Ehhez hasonló posztot kezdetektől fogva szerettem volna megjelentetni...

S most jött el  az ideje.Ezzel tartozom önmagamnak, környezetemnek, és minden olyan Tanúnak vagy volt Tanúnak, ki valamikor is szembe fog, vagy már szembekerült a vér kérdésével......

A vér, az élet, a törvény és a szeretet....

Forrás: http://www.straznavez.cz/Freedom_Czech/Freedom_Ch09.htm

2 Korintusz 3:6  „Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.“

A következő sorokban senkit sem szeretnék azon következtetésre juttatni, hogy a vértranszfúziók ne lennének veszélyesek.

Ennek ellenkezője egyszerűen a szimpla igazság. Minden transzfúzió igen kockázatos lehet.

Ugyanakkor egy pillanatra se utalok arra sem, hogy az ember esetleg ne döntene helyesen, ha csak vallási alapokra hivatkozva, anélkül, hogy bárki is nyomást gyakorolna rá, személyes döntést hoz a transzfúzió vagy annak alkotóelemei elutasításában.

De igaz az is, hogy azon cselekedetek, melyek önmagukban helyesek, rosszakká válhatnak, ha rossz lelkiismerettel cselekedjük őket..

Miként Pál apostol írta a Rómaiknak írt levele 14:22,23 ban „Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.“

Én az olvasóra bízom, hogy megítélje,  a nyújtott bizonyítékok fényében a vér felhasználásával kacsolatos bizonyos nézetek az erős, vagy  éppen a gyenge lelkiismeret megnyilvánulásának fognak-e neki tűnni..

Azonban azt gondolom, hogy semmi esetre sem  szabadna ezen kritikus témában alábecsülni a szervezet felelősségét, s annak súlyosságát,  hogy mily autoritással kényszeríti az egyéneket, hogy azok lelkiismeretüket saját nézetének vessék alá.

Az ami az Őrtorony szervezetnél történt a vér felhasználásnak a kérdésében, az figyelmeztető példája annak, miként vezethet a jogi formalizmus zavaros, s egymásnak ellentmondó kijelentésekhez, melyek ugyanakkor a szervezet tagjai számára a legsúlyosabb következményekkel bírhatnak.

A 20. század negyvenes éveinek a végén jelentette ki először a szervezet kategorikusan  a vér  felhasználásának bármilyen  módú  tilalmát, - legyen az az egész vér, vagy  csak annak részei. Az ezt következő  évtizedben, egyre inkább formális részletekbe terjesztette ki ezt a tilalmat. Az alul található táblázatban összegezzük a jelenlegi állásfoglalását  a szervezetnek a vér felhasználására vonatkozóan.

Tiltott alkotóelemek s eljárások

Egész vér

Plazma

Fehérvérsejtek/Leukociták/

Vörösvérsejtek

Vérlemezkék

A páciens vérének a tárolása autotranszfúzió szükségességének a  céljából

Megengedett vérrészecskék /frakciók/  és eljárások

Albumin

Immunoglobulin

Gyógyszerek a vér alvadásának az érdekében

/VIII. És IX faktor/

A páciens vérének cirkulációja gépek segítségével „szív-tüdő“, vagy más testen kívüli keringés módjai, melyeknél „nem szakítják meg a vérkeringést“

A szervezet jelenleg a vér alkotóelemeit a „fő“ és „mellékes“ – ként különbözteti meg / a megkülönböztetés eredménye nyilvánvaló az előbbi táblázatból/.

A választott osztályzás, már csak  természetével illusztrálja, ezen  utasítások  önkényességét és változékonyságát 

Hol adott volna Isten az embereknek jogot ilyen osztályzások bevezetéséhez?

Milyen alapon hozták létre a szerzők  kategóriáikat?

Egyszerűen csak bizonyos mennyiségi arány alapján?

Ha igen, hol a határ százalékokban kifejezve, mely elkülöníti a „ fő“ összetevőket a „mellékesektől“

Vagy esetleg azok alapján tesznek különbséget, hogy mely összetevő milyen fontos szerepet tölt be küldetésében ?

S ha esetleg ez így lenne, miként értékelik s alapozzák meg konkrét feladatának relatív fontosságát?

Volt vezetője a szervezet főhivatalában szolgáló orvosi csapatnak, orvos sebészi aprobációval, egy velem folytatott beszélgetése folyamán elismerte, hogy nehéz a vér bármely összetevőjét besorolni a „fő“ vagy éppen „mellékes“ kategóriába. Mert ha a páciensnek szüksége van bizonyos összetevőre élete megmentése érdekében, akkor ő számára ebben az esetben pontosan ez az összetevő egyöntetűen  a „fő“ összetevők közé sorolandó.

A következetlenségeknek, melyekről beszélünk azonban, sokkal komolyabb következményeik vannak.

Ha a szervezetet megkérdeznénk, miért nem tiltja az összes összetevő felhasználását, akkor azt a magyarázatot kapnánk, hogy a megközelítésben történt változást, mely lehetővé teszi a fent említett összetevők/frakciók/ használatát, abból ered, hogy ezeknél  igen „kis mennyiség“- ről van szó, s ezért ezek felhasználása az egyén lelkiismeretére van bízva.

De közelebbi megvilágításban bizonyítékokat találunk, melyek az e tekintetben való tudatlanságra, vagy más fontos  tények elhallgatására utalnak.

Ezek olyan súlyos tények, hogy a szervezet álláspontja ezek fényében elveszíti értelmét.

Gondolkodjunk csak el a következő érvek felett.

Az Őrtorony fő érvei az  „egész vér“ használatával kapcsolatban sok Tanúnak igen perdöntőnek hangzanak.

Habár az ilyen transzfúziók az 50 - es és a 60 - as években igen általánosak voltak, manapság már nem olyan gyakoriak. A pácienseknek ugyanis az esetek többségében, csak a konkrét szükséges alkotóelemet adják. /1990 január  22.-én egy kérdés kapcsán, melyet  a Vöröskereszt atlantai szervezetéhez intéztek, nyilvánvalóvá vált, hogy a véradóktól levett vérnek csak a 6 % van eljuttatva a kórházakba egészként, a maradék 94% szét van bontva frakciókra./

A véradótól levett vért tehát tipikusan szétválasztják több alapvető alkotóelemre /plazma, leukociták, eritrociták stb.)..s ezeket „elraktározzák“ későbbi használatra. Többségüket egyenesen a kórházakba szállítják.

Ha tehát egy Tanú a vér elfogadásának a kérdése előtt áll, az esetek többségében nem azzal kell foglalkoznia, hogy elfogadja-e az egész vért, inkább valamelyik alkotóelemét.

Az ellentmondást az Őrtorony társulat szabályaiban a vér alkotóelemeinek besorolásával kapcsolatban „elfogadhatatlanokra“ és „elfogadhatókra“ nagyon jól mutatja a plazma példája.

Ahogy nyilvánvaló egy képből, mely az Ébredjetek 1990. október 22.-i angol számában jelent meg, a plazma a vér teljes állagának 55 % -át alkotja. Ezen kritérium alapján muszály, hogy az Őrtorony által tiltott fő alkotóelemekhez tartozzon.

Csakhogy a plazmát  93 % -ban egyszerű  víz alkotja.

S miből tevődik össze az a maradék kb. 7 % ?

Elsősorban albuminok és globulinok /melyek közül a legfontosabbak az immunoglobulinok/, fibrinogén és olyan összetevők, melyek a vér alvadásáért felelősek / a hemofiliások által használt készítményekben találhatóak/.

Ezek ugyanazok az összetevők, melyeket az Őrtorony a tagjai számára  elfogadhatóvá tesz.

A plazma tehát tiltott, ugyanakkor annak fő összetevőit el lehet fogadni, ha azok kölön-külön vannak bejuttatva a testbe.

Ezzel kapcsolatban hallottam egy pl. mikor is az orvos a páciensnek megtiltja a sonkás- sajtos szendvics fogyasztását, ugyanakkor megengedi neki, hogy  a szendvicset „szétszedje“ s külön megegye a kenyeret, a sajtot majd a sonkát. De a szendvicset nem !!!

A vér fő alkotóelemei:

Plazma: 55%.-át alkotja a vérnek, melyből 93% víz,  a maradék fehérjék, mint pl. immunoglobulin, fibrinongen és albumin.

Vérlemezkék: a vérnek kb 0.17 %-át alkotják

Fehérvérsejtek: a vérnek kb.0,1 %-át alkotják

Vörösvérsejtek: a vér 45 %-át alkotják

A leukociták, vagyis a fehérvérsejtek szintén tiltva vannak.

A meghatározás, hogy  „fehér vérsejtek“ egy kicsit félrevezető, mivel a leukociták többsége a testünkben a vérkeringésen kívül található. Az emberi test 2-3 kg leukocitát tartalmaz, melyekből csak 2 – 3 % található meg a vérkeringésben. A maradék 97-98 % az emberi szövetekben található meg, s az immunrendszert képezik.

Egy ember, ki szervátültetésnek veti magát alá, ezáltal sokkal több idegen leukocitát fogad a testébe, mintha vértranszfúziót fogadna el.

Mivel az Őrtorony jelenleg megengedi a szervátültetést, a kompromisszummentes tiltása a leukocitáknak - annak fényében, hogy a többi alkotóelemet megengedi - teljesen értelmetlen.

Védelmezni tehát ezt a nézőpontot csakis a tények elferdítésével lehetséges, de sem morális, sem racionális vagy logikus okokból kifolyólag ez nem állja meg a helyét.

Az öntörvényű elosztását a vérnek „fő“ és „mellékes“ alkotóelemekre tehát alaptalannak mondhatjuk.

Habár a plazma 93 %  rendes víz, a szervezet tiltja, mivel az egész vér 55 % - át alkotja.

Ugyanakkor nem engedélyezi a leukocitákat, melyek az Ébredjetek táblázata alapján, csupán egy százalék tizedét alkotják a vérnek.

A morális és a logikus okok hiányát az Őrtorony álláspontjában az is bizonyítja, ami az anyatejjel kapcsolatos.

Az anyatej ugyanis több leukocitát tartalmaz, mint ugyanannyi mennyiségű vér.

Egy köbmilliméter vérben a leukociták száma 4000 – 11000, míg a szoptatás első hónapjaiban egy köbmilliméter anyatejben 50 000 leukocita található. Ez 5 x - 12 x nagyobb koncentráció.

A vér tiltott alkotóelemeinek a listáján most már csak az eritrociták /vörösvérsejtek/ és a vérlemezkék maradtak.

De mit mondhatunk a „megengedett“ összetevőkről ?

Fontos tényezőnek számít, melyre oda kell figyelnünk, hogy az Őrtorony ezen szabályainak az érveit a mózesi törvényben keresi.

Azon törvényben, mely megkövetelte, hogy a megölt állatok vérét öntsék-engedjék az áldozati oltárra, vagy  a földre.

S ezzel vélik bizonyítani álláspontjukat az emberi vér tárolásával kapcsolatosan.

Gondoljunk arra is, hogy a megengedett összetevők, csak „kis“ mértékben találhatóak meg benne.

Ezen két tényező figyelembevételével gondolkodjunk most el azon összetevőkről, melyeket a szervezet engedélyez.

Az egyik közülük az albumin.

Az albumint elsősorban az égési sérüléseknél, s nagy vérveszteségnél használják fel. Annak az embernek, kinek testét 30 -50 % - égési sérülések érik, vagyis az égési sérülés 3.-dik fokozatát szenvedi el, kb 66 gramm albuminra van szüksége.

Az Őrtoronynak ez ellen nincs ellenvetése.

Nos mennyi vérre van szükség egy ilyen mennyiséghez?

A válasz 10 -15 Liter!

Ezt nehezen nevezhetjük kis mennyiségnek!

Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy az albumint olyan vérből nyerik, mely nem volt “ kiöntve“ vagyis „tárolva“ volt!
Hasonlóan van ez az immunoglobulinokkal is /pl.gammaglobulin/.

Egy injekciós adag gammaglobulin elkészítéséhez /ezt prevencióként aplikálják, olyan személyeknél beleértve Jehova Tanúit is, kiknél utazások során felmerülhetnek olyan kórok mint pl. a kolera/, mindennek elkészítéséhez tehát majdnem 3 liter vérre van szükség. Ez is több, mint amit egy általános vértranszfúzió során a testbe juttatnak. A gammaglobulint is természetesen “tárolt“ vérből nyerik, melyet nem öntöttek ki a földre.

Maradnak még a koagulációs készítmények / mint pl. a VIII és a IX. faktor/

A hemofíliások, még a 20. század 40 -es éveiben, mielőtt ezek e készítmények elterjedtek volna, átlagosan csak 16,5 évet éltek meg.

Napjainkban, köszönhetően a vérből készült preparátumoknak, ugyanolyan életkort élhetnek meg, mint az egészséges emberek.

Ezen készítmények előkészítéséhez, melyek egy ilyen beteget élete egész idejében életben tartanak, becslések szerint 100 000 liter vérre van szükség. / Ez a becslés igen konzervatív, a valóságban ez a szám az esetek többségében sokkal magasabb lehet/. S annak ellenére, hogy a preparátum csak egy töredékét képezi ezen borzasztó mennyiségű alapanyagnak/vérnek/, nem tehetjük, hogy ezen mennyiséget figyelembe véve ne kérdezzük meg, hogyan lehetséges ezt „kis mennyiségű“ vérnek tartani ?

Bármely említett összetevőnek a használata, megköveteli a vér „tárolását“, s annak nagy, borzasztóan nagy mennyiségét.

Az egyik oldalon az Őrtorony ezen vérösszetevők felhasználását megengedettnek nyilvánítja- s ezzel egyetemben velük együtt logikusan jóváhagyja a vér „tárolását“, melyből később nyerik az említett összetevőket, a másik oldalon állítja, hogy a vér „tárolása“ ellen van, mert azt a Biblia elítéli.

Az autotranszfúzióval kapcsolatban is, csak ezt az egy ellenérvet hozza fel / vagyis a saját vér felhasználásával kapcsolatban, mikor a páciens saját vérének egy mennyiségét az orvosi beavatkozás előtt leveszik, tárolják, és a beavatkozás során újra visszautasítják a vérkeringésébe/....

Az ilyen álláspontok az önkényességről, ingadékonyságról, következetlenségekről tesznek tanúbizonyságot.

Csak nehezen hihető, hogy mind alkotói, mind a magyarázói s védelmezői ezen szabályoknak, annyira ne lennének tudatában a tényeknek, hogy ezeket az ellentmondásokat ne vennék észre.

Ugyanakkor ez lenne az egyetlen enyhítő körülmény /a tudatlanság/, mely ezeket a hozzáállásokat megmenthetné attól, hogy azokat ne kelljen becstelennek neveznünk.

Mások helyett dönteni, az egészség és az orvosi ellátás kapcsán, itt valamit megtiltani, ott megint valamit megengedni, ez azt jelenti, hogy nagyon vékony jégre merészkedtek.

A tiltással irracionális félelmet kelthetünk.

A megengedéssel megint a biztonság hamis érzetét.

A bölcsesség karöltve az alázattal azt diktálja, hogy a felelősséget ezen döntésért és mérleglésért, bízzuk arra, akire ez tartozik, az egyén lelkiismeretére.

A cikkek, melyeket a vér témájával kapcsolatban tesznek közzé az Őrtorony kiadványokban, a szervezet rendíthetetlenségét hangsúlyozzák az adott témával kapcsolatban.

Sokszor mutatják, miként van ez alkalmazva a való életben, s úgy dicsérik, mint ami megmentette a tagok egészségét és az életét.

Sosem olvashat az ember olyasmiről, legyenek azok adatok vagy tapasztalatok, melyek ezeket a szabályokat rossz fényben tüntetnék fel.

A cikkek, melyek a közelmúltban jelentek meg, olyan állításokkal állnak elő, hogy a Társulat szabályainak a betartása védi a tagjait az AIDS-től .

Az Ébredjetek 1988 október 8.-i s számában a 11.-dik  oldalon kihangsúlyozzák, hogy „legkésőbb 1985 kezdetekor a legtöbb azon 10 000 amerikaiból, kik komoly véralvadási problémákkal küszködtek, AIDS-el fertőződtek meg. 

Az Ébredjetek 1990 október 22.-i száma a 8.-oldalán ezen új információkat közölte: “A hemofíliások, kik betegségükre általában a plazmából nyert koagulációs faktort használnak, csaknem kihaltak a hőkezelés bevezetéséig, mellyel ezen orvosságból eliminálják a HIV vírust. Az Egyesült Államokban ezen személyek 60-90 %  HIV vírussal fertőződött“

Hasonló időből származó Őrtorony 1985 június 15.-i cikkében a „Britannia és az AIDS“ címmel, a 30. oldalon azt közli: “hogy 70 millió egységét a koncentrált VIII. faktornak szállították át az Egyesült Államokból Britanniába, azon páciensek számára, kik véralvadási problémákkal küzdenek.“ Majd a cikk a következő szavakkal folytatja: “úgy tűnik, hogy ezen vérkészítményekkel, az AIDS is bejutott a brit orvosságok készletébe.“

Habár mindezek a cikkek, dicsőségessé teszik az Őrtorony társulat védelmező kezét a vérkérdésben, elfelejtenek megemlíteni az olvasóik számára egy igen fontos dolgot, hogy az említett hemofíliások, olyan vérösszetevőtől fertőződtek meg, melyet az Őrtorony társulat officionálisan elfogadhatóvá nyilvánított – a vérplazmából nyert VIII. faktorból.

Ahogy mutatja az Ébredjetek 1990 október 22. száma a 7. és 8. oldalon, az AIDS -el való fertőzésre, bizonyos esetekben a  szövetek transzplantációja által került sor, melyet a szervezet szintén elfogadhatónak nyilvánított.

Mindez arra mutat, hogy egy vallási szervezettől milyen butaság, sőt teljesen kétes, mikor meg akarja testesíteni az isteni bölcsességet a szellemi bölcsességgel egyetemben. És ezen tudattal nekivág egy bonyolult és részletes megkülönböztetésnek, melyet még  kötelező erkölcsi mércének is tart, mikor mások helyett igyekszik dönteni, hogy azok  milyen körülmények között mozogjanak a személyes lelkiismeret határain bévül s milyen körülmények között ezt már nem tehetik..

A vértranszfúzió és a frakciók transzfúziója, reális veszélyeket hordoz magában.

De ugyanez igaz arra is, hogy a nagy vérveszteség egy operáció során halálhoz vezethet.

Azok a páciensek, kik félnek a vér által hordozott fertőzésektől, logikusan tehát az iránt a lehetőség iránt fognak érdeklődni, hogy a saját vérüket tárolják operáció előtt.

De ahogy láthattuk, a szervezet önkényesen eltulajdonította annak a lehetőségét, hogy erről személyes döntés születhessen.

S ugyanígy meg akarja tiltani az „intraoperatív autotranszfúziót“/ melynél a vér egy részét műanyag edénybe szívatják, majd később visszajuttatják a véráramba./

Ezrek léteznek, kik az élet és halál ezen kérdésében önként lemondanak azon jogukról, hogy személyesen döntsenek.

Ezen döntésüket  inkább átengedik egy szervezetnek, melynek a múltjából nyilvánvaló, hogy csak igen vonakodva ismeri el hibáit, s vállal felelősséget azon károkért,  melyeket utasításai okoztak. Mivel kizárólag csakis pozitív információkkal és tapasztalatokkal vannak telítve, ugyanakkor annak negatív oldalairól esetleg csak „hallásból“ vagy egyáltalán nem szereznek tudomást....

Folytatjuk...