Hűen ezen héthez, ez a poszt sem lesz hosszú, sem nem tartalmaz tömény információkat.

Inkább ezen  időszakból adódó  kérdést feszegetnék ismét.

Mint tudjuk ebben az időszakban  az emberek  minden jót,  boldogságot,  egészséget, kellemes  és békés ünnepeket... stb kívánnak  családtagjaiknak,  barátaiknak, ismerőseiknek, munkatársaiknak, sőt még idegeneknek is...

És ezt általában személyes találkozás alkalmával teszik....

Nos mint volt Tanúk tudjuk, hogy a rabszolga osztály miként oktatott minket, miként kell erre reagálnunk.

Pl. a munkatársam boldog és békés ünnepeket kíván és közben kezet nyújt,....akkor mi a kézfogást elfogadjuk, nem sértjük meg az illetőt, megköszönjük, ...azonban  nem kívánjuk viszont és közöljuk vele, hogy mi nem ünnepeljük...Ha  lehetőség nyílik rá, természetesen megindokoljuk..Ez az officiális álláspont / aztán vannak természetesen extrém, egyéni reakciók....de ezeket haggyuk./

Nos  szerintem a társulat ezt a dolgot a feje tetejére állította....

Vagyis a Tanú ki nem ünnepli pl. a karácsonyt, elfogadja a jókívánságokat mert nem bunkó, nem illetlen, nem akarja megsérteni a másik felet, ....ugyanakkor nem viszonozza ezt annak az irányába, ki azt ünnepli..

Nos melyik a nagyobb bunkóság, illetlenség....érzéketlenség ?

Vagy éppen melyik a nagyobb „vétek“ „hiba“ „a hitben való megingás“ vagy micsoda, mert  már nem is tudom minek tartják a  "pogányság" iránti  "hisztériáuknak“ köszönhetően...

Nem minimum ugyanaz ?

Pogány dolgot  „elfogadni“ ....vagy „adni“ ... a nagyobb „hiba“ ?

Véleményem szerint ugyanaz...

Vagyis  ha az ő logikájuból kiindulva itéljük meg a dolgokat, akkor mindkét „aktus“ helytelen....

De  mivel  ők „emberi“ síkra terelték az ügyet,  így elválasztották egymástól  a két dolgot, hogy illemből, meg hogy ne botránkoztassunk meg stb. ezért  elfogadjuk a jókivánságot... de a másikat már nem cselekedjük...nem viszonozzuk.

Ám szerintem  az illem, hogy ne botránkoztassuk meg az illetőt, vagyis az  emberiesség  szemszögéből tekintve pontosan az ellenkezőjét kellene tenniük...

Igen pontosan az ellenkezőjét, ezt kívánná  az az „emberi“ sík amelyre terelték az egész dolgot....

Vagyis nem elfogadni, de kívánni....mivel én nem, de ő ünnepli..

Ha én valamit nem ünneplek, akkor mi a francért  fogadom a kívánságot, ugyanakkor meg ha  a másik ünnepli, mi a francért nem kívánom ?

Ennek pontosan így kellene elhangzania:

A munkatársam odalép hozzám, boldog  és  békés ünnepeket kíván miközben  nyújtja a kezét.

Kezet nyújtok, nem köszönöm meg, mivel azonnal közlöm vele:  „ne haragudj, de én nem ünneplem ezt az ünnepet“ , majd folytatom:  „de mivel tudom hogy Te és családod számára ez az év legnagyobb ünnepe, vagyis Ti  ünneplitek, én kívánok neked és családodnak békés és boldog ünnepeket „........“Ha esetleg érdekel miért nem ünneplem, szakíthatunk rá időt, hogy megmagyarázzam..“

Hát az egyszerű logikát  követve nem így kellene ennek kinéznie a Tanúk számára ?

Mi a véleményetek erről ?