Általában nagy várakozás előzi meg mindig a főhivatal képviselőjének látogatását, leánykori nevén a zónafelvigyázó előadását. Hát még abban az esetben, ha a vezetőtestület egyik tagja jön kis hazánkba. A lelkesedés persze némileg apadt, amióta minden Királyság-teremben kivetítik – akár élőben – a nagy előadást. Azóta nem olyan nagy presztízs meghallgatni azt, bekerülni a szűk elitbe, akik ott lehetnek. A 2017. március 11-i programot 1782-en követték a helyszínen és még további 15876-an videó összeköttetésben a gyülekezetekből. A nap további részében pedig néhány helyen felvételről közölték az eseményt.

Előzetes előadások       

K. H. tört magyarságú bevezető szavaival és az Őrtorony-összefoglalóval kezdődött az esemény. Részemről nagy várakozás előzte meg a „Mit valósítottunk meg a magyar szántóföldön az elmúlt szolgálati évben?” (vagy valami hasonló) című előadás. Tudva azt, hogy a tavalyi mutatók minden tekintetben elmaradtak a várttól – 2%-os hírnökszám-csökkenés, kevés emlékünnepi jelenlévő, stb... – vajon mivel tudják fenntartani a növekedés illúzióját, vagy legalábbis az eredményesség látszatát? Két dolgot tudtak felhozni végül, ami igen gyér: az idegen nyelvű szántóföldet, illetve a jw.org érdemeit. Jelnyelven már megjelenik az Őrtorony, perzsául tanúskodtak a menekülteknek és beindult a lovári nyelvű szántóföld is. Igazából ez mind csak arra volt jó, hogy kitöltsék az előadást, ha már valós sikertörténetről nem lehet beszámolni.

Ezután jw.org-os statisztikák jöttek. Az előadó szerint 250-300 000 különböző személy látogatja a magyar nyelvű oldalt havonta. Én speciel ezt nem tudom elhinni. Kapásból ezt le kell osztani a különböző felületekkel, ahonnan érkezik látogató (tablet, telefon, laptop, asztali gép). Ha azt feltételezzük, hogy mindenki átlagosan két eszközről nézi a honlapot máris 125-150 000 személyt kapunk, de persze, ez még mindig rengeteg. Én úgy érzem, hogy még ennek is csak a fele lehet reális, de talán a kommentek majd adnak erre némi támpontot, további számolási javaslatot. 101 000 Bibliát töltöttek le elvileg 10 hónap alatt 2016-ban és 400 000 Zsoltárok könyve hangfájlt, bár az előadó is hozzátette, hogy ez az egyes hangfájlok összege, tehát el kell osztanunk a 150 fejezettel, ami már rögtön csak 2700 teljes Zsoltárok könyve letöltést sejtet. Így már nem is hangzik olyan jól, ugye? A jw.org-on keresztül havi 25 Bibliatanulmányozást kérnek, amivel kapcsolatban az előadó úgy fogalmazott, hogy „ezek közül van olyan, amelyikből tényleg tanulmányozás is lesz”. Vajon mennyi? Havi 1-2? Hát ezt már nem tudjuk meg, mindenesetre ezek a statisztikák és a hozzájuk kötött tapasztalatok segítettek, hogy úgy tudják mutatni, mintha még mindig növekedés lenne.

A fénypont – Anthony Morris

K. H. ezután úgy jelentette be Morris úr előadását, mint ami a nap fénypontja lesz. Én nem vártam sokat ismerve Anthony előadási szokásait és stílusát, és előrebocsátom, hogy ennek megfelelőt is kaptam az előadástól. Gondoljunk most egy kicsit bele, hogy mire gondolhat egy vezetőtestületi tag, mielőtt előadást tart egy külföldi ország Tanú-lakossága számára. A legfontosabb kérdés a témaválasztás: „Miről beszéljek nekik?” Szerintem nagyjából négy lehetőség van:

1. Egy érdekes, kevésbé ismert Bibliai részt elemzek, melyet mindenki – legalábbis a legtöbben – érdeklődéssel fog hallgatni. Nyilván elő tud venni egy olyan sztorit, amely meglepő, eddig ismeretlen részleteket tartalmaz a hallgatóság legnagyobb részének. Ez azért hasznos, mert egyrészt a hírnökök elámulnak, hogy bizony, a vezetőtestület tagjai milyen nagy tudással bírnak, mennyit lehet tőlük tanulni. Másrészt, a Bibliai történet elemzésébe bele lehet fűzni tanulságokat, melyre szüksége lehet az adott országnak. Anthony Morris nem ezt a megoldást választotta – értelmi képességét felmérve, érthető okokból. (Nem meglepő, hogy ha tanítási, értelmezési kérdésekről van szó, általában Splane, Sanderson, esetleg Herd szokott megszólalni.)

2. Amerikáról és a Főhivatalról mindig kicsit misztikus és elit kép él a testvérekben országunkban. Ezt lehetett volna meglovagolni azáltal, ha most például a főhivatal költözéséről oszt meg részleteket, esetleg a vezetőtestület működésébe nyújt egy kis bepillantást összekapcsolva a szükséges buzdítással, ami minden ilyen eseménynek fontos része. Nem is ilyen típusú előadás hangzott el szombat délután.

3. Tudva azt, hogy a magyar szántóföldön egyértelmű csökkenés tapasztalható, és hogy a testvérek számos nehézséggel néznek szembe, a leghasznosabb talán egy vigasztaló, segítőkész előadás lett volna még akkor is, ha az talán nem a legérdekesebb. Olyan témák kerülhettek volna szóba, mint hogy hogyan viszonyuljanak a testvérek egymáshoz – vagyis igyekezzenek békében lenni egymással, ami talán az egyik legnagyobb probléma ma a környezetemben lévő gyülekezetekben. Vagy hogy ne csüggedjenek az anyagi nehézségek láttán. Tudjuk jól, hogy ezek csupán tüneti, helyi fájdalomcsillapítók lettek volna, de az ő céljukat figyelembe véve ez lett volna a leghasznosabb. Már sokat elmond, ha azt mondom, hogy Anthony Morris ezt az opciót sem választotta.

4. Az előadás elején tisztázta, hogy nem a revideált Új Világ Fordítást jött kiadni. Tök jó. A végén pedig azt mondta, hogy ezeket a témákat, amiket felvázolt, ezeket a fiókbizottsággal egyetértésben jelölték ki. Megvan a véleményem mindannyiukról, de ezt látni fogja mindenki a kifejtésben. Az előadás lényege az volt, hogy Morris megmondta a tutit, mindenki tartsa magát a szabályokhoz, akkor is ha nehéz és ha nincs is értelme, mert ellenkező esetben elpusztulunk! Milyen kellemes, Krisztusi üzenet ez a vezetőtestület tagjától! Az előadás címe: A te családod szellemi család?

(És itt muszáj beszúrnom, hogy ezért jelent meg ilyen későn ez a cikk, mivel eredetileg idáig jutottam, aztán hirtelen összesűrűsödtek a teendőim és valamilyen oknál fogva elfogyott a lendületem. Közben jött az ötlet a Szubjektív-sorozathoz, amit továbbra is nagyon fontosnak tartok és mindenképpen érkezik majd folytatás ahhoz is. Mindenesetre, ne lepődjetek meg, ha most itt egy stílusváltás jön a cikkben, hisz régebbre kell visszaemlékeznem.)

Még buzgó Tanúk is úgy nyilatkoztak, hogy ez egy nagyon semmitérő előadás volt. Morris néhány fő területet érintett, mely alapján eldönthető, hogy a család szellemi beállítottságú családnak minősül-e. Az első ilyen topik a családi imádat, családi tanulmányozás témája volt. Feltette a kérdést, hogy vajon ez mit bizonyít a családunkról. Ilyen konkrét kérdéseket hallhattunk: „Nem telik el úgy nap, hogy együtt megvizsgálnátok a napiszöveget? Minden héten megtartjátok és élvezetessé teszitek a gyermekeitek számára a családi imádatot?” Egy Őrtorony-cikkre hivatkozva kijelentette, hogy ha nem rendszeres ez a családi imádat, akkor bizony a megmentésünk válhat kétségessé, mert „a családi imádat elengedhetetlen a megmentésünkhöz”. Példaként felhozta, hogy nem egyszer találkozott már olyan Tanú szülőkkel, akik panaszkodtak, hogy a vének nem segítették eléggé a gyermekeiket, hogy „az igazságban” maradjanak. Egyértelművé tette, hogy a vének ezért a legkisebb mértékben sem tehetők hibássá, egyedül a szülők azok, akiket ezért felelősségre lehet vonni. Tanításának lényege az volt, hogy ha egy fiatal elhagyja a Szervezetet, az egyértelműen visszavezethető arra, hogy a szülei valamit elrontottak a nevelése során. „Ne a vénekben keresd a hibát, hanem gondolkozz el, te mit tehettél volna meg!” – hangzott az intés. Hihetetlennek tartom, hogy ilyen módon készteti még nagyobb szigorra és bigottságra a Tanú szülőket, noha pont ez az, ami a leginkább eltántorítja ma a fiatalokat a Társulatban maradástól.

Még egy komoly ostorcsapás volt a szülők számára a következő kérdés: „Amikor imádkozol az asztalnál ebéd előtt vagy lefekvéskor, a gyermeked már szóról szóra fogja tudni, mit fogsz mondani az imádban? Ha így van, az nagyon nem jó.” Pedig gondoljuk csak végig, egy evés előtti imában milyen eséllyel fogja a családfő mindig új és új gondolatokkal elkápráztatni a családot? Ha a szívünkre tesszük a kezünket tudjuk, senki nem csinálja így. A bűntudatkeltés különböző módjait láttuk már eddig is, ezután pedig a felsőoktatás rövid gyalázása következett valami hasonló módon, mint ahogy t.csilla leírta múltheti cikkjében. Ezt nem ismételném el, olvassátok el, ha még nem tettétek meg. (Ezen a linken található: http://blogjt.blog.hu/2017/04/10/predikalas_es_karrier_a_tanuknal )

A következő nagy pakk az öltözködés volt. Itt ránevettem a mellettem ülőre, akinek előtte mondtam, hogy bármennyi pénzt teszek arra, hogy Morris fog beszélni az öltözködésről és a szűk nadrágokról. Ez egészen pontosan így történt. Az ő vélekedése szerint teljesen elfogadhatatlan, hogy valaki férfi létére szűkített nadrágot vegyen fel, mert azt homoszexuálisok találták ki. Biztos igaza van az öregnek, ezt mindenkire rábízom, hogy mit gondol erről. Ezután viszont olyan felháborító vagy éppen nevetséges kijelentést tett, amire ilyen kontextusban egyáltalán nem vártam: „Mi nem az a Szervezet vagyunk, ahol mások öltözködését kibeszéljük”. Szerintem ennek ellenkezőjéről mindenkinek van saját tapasztalata. A vicces az volt, hogy az előadás után bárkit kérdeztem, mindenki megjegyezte ezt a mondatot, mint ami „nem egészen állja meg a helyét” vagy a hithűbbek: „ebben még bőven van fejlődnivalója sokaknak”.

Beszélt még a családi és gyülekezeti vitákról, az erkölcstelen és spiritiszta szórakozás választásáról, mint amely tettek valakit rossz szellemiségűnek bizonyítanak. És persze nagyon sok más résztémakört is érintett. A hangvétel és a körüljárt témák mind arra utaltak, hogy „egész egyszerűen nem vagytok még elég jók, fejlődnötök kell”. Az előadás végén elővette a jolly joker lapot, a prédikálást. Belegondolva, az előbb említett témakörök mind nehezen változtathatók, nehéz őket megvalósítani. De hetente plusz egy alkalmat beiktatni a prédikálásnak talán kicsivel könnyebb, erre szólt ugyanis a buzdítás. Jó módszer a bűntudatkeltésre és annak feloldására, nem? Tudja, hogy nagyon nehéz a Királyság-munka Magyarországon, de ezen nem szabad meglepődni, nem kell úgy gondolni, hogy a növekedés hiánya miatt nem kell annyit menni prédikálni, mert ezt a gondolatot Sátán akarja elültetni az elménkben. Ha ellenállást tapasztalható, csak még nagyobb lendülettel kell folytatni a munkát Morris szerint. Egyértelművé tette, hogy a prédikálás is elengedhetetlen része a keresztényi életnek, ennek hiányában vérbűn terhelne mindenkit, tehát ha valaki nem akar elpusztulni, mindent meg kell tennie a szolgálatban. Nem szabad, hogy majd később megbánjuk, hogy most, amikor megtehetjük, nem mentünk eleget, fogalmazott.

Előadását azzal zárta, hogy ne érezze senki úgy, hogy most meg akarták a magyar testvéreket terhelni valamilyen módon. Viszont dolgozni kell minden területen, hogy mindenki egyre „szellemibbé” váljon mind családként, mind egyénileg. Magyarul tehát: „érezzétek mindannyian, hogy mennyi hibátok van és kompenzáljatok úgy, ahogy tudtok, mert így nem lesz jó” – a gondolat valami ilyesmi lehetett. Szerintem a Szervezet ezen megvalósíthatatlan szabályaival éri el, hogy egyre többen a látszatkereszténység irányába mozdulnak el a tiszta indítékok helyett. Hiszen lényegében ezt kérik tőlük.

Lezárás

És egy apró kis utózöngéje az eseménynek: több különböző személytől is azt hallottam, hogy a gyülekezetekben beszélnek néhányan arról, hogy vajon miért is Anthony Morris jött ide idén előadást tartani. Furcsa volt, mivel az előadásból az derült ki, hogy rövid seltersi átutazással közvetlen Magyarországra jött, majd az Egyesült Államokba tért vissza, tehát nem látogatta meg a környező országokat. Némelyek ebből arra véltek rájönni, hogy a Budapesti Fiókhivatal esetleges eladásáról vagy a Bételesek létszámának további csökkentéséről tárgyalt a Fiókbizottsággal. Nem tudom, mennyi információnak van ebben hiteles alapja, viszont az, hogy a testvérek között sem elképzelhetetlen ez már, előrevetíti, hogy ha nem is most, de a közeli jövőben ez megvalósulhat. Erre irányulna a kérdésem felétek: Ti mit gondoltok, van esély rá, hogy záros határidőn belül leépítik a Budapesti Fiókhivatalt? Egyéb véleményeteket is várom sok szeretettel a kommentszekcióban!

Én Rudolf voltam, sziasztok!