktrinált személy esetében, mint amilyen Lloyd apja is, de azért ő megpróbálta. Először cikkeket mutatott neki arról, ahogyan az Őrtorony ENSZ Civil Szervezetének (NGO) tagságára fény derült  2001-ben. Lloyd apja „lement hídba” ettől, mivel ez annyira elképzelhetetlen egy elkötelezett Tanú számára, hogy maga a szervezet ilyen képmutató. Az Őrtorony mégis azokat nevezi hazugoknak és képmutatóknak,  akik erről tudomást szereznek, és megkérdőjelezik eljárásaikat. Egy másik, 2011-ben megjelenő cikkben éppen azt hozzák fel, ahogyan az Őrtorony „elmebetegeknek” bélyegzi azokat, akik „hűtlenek” a tanításaikhoz, mellyel nem csak korábbi tagjaikat, hanem a szellemileg visszamaradott egyéneket úgy általában lenézik, mivel stigmaként használják állapotukat mások megbélyegzésére.

Tegyük fel, hogy egy orvos azt mondja neked, hogy ne érintkezz egy személlyel, aki egy fertőző és halálos betegségben szenved. Nagyon is jól tudnád, hogy mit jelent az orvos figyelmeztetése, és egész biztos, hogy szigorúan követnéd azt, amit mondott. Nos, ezek a hitehagyottak ’az elméjükben’ betegek, és szeretnének másokat is megfertőzni a hitehagyott tanításaikkal (1Tim 6:3, 4). Jehova, miként az orvos, azt mondja, hogy kerüljük a velük való érintkezést. Nagyon is jól tudjuk, hogy mit ért ez alatt a kérése alatt, de vajon minden területen határozottan megfogadjuk a figyelmeztetését?

2011. Őrtorony 7/15.  Megfogadod Jehova egyértelmű figyelmeztetéseit?

 (kiemelés tőlem)

Az Őrtorony ebben a cikkben az 1Timótheusz 6:3,4 verseiből vett Új Világ fordítású Biblia 1984-es verziójának kifejezését használja, jóllehet egy későbbi a 2013-as revidiált kiadásban az „elméjükben betegek” a sokkal enyhébb „megszállott” szóval helyettesítették, mégsem hangzott el egyetlen bocsánatkérés sem a negatívan diszkriminált korábbi tagok felé. Sőt, még a revidiált fordítás kiadásának évében, 2013-ban, egy szimpóziumban még mindig a megbélyegző „elmebeteg” kifejezést használják korábbi tagjaikra (Anthony Knops a kerületkongresszuson elhangzott beszédében a "mentally diseased" (elméjükben betegek) kifejezést használja a 11.22 percnél), holott ők nem mentális doktorok, akik feljogosultak bárki elmebeli képességét vagy annak hiányát felmérni. Úgy tűnik, a szervezet bele akarta vésni ezt a mentális képet a követői elméjébe, hogy biztos legyen arról, hogy kerülni fogják kiközösített rokonaikat, ismerőseiket, Sokaknak közülök, mint Lloyd-nak is, csupán annyi bűnük volt, hogy kétségbe merték vonni az Őrtorony szavahihetőségét. Az fenti Őrtorony cikk megjelenésekor még a papíron Tanú Lloyd felháborodott a szóhasználaton, és azon, hogy nem változtathatja meg nézeteit szabadon, anélkül, hogy elkerülhetné az Őrtorony megbélyegzését és a családja ellene uszítását. Álnéven kapcsolatbalépett a The Independent egyik újságírójával ezügyben, amely a „War of Words” című írás megjelenését eredményezte. Ezt a cikket is megmutatta az apjának az utolsó beszélgetésükkor, mely tartalmazza az Őrtorony hivatalos válaszát, melyet szóvivőjükön, Rick Fentonon keresztül küldtek meg a cikk írója, Jerome Taylor, számára:

„Rick Fenton, az Őrtorony Társulat szóvivője, tegnap határozottan kijelentette, hogy a közösségmegvonás „egy olyan személyes ügy,melyben mindenkinek saját magának kell döntést hoznia”. „Minden Jehova Tanúja szabadon kifejezheti az érzéseit és kérdéseket tehet fel” – jelentette ki. „Ha valaki megváltoztatta nézeteit azokról a bibliai tanításokról, melyeket egykoron nagy becsben tartott, elismerjük a távozáshoz való jogát”.”

Rick Fenton a szervezeti karrierje előtt Lloyd gyülekezetének tagja volt, és egyben barátja és úttörőtársa. Amikor egyszerű tagok felfele kezdenek mászni a hierarchia szervezeti létráján, akkor úgy érezhetik, hogy egyre több mindennek kell ráférnie a képükre. Ez történt Rick Feltonnal is, mivel képes volt egy ilyen hazugságot kijelenteni a nyilvánosság előtt, hogy a Jehova Tanúi szabadon megváltoztathatják véleményüket, és a kiközösítettekkel történő kapcsolattartás „személyes döntés”, holott ez elég messze van az Őrtorony jelenlegi hivatalos álláspontjától.

Lloyd rámutatott indoktrinált apjánál arra a tényre, hogy ha a Tanúk azt vallják a korábbi tagjaikról, hogy elmebetegek és kerülni kell őket, akkor ezt miért szégyellik, miért nem vállalják fel akkor, amikor erre lehetőségük nyílik? Miért kell félrebeszélniük és hazudniuk? Lloyd apja azonban képtelen volt mindezt az ellentmondásos információt befogadni és feldolgozni, ezért fáradtságra hivatkozva megszakította a beszélgetést. Bár a felébredési folyamat igen fárasztó lehet egy mélyen indoktrinált személy esetében, mivel a kognitív disszonancia erősen akadályozhatja az új információ befogadásának képességét, Lloyd mégis úgy érezte, hogy apja menekülni próbál előle, mivel már egy korábbi látogatása alkalmával is annak jeleit mutatta, hogy képtelen kezelni azokat a témákat, melyek esetlegesen a hitének alapját kérdőjelezhetik meg

Gyanúja beigazolódott, mivel apja nem volt kiváncsi több információra, és másnap hidegen közölte vele, hogy ha elkülönülnek, akkor ő megszakítja velük a kapcsolatot (amit meg is tett, az azóta megszületett unokáját még sosem látta). Kijelentette, hogy ő nem lát semmilyen ellentmondást az Őrtorony által tanítottak és a gyakorlat között. Lloyd érthetően összeomlott, hiszen a saját apja, aki felnevelte, utasította el hidegen és hagyta magára éppen akkor, amikor ő egy nehéz válaszúthoz érkezett az életében. Az érzelmektől túlfűtött jelenetben képmutatónak nevezte apját, aki másokat igyekszik meggyőzni a hitük alapjának felülbírálása felől, míg ő maga ezt nem teszi meg a sajátjával. Ráadásul mint apa, és mint szellemi vezető, vén is bizonyított, hiszen a kisujját sem mozdította egy olyan személyért, akinek kétségei vannak, és aki mellesleg még a saját fia is. Testközelből megtapasztalni ezt, még egy felnőtt gyermek esetében is a saját szülőjétől, igen elkeserítő lehet. Bár a Tanúk – valószínűleg Lloyd apjával egyetemben – abban a hitben vannak, hogy az Őrtorony közösségmegvonási tanácsát követve mutatják ki a legnagyobb  szeretetet elkülönült (vagy azon az úton levő) családtagjuk iránt, a valóságban ennek pont az ellenkezője történik, mivel ez csak felgyorsítja a folyamatot, és eloszlatja az esetleges kételyeket, melyekben egy tétlen személy lehet. Lloyd is úgy érezte, hogy apja hideg elutasítása csak katalizálta a kilépését, mivel újabb bizonyítékkal szolgált arra, hogy a Jehova Tanúi csoportja nem más, mint egy lélekölő szekta. Nem sokkal ezután, Lloyd kijött az addig használt John Cedars álnév mögül és történetét közzétette a nyilvánosság számára („The Story of John Cedars – A Prisoner No More”), és talán ez a saját tapasztalat volt az utolsó szalmaszál abban, hogy a Jehova Tanúi vallás leleplezésében aktív szerepet vállaljon. Nem álnéven, nem önmagát kihagyva ebből, hanem kezdve önmagával, arcát és nevét felvállalva. Lloyds igazából ezzel az írással akart a vének látókörébe kerülni, amire nem kellett sokáig várnia, hiszen a vének maguk keresték az alkalmat, hogy elszámoltassák őt „szabad véleményéért”. És a várva-várt telefonhívás nem maradt el.

venek_latogatasa.jpg

Kép forrása: https://www.wired.com/2012/05/review-men-in-black-3/

„Tudunk a weboldaladról” – szólalt meg a vonal másik végén az elnöklőfelvigyázó. „Szeretnénk veled beszélni a vasárnapi összejövetel után”. Lloyd elfogadta ezt, azzal a feltétellel, ha az a vén, aki korábban derogálta a feleségét, amikor ő nem volt jelen az egyik összejövetelen, és egy másik vén, aki becstelenséggel vádolta meg – alaptalanul – a vállalkozásával kapcsolatban, nem lesznek jelen ezen a megbeszélésen. Lloyd úgy érezte, hogy ezekkel az emberek nem akarja megosztani 23 éves Tanú pályafutásának utolsó felvonását. Az elnöklő elfogadta a feltételt, így a találkozásnak nem volt akadálya.

A sisaki (Sisak, Horváthország) Királyság-teremben jelen levő vének tisztázták, hogy a találkozás egy bírói eljárás, melyet Lloyd hitehagyása miatt hoztak létre. Felhívták Lloyd figyelmét arra, hogy  az elhangzottak „magánjellegűek”, ezért nem kerülnek rögzítésre, így ő se vegye fel azt. A vének leszögezték, hogy a céljuk „segítségnyújtás”, bár a tanítások nem képezhetik vita tárgyát, így előrebocsátják, hogy azokról nem hajlandóak diskurzust folytatni. Ez furcsának tűnt: mégis hogyan akarnak egy olyan valakinek szellemi segítséget nyújtani akinek pont a tanításokkal vannak fenntartásai, még pedig anélkül, hogy megvitatnák ezeket a tanokat? Korábban már tettek pásztori látogatást Lloyd-nál, de akkor még csak kételyei voltak leginkább, ami zavart és depressziót okozott nála. Miután hivatalosan is tétlenné vált, akkor kezdett el kutakodni olyan információk után, melyek alapján eloszlathatja a benne levő kételyeket. A vének képtelenek voltak segítséget nyújtani Lloyd-nak, még a "hitehagyott" információk ismerete nélkül is, de amikor már felismerte a csoportja szekta jellegét, akkor meg kifejezetten elutasították az erről való diskurzust. Így válhat valaki nagyon könnyen "romlott gyümölccsé": ha nem hajlandó a fejét a homokba dugni!  

Az egyik vén összegezte, hogy bármikor szabadon elhagyhatja a vallást, de ekkor Lloyd megjegyezte:

„Igazából, nem. Egyikőtök sem jelentheti ki ezt, mert csak akkor hagyhatnám el szabadon ezt a vallást, ha nem kerülnék kifejezetten hátrányba amiatt, mert elhagytam a vallást. De éppen az előbb kaptam egy emailt az apámtól, aki azt írta, hogy ki fog zárni az életéből, ha elhagynom a vallást. A családomat az Őrtorony szervezet fegyverként használja ellenem. Tehát nem hagyhatom el szabadon ezt a vallást. Világos?”

tanu.jpg A Tanúk éppen annyira hagyhatják el szabadon a vallásukat, amennyire szabad volt a disznóölés az 50-es években a Tanú című film szerint. Megtehette ugyan ezt valaki "szabadon", de akkor megjelent a fekete autó és elvitte az illetőt. 

Kép forrása: https://kulturpart.hu/2009/03/11/meghalt_bacso_peter

 

A vének nem erre számítottak, de tudomásul vették Lloyd szavait és folytatták a megbeszélést, melynek másik célja a gyülekezet tisztántartása volt. Ezzel kapcsolatban az alábbi két írásszöveg hangzott el:

"Testvérek, még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében, miközben ügyelsz magadra, nehogy téged is megkísértsenek" (Galata 6:1)

"Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti." (Galata 5:9)

Ez a két vers már önmagában érdekes, ha figyelembe vesszük a szituációt, melyben elhangzottak. Ha valakit eleve egy fertőzésnek tekintenek, aki veszélyt jelent a gyülekezetre, azt hogyan akarják „a szelídség szellemében” helyreigazítani? Ráadásul úgy, hogy magának a problémának a megvitatását már az elején elutasítják? Ami a valóságban történt az az volt, hogy Lloyd orra alá nyomták egyik cikkének kinyomtatott változatás (magyarul a cikk címe így hangzik: Cedars története – Aki ezentúl már nem fogvatartott), és rákérdeztek, hogy ezt ő írta-e. Miután ezt elismerte, megkérdezték tőle, hogy Jehova Tanújának tekinti-e még magát: 

„Egyáltalán nem” – jött a határozott válasz. „Nos, akkor az ügy el van intézve” – mondta a bírói bizottságot levezénylő vén – „Már nem vagy Jehova Tanúja. Van még valami, amit mondani szeretnél?”

Lloyd-nak volt mondanivalója, mivel várandós feleségével anyósa és apósa házában laktak, akik elkötelezett Tanúk voltak. A családtagok kölcsönösen függtek egymástól: ők a szülők fölé építkeztek, míg az idősödő szülők rászorultak a fiatalokra. Dijana szülei elutasítottak bárminemű beszélgetést ami az Őrtornyot negatív színben tünteti fel – amihez természetesen joguk van -, így a fiatalok nem forszírozták ezt. Ennek következményeként egy kényes egyensúly állt be a családi kapcsolatban, ami működött a gyakorlatban. Lloyd nem szerette volna ha ez felborulna, az Őrtorony alattomos, kényszerítő módszerének köszönhetően, mellyel ravaszul meggyőzik az elkötelezett családtagokat, hogy ne beszéljenek kiközösített vagy elkülönült családtagjaikkal. Lloyd a családi béke érdekében hajlandó volt limitálni szektaellenes tevékenységét angol nyelvterületre azzal a feltétellel, ha a vének tiszteletben tartják a családjában kialakult status quo-t, és nem próbálnak nyomást gyakorolni anyósára és apósára a velük való kapcsolat megszakítására.

A vének nem számítottak arra, hogy ultimátumot kapnak. „De ha az apósodék kikérik a tanácsunkat, mi csak azt tudjuk mondani, amit a Biblia tanít ebben a kérdésben” – néztek egymásra értetlenül – „ a mi tekintélyünk egyedül a Biblia”. „Akkor jó” – felelte Lloyd – „mivel a Biblia sehol nem tanítja azt, hogy a családtagok nem beszélhetnek egymással. Sőt, ennek éppen az ellenkezőjét mondja a tékozló fiú példázatában. Lloyd érzékletesen leírta, hogy a példázatban szereplő fiú semmiféle szomorúságot nem mutatott tette miatt, egyszerűen csak éhes volt és ezért tért haza. Apja pedig tárt karokkal fogadta őt, szó sem volt arról, hogy nem beszélhet vele. Az Őrtorony ennek pont az ellenkezőjét tanítja. Lloyd szerette volna a véneket is bevonni a beszélgetésbe, de ők ezt elutasították, mivel úgy érezték nem vitathatnak meg semmilyen bibliai gondolatot egy olyan személlyel, aki csak az imént fejezte ki, hogy nem kíván többé Tanú maradni. 

Az egyik vén nyilván összezavarodva Lloyd korábban adott ultimátumán, naívan megkérdezte:  „Nekem úgy tűnik, hogy te egy elég rendes ember vagy. Nem értem, hogy miért fenyegetsz minket?” Lloyd úgy érezte, hogy tisztáznia kell, hogy ebben a felállásban ki is a „fenyegető” fél, ezért így válaszolt:

„Ez egy jó kérdés. Egy férfitól sok mindent elvehetsz, a házát, a pénzét, az autóját stb. Ezek elvesztésével mind együtt lehet élni. De ha a családját veszed el tőle, akkor bizony sok mindenre képes lehet, amit nem is feltételeztél volna róla. Az én szempontomból úgy néz ki, hogy az Őrtorony a fenyegető fél ebben a történetben, hiszen ők azok, akik sakkban próbálnak tartani, és családomat fordítják ellenem, ha el akarom hagyni a vallást. Én csak figyelmeztetlek, hogy ha ez megtörténik, akkor nem fogom magam visszatartani attól, hogy horvát nyelven is folytassak aktivizmust és feltárjam az Őrtorony múltját és tanításainak ellentmondásait.”

(kiemelés tőlem)

A Tanúk olyan mélyen kondicionálódtak az „áldozatiságra”, hogy el sem tudják képzelni azt, hogy ők maguk támadják a körülöttük levő világot, vagy a velük egyet nem értőket. Nem vagyok biztos abban, hogy Lloyd ellen felállított bírói bizottság vénei felfogták ennek súlyát, de a leirásból úgy tűnik, hogy legalább elfogadták ennek tényét.

„Nos, akkor  már csak az van hátra, hogy átadd nekünk a te és a feleséged elkülönülő levelét” – folytatódott a beszélgetés. Lloyd elkülönülő levele így szólt:

Az érintett részére:

Kijelentem, hogy én Lloyd James Evans, mostantól nem tekintem magam Jehova Tanújának, és nem azonosítom magam a továbbiakban az Őrtorony Társulattal.

Tisztelettel:

(aláírás) 

Dijana horvát nyelven írta meg saját elkülönülő levelét, amit Lloyd átadott a véneknek. A vének kijelentették, hogy az övét el tudják fogadni, de a feleségéét nem, mert nem találják egyértelműnek. Dijana úgy fogalmazta meg szavait, hogy ő úgy érzi, nem kíván tovább Jehova Tanúja maradni. Ezen akadtak fenn a vének, akik kihasználva a kiskaput, kisérletet tettek Dijana megközelítésére, miután már a „férji főség elve” nem volt érvényesíthető. Ezt Lloyd megint csak sérelmezte, mivel ha kezdettől fogva külön akarták volna kezelni a házaspárt, akkor miért kérték tőle felesége elkülönülő levelét. Lloyd úgy döntött, hogy nem megy bele ebbe a játékba, mivel nem fogadja el a szervezet mondvacsinált hatalmát ő és családja élete felett. Határozottan kijelentette, hogy a felesége egy ugyanolyan szövegezésű levelet fog írni és postázni a vének felé, mint az övé – és amit elfogadtak - így azt is el kell fogadniuk, mivel semmi szín alatt nem járul hozzá, hogy tovább derogálják Dijanát, aki immár védtelen lenne. Ezt a vének kénytelenek voltak tudomásul venni. A nevetséges eljárásnak így vége lett, és Lloyd – immár a szekta befolyásától mentesen – kisétálhatott a teremből.

„Fantasztikus érzés volt” – összegzi Lloyd, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy akkorra már volt némi támogatottsága korábbi tagoktól, mely felkészítette őt arra, hogy ne szolgáltassa ki magát teljesen a véneknek. Amúgy egy Tanúnak nem is kötelező elmenni a bíróira, el is utasíthatja azt. Ha el is megy, akkor is joga van hangfelvételt vagy jegyzetet készíteni. A vének egy agresszor szervezet képviselői, és anélkül ugyan, hogy ennek tudatában lennének, borzalmas károkat tudnak okozni egy kiszolgáltatott helyzetben levő személy számára, főleg úgy hogy ha már semmi nem tartja vissza őket attól, hogy egy távozófélben "védtelen" emberbe még belerúghassanak egy utolsót - természetesen büntetlenül, vagyis bárminemű felelősségrevonás vagy következmények nélkül. Lloyd-nak határozott és felkészült férfiként sem volt könnyű higgadtan végigülni a beszélgetést, ezért aki most van ilyen helyzetbe, érdemes átgondolnia a lehetőségeit és nem hagyni magát padlóra tenni egy ilyen mondvacsinált „ítélő bíróság” által, akiknek semmilyen jogosultságuk nincsen mások életének intim részleteibe avatkozni. Mint egy egyház képviselői, annyit elvileg megtehetnének, hogy szelíden segítenek annak, akinek kételyei vannak, vagy aki bármilyen szellemi témában a segítségüket kéri, de amint Lloyd esetéből is kiderül, a vének nincsenek felkészülve és nem is mutatnak hajlandóságot az olyan témák megvitatására, melyek az egyházuk történelmére vagy azok tanításaira vonatkoznának, így nincsenek abban a helyzetben, hogy azon tagjaikkal érdemben foglalkozni tudnának, akik az ideológiai határaikon kívül eső területeken próbálnak kutakodni. (Lloyd kezdeti kérdéseiről, zavaró gondolatairól egy listát készített, még mielőtt egyáltalán bármilyen "hitehagyott" anyagot olvasott volna. A lista olvasható ebben a cikkben, amiből látható, hogy jogos kérdésekről van szó.) A vének feladata nem az, hogy a tagjaik segítséget kapjanak gondjaikra, hanem csak az, hogy azok a kontrollált területen belül maradjanak, vagy ha nem akarnak, akkor biztosak legyenek arról, hogy kiközösítettként/elkülönültként meg legyen bélyegezve, vagyis ők döntenek abban a kérdésben, hogy ki tekinthető a gyülekezet tagjának, és ki nem. A híveknek pedig kötelességük engedelmeskedni a vének utasításainak - jóllehet magáról az ügyről vajmi keveset, vagy semmit nem tudhatnak (mivel a gyülekezet nem vesz részt az ítélkezésben) - mert ha nem teszik, ők is bajba kerülhetnek. Tehát a vének aktív részt vállalnak családok feldúlásában, abban az esetben - ami elég gyakori - ha a kiközösített személynek hívő családtagjai vannak. A vének nem tekinthetők "szellemi vezetőknek", sokkal inkább az Őrtorony társulat házörző ebei, akik egy alattomos szekta ideológiai határát védik, és a legtöbbször semmi közük nincsen a pásztoroláshoz. Néhány kivételtől eltekintve, a legtöbbjük képzetlen és emberileg alkalmatlan is a feladatra. Pusztán vallásos érvelésekkel győzték meg őket – és ők saját magukat -  „alkalmasságukról” és „isteni kinevezettségükről”, mely „bibliai” érvelés az Őrtorony Társulat folyton változó „igazságain” és erősen torzított és kontrollált információin alapul. Nem kell őket ezért utálni, vagy haragudni rájuk emiatt, mert ez nem jelenti azt, hogy ők gonosz emberek lennének, de nem árt tudatosítani a valós felállást az elkülönülni vágyó személy saját jólfelfogott érdekében. Talán némi szívfájdalom megspórolható abban az eljárásban, ami amúgy sem szűkölködik fájdalomban. Természetesen a legtöbb vén nincsen tudatában annak, ahogyan őket fel- és kihasználják, de ez a „tudatlanság” az ő döntésük is, és a lényegen, a dolgok kimenetelén nem változtat.

Ezt a tényt csak azért fontos észben tartani, mert ha valaki egy ilyen kiközösítési mizéria előtt áll, nem árt ha tudja, hogy nem feltétlenül kell elfogadnia az egyoldalú játékszabályokat, és belemennie számára kellemetlen vagy megalázó helyzetekbe. Bőven elég lesz a Tanú múltból felépülni, éppen elég lelki bántalmat okoz az ott eltöltött idő feldolgozása, sok elnyomott, lenyomott, lenyelt érzelem, fájdalom. Nem szükséges ezt még egy megalázó kiközösítéssel tetézni - amennyiben ismerettel és felkészüléssel elkerülhető ez -, így igen is lehet és kell is határt húzni a véneknek, mivel őket saját magukat nem fogja visszafogni semmilyen alapelv. Ha hibáznak is (vagy bunkóskodnak), akkor is csak "tökéletlen emberek" lesznek, akiknek mindent el kell nézni. Nyugodtan lehet ultimátumot adni nekik, vagy jegyzetelni, hangfelvételt készíteni, egy (lehetőleg jogi képviselő) tanúval megjelenni a bíróin, vagy meg sem jelenni egyáltalán - ha valaki úgy érzi, hogy neki nem éri meg a színjáték.

Csak tedd azt, ami NEKED jó, és ne foglalkozz azzal, hogy milyen "isteni" nimbuszt próbálnak az embertelen eljárásaik köré keríteni. Elkülönülő levelet sem kell feltétlenül írni, csak akkor tedd, ha ez TÉGED megnyugtat vagy NEKED valamiért fontos. Ha írsz is, akkor írhatsz rövid, lényegretörőt, mint Lloyd tette - valószínűleg ez is több, mint amennyire érdeklődés lesz a vének részéről -, de írhatsz hosszút és részleteset, ha ez TÉGED megnyugtat. Nagyon valószínű, hogy a kukában fog landolni, de sose lehet tudni! A lényeg, hogy te nem vagy felelős mások világnézeti döntéseiért, nem kell senkit "megmentened", kitérítened vagy felébresztened - kivéve magadat:). Tudom, ezek a szavak meghökkentően önzőségnek hathatnak egy mélyen indoktrinált tag számára, mivel maga a manipuláció erről szól, hogy ne foglalkozz te a saját életeddel, hanem másokéval. Pedig az a te érdeked, hogy minél kevesebb sérüléssel kerülj ki a Tanúk közül, és majd neked kell utána felállni (a semmiből, általában). Arról nem is beszélve, hogy senkinek nem fogsz tudni hatékony segítséget nyújtani, ha nem vagy képes magadon segíteni...."Segíts magadon" tehát, ettől még nem leszel önző. A Tanúkat nem fogja érdekelni, hogy milyen bajod van, vagy milyen problémáid lettek a csoport tagságából, illetve annak elhagyásából, azok mind-mind a te problémáid lesznek ezentúl. Haladj a TE SAJÁT tempódban, sőt még az is elképzelhető, hogy átmenetileg színészkedned kell majd ahhoz, hogy ezt megtehesd. Az a szervezet, mely csalással próbálja beszervezni és megtartani a tagjait, nem követelhet magának - és nem is érdemel - tiszta játszmát. Sokan csak azért próbáltunk becsületesek lenni, mert nekünk magunknak fontos volt ez, de ez sokba kerülhet akkor, amikor a másik fél lapjai cinkesek.....Te, aki ezeket a sorokat olvasod, már feltehetően tudod, hogy a lapok nem tiszták, de ha még kételyeid lennének efelől, akkor inkább fussál még egy pár kört (olvass utána, végezz kutatást stb) mielőtt a vének kezei közé kerülnél, vagy oda adnád magad. Ha pedig még fiatalkorúként a szüleidnél laksz, akik finanszírozzák oktatásodat, ellátásodat, akkor meg főleg nem érdemes "kakaskodni", mert valószínűleg nem tőled akarják megtudni az "új igazságokat" (bármennyire is jófejeknek tűnhetnek a vének), hanem csak az érdekli őket, hogy miképp viszonyuljanak hozzád, ha esetleg "nem jó szellemben" lennél. Nem hiányzik neked az, hogy kiközösítsenek és belebeszéljék a szüleidbe, hogy legkésőbb a nagykorúságod idejére (vagy már előbb) szabaduljanak meg tőled, hogy alkalmazhassák rád is a közösségmegvonást. (Angolul értőknek ajánlom figyelmébe Terry O'Sullivan és Lonnie Gillard történeteit, akik Jehova Tanúi családokban nevelkedtek, de fiatalon elhagyták azt, és emiatt a Tanú szüleik gyakorlatilag utcára tették őket.)

Nem létezik "jó" vagy "rossz" módja a szervezet elhagyásának, mert ha valaki tiszta lapokkal, becsületesen jászott, amíg bent volt, azt nagyobb valószínűséggel "csinálják ki", míg azoknak, akik kettős játékot űztek, "képmutatóskodtak", nagy valószínűséggel később adódnak majd problémáik ebből - amennyiben azt választják, hogy fel akarnak hagyni ezzel az életformával. Mindannyian sérültünk, bár különböző mértékben és módokon, és a szekta elhagyása után fel kell valahogy gyógyulnunk ebből. Akárhogy is döntesz a távozásoddal kapcsolatban - feltételezve, hogy egyáltalán távozni akarsz -, az a te életed lesz, és a nagyon is egyéni személyes utazásodnak a kezdete.

Angolul tudók egy videó összefoglalást is nézhetnek Lloyd kiközösítéséről (a videó nem a bíróin készült, hanem közvetlenül előtte és utána): https://www.youtube.com/watch?v=E5TTJiDXB-w

 

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr2414540396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M.Noémi 2019.01.16. 16:13:21

"legtöbbjük képzetlen és emberileg alkalmatlan is a feladatra"....pontosan ez tapasztalható. Nulla együttérzéssel, kommunikációs és retorikai képességgel rendelkezik sokuk (tisztelet a kivételnek, bár ők kevesen vannak). Hány és hány élvezhetetlen előadást szenvedtem végig, olyan mondatokkal, aminek se eleje, se vége nem volt. Sokszor a testvérnők sokkal élvezhetőbb, és magasabb szintű ötperceseket tartottak, mint vének előadást. Az is baj, hogy a "teokratikus karrier" miatt akarnak sokan feljebb lépni kisegítőszolgává, vagy vénné válni. Nem az alázat, másoknak való segítségnyújtás, tanítás a céljuk. Illetve a másik, hogy egy idő után a gyülekezet már el is várja, hogy valaki feljebb lépjen. Ugyanez van a gyerekeknél is. Ha ügyesen kínálnak fel irodalmat, és tartanak tanulóbeszédet, akkor már záporozzák őket azzal, hogy "mikor keresztelkedsz már meg?". Így sok tizenéves a kényszer miatt keresztelkedik.

Igazság Kereső 2019.01.17. 06:35:16

Jó ez a kép a filmből! Tényleg "A vének megérkeztek, avagy a pásztori látogatás." címet adnám neki. :D

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2019.01.17. 06:37:08

@Igazság Kereső: Még volt pár ötletem, pl a fekete autó megjelenése a Tanú című filmből, vagy az ügynökök a Mátrixból. A lényeg, hogy amikor ez történik, akkor az ember tudja, hogy nem "baráti beszélgetésről" lesz szó.
süti beállítások módosítása