Hogyan lehet túlélni egy katasztrófát a Vezető Testület szerint? Vagy inkább meghalni egy katasztrófában a Vezető testület propagandáját követve?

A 2013 november 8-án lecsapó hihetetlen erősségű Haijan (Yolanda) tájfun 6300 halottat, 28000 sebesültet és hatalmas vagyoni kárt hagyott maga után a Fülöp-szigeteken. A Vezető Testület alaposan kihasználta ezt a katasztrófát legfőképpen arra, hogy saját ideológiáját propagálja. Mark Sanderson, aki korábban a fülöp-szigeteki fiókhivatal tagja volt, egy héten belül már a vihar után takarító testvérek között tűnt fel egy forgatócsoport kíséretében. A 2015 novemberi JW-tévé adásában foglalta össze a tapasztalatokat . „A felvétel készítése nem várhatott, hiszen ez egy aktuális hír volt. Úgy gondoltuk nagyon bátorítólag fog hatni az áldozatokra, köztük a testvéreinkre is, ha hamar megjelenik ez a beszámoló.” – ahogyan Todd Freund taglalja az adásban, melyben többször csak „storyként” (angolban) utalnak a hallatlan méretű természeti katasztrófára.

Még 2014-ben elkészítettek egy propaganda videót Tájfun a Fülöp-szigeteken – erős maradt a hitük címmel, melyben azt a benyomást keltik, hogy a Vezető Testület előre tudta a vihar súlyosságát, és jól felkészültek az eseményre. És valóban előre lehetett tudni, hiszen más szervezetek (pl a Vöröskereszt) és az ENSZ meteorológia szervezetének szóvivője, Clare Nullis, is azt nyilatkozta, hogy valószínűleg csütörtökre vagy péntekre fog a vihar ideérni, és kb 7 méteres hullámok lesznek. Ennek megfelelően a kormányzat intézkedéseket vezetett be arra, hogy a várhatóan legrosszabbul érintett területekről a lakosságot evakuálják, ami meg is történt: mintegy 750 000 lakost menekítettek ki az ország magasabban fekvő – és ennélfogva biztonságosabb -  területeire.

De mit tett a szervezet? Nos, ha valaki megnézi a filmet, abból látható, hogy leginkább a romba dőlt Királyság-termeket mutogatják a túlélők, és elmesélik a történeteket, ahogyan túlélték a vihart. Ezzel azt az benyomást keltve, mintha a Királyság-terem egy biztonságos hely lenne egy ilyen hatalmas katasztrófa idején. De tekintsünk rá egy térképre, hogy jobban követhetőek lehessenek az események. Az alábbi képen látható Guiuan város, mely az ország egyik legalacsonyabb területén fekszik és oda várták a vihar érkezését az előjelzések szerint csütörtökre vagy péntekre.

A guiuani gyülekezetben csütörtök este összejövetelt tartottak, amit nem töröltek az előjelzés ellenére sem. Mivel akkorra már a vihar közeledett, az összejövetel végére a helyzet már nem volt alkalmas arra, hogy a testvérek elhagyják az épületet, így összekuporodtak, székeket tartva a fejük fölé, ahogyan a szervezeti videóban elmesélik. Az éjszaka közepén a tetőt lefújta a szél. A vihar tényleges támadása hajnali 4 óra körül következett be. Szerencsére senki nem halt meg ebben a teremben, szinte csodával határos módon túlélték a testvérek (amit persze Jehovának tulajdonítanak a propaganda videóban, pedig „csodáról” azért beszélhetünk, mert annak ellenére, hogy ilyen hanyag módon nem vették figyelembe a veszélyre való felszólítást, mégis megúszták). Azonban nem Guiuan volt az a hely, ahol a vihar a legsúlyosabb károkat okozta, hanem az öböl másik oldalán levő Tacloban városa és a mellette levő Tanuan.

Természetesen a Vezető Testület utasítására innen sem menekülhetett el minden testvér, sőt általános dolog volt az összejöveteleken való részvétel és a Királyság-terem, mint menedékhely keresése a kormányzati evakuálással szemben. Sajnos itt már nem lehetett csodáról beszélni, mivel egyetlen ilyen Királyság-teremben 22 személy halt meg, amikor az ár elsodorta az épületet. A videóban látható 13 éves lány, Sheryl Gariando családja is ebben a teremben volt, amikor meghaltak.

Zavaró kérdések merülhetnek fel: ezek a társulati videók miért nem az evakuáltak táboraiban mutatják be a testvéreket? Miért maradtak a nyilvános, és állandó kormányzati figyelmeztetés ellenére a testvérek a veszélyes területeken? Ugyan miért tartottak a vének összejöveteleket a csupán pár órával a vihar kitörése előtt? Két lehetőség van: a szervezet nem rendelte el a testvérek kilakoltatását a veszélyes területekről, vagy elrendelte ugyan, de nem vették figyelembe a tanácsot. Ezek egyike sem lett megemlítve a videóban, hanem a beszámoló úgy tesz, mintha ez egy olyan dolog lett volna, egy természeti katasztrófa, amiről senki nem tehetett, de lám-lám, a Tanúk, akik ragaszkodtak a rutinjukhoz túlélték, hitben erősen, vagy akik nem élték túl, azok meg majd feltámadnak. Úgy tűnik, az emberi élet nem sokat ér.

Tanuanban szintén a Királyság-teremben kerestek menedéket a testvérek, amelyet a víz az alapjaival együtt elmozdított és 15 méterrel elsodort. Megint, mit kerestek ott azok az emberek, akik megtehették volna, hogy elmenekülnek és nem teszik kockára az életüket ily módon kihívva a sorsot maguk ellen? Persze itt sem felejtették megemlíteni, hogy mind a 44 személy túlélte a katasztrófát, egy szűklátókörű, babonás nézetet propagálva ezzel a világméretű hallgatóság számára, akik esetleg a jövőben kerülhetnek hasonló helyzetbe. A videófilm egy másik jelenete egy taclobani családot mutat be, aki történetesen az otthonukba élték túl a vihart (ellentétbe azokkal, akik a Királyság-teremben meghaltak). A család elmondta, hogy kiürítették a mélyhűtőt és kiadványokkal töltötték azt meg, hogy azok ne menjenek tönkre. Az nem érdekes, hogy kidobják az ételt egy olyan időszakban, amikor lehet napokig vagy hosszabb ideig nem fog helyreállni az ellátás, de a szervezeti újságok azok maradjanak meg!

Összefoglalásul a videó megállapítja, hogy összesen 33 testvér halt meg a katasztrófában, és további 10 személy eltűnt, akiket szintén halottnak nyilvánítottak. Lloyd elkészített egy számítást, melyben összehasonlítja az ország és azon belül a Jehova Tanúi halálozási rátáját. A vihar előtti évben az ország lakossága 97 701 745 személy volt, akik közül 6300-an hunytak el a katasztrófában, ami 0.0063%-os halálozási rátának felel meg. Ezen belül, ha csak a Jehova Tanúit vesszük, akik 185 000-en voltak, és 43 személy hunyt el közülük, akkor ez 0.024%-os rátának felel meg. Más szavakkal: a Tanúk halálozási rátája kb 4-szer magasabb, mint a nemzeti ráta, vagyis Jehova Tanújának lenni egy természeti katasztrófa idején hátrányos, sőt igen veszélyes dolog lehet, hiszen 4-szer nagyobb esélye van arra, hogy meghalhat valaki.

Maga az a tény már önmagában elgondolkodtató, hogy a Vezető Testület mindezeknek a számoknak ismeretében kiadott egy videót, mellyel azt az üzenetet közvetíti, hogy a Tanúk között általános tendencia volt a kormányzati figyelmeztetések ellenére a veszélyes területen maradni, és inkább a Királyság-termekben kerestek menedéket és összejöveteleket tartottak, ahelyett hogy megóvták volna az életüket és a családjukat, és legalább egy csoport vén összejövetelt tartott a vihar kitörése előtti órákban. Úgy tűnik, mintha nem az életet, hanem a halált magasztalnák fel, mintha valami áldozat bemutatására készülnének inkább. A vérátömlesztés elutasítása után a Tanúknak a katasztrófákban is illik kockára tenni az életüket, mivel a szervezet akkor ilyen érzelmileg felturbózott filmeket tud forgatni "csodálatos túlélésekről" a "testvérek buzdítása céljából". (Csak találgatni lehet, hogy mi történt azokkal a testvérekkel, akik nem a szervezeti útmutatásokat követhették, és kihagyták – az amúgy kihagyhatatlan – összejövetelt, és biztonságba menekültek? Feltehetően ők voltak a gyenge szelleműek, akik nem bíztak Jehovában, és a kinevezett szolgáiban.) 

A sorozat következő részéből kiderül, hogy milyen más "gyöngyszemekre" lelhetünk a jévé-tévében.

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

Képek forrása: képernyőfotók az alábbi videóból

https://www.youtube.com/watch?v=5wm0X1WhTsA