Véráldozatok és emberjogi kérdések 
2018. augusztus 03. írta: t.csilla

Véráldozatok és emberjogi kérdések 

A vonakodó hitehagyott 35. rész

A Tanúk vérdoktrínája következtében elhunytak pontos számát lehetetlenség megtudni, mégis kísérlet történt egy becsült adat meghatározására a már korábban említett új-zélandi kórház adatait és más kutatásokat alapul véve ehhez.

Ez alapján feltételezhetően kb 57626 haláleset történhetett 1961 (amikor a vértilalom kötelezővé vált a Tanúk számára, mert 1945 és 1961 között még önkéntes volt) és 2016 között. Csak összehasonlításképpen, a koreai háborúban 33739 amerikai katona halt meg, míg a vietnámiban 40934. Ha összeadjuk a terrorcselekményekben (Boka Haram, Al-Qa’ida, Taliban és ISIL) elhunyt áldozatok számát 2000-2013 közötti időszakban, összesen 23899-et kapunk.

A Tanúk vérrel kapcsolatos álláspontja tehát jelentős számú emberáldozatot követel meg, bár ez a szám rejtve marad, hiszen nem tűnik olyan drámainak, mint például a jonestowni tragédia, a maga 918 halottjával, mivel a média ingerküszöbét csak akkor éri el a hír, ha gyermekek vagy várandós nők érintettek ebben. Ráadásul sokszor nem rituális gyilkosságnak-öngyilkosságnak definiálják az ilyen eseteket, hanem a szabad akarat, a demokrácia győzelmének vagy a saját test feletti rendelkezés jogának, ami megtévesztő. Az összefoglalókból kihagyják a manipulációs elemeket, és a „szabad akarat nem helyes felhasználása" miatti súlyos szankciókat, melyek a Tanúk belső szabályrendszerében találhatóak. Kétségtelen tény, hogy az egyes Tanúknak joguk van saját hitük és belátásuk szerint dönteni az orvosi kezelések felül, azonban ahhoz is joguk lenne, hogy az ilyen döntést megfelelő információkra alapozzák (pl ismerjék a szervezet vértanításának és egyéb tanainak valós történelmét) ÉS  döntéseik ne legyenek szankcionálva se pozitív, se negatív értelemben. Egy „lelkiismereti kérdéssel” nem kell(ene) a gyülekezet és annak vezetői előtt elszámolni, és nem kell(ene) abból „csodás megmentéses” történeteket sem kreálni „mások buzdítására”, mivel az egyedül arra a személyre és a családjára tartozna. De mivel ez nem így van, így a vérkérdés NEM lelkiismereti kérdés, hanem egy csoporttagsággal, és lojalitással kapcsolatos ELVÁRÁS, sőt követelmény, így ezt annak megfelelően kéne kommunikálni is mind a tagok, mind a külvilág felé.

Szankciók vagy következmények?

A Tanúk úgy érvelnek, hogy következményei vannak annak, ha valaki "megszegi Isten törvényét" vagyis elfogadja a vérátömlesztést. Ez igaz is. Következmény az, hogy valaki elkap egy fertőzést, vagy komplikációk állnak fenn stb. Akár elfogad valaki vérátömlesztést, akár nem, annak lehetnek jó vagy kevésbé jó következményei, amit az illetőnek vállalnia kell. Ez az élet minden területén így van, nem csak ebben.

Az amit a Tanúk tesznek a szerintük "szellemi gyenge" tagjaikkal, az nem következménye a vérátömlesztés elutasításának, hanem egy szankciója annak, ami nem ugyanaz. A szankcionálás egyfajta jogkövetkezmény, ami általában a társadalom (jelen esetben a csoport) részéről jövő reakció. Szankció lehet pozitív és negatív, a pozitív szankció, amikor kitüntetés vagy jutalom jár egy tettért, míg negatív szankció lehet az, amikor a „jogsértőt” büntetés sújtja vagy hátrány éri. A szankció tehát nem valami olyan, ami természetes módon adódik egy tettből, hanem egyfajta ítélet, amit a környezet valamilyen aktív tettel közvetít az ítéletük szerint „bűnös” vagy „hős” személy felé. Pontosan ez az, ami történik a Tanúknál is – ahogy az eddig összefoglaltakból látható volt – vagyis a vérátömlesztést elutasítóit/elfogadóit szankcionálják (akár pozitívan vagy negatívan), amellett persze, hogy van egy következménye is a dolognak az illető életében, ami lehet pozitív vagy negatív kimenetelű.

Amikor a Tanúk kizárással sújtják azokat a tagokat, akik elfogadják a vért, akkor szankcionálnak egy olyan viselkedést, amit nem szeretnének a soraikban tudni. Ez teljesen rendben lenne abban az esetben 1. ha az adott illető szabad akaratából hozott döntésről lenne szó (lásd ennek kritériumait alább), amit a saját élete felett hoz, és 2. ha egy ilyen döntés nem az egyén saját lelkiismereti döntéseként van kommunikálva, hanem kifejezetten olyanként, amit a csoport iránti elkötelezettsége, lojalitása érdekében hoz vagyis, ami a tagság feltétele, ugyanis ha a csoport tagja kíván maradni, akkor nincs más lehetősége. Az olyan viselkedések, mint pl a dohányzás, droghasználat, alkohollal való visszaélés stb vagy bizonyos más, életet nem érintő szokásoknak (pl ünnepek megtartása stb) szankcionálása egész más kategória, mint az élet - vagy a csoporttagok gyermekei életének - feláldozása. Ezért ha a csoport tagsága magába foglalja azt, hogy a tagoknak az életüket is fel kell áldozniuk a csoport érdekeinek előmozdítása céljából, akkor nem lehetne "békés vallásnak" tekinteni, melynek tagjai "törvénytisztelő állampolgárok", hanem egy öngyilkos és veszélyes szektának lehetne nevezni (amit viszont szintén nem szeretnek a Tanúk). Azzal meg főleg nem kéne manipulálni, hogy Isten ellen vétkezett-e az illető vagy sem, mert az egyedül csak rá tartozna, ugye (egy lelkiismereti kérdésben). Ha Istennek valami nem tetszik, azt majd az érintett tudtára fogja hozni, nincs szükség egy köztes – nagyon is kétes történelemmel rendelkező – emberi szervezetre ennek eldöntésében. Márpedig a Tanúk azt hangoztatják, hogy ez egy szabad akaratból, sőt saját lelkiismeret alapján történő döntés, ami így ebben az értelemben nem igaz, mert feltételekhez van kötve. Ha a Tanúk valóban szabad akaratukból dönthetnének lelkiismeretük szerint – ahogyan azt a kiadványok megpróbálják kihangsúlyozni – akkor nem hozhatnának „rossz” döntést, amit a csoportnak szankcionálnia kéne, mivel az illető egyénnek saját magának kell elszámolni a lelkiismeretével, ami senki másra nem tartozik. De mivel szankciók vannak (lásd egy korábbi cikkben a képet, mely a Vének könyvéből vett idézetet mutatja), így a döntés nem a tagok lelkiismerete alapján történik, hanem egy kívülről jövő nyomás hatására.

A szankció és következmény közötti különbség szemléltetésére vegyük a következő példát: a mai világban főleg a nyugati demokráciákban élők nagy többsége megválaszthatja az ételt, amit eszik. Az emberek eldönthetik, hogy péksüteményekre, sültkrumplira, csipszekre, kólára költik a pénzüket, vagy zöldségekre, gyümölcsökre és egészségesebb, „bió” élelmiszerekre. A döntésüknek megfelelően következményeket fognak tapasztalni az életükben, ha az emberek értéktelen ételeket esznek, meghízhatnak vagy megbetegedhetnek, viszont senki nem bünteti meg őket, nem kell börtönbe menniük, mert helytelenül táplálkoztak, vagy más módon „fizetniük” rossz döntésükért. Ezzel szemben, ha valaki vét a közösségi szabályok ellen (pl gyorshajtás, lopás, emberölés stb. elkövetésével), azt a társadalom a jog eszközeivel szankcionálja, például büntetést kell fizetnie vagy börtönbe kell mennie. Még ebben az esetben is elmondható, hogy az illetőnek volt választása, mivel senki sem kényszerítette őt egy másik ember kárára történő szabálysértésre vagy bűncselekmény elkövetésére. Azonban a jog még a legelvetemültebb bűnözőkkel szemben (pl sorozatgyilkosok, terror cselekmények elkövetői stb) sem foganatosítja azt, hogy a családját eltiltja a velük való kapcsolattartástól, mert ha még börtönbe is zárnak valakit, még akkor is tarthat kapcsolatot a családtagjaival, és azok vele.

Ennek fényében elmondható, hogy egy olyan döntésben, ami teljesen az egyén életét érinti – és az Istennel való SAJÁT kapcsolatát -  és senki másnak nem árt azzal, ha olyan orvosi kezelést fogad el, ami megmenti az ő, vagy gyermeke életét, a csoport nem csupán „normaszegésnek” minősíti és bünteti ezt, hanem azt a lehető legkegyetlenebb módon teszi.

Ha a Tanúk a szabad akarat és lelkiismeret döntését valóban tiszteletben tartanák, ÉS egyúttal fenn akarnák tartani a csoportjuk szabályait is (mégpedig anélkül, hogy azokat rákényszerítenék tagjaikra), akkor az úgy nézne ki, hogy

  1. részletesen elérhetővé tennék a leendő tagok számára a saját szervezetük történetét (beleértve mindazokat, amiket e sorozat korábbi fejezeteiben leírásra kerültek) minden olyan nyelven, melyen propaganda anyagaikat terjesztik, elérhetővé tennék a régebbi kiadványokat is, hogy lássák a leendő tagok, hogy mibe csatlakoznak be,
  2. nem keresztelhetnének meg olyan személyeket, akik nem töltötték be a törvényes nagykorúságot, vagy akik pszichiátriai kezelés alatt állnak, gondnokság alá vannak helyezve, vagy más okból cselekvőképtelenek,
  3. bármikor lehetővé tennék a csoport önkéntes elhagyását (anélkül, hogy azt büntetnék),
  4. és a hírnökszámokhoz hasonlóan vagy azokkal egyidőben pontos statisztikákat adnának ki a tanaik következményeként bekövetkezett halálesetekről, azok okairól, körülményeiről.

(Kíváncsi lennék, hogy melyik normális nagykorú döntene úgy, hogy Tanú lesz, ha ismerné a szervezet történelmét, ha tudna Russell botrányairól, Rutherford nőügyeiről vagy például az Olin Moyle perről és a többi sumákságról. Ha ismernék a tévtanításokat, ha tudnának a szervezet kétszínűségéről, ami megnyilvánult pl az ENSZ civil szervezeti tagsággal kapcsolatban. Valószínűleg jóval kevesebb jelentkező akadna, vagyis a tagság többsége egy információkontroll alkalmazásával lett meggyőzve, vagy gyermekként beindoktrínálva, majd érzelmi zsarolások sorozatával a gyülekezetben bent tartva.)

Ha ezek a feltételek adottak lennének, akkor lehetne valódi szabad akaratról beszélni, és arról, hogy a tagok tudják mit csinálnak, és azt is tudják, hogy milyen csoportnak a tagjai. Ezeknek azonban egyike sem igaz a Tanúkra, így választásokról ugyan beszélhetünk, de valódi szabad akaratról nem. Annak a Tanúnak, aki vérátömlesztés kérdésével kerül szembe választania kell aközött, hogy elutasítja azt, és esetleg meghal, vagy elfogadja azt, és akkor kiközösítik (amibe beletartozhat, hogy az egész családja, az összes barátja soha többet nem áll vele szóba) vagy éppen utólag megbánja” tettét, vagy titokban fogad el vért, és akkor saját magát teszi egy életre lelki nyomorékká. Ezek nem valódi választási lehetőségek, egyik sem olyan, amit normális ember kívánna magának, és ebben az esetben nem is ennyi az összes választás, hiszen adva van az is, hogy el lehetne fogadni vért, ami jelentősen megnöveli az élete megmentésének esélyeit, vagyis hallgathat valaki a saját életösztönére vagy a területen jártas orvosra. De ez utóbbi a Tanúknak nem opció, vagyis nem hozhatnak döntést a saját lelkiismeretük alapján. Még a haldoklók ágyánál is jelen vannak a Tanúk, hogy megbizonyosodnak róla, hogy az illető "helyesen" döntött-e vagy sem (ahogyan az alábbi egyik történetből kiderül). Ez nem szabad akarat és nem is lelkiismereti kérdés.  

A vérátömlesztéssel kapcsolatos történeteket a Jehova Tanúi folklóron kívül a korábbi tagok vagy olyan hozzátartozók révén lehet megismerni, akiknek családtagjai érintettek voltak ebben a kérdésben. Lloyd a könyvében két ilyen személy történetét is közli, akiken keresztül beleláthatunk abba, hogy mit él át egy ilyen személy, és milyen kimenetele lehet annak, ha valaki elutasítja a vért vagy megkérdőjelezi a tanításokat.

 

Phil Dunne

Philt édesanyja nevelte Tanúként, a fiú 17 évesen megkeresztelkedett, és pár éven belül megnősült. A házasságkötése után nem sokkal fedezte fel, hogy valami komoly egészségi probléma van, ami sárgulást, erős fájdalmat és rosszullétet okozott neki. Az orvosok később vérrákot állapítottak meg nála, kemoterápiát javasoltak és vérátömlesztést is a belső vérzések miatt, aminek hiányában „már csak napjai vannak hátra”. De Phil elutasította azt, és inkább a végrendelete megírásának kezdett neki. Az orvosok megkeresték, amikor egyedül volt, és megígérték neki, hogy senki nem fogja megtudni, ha vérátömlesztést kap. Még olyan zacskóik is vannak, melyekből nem látszik a bennük levő anyag, és nincs rajtuk feltüntetve sem az, hogy mi van bennük, de Phil képtelen volt elfogadni ezt az ajánlatot, mivel nem tudta elképzelni az életét úgy, hogy megszegte azt a törvényt, amit akkor „isteninek” gondolt. Úgy gondolta, hogy felemésztené őt az a tudat, hogy hazudik, és hátralevő életében titkolódznia kell a családja elől. Az utolsó pillanatban az orvosok egy új stratégiát alkalmaztak a belső vérzések megállítására, olyat, amiben ők maguk sem hittek, de mivel más lehetőség nem volt, így kipróbálták.Tíz napon keresztül intenzív sugárzásnak tették ki a tumort, ami váratlan eredményt hozott, és Phil a temető helyett hazamehetett.

Philt azonban nem hagyta nyugodni ez a halál közeli élmény, és elkezdte vizsgálni azt a vallást, amiért majdnem az életét áldozta fel. Azon gondolkodott, hogy valóban hisz-e ebben, hogy tényleg még meghalni is képes lenne érte? Nekilátott elmélyedni a szervezet vérről szóló tanításaiban, azokban, melyekről a korábbi cikkben is szó volt, és rengeteg ellentmondást fedezett fel bennül. Hogy lehet, hogy nem lehet elfogadni fehérvérsejtet, amikor az anyatej is tele van azzal? Akkor az anyák nem is szoptathatnák a gyermeküket? Phil elhatározta, hogy ezúttal kritikus szemmel fog végigmenni a tanításokon és doktrínákon, és bizony rájött, hogy ezek szövevényes csúsztatások és hazugságok keveréke. A valódi kanasszajárás ekkor kezdődött Philnek, hiszen mélyen indoktrínált feleségét nem érdekelték ezek a részletek, így a házassága gyakorlatilag véget ért. Mivel kezdett elmaradozni az összejövetelekről, így kirekesztetté vált, és barátai néhány kivételtől eltekintve megszakították vele a kapcsolatot. 

Interjú Phillel: https://www.youtube.com/watch?v=QHMRjIVrw5c

phil_dunne.PNG

phil_dunne_3.PNG

phil_dunne_2.PNG

Pillanatképek az interjúból, amit 2016 szeptemberében adott Lloyd-nak

 

Donald története

Donald a tizenéves korának végén kezdett a Tanúkhoz vonzódni egy nem Tanú családból. A történetét Karenne osztotta meg, Donald testvére, mivel Donald a vérátömlesztés elutasítása következtében meghalt 1986. február 2-án.

Karenne története olvasható: The Friday’s Column: The Blood Issue and Leukemia: One Man’s Story. Donaldnál 1985-ben csontrákot állapítottak meg, melynek kezelése általában vérátömlesztés és csontvelő átültetés. A férfi mindkettőt elutasította, jóllehet a csontvelő átültetés tilalmát néhány évvel korábban az Őrtorony megszüntette, de a művelet végrehajtásához szintén vérátömlesztésre lett volna szükség, így ez az út nem volt járható Donald számára. A távolban él család azonnal odautazott, mikor értesültek szerettük állapotáról, de addigra a kórházban a Tanúk, elsősorban vének és feleségeik már szinte „tábort” vertek Donald körül. Úgy tűnt „műszakokban” váltották egymást, és állandóan bibliaversekkel„buzdítják”, hogy szegezze a díjra a szemét. A családnak szinte esélye sem volt beszélni vele. Karenne-nek rendkívül erélyesen kellett fellépnie ahhoz, hogy a vének elmenjenek, és hagyjanak időt a családnak is. Mire ez megtörtént, már csak napok maradtak hátra. Karenne virrasztott haldokló testvérével, akinek egész éjjel fogta a kezét. Donald tudta, hogy meg fog halni de úgy érezte ez számára megkönnyebbülés lesz, mivel a Paradicsomban úgyis fel fog támadni. Viszont az Őrtorony olcsó illúziójának fejében az életével kellett fizetnie, és egy özvegyet meg két árvát hagyott maga után. Semmi „könnyedség” nem volt tehát Donald halálában és az azután következő időszakban. A halála előtti utolsó napokban a Tanúk ellátták őt egy írógéppel, mellyel egy királyság-szolgálati előadásra készült, melynek címe „Miért jobb az, ha NEM fogadunk el vérátömlesztést?”. Ez az előadás feltehetően később poszthumusz hangzott el az összejövetelen.

donald_es_felesege.jpg

Donald, feleségével Caroline-nal a halála előtti napokban

Az a tapasztalat - és Lloyd is megemlít egy ilyet a könyvében -, hogy a vérátömlesztést elutasító Tanúk fel vannak magasztalva, ha történetesen túlélik, akkor Isten csodájaként beszélnek az esetről, ami bekerül a Tanú folklórba, ha pedig meghal az illető, akkor hősként ünneplik, mivel a végsőkig kitartott a „hitben”. Ugyanakkor, ha valaki elfogadja a vért vagy megkérdőjelezi az erről szóló tanítást, akkor azt a személyt kiközösítik (vagy ha csak titokban fogadja el, akkor neki magának fog lelkigondot okozni, mintha „hazudott” volna). Soha senkiben nem merül fel az, hogy ez az egész csak egy humbug, amivel az Őrtorony szórakozik, mivel a saját maguk általi bibliaértelmezést nárcisztikus módon valami felsőbbrendűnek vélik, amivel megpróbálják felülírni mások normális és természetes érzéseit és életösztönét, ügyesen zsonglőrködve a bibliaversekkel: kihangsúlyozva egyeseket, „lovagolva” azokon, míg másokat háttérbe helyezve. Semmi gond nem lenne azzal, hogy ha ők maguk úgy gondolják, hogy nem akarnak vérátömlesztést elfogadni, akkor megtagadják azt, de hogy ezt a nézetet alattomos manipulációs módszerekkel rákényszerítik naiv emberekre és gyerekekre! Ugyan miért nem tárják fel annak történetét, hogy miként alakult ki a vér-dogma? Miért nem közölnek adatokat az elhunytak számát illetően? Miért nem írják le az új kiadványaikban azokat a korábbi dogmákat, melyeket az „isteni csatornaként” felhasznált kiadványaikban leírtak, és amelyekről később kiderült, hogy mekkora baromságok voltak? Azért, mert ha ezt megtennék, akkor nem tudnák isteni nimbuszukat fenntartani a továbbiakban, mert akkor a testvérek feltennék a kérdést, hogy ha akkor nem jöttek be a dolgok, akkor lehet most se kéne annyira vakon elhinni nekik mindent.

Amikor Tanú voltam, volt egy olyan mondás a tagok között, amikor valakinek kételyei fogalmazódtak meg, hogy „hazudott már neked az Őrtorony?”. Nyilván azt gondoltuk, hogy nem hazudott, mert nem voltak azok a kiadványok elérhetőek, nyilván nyelvi okok miatt sem, melyekből kiderülhetett volna, hogy miket csináltak a korábbi vezetők, és miket tanítottak „isteni bölcsességként”, melyeket aztán elvetettek. Pedig azokról is ugyanolyan meggyőzően tudták bizonygatni, hogy itt van a Bibliában, nézd meg a saját szemeddel! Ezt csinálták az Evolúció könyvvel meg a Jelenések könyvével is. Mert volna ezekben valaki  kételkedni vagy meg mert volna-e fogalmazni bármilyen kritikát is velük szemben? Aztán mi lett velük? Beszüntették a nyomtatásukat! Ugyanez volt a régebbi próféciákkal is. Ma már azok is csak „hitehagyottak hazugságai”, mivel ezzel is távol akarják tartani a tagjaikat attól, hogy nehogy megismerjék viselt dolgaikat. Miért nem mondják el ők, hogy miket tanítottak régebben? Ezekről „a tévedésekről” csak egy nagyon leszűkített, Őrtorony által jóváhagyott verziót tudhatnak meg a Tanúk – azt is tömény „mi is tökéletlen emberek vagyunk”, meg „soha nem mondtuk, hogy a vezetők ihletettek lennének” nevű kifogások között - , mert addig is, amíg a „boldog tudatlanság” állapotában vannak, „önkéntesen” áldozzák fel magukat az Őrtorony oltárán, akár jelképesen, akár ténylegesen az Őrtoronynak áldozva életüket a propagandájuk előmozdításáért.  

Talán az a legironikusabb az egészben, hogy az Őrtorony mindig valami üldözésről beszél, meg az „ellenségeikről”, akik el akarják pusztítani a Tanúkat, holott a történelem és a tények is azt mutatják, hogy a legnagyobb ellensége a Tanúknak, az Őrtorony szervezet maga. Hitler állítólag őrjöngött, amikor megkapta az Rutherford levelét, amelyben a Tanúk „bátor kiállásáról” biztosította a Führert (miközben ő maga a titkárnőjével, Bonnie-val és a szép Bertával töltötte az idejét), és azt mondta, hogy kiirtja ezt a népet (a Tanúkat). Az ezt követő üldözésben, kb 1200 Tanú vesztette életét, amit az Őrtorony a mai napig ünnepel és propagandacélokra használ fel. Pedig Hitler kismiska volt magához az Őrtoronyhoz képest, mivel kb ennyien évente meghalnak csak a vér elutasításában, és akkor még nem is említettük az egyéb helyzeteket, amelyeknek az Őrtorony kiteszi a követőit (vagy azokat, akik nem akarják követni) például katasztrófahelyzetekben, politikai kérdésekben, háborúkban vagy az olyan öngyilkosságokkal, melyek kifejezetten a kiközösítéssel hozhatók kapcsolatba.

Jehova imádata a régi időkben is véráldozatokkal járt, és ma is áldozatokat követel meg. De az eddig felsorolt veszélyes és destruktív tanítások és szokások, melyek már eddig is rengeteg életet követeltek szükségtelenül, további elemekkel bővülnek, mivel a felsorolás még nem ért véget, de ezúttal az életet és egészséget veszélyeztető helyzetekért a Tanúk „boldog családi életének” színfalai mögé fogunk betekinteni a sorozat következő részeiben.

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr8414147405

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a századik juh 2018.08.04. 10:15:18

Szörnyű!

57626 haláleset, amely egy étkezési tanításból lett kibontva.

Megdöbbentő és elgondolkoztató cikk...

Sajnos ez a "feltételezhetően kb 57626 haláleset" ráadásul csak töredéke azon haláleseteknek, amely a Watch Towerhez köthető.

Ezek a személyek mind-mind emberi tanítások miatt vesztették el az életüket.

És hány ilyen volt még!

Az oltások tiltása!

A Watch Tower szervezethez való ragaszkodás, amikor azt állították, hogy Jézust kell megtagadniuk, holott csak a Watch Towerrel kellett volna megszakítaniuk a kapcsolatot, de inkább meghaltak!

A különböző politikai háborúk kirobbantása!

A rasszista és vallásgyűlölő kirohanásaik!

A szakképzetlen és szociálisan érzéketlen vének baklövéseinek áldozatai!

A tagok öngyilkosságba való hajszolása!

A kuruzslások miatti halálesetek!

Remélem, megkapja majd méltó jutalmát a Watch Tower mindezekért a halálesetekért, és számon lesz rajtuk kérve testvéreink vére.

Ugyanúgy Járnak el a Watch Tower "magaslatain", mint ahogyan meg van írva:

"5 Felépítették a Baál magaslatait, hogy elégessék fiaikat égőáldozatul Baálnak,+ amit nem parancsoltam, nem is mondtam, és ami soha fel sem ötlött a szívemben*.+’«"

Jeremiás 31:5

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2018.08.04. 17:09:23

@a századik juh:
Az 57626 halálesettel kapcsolatos szám nem egy valós adat, csak egy becslés (mely valós adatokon alapul). Az Őrtorony nem közli az áldozatok valós számát, érthetően, mivel valószínűleg nem tenne jót a vallásos propagandájuknak.
süti beállítások módosítása