RAYMOND FRANZ

4. fejezet /1. A történelem ismétlődik

Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1.Korinthus 4:7)

Az Őrtorony folyóirat alapítója és első szerkesztője Charles Taze Russell, nagyon is tisztában volt azzal a történelmi változással, mely ahhoz vezetett, amikor a korai keresztény gyülekezet eltért az eredeti egyszerű testvériségtől, a központi hatalmi struktúrával rendelkező, intézményesített vallás irányába.

Folyóiratának a követőit ekkor nem Jehova Tanúinak hívták, csak egyszerűen „Bibliakutatóknak“. A gyülekezeteket /ekkor egyházaknak nevezték/ függetlenek voltak, és azokra a gyülekezetekre, melyekben Russel elnökölt - elöször Pittsburgban majd később Brooklynban - úgy tekintettek mint példára, melyet lehet, de nem kötelező követni.

Nagyon korán, csak két évvel az Őrtorony folyóirat első példányának a megjelenésétől, bemutatta nézetét a keresztény gyülekezetről, miként azt Jézus Krisztus megalapította. Az 1881-es cikk, az „Ekklesia“ (görög meghatározása „gyüelkezetnek“) megmutatta, hogy Russel nem félt a „szervezet“ szó használatától. Az egyik helyen azt mondja az első keresztényekről, hogy megszervezve és egyesítve voltak egy közösségbe, melynek törvényei és vezetése volt, és azt az a valaki vezette aki döntési hatalommal lett felruházva.

Ezek a szavak látszólag hasonlítanak ahhoz a szerevezeti koncepcióhoz, melyet ma az Őrtorony szervezet védelmez. Ám véleménye a szervezet napjainkban érvényes értelmezésétől nagyon különbözött.

Russel sosem, még csak nem is célzott arra, hogy a keresztényeket ellenőrizni és irányítania kellene egy földi központnak vagy hatalomnak, mely igényt tartana engedelmességükre. Az egység köteléke nem a szervezeti kötődésen alapul. Az egyes tagok egysége nem valami szervezeti hűség vagy alárendeltség valamely formája iránti hűségből fakad. A törvény mely vezette őket, nem tartalmazott szervezeti szabályokat. Egy olyan szervezet volt, melynek nem volt semilyen feljegyzése tagjainak neveivel.

1881 ben az őrtorony Társulat elnöke kijelentette:

Szervezettek és egyesítettek voltak mint egy közösség tagjai, melynek törvényei és vezetése volt, s valaki olyan vezette, aki döntési hatalommal volt felruházva. A szeretet köteléke és a közös érdekek egyesítették őket. Mivel mindnyájan egy vezetőnek voltak alárendelve, Jézus Krisztusnak, így egy egyén reménye, féleleme, öröme, bánata, a célja mindnyájuk ügye volt, Így egység honolt közöttük, sokkal nagyobb amit emberi igyekezettel el lehetne érni. A szervezetük szellemi szervezet volt, a viselkedésüket a szeretet törvénye határozta meg, s mindnyájan egyemberként voltak alárendelve a szellem törvényének úgy, ahogy ezt az ő Uruk kifejezte életében cselekedeteiben és szavaiban.

Annak az akarata uralkodott felettük, aki ezt mondta: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,“

Megfigyelhetjük tehát az első szervezett egyházat annak tökéletes egységében és harmóniájában a Fej vezetésével - Jézus Krisztus mint Uralkodó vezetésével. Most pedig hasonlítsd össze ezt a vallási szervezetet azokkal, melyek csak színlelik, hogy erre épültek, s hogy annak folytatásaként működnek. Különböző felekezetek, melyek közül mindegyik kötelezi saját tagjait az egységes gondolkodásra saját (sokszor nem a szereteten alapuló) dogmái alapján, melyek közül mindegyiknek megvannak a saját törvényei.

Ezeknek a törvényeknek az eredete a vezetők vagy uralkodók, törvényhozók elméjében van, amiből világosan kitűnik, hogy napjaink újkori egyházai „fejei“ vagyis vezetői és uralkodó hatalmai a régen lefektetett különböző dogmák alkotói. Ugyanakkor a szellemi vezetőik a konferenciáikon, egyháztanácsaikban, szinódusaikban, presbiteránius tanácsaikban értelmezik és megkövetelik: az „idősebb férfiak hagyományait“ mely „érvénytelenné teszi Isten Szavát“. Ezek az elöljárók elfoglalták az egyház Fejének, Jézusnak a helyét, s az igaz tanító és az igazság megszentelője, a Szent szellem helyét.

Hallgassátok, mit ír erről Ézsaiás 9:15

Ez egy további állításunkhoz járul hozzá, hogy minden kereszténynek csatlakoznia kellene ehhez a szervezethez. Annak a fényében, amit éppen megemlítettünk azon emberek osztályával kapcsolatban melyek az egyházat alkotják, melyet Jézus hozott létre, nyilvánvaló a következő: ha a szolgálatába bocsájtottad minden erődet, tehetségedet, idődet és ehhez hasonlókat, akkor Jézus követőjeként vagy elismerve, ezen eklézsia tagjaként, vagyis a testnek, melynek Ő a Feje, és azok neve akik testét alkotják, az egekben vannak feljegyezve. A mi neveink bejegyzésére úgy kerül sor, hogy odaszenteljük magunkat neki, s hogy csatlakozunk egyházához. Valaki felvetheti: Nem kell ugyanakkor csatlakoznom egy szervezethez itt a földön, valamilyen tantételben, dogmában hinnem, és nem kell, hogy valahová feljegyezzék e nevemet?

Nem. Emlékezz, Jézus a te példaképed és tanítód, és egyetlen szavában vagy cselekedetében sem találsz kötelező érvényű utasítást, hogy kösd le magad bizonyos tantételek követésével, vagy az idősebb férfiak hagyományainak a követésével, amikor mindnyájunknak hajlamunk van arra, hogy Isten szavát így érvénytelenné tegyük (Márk 7:13), hogy így olyan béklyóba vessenek, mely gátolni fog az irgalom és az ismeret növekedésében, s melytől Pál a következő szavakkal óvott: Galata 5:1

 „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájába.“

Némelyek felvetik: Ha nem helyénvaló hogy csatlakozzunk egy normális egyházhoz, nem lenne akkor helyénvaló, hogy egy saját látható szerevezetet alapítsunk?

De nekünk pontosan ilyen szervezetünk van. Olyan szervezetünk, mely a korai egyház mintája alapján lett megalapítva. S úgy gondoljuk, hogy viszatértünk az eredeti egyszerűséghez: Az Úr Jézus és senki más, a mi Fejünk, Törvényadónk, a Szent szellem az igazságot felfedi számunkra, s vezet bennünket abban, mindnyájunk neve fel van jegyezve az egekben. A szeretet és a közös érdekek által vagyunk egyesítve.

Ismételten megkérdezitek: „Hogy miként ismerjük fel egymást?“ Nos hogyan is ne lehetne felismernünk egymást, ha a mi Urunk szelleme megnyivánul szavainkban, cselekedeteinkben, viselkdedésünkben és megjelenésünkben? Isten fiai könnyen felismerhetőek az aktív hitről, a képmutatás nélküli szeretetről, kedvességről, kegyelemről, a gyermeki egyszerűségről, mely az állandósággal és az érettséggel van összekötve. Nincs szükségünk semmilyen földi feljegyzésre. Isten minden gyermekének a neve a Bárány életkönyvében van feljegyezve.

Jézus igaz követőkből álló gyülekezete így az Őrtorony folyóirat alapján különbözött a többi létező vallási szerevezetektől, melyek közül mindegyik megkövetelte, hogy a tagjaik elfogadják a hit bizonyos doktrínális kinyilvánítását, melyek közül mindegyik nevezett ki vezető elöljárókat, akik az adott csoport számára tipikus törvényeket alkottak, megkövetelték a tagoktól azok betartását, s így jogtalanul elfoglalták Jézus helyét, mint a gyülekezet Fejének a helyét és még a Szent szellem helyét is, mely az igazságot nyilvánítja ki és vezet abban.

Az Őrtorony kiadói kijelentették azon elhatározásukat, hogy visszatérjenek az elsőszázadi gyülekezet, „eredeti egyszerűségéhez“ mely a Szent szellem által lett megszervezve. Ezen gyülekezetben a törvény a szeretet volt, s az egyetlen adminisztratív joga annak az akarata volt aki ezt mondta: „Ha szerettek, megtartjátok az én parancsolataimat“ Az Őrtorony szerint nem voltak összekötve szervezeti bilincsekkel és emberi normatívákkal, irányadó mértékekkel, csak „szeretettel és a közös érdekekkel“. A következő évben 1882 áprilisában, a kiadók újból igazolták, hogy nem rendelkeznek semilyen tantételbeli határokkal, mely keretek között kellene a tagjaiknak mozogniuk, s melyek gátolnák a csatlakozásban azokat, akik ezeket a tantételeket nem lennének hajlandóak elfogadni. Ebben az időben még nem volt semilyen karakterisztikus nevük, csak egyszerűen úgy beszéltek magukról mint a Bibliakutatókról, s az üzenetük így hangzott:

Kérdés: Kérem mondják meg nekem, hogy hívják önöket? Milyen felekezethez tartoznak?

Válasz: „Nem tartozunk semilyen szektához sem, és ezért nem is rendelkezünk semilyen szektás megjelöléssel. Együtt hisszük Pál apostollal (1.Kor.3:1-4), hogy ha valakik azt mondják mi Pálé-i vagyunk, mások megint, mi Apollossé vagy, hogy baptisták vagy, hogy metodisták, ez a testiségükről tesz tanubizonyságot, s ezzel ellenzékbe helyezik magukat Krisztus szellemével szemben. Tán Apollós vagy Pál halt meg érettünk? Ha igen, akkor neveztessük magunkat neveikkel. Úgy voltunk megkeresztelve mint metodisták, baptisták, presbyteriánusok, vagy valamilyen más felekezetben? Ha igen, akkor azon felekezet tagjai vagyunk, s az érintett felekezet neve alatt kellene ismertekké válnunk. De ha úgy voltunk megkeresztelkedve, egy olyan gyülekezet vagy egyház részeiként, melynek egyedüli jogos Feje Jézus, akkor mindnyájan egyénenként részei vagyunk a testének, s az Ő neve az egyetlen, mely számunkra elfogadható. Az Írások alapján „Krisztus egyházának“ „Keresztényeknek“ „Az elsőszülöttek egyházának“ vagy valamilyen más általános neveknek kellene jellemeznie bennünket.

Újból meg szeretnénk említeni, hogy a keresztény egységünk kizárólagosan az Írásokon alapul. Nincs semilyen saját hitvallásunk (belső határok) melyeknek egyesítenie kellene bennünket, vagy melyek másokat gátolnának abban, hogy csatlakozhassanak hozzánk. A Biblia a mi egyetlen irányadó mértékünk, s a tanítása a mi egyetlen hitvallásunk. Ugyanakkor elismerjük, hogy a biblai igazságok fokozatosan tárulnak fel számunkra, és készek vagyunk továbbra is a mi hitünket kiterjeszteni vagy változtatni az alapján, milyen világosság jut el hozzánk ebből a mi irányadó mértékünkből.

Keresztények társaságában vagyunk, melyben felismerjük Krisztus szellemét, s ezt kimondottan azokon, akik számára a Biblia az egyedüli irányadó mérték. Nem követeljük meg, hogy mindenkinek a miénkkel azonos nézete legyen azért, hogy keresztényeknek neveztethessünk, mivel elismerjük, hogy a növekedéshez - mind a kegyelemben mind az ismeretben - fokozatosan jutunk el. De nem is várjuk el, hogy a Sionon álló Őrállók az egyetlenek lennének „kik szemtől szembe látják“ (Ézs.52:8), „De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik“ 1.Kor 13:10

Ha minden keresztény meg tudna szabadulni a hitük számára előírt kifejezési módoktól, s a felekezete előitéletei nélkül tanulmányozná Isten szavát, az eredmény az igazság lenne, az ismeret, az igaz keresztény közösség és az egység. A Fej szelleme végigjárná a test így már nem korlátozott tagjait, s a szektás büszkeség elpusztulna.

Emberek megfelelő gondolkodással, nemsokára egy „praktikusabb“ javaslattal álltak elő. Ismételten az a kérédés vetődött fel, hogy tényleg nem lenne-e jobb létrehozni (természetesen a biblia alapján) „szeriózis, iniciatív szervezetet“, hogy a jó hírt eredményesebben lehessen hirdetni.

Erre a kérdésre felel az Őrtorony 1883 márciusi száma:

Kérdés: „Nem lenne-e jobb létrehozni a biblia alapján egy komoly, erős szervezetet“ /vagy szektát/, mely a legjobb eszköz lenne az igaz jó hír terjesztésének és hirdetésének?

Egy közösséget kell létrehoznunk, egyesülnünk kell. Az egységben az erő. A harcot nem a szétszóródva haladó katonák, hanem a szervezett és rendezett zászlóaljak nyerik meg.

Válasz: Szintén úgy gondoljuk, hogy egy látható szervezet, s egy konkrét név elfogadása hozzájárulna a számunk növekedéséhez, s hogy így a világ szemében nagyobb elismerésre tennénk szert. A testi ember úgy gondolkodik, hogy a látható, szervezett nagy csoport vezetve a kitűzött cél betöltésére, többé kevésbé hatalmi eszköz, s ezért is az emberek nagyrabecsülnek különbözö ilyen szerevezeteket, melyekből az Úr iránt való engedelmesség és általa való utasítás következtében kijöttünk. Egy testi ember képtelen elképzelni, hogy mit is érhetne el emberek olyan csoporrtja, akik nincsenek összekötve semilyen látható szervezet által. Mikor figyelnek bennünket, csak egy pár katonát látnak a terepen, „egy tulajdon népet minden nép közül“ - különleges és ókori gondolatokkal reménnyel, ami méltatlan valamiféle különleges figyelemre is.

Habár egy testi ember számára lehetetlen, hogy lássa a szervezetünket, mivel képtelen felismerni Isten szellemének a dolgait, hisszük, hogy te képes leszel megérteni, hogy az igaz egyház nem lehet eredményesebben megszervezve és ezt jobb rend alapján, miként ez most van. (Lásd a szervezetünket, miként az fel van tárva az októberi kiadásban az „Eklesia“ címszó alatt). Pál apostol mindenkit a hitben való egységre és célra buzdít. /Fil. 3:15,16/ Mindnyájan kik ugyanazon szellemmel vannak vezetve, eljuthatnak és el is jutnak ugyanazon igazság megértéséhez. Meg vagyunk szentelve Vezetőnk által és így a soraink, akárhogyan is jelentéktelennek és elkülönültnek tűnnek, kölcsönösen szilárdan össze vannak kötve Krisztus szellemével, hittel, reménnyel és szeretettel. Úgy haladunk előre, ahogy a Mi Urunk vezet egy összezárt zászlóaljban s így elérjük az általa kitűzött célokat. Azonban állandóan gondoljatok arra, hogy Isten nem függ a katonaság nagyságától (vesd ösze a Bírák 7. fejezetével, mint a sok példa közül az eggyel.)

Ezzel a szervezettel élünk, mely szellemből van, és sehogy sem szeretnénk hasonlítani a világi példákhoz, melyeket magunk körül látunk. A fizikai világ nem látja, képtelen megkülönböztetni a szellemet, mely minket egyesít, és mi készségesen elviseljük a „tulajdon népe“ gyalázatát. Újból és újból elutasítunk más nevet azon kívül, mely tiszteletet szerez a mi Fejünknek – keresztények. Állandóan meg vagyunk gyözödve arról, hogy azok között, kik minden körülmény között az ő szelleme példájával és a Szava által vannak vezetve, nem léphet fel a megosztottság.

Az a vélemény, hogy a látható szervezetnek egy kívánatos célnak kellene lennie, a kiadó által nagyon helytelennek lett megnevezve. Az ilyen gondolkodás tipikus a „testi ember számára“ aki hagyja magát elvakítani a számbeli növekedéssel, aki a hatalmat csodálja mely a látható szervezetben öszpontosul, a magas és kiváltságos állásukból ered, a versengés és tulajdonságok különbözőségéből kifolyólag.

Az ilyen gondolkodás szintén tipikus a szellemiséget nélkülöző ember számára, aki nem tudja elképzeni, hogy mit is érhetne egy olyan emberi csoport, mely nincs egyesítve egy felsimerhető szervezetben. A Bibliakutatók ismételten megerősítették, hogy az egyetlen szervezet melyhez tartoznak, az szellemi, a világ számára láthatatlan. Nem akarnak senkinek sem imponálni nagyságukkal, erejükkel, teljesítményükkel, vagyonukkal vagy épületeik mennyiségével melyek valahol a tulajdonukban vannak. Az övék a szellem egysége, és nem a szervezeti egység. Igyekszenek másokat megszabadítani a vallások különbözö kifejezéseinek a függőségétől, és hitnek s a látható szervezetekbe vetett túlzott bizalmától, melyek kialakultak a különbözö hitvallások körül. Helyesen következtetünk, hogy hiba lenne ilyen viselkedést megkövetelni másoktól, ha mi ennek ellenkezőjeként cselekednénk.

Az Őrtorony 1979 Március 1. Száma „Az újkori teokratikus szervezet“ cím alatt félrevezető módon idézett az Az Őrtorony 1884 februári számából. És így azon igyekezett, hogy az idézetek tisztességtelen alkalmazásával olyan benyomást keltsen, hogy az az anyag mely 1884 ben került nyomtatásra, támogatja a jelenlegi nézetét Jehova Tanúinak a szervezetttel kapcsolatban. Figyeljük meg, hogy miként említik meg a szóbanforgó idézetet a 16. bekezdésben, hogy lehetőség nyíljon a következő gondolat befűzésére: 16. „A fent említett gyülekezet komolyan azon igyekezett, hogy kiérdelmelje Jehova látható szervezetekénti működését s így Isten eszköze lehessen. Megszakította mindennemű kapcsolatát ugyanúgy a szektás keresztény szerevezetekkel mint e világ politikai szervezeteivel.“

Az angol eredeti kiadásában az Őrtorony folyóirat 1884 februári számában ezt olvahattuk:

„Az új olvasók minden országból álandóan azt kérdezik: Milyen nevekkel neveztetnek minket? Az Első baptisták? Misszionárius baptisták? Univerzalisták? Adventisták? Az Első metodisták? stb... Gyakran próbáltuk megmagyarázni álláspontunkat, és most ismételten pár szóban ezt szeretnénk tenni.

Nem tartozunk egyetlen földi szerevezethez sem, és ezért mikor felsorolják a szekták egész palettáját, minden alakalommal azt kell válaszolnunk, nem. Csakis égi szerevezethez tartozunk, akik nevei az egekben vannak feljegyezve. (Héberek 12:23, Luk.10:20) Minden szent, akik most élnek vagy ezen időszak alatt éltek a mi egyházi szervezetünkhöz tartoznak, így mindnyájan egy egyházat alkotnak, mikor is semilyen más sincs elismerve az Úr által. Ezért minden földi szervezet, amely csak a legkisebb mértékben is külölönbözik ezen szentek egységétől, ellentétben van az Írások Tanításával és ellenkezek urunk akaratával, hogy „Mindnyájan EGYEK legyünk.“ (Ján 17:11)

Hogy miként igyekszik felhasználni a saját hasznára Az Őrtorony folyóirat 1976 Máricus 1 számának a szerkesztője az 1884 es folyóiratból vett idézetet a „Nem tartozunk semmilyen földi szerevezethez“ ? Olyan fénybe álltja ezt, hogy úgy tűnjön, hogy csak arra vonatkozik, hogy a „kereszténység szektás szerevezeteitől és a világ politikai szerevezeteitől“

Ez valóság volt. A Biliakutatók el voltak tőlük különülve, habár a rend kedvéért, az eredeti cikk 1884-ből egyáltalán nem beszél a politikai szerevezetekről, s így azok megemlítése egyöntetűen hamis nyomként szolgál, melynek az olvasókat kell félrevezetnie, és elvonnia a figyelmüket az adott kijelentés valódi jelentésétől. Eredetileg teljesen egyértelmű volt, hogy az adott kijelentés azt jeleneti „nem tartozunk semilyen földi szerevezethez sem“ és a „semilyen“ szó nem hagyott senkiben sem, kétséget afelől, hogy a „semilyen a világon“, az magában foglalja azt is, melyet némely követők oly örömmel vezetnének. A Bibliakutatók érthetően tanították, hogy ha maguk alapítanának egy szervezetet, melynek saját neve lenne és a hatalom szerevezeti hierarchiájával rendelkezne, akkor az csakis egy újabb szektás közösség lenne. Az egyetlen szervezet melyhez tartozni szerettek volna, az az „égi szervezet volt, melyben a tagok nevei az egekben vannak feljegyezve“.

Ez nyilvánvaló a szövegösszefüggésből is.

A következő részek /melyeket a szerző az 1979-es folyóiratból kihagyott/ az 1884 es cikk  tartalmazza: