Régi folyóiratokat szortíroztam, amikor leesett a földre az Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás) 2014. márciusi 15-i száma. Véletlenek nincsenek, mondom és belelapoztam. A "Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!" című cikknél ragadtam le ismét. 2014 májusában már publikáltam ezt az írásomat a blog-oldalamon. Most megosztom itt is, hátha valakinek 'jól jönnek' ezek a gondolatok.

 'A családtagok felelőssége' alcím alatti, 6-8-ig terjedő bekezdések elgondolkodtattak... Egy mondat a 8. bekezdésből: "Noha Pál a hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez." Na, ez a mondat késztetett írásra.

JT szerint fontos gondolat, mivel a "Hogyan válaszolnál?" kérdésdoboz részét képezi. 'Milyen felelősséggel tartoznak a felnőtt gyermekek az idősödő szüleik iránt?'

A 6. bekezdésben Jézus cselekedete követendő példaként van megemlítve. "Ő maga, jó példával járt elöl. Amikor a kínoszlopon függött, és már a halálán volt, szeretett apostolára, Jánosra bízta az édesanyját, aki ekkor már valószínűleg özvegy volt." JT tanítása szerint Mária ekkor nem volt Jézus tanítványa. Vagyis úgymond világi szülőnek számított.

A 7. bekezdés egy alapelvet említ Pál apostol tollából. "Egyértelművé tette, hogy az idős özvegyekről elsősorban a hívő gyermekeknek, unokáknak és más rokonoknak kell gondot viselni."

A 8. bekezdés már említett mondata. "Noha Pál a hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez."

Érdekes mondat. Ha akarom, akkor az úgynevezett világi szülőkre vonatkoztatható, mint Jézus és édesanyja esetében. Ha viszont azt állítom, hogy azok sem tartoznak a keresztény gyülekezethez, akiket kiközösítettek (vagy elkülönültek), így rájuk is vonatkozik, hogy 'akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez.

Egy kiközösített szülő nemhogy a tiszteletet nem kapja meg, de ha bajban van, nem is reménykedhet, hogy gyermekei a segítségére legyenek, mivel nem tarthatnak kapcsolatot vele. A szeretet a legnagyobb isteni parancsolat. De képzeljük csak el, hogy mondjuk a kiközösített szülő üzen a JT gyermekének, hogy beteg, bajban van és segítségre, ápolásra szorul, mert nincs más senki akire számíthat. Mit gondolsz? Mit tesz(nek) a gyermeke(i)? Szeretetteljesen körül veszi(k), ápolja(ák) és gondoskodik(nak) róla? Talán legjobb esetben is kórház vagy elfekvő? Melyik beteg, elesett, kiközösített szülő kérné vagy számítana a gyermeke(i) segítségére? Előbb segít a világi rokon vagy a szomszéd.

Egy szülő bármikor, gondolkodás nélkül az életét adná a gyermekéért. JT azt tanítják, hogy a világi felebarátokért, kiváltképpen a hittestvérekért, egy igaz keresztény az életét is köteles feláldozni. Mi a helyzet egy kiközösített szülő esetében? Se nem felebarát, se nem hittestvér. Csak egy kiközösített szülő. Akkor pusztuljon?

Egonymus