Jehova Tanúi gyermekeinek testi és érzelmi bántalmazásáról
2016. november 29. írta: nicku

Jehova Tanúi gyermekeinek testi és érzelmi bántalmazásáról

"A testi sértésekről készíthető látlelet, így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak, de ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?”" (Ancsel Éva)

Az emberiség évezredes problémaköre, ennek ellenére a tudomány csak az elmúlt évtizedekben kezdett foglalkozni a gyermekek bántalmazásával. A vizsgálatok három – fizikai, szexuális és érzelmi - területre vonatkoznak. Bár az érzelmi bántalmazás önmagában is előfordulhat, s a fizikai és szexuális bántalmazás soha nem jelenik meg nélküle, rejtőzködő természete miatt mégis sokkal kisebb figyelmet vívott ki magának. Egy 2005-ben készült felmérés szerint Magyarországon a bántalmazott gyermekek csaknem 58 százaléka érzelmi, 40 százaléka fizikai, 2 százalék pedig szexuális abúzust élt át (Herczog, 2007). 10 évvel korábbi felmérések eredményei pedig arról szólnak, hogy a Magyarországon élő gyermekek 20 százaléka érzelmileg, 25 százaléka fizikailag, 5 százaléka pedig szexuálisan bántalmazott. A probléma mértékét jelzi az ezredfordulót követően végzett ENSZ-felmérés, miszerint kicsiny hazánk dobogós helyen áll a gyermekekre veszélyes nemzetek listáján – a vizsgálatban részt vevő 27 ország közül a 23. helyet foglaltuk el. Mindezek alapján bizton állíthatjuk, hogy a gyermekek lelki bántalmazásának felismerése felbecsülhetetlen jelentőségű. A mai napig keveset hallunk, tudunk róla, és éppen ez a rejtettség, a probléma iránti csekély érdeklődés eredményez alattomos pusztítást a gyermekek lelki fejlődésében.

 

Érzelmi erőszak

Érzelmi erőszaknak számít minden olyan cselekmény, amely a gyerekben tehetetlenségérzetet, zavarodottságot, félelmet vagy bűntudatot kelt. Leggyakoribb példái a gyerek sértegetése, megszégyenítése vagy megalázása (gyakran más családtagok vagy idegenek előtt is), képességeinek, hobbijainak vagy barátainak leszólása, elhagyással, örökbeadással vagy egyéb ijesztő dologgal való fenyegetése, a gyerekkel való kiabálás, ordítozás vagy trágár beszéd, berendezési tárgyak dobálása, a gyerek számára fontos tárgyak összetörése, fokozott és indokolatlan kontroll vagy rettegést kiváltó viselkedés a gyerek mindennapi cselekedetei kapcsán (ruházat, barátok, iskolai jegyek folyamatos és elnyomó felügyelete), stb. Gyerek elleni érzelmi erőszaknak számít a gyerek anyjának bántalmazása is, akár a gyerek előtt, akár “titokban” (pl. a másik szobában vagy fojtott hangon) történik.

Érzelmi bántalmazásnak tekintjük (Garbarino, 1989)

  • a gyerek érdekeinek, igényeinek elutasítását,
  • a gyermek mellőzését,
  • a gyermek izolációját,
  • megfélemlítését, terrorizálását büntetéssel, megszégyenítéssel és
  • a destruktív, antiszociális viselkedésre bátorítást egyaránt.

Érzelmi elhanyagoláson értjük

  • a gyermek érzelmi kötődési igényének mellőzését, elutasítását, illetve
  • ha a gyermek jelenlétében erőszakos magatartást tanúsít a felnőtt.

Jehova Tanúi úgy merítik ki az érzelmi bántalmazás legtöbb jellemzőjét, hogy észre se veszik. A Társulat részéről ők maguk is érzelmi bántalmazást szenvednek el, ezért nem tűnik fel nekik, hogy mit tesznek a saját gyerekeikkel. Azt mondják nekik, hogy aki nem tartozik a Jehova Tanúi gyülekezetéhez, azok Armageddonkor meg fognak halni. Ez egy érzelmi zsarolás, amivel a tagokat sikerül is benn tartaniuk.

gyermekbantalmazas_1463143710.jpg

 

Fenyítés Jehova nevében

Az Őrtorony Társulat propagálja a testi fenyítést is, mint nevelési eszközt. „A gyermekeknek égetően szükségük van olyan életcélra, irányításra és értékrendre”, melyet a szüleik és más felnőttek helyeselnek (The Moral Intelligence of Children, 1997).
  A Példabeszédek 22:6 erre inti a szülőket: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint; még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól.” A „nevelnek” fordított héber szó azt is jelenti, hogy ’elkezd’, és ebben a versben a csecsemő oktatásának az elkezdésére utal. A szülők tehát arra kapnak ösztönzést, hogy már akkor lássanak hozzá a valódi értékek megtanításához, amikor a gyermekeik még csecsemők (2Timóteusz 3:14, 15). Amit a gyermekek a fogékony éveikben megtanulnak, az alighanem megmarad bennük.
A fegyelmezésről:
  Dr. James Dobson az erős akaratú gyerekekről írt könyvében kijelenti: „Egy szerető szülő kezében a testi fenyítés a tanítás eszköze, mellyel megakadályozza a gyermek rossz viselkedését” (The Strong-Willed Child, 1978). Dr. Benjamin Spock a csecsemő- és gyermekgondozással foglalkozó népszerű könyvének hetedik kiadásában viszont 1998-ban (magyar kiadás: 2005) ezt mondta: „A testi fenyítés a gyereket arra tanítja, hogy a nagyobbnak, az erősebbnek megvan a hatalma ahhoz, hogy azt tegye, amit akar — akár igaza van, akár nem” (Spock doktor csecsemő- és gyermekgondozása).
  A fegyelmezéssel kapcsolatban a Biblia kijelenti: „A vessző és a feddés ad bölcsességet” - Őrtorony, 2006 11/1 5.oldal


Bár kiadványukban azt írják, hogy a Biblia nem támogatja a bántalmazást, mégis a folyóiratukban végszóként ezt idézik: “Dr. Henry Biller és Dennis Meredith a Father Power című könyvükben megjegyzik: „A testi fenyítésnek nagyon szelídnek kell lennie, hogy hatást érjen el. Ha a fenyítés olyasvalakitől jön, akit a gyermek szeret, és akiről a gyerek is tudja, hogy szereti őt, ebben az esetben az érzelmi hatás elegendő ahhoz, hogy a gyerek elgondolkozzon azon, amit tett.”- Ébredjetek! 1992. 9/8 26.oldal

A testi fenyítésről Jehova Tanúi gyerekei sokan tudnának mesélni...

“Joy Byers, a gyermekbántalmazás eseteivel foglalkozó szakértő, ezt mondja: „Tettlegességgel meg lehet ölni egy gyermeket, de a gyermek szellemét is meg lehet ölni, s pontosan ez történik, ha a szülő folyton a hiányosságokra [mutat] rá.” Az FLEducator című folyóirat ezt mondja: „A látható sérülésekkel ellentétben, amelyeket bárki észrevehet, de amelyek hamar elmúlnak, a lelki erőszak láthatatlan változást idéz elő a gyermek gondolkodásában és személyiségében, ami tartósan eltorzítja realitásérzékét és másokhoz fűződő kapcsolatait.” - Ébredjetek! 1993 2/8 9- oldal

Egy történet

“Sziasztok. Én tudnék nektek mesélni, pontosabban beszélni gyermekkoromtól kezdve, mert sajnos ebbe a vallásba kényszerültem beleszületni. Apámat kiközösítették, de anyám amíg élt végig járt és mi is rá voltunk kényszerülve. Ez heti három alkalom volt sajnos és gondolhatjátok, mennyire érdekfeszítő, főleg gyerekfejjel. A himnusz alatt nem lehetett iskolában, óvodában vagy akármilyen rendezvényen felállni, karácsonyi ajándékozásból ki kellet maradni. Gondolhatjátok, milyen gáz volt, hogy az osztályban egyedül én nem húzhattam nevet és végig kellett néznem, ahogyan a többiek megajándékozzák egymást, közben rám mutogatnak ujjal. De ez a legkevesebb volt. Emlékszem, egyszer odahajoltam anyámhoz és halkan a fülébe súgtam, mikor lesz már vége (gyülekezetben voltunk és kb. 5 éves lehettem). Erre az volt a válasz, hogy kivitt a ház elé, ahová a jól bejáratott "csípős vessző" be volt mindig készítve és volt, hogy sebesre verte a valagamat. Ha odaraktam a kezemet, akkor legalább tudtam ülni utána. Igen, megengedett, hogy a gyerekeket elpáholják. Szétzúzzák a családokat. Ott a szeretetről tanulsz és hazamész arra, hogy a kiközösített apád késsel hajkurássza anyádat, mert ezt érte el a gyülekezet. Bizonyos távolságtartást követelt anyámtól apámmal szemben. És házasok voltak, de ilyenkor az nem fontos. Nagyon sok mindent tudnék írni, ezek csak morzsái a sok-sok elszenvedett testi-lelki agressziónak. Anyám ahogyan nagyobb műtétjénél visszautasította a vért és lesz...ta, hogy öt gyerek maradna árván, mert a végére már faterom lelépett. Nekünk is hordanunk kellett a kis kártyát, ha bármi történik velünk, nem fogadunk el vért. Nekem személyesen a kiút, anyám halála volt sajnos így kell, hogy fogalmazzak. Ekkor 13 voltam és bentlakásos kollégiumba kerültem és szerencsére véget ért az addig tartó hazugság. Általánosban a tanárjaim nem mertek személyesen anyámnak szidni a vallásunkat. Helyette rajtam élte ki magát két tanárom. Az énektanártól egy pofont kaptam. Az akkori osztályfőnököm meg 8. osztályban (ekkor halt meg anyám és ekkor voltam 13 éves), anyám halála után három hónappal kötelezővé tette, hogy kiálljak és egy anyák napi verset elszavaljak. Nem volt rossz érzés kiállni friss sebekkel szavalni, úgy hogy minden anyuka ott sajnálkozott. Sajnos a gyerekeket teszik céltáblává a szülők és olyan felesleges terheket akasztanak rájuk ezáltal, nagyon nehéz a túlélés. Ha még kutattok, akkor ajánlanám figyelmetekbe Jehova Tanúi kiadványát, amit gyerekeknek olvasnak esti mese gyanánt és nekünk is ezt kellett olvasgatni: Az én könyvem bibliai történetekről c. könyv. Mindenképp olvassatok bele, mert felnőttként az ember már másképp látja a dolgokat. És aki, azt mondja, nem zúznak szét családokat, az hazudik. Az egyik nővérem maradt sajnos ennél a szektánál és nem beszél velem a mai napig, tizenennehány éve. Mert nem engedi a vallás. Engem egy -ketten meg szoktak régi motorosok ismerni, ugye nem is köszönhetnek, de azért szörnyülködve és pimaszul néznek, és azt is megkaptam, hogy Isten azon a napon engem is elpusztít. Tehát ők isteneknek képzelik magukat. De tényleg nagyon sok mindent tudnék mesélni, ahogyan a világvége eljövetelével borzasztott anyám, hogy nem lesz mit enni, nagy vérengzések lesznek, és ne nevessetek, de annyira féltem, hogy mindig készítettem kenyeret a lábamhoz, ha menekülni kell. Sajnos a másik testvérem hitgyülekezethez fordult, ő azért nem beszél velünk, a negyedik, alkoholista, és az ötödik hagyjuk. Szóval úgy érzem egyedül nekem sikerült igazán kimenekülnöm és nem elhinni, és abban a hitvilágban élni a mai napig, hogy csak úgy lehet hited, ha valláshoz tartozol. Ennyi lettem volna "tömören".” - (Komment a Van élet az Őrtorony után blog Jehova Tanúi hatása a gyermekekre című cikkhez)

 captura_jpg_108b4cd03a6706e94bced3d890886739.JPG

 

Könnyebben válik egy gyermek bántalmazottá, ha:

  • Szülei is bántalmazottak voltak
  • A családban alkohol-, drogproblémák és pszichiátriai betegségek is jelen vannak
  • A család szerkezete zárt, kevés a kapcsolatuk a külvilággal és családon belül is kommunikációs nehézségek vannak
  • Jelenlegi élethelyzetükre jellemző a szegénység, munkanélküliség, kimerültség stb.
  • A szülő-gyermek kapcsolat a kezdetektől fogva terhelt, nem illenek össze
  • Fogyatékos a gyermek

A gyermekbántalmazás pszichés következményei

  • A gyermek visszahúzódóvá, zárkózottá válik
  • Hajlamos a depresszióra, de akár öngyilkossági késztetései is lehetnek
  • Alkalmazkodási és beilleszkedési zavarai vannak
  • Alacsony önértékelésű, szorongó, bizalmatlan
  • Csökken az iskolai teljesítménye (ez fontos és kézzel fogható jele a problémáknak!)
  • Későbbiekben személyiségzavart is diagnosztizálhatnak nála
  • Serdülőkorban átcsaphat agresszív, deviáns viselkedésbe (drogfogyasztás, bűnözés stb.)

 

Komoly problémákat okozhat a gyerekkori szorongás

A szociálisan félénk gyerekek a szociális kihívást jelentő helyzetekben rendszerint nehezen állnak helyt, elutasítják, vagy megpróbálják elkerülni a társas érintkezéssel járó szituációkat. Komoly nehézséget jelent számukra barátságokat kötni, nehezen tudnak kapcsolódni társaikhoz. Gyakran még az olyan egyszerű helyzetek is nehézséget jelentenek, mint megszólítani a másikat. Ezek a gyerekek nehezebben fejezik ki akaratukat a környezetük felé, nem merik elmondani a problémáikat. Mindez pedig nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy a gyermek visszahúzódóvá válik és egyre kevesebb társas kapcsolatot tart fent. Hosszú távon az átélt kudarcok komoly önértékelési problémákhoz vezetnek.

A szektások gyermekeinek helyzete még nagyon felderítetlen terület. Ami legalábbis a klasszikus szektákat illeti - mint például Jehova Tanúit - a probléma egyáltalán nem új. Tanárok számolnak be folyamatosan az ebből a közösségből származó gyermekekkel kapcsolatos nehézségeikről. Szakavatottan csakis az tud ezekkel a gyermekekkel foglalkozni, aki ismeri a családi hátterüket. Vélhetőleg gyakrabban fordul elő, hogy ezek a gyerekek kiválnak a szekta vallási kultuszából és ezzel egész szociális és családi környezetükből is. Amint ezt megkérdezett egykori Jehova Tanúk válaszai igazolják, néhány évig, többnyire pszichoterápiás segítségnyújtásra van szükségük ahhoz, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Végül is évekig éltek zárt szervezetben, amelyben minden szabályozott volt. Egy nyitott társadalomban való eligazodás majdhogynem lehetetlen.

 

www.koloknet.hu/csalad/tabu/eroszak/erzelmi-bantalmazas/

http://mipszi.hu/cikk/110305-szeretheto-vagyok

http://gyermekpszichologus.blog.hu/2012/10/02/a_gyermekbantalmazas_lelki_vonatkozasai

http://gyermekpszichologus.blog.hu/2014/05/07/szorongo_gyerekek_a_kozossegben

Kurt-Helmut Eimut - Szektások gyermekei

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr7212006018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

l.gabi 2016.11.29. 22:44:16

Engem mindig zavart gyerekként is a kiadványokban a testi fenyítés emlegetése. Sokszor próbáltam keresni, hogy egész pontosan mi fér bele a kiadványok szerint a testi fenyítésbe, de nem találtam rá példákat. Pedig nagyon érdekel a mai napig is. Nincs esetleg erről valami?
Olyanra gondolok, hogy ráütni a gyerek kezére, adni neki egy pofont, állcsúcson vágni, kirúgni alóla a széket, eltörni a bordáját vagy eltörni a koponyáját. Valahol biztos ők is húztak egy határt vagy nem?
Gyerekként nagyon ijesztő volt abba belegondolni, hogy a szüleimnek joga van erőszakot alkalmazni velem szemben, de nem tudhatom pontosan milyen mértékűt. Nem mintha akartak volna valaha is ilyet tenni, de nagyon bosszantó volt erről olvasni és hallgatni mi mindent mondanak el a gyülekezetben a hozzászólásokban.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.11.30. 10:19:35

@l.gabi: Ez olyan, mint az elkülönülés engedélyezése súlyos bántalmazás esetén. Pontosan így szól a szöveg: "...., ha a házastárs rendkívül erőszakos a társával szemben, talán újra meg újra megveri olyannyira, hogy annak egészsége, sőt még az élete is veszélybe kerül."
Na most itt is mi számít erőszakosnak, és ki fogja azt megítélni? Az áldozat maga, vagy a vének bizottsága? Mi van akkor, ha van látlelet, de az áldozat felgyógyul? És mi van akkor, ha a bántalmazás, jóllehet súlyos, de csak egyszer történt (eddig)? Lehet-e úgy tekinteni, mint ami nem rendszeres? Lehet-e egy ilyen emberrel utána békességben élni? Na meg egyébként is, bármilyen erőszak igazolható, ha azt az áldozat "megérdemelte", vagy az elkövető "olyan idegállapotban volt" (mert az áldozat felbosszantotta).
A kiadványokban megfogalmazott szövegek a lehgtöbbször nem alkalmasak a családon belüli erőszakos helyzetek kezelésére, mert ítélik el magát az erőszakot, sőt még "írásszerinti" érveket is hoznak fel mellette. A hatalom gyakorlása a lényeg, legyen az szülői, férji, és innnetől bármi belefér, amit az egyén lelkiismerete megenged. A gyülekezetnek nincsen visszatartó ereje ilyesmiben, mert azt gondolják, hogy ez magánügy, így a közösségüket nem érinti, hogy adott esetben egy erőszakos apa vagy férj lehet a döntéshozó szerepben.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden vagy a legtöbb személy visszaél a hatalmával fizikai értelemben is, de aki megteszi, azzal a legtöbbször nem tudnak mit kezdeni, mert ahogy te nem tudtad kideríteni, hogy mit foglalhat magában a fegyelmezés, úgy más sem.

nicku · http://kharapisztisz.blog.hu/ 2016.12.01. 10:10:40

@t.csilla: Nagyon szeretem a hozzászólásaidat :)

l.gabi 2016.12.03. 08:35:26

@t.csilla: így van, ahogy írod és ez nagyon ijesztő. Végső soron legalizálják a bántalmazás "bizonyos" formáját, de nem határozzák meg sehol a "bizonyos" jelentését. Ezt nagyon kényelmetlen volt olyan "alávetettként" olvasni, aki teljesen kiszolgáltatott volt akkoriban.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2016.12.03. 19:42:58

@l.gabi: Igen, azoknak, akik egy ilyen súlyosan kiszolgáltatott helyzetben egy potenciális bántalmazó környezetben nőttek, fel, van mit helyretenniük a témában. Függetlenül attól, hogy történt-e velük szemben erőszak vagy sem.
süti beállítások módosítása