Kedves Olvasónk! Ezzel a cikkel egy állandó rovatot szeretnénk elindítani melynek célja, hogy az olvasóink felmerülő kérdéseire válaszoljunk. Miért? Azt tapasztaltuk, hogy az ébredező tanúkban speciális kérdések merülnek fel, amelyekre instant választ szeretnének kapni, és bizony ezekre a kérdésekre nem igen találni olyan összeszedett JT. specializált forrást, ahonnan meríthetnének.

Ez a cikk sorozat, az egyes olvasók konkrét kérdéseire való reagálásaink, ami reményeink szerint segített nekik az útkeresésben. Ezek a kérdések jellemző módon, minden ébredő Tanúból felszínre jöhetnek, ezért mindenképpen szeretnénk ha mindenki számára könnyen hozzáférhető, visszakereshető, idézhető posztokként jelenjenek meg a Blogközösségünk oldalán.

Ezek nem olyan válaszok amelyeket mi tévedhetetlennek tartanánk, kérjük azt ne várjátok tőlünk, hogy vallási kérdésekben is teljesen kifogástalanok legyenek, nem vagyunk teológusok. Bár a legjobb tudásunk és tapasztalataink, személyes kutatásaink alapján igyekszünk megfontoltan válaszolni, vagy legalább utat mutatni a további kereséshez, ami önmagában is már nagy segítség.

Azt mindenképpen szeretnénk elkerülni, hogy megmondjuk, konkrétan mit tegyetek. A végső döntést és állásfoglalást, teljes mértékben az olvasóinkra szeretnénk bízni. Legyen ez az ő tisztük.

Nehéz tömören és mindenre kiterjedően válaszolni a kérdésekre, legfőképp könnyen érthetően, de megpróbáljuk. Reméljük a kritikus szemek kíméletesek lesznek velünk, és ha valami érdemi észrevételük van az egyes kérdésekre adott válaszaink kapcsán, megragadják az alkalmat és építő hozzászólásukkal támogatják ezt a cikksorozatot tovább bővítve a bizonyítékok tárházát. Amit mi meg is köszönünk.

Ezen első cikk egy nagyon gyakori kérdés, ami az Isteni név használatával függ össze.

Kell használnunk ma a Jehova nevet?

Miért nem található meg az isteni név az újszövetség korai kézirataiban?

Az ember első benyomása talán az lehet, hogy talán valami tiszteletlenség húzódhat meg a fordítók és vagy írók mögött, hogy egyáltalán nem találjuk meg a görög korai kéziratokban azt. Ezt a választ sulykolja a Társulat is a Tanúk elméjébe. A valóság azonban merőben más képet fest majd. A társulat alapvetően néhány igehelyre hivatkozik, hogy a Jehova szó használatát szorgalmazza, ezeket a helyeket szeretnénk röviden áttekinteni.

Amit mondhatunk, hogy bizonyos van Istennek neve, hiszen jó néhány helységnévben és tulajdonnévben szerepel bizonyos alakjaiban, így például Jézus nevében is jelen van. A kérdés tehát nem az, hogy van-e Istennek neve, hanem az, hogy miért nincs a görög eredetiben benne?

Ahhoz tehát, hogy megfelelő választ kaphassunk, ismernünk kell a biblia sajátos nyelvezetét és a kor kulturális hátterét is. Ami bizonyos, hogy a zsidók Jézus idejére már nem használták az Isteni nevet a megfelelő formában, ezen nem is változtattak későbbiek során sem. Ez nem tiszteletlenség, sokkal inkább egy vallási túlbuzgóság (fanatizmus) eredménye lehetett, de mindenképpen a jóindulat szülte, mivel így akarták elkerülni, hogy a legszentebb neve közönségessé váljék, esetleg beszennyeződjék. Nem gondolták, hogy a név egy olyan varázsszó lenne, hogy ha nem ejtik ki a megfelelő formában, akkor már nem is találnának meghallgatásra nála imáikban. A bibliában nem is találunk rá példát, hogy a név használat vagy ép nemhasználat probléma lett volna, sokkal inkább arra igen, hogy ha elpártoltak tőle vagy beszennyezték valami bűnnel a kezüket.

Jézus használta?

János 17:6; Máté 6:9

Az emlékezetes Főpapi imájának János 17:6 részlete így hangzik:

Az Új világ fordításban:

"Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból" (NW.)

Ez az sajátos fordítás lehetővé teszi azt a magyarázatot a tanítói bizottságnak, hogy Jézus az Atya nevét és használatát ismertette meg, (végre) mint ami addig homályba volt burkolva, azt megismertette a tanítványaival.( János 17:6)

Azonban ez az értelmezés több kérdést is felvet.

1. Ha Jézus valóban a JHWH helyes használatát értette ezen a kijelentésén, akkor már miért nem használta ő maga is, egyetlen egy feljegyzett imájában sem, a Mi Atyánkban (a minta imában Máté 6:9) és pont ebben az előbb idézett a főpapiban sem?

2. A tanítványai miért nem használták azt a későbbiekben?

3. Isten miért nem gondoskodott olyan kézirat töredékekről legalább egyről, ahol nyilvánvaló a név használat minden Úr szónál, ha ez annyira fontos neki, megtehette volna könnyedén a két évezred alatt nem, de?

Miért engedte, hogy a mai napig évezredeken át, az emberek abban a (Tanúk szerinti) látszólagos sötétségben legyenek, hogy nem ismerik a megmentésükhöz elengedhetetlen Isteni nevet, pontosan úgy, ahogyan azt kell ? Ugyanakkor ezzel szemben, a fennmaradt kb. 5000 ókori görög másolat közül, egyben sem található meg Isten neve héber betűvel vagy görög átírásban! Ha fontos lett volna neki ez az üdvözítéshez és én, ha Isten helyében lettem volna, biztosan megtettem volna mindent a név fennmaradása érdekében, ha tényleg annyira kardinális kérdésről van szó. Erre azonban nem került sor.

Mint látni fogjuk, valójában a Máté 6:9 igeszakaszban is sokkal többről van szó mint egy tulajdonnév alkalmazásáról, vagy annak nyelvtani helyrerakásról. Jézus mást értett a Te neved alatt, amit ha az adott részt a teljes szövegkörnyezetében vizsgálunk, akkor ezt jól látható, bizony más fordítások és igehelyek is ezt a megfigyelést erősítik majd.

A legtöbb fordításban ezt olvassuk a János 17:6 -ban:

Jn 17:6 "Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és te nekem adtad őket, ők meg a te Igédet megőrizték." (Károli)

Jn 17:6 "Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat."(Katolikus SZIT)

Jn 17:6 "Azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál, megmutattam, hogy milyen vagy. Ők a tieid voltak, de nekem adtad őket, és engedelmeskedtek a tanításodnak."(Egyszerű fordítás EFO).Szorosan kapcsolódik ehhez:

A Máté 6:9 mint mintaima

"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved."

Hasonlóan az előzőekben kifejtettekhez, Jézus Isten nevének megszentelése alatt, nem Istennevének kimondását, alkalmazását értette, hanem magának a személynek a tiszteletét, a héber nyelv ugyanis a „név” fogalmával írta körül a „személy” elvont fogalmát. Azt tette inkább világossá itt, hogy tanítványait Isten „örökbe fogadta” a családjába, ezért Isten „fiaiként” már bátran nevezhetik Istent az „Atyánknak”, és nem csupán Úrnak, Örökkévalónak.

Abban a bibliai időben a név egyet jelentett magával a személlyel, és tulajdonságaival. Amikor tehát Jézus arról beszél, hogy "kinyilatkoztattam", itt nem az isteni név helyes nyelvtani olvasatáról, alkalmazásáról beszélt, amit végre helyrerakhatott, hanem magáról Isten személyes tulajdonságairól, amit most testközelbe hozott az ő személyes jelenlétével, életével, tanításaival közéjük! Erre mindeddig a pillanatig nem volt példa a történelemben.

Néhány példa a szentírásból erre a megközelítésre:

Zsolt 22:22 "Hirdetem nevedet az én testvéreimnek, Dicsérlek téged a gyülekezetben."

Itt bizonyosan az író nem az isteni név nyelvtanilag helyes alakjára,vagy a név használatára gondolt amit ő hirdet, hanem egyszerűen Istenre és vonzó tulajdonságaira ami valóban okot ad arra, hogy áradozzon róla a gyülekezetben. Ez is ékes példa arra, hogy a "nevének" kifejezés egyenlő a személyiséggel.

Héb 2:12 "amint mondja: „Hirdetem nevedet a testvéreimnek; énekkel dicsérlek a gyülekezetben.”

Miért kell hirdetni egy nevet, ami voltaképpen csak egy szó megismertetése lenne? Azt elég csak elmondani. Hirdetni, kinyilatkoztatni, megmutatni olyasvalamit kell, ami több tartalmi tényezővel bír, mint például valaki a személyiségének különböző oldalait.

Ezért szerencsés, és közérthetőbb ebben a már fent is idézett Egyszerű EFO fordítás, ahol a fordítók jól közvetítik a valódi lényeget: "megmutattam, hogy milyen vagy."

Valójában tehát ennyi történt, amikor Jézus az isteni név megismertetéséről és megszenteléséről beszélt. Jézus megismertette az Atyát, annak eddig ismeretlen oldalait az emberekkel úgy, ahogyan eddig erre nem volt példa a földön.

Másrészt az is bizonyos, hogy a mai JHWH-ból létrehozott Jehova név egy bizonyíthatóan egy 1270-ben élt domonkos rendi spanyol szerzetes által létre hozott (mű) mozaik szó. Azt a Társulat is elismeri, hogy csak egy tipp a Jehova név használata (The Bible in Living English,1972, p.7); w80 10/1 9. o.)

A tudósok is egyetértenek abban, hogy a Jahweh szó inkább közelebb áll a valódi kiejtéshez, de ez sem biztos.

Akárhogy is van, ha nem tudjuk, hogy mi volt Isten pontos neve, és ha mi mégis választunk neki egyet amit mi helyesnek vélünk, az olyan végső soron, mintha mi adnánk nevet istennek, nem igaz? Nem hiszem, hogy ő ezt szerette volna elérni.

A név segítségül hívása - Róma 10:13.

Másik helytelenül alkalmazott igeszakasz a Tanúknál az isteni név használatával kapcsolatban a Róma 10:13.

"Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Újvilág fordítás).

Sajnos a Társulat jellemző módon hajlamos ezt az igeszakaszt csak önmagában alkalmazni, a szöveg környezet figyelembevétele nélkül, nagy hibát követve el ezzel.

Ha elolvasod az egész 10. részt a római levélből láthatod, hogy teljesen más volt a célja a Pálnak az adott ige szakasszal. Voltaképpen egész végig pont, hogy nem is Jehováról beszél benne, hanem valaki másról, egész pontosan Jézusról, a fejezet elejétől a végéig. Az Ő (Jézus) nevének a segítségül hívása pontosan az, ami megmentést eredményez! Olvasd csak el figyelmesen egyben az egész fejezetet, megfogsz lepődni kinek a nevét is kell segítségül hívni. Hiába biggyesztették be itt is a Jehova nevet, egyszerűen nem illik a szövegkörnyezetbe, és kiveti magából azt maga a bibliai szöveg ! (Lásd még: János 8:24)

Akkor miért nem használják ma a keresztények a Jehova nevet?

A fentiekből már vonhatsz le következtetéseket, hogy miért nem. Ha viszont keresztény szemmel közelítjük meg a kérdést, láthatjuk azt is, hogy Jézus úgy nyilatkoztatta ki, mutatta be Istent nekünk, aki már többé nem idegenekként tekint ránk, hanem gyermekeiként. Jézus egy új viszonyt hozott el Isten és ember közé, ami addig ismeretlen volt. A tanítványoknak Isten nem egy kimondhatatlan nevű valaki volt már többé, hanem az Atyjuk, Abba vagyis az apukájuk, és ez az új viszony nem egy közhely volt számukra, hanem elérhető megélt valóság (Efézus 2:19).

A keresztények Isten családja és szentek polgártársai mindenki, aki hisz Krisztusban. Egy nagyon bensőséges viszony ez. És ki az, aki ebben a bensőséges viszonyban arra törekszik, hogy apukáját a nevén szólítsa? Nem tudom, de az én apukám nagyot nézett volna ha Kovácsnak szólítom őt.

A Tanúk sajnos ezzel az úgymond isteni névről szóló tanítással is pont, hogy ezt a hatalmas Istentől jövő ajándékot csenik el észrevétlen az emberektől, helyezik elérhetetlen magasságokba, vagy csak épp egy szűk elit számára teszik elérhetővé, akiket felkenteknek hívnak (Róma 8:15,16).

---

Ajánlott külföldi oldalak a témában:

www.catholic.com/quickquestions/is-gods-name-yahweh-or-jehovah

www.yhwh.com/jehovah.htm

withalliamgod.wordpress.com/2012/11/06/tetragrammation-and-jehovahs-witnesses/

Raymundus Martini szerzetesről és munkásságáról egy kicsit konkrétabb:

de.wikipedia.org/wiki/Raymundus_Martinus

Magyar nyelven társulati kiadványokban:

w80 10/1 9. o. ***Az isteni név a későbbi időkben***

na 17. o. (Az isteni név füzet (1985) ***Isten neve és a Biblia fordítói ***