“Megszólalnak a beteges hajlamú papok szenvedő alanyai
„AZ ELMÚLT évtizedben közel 400 római katolikus papot jelentettek fel egyházi vagy polgári hatóságoknál gyermekek ellen elkövetett nemi visszaélés bűntette miatt” — írja a U.S.News & World Report. Nemrég Chicago közelében országos összejövetelt tartottak azok részvételével, akik ilyen nemi visszaélés szenvedő alanyai voltak. Sokan kertelés nélkül elmondták, miként rontották meg őket beteges hajlamú papok.
Az NCR (National Catholic Reporter) megjegyzi, hogy a felszólalók megjegyzéseikben többször szóba hoztak egy másik témát is: „Az első zaklatás szexuális jellegű, a második és sokkal fájdalmasabb pedig lélektani jellegű.” Lélektani visszaélésre akkor kerül sor, amikor az egyház nem akarja meghallgatni a zaklatás szenvedő alanyait, nem hajlandó komolyan venni a szenvedők vádjait, csak a vád alá helyezett papokat védelmezi. „Jogosan vagy jogtalanul úgy mutatják be a katolikus papokat — tudósít az NCR —, mint akik egy egészségtelen vagy elferdült csoport tagjai, akik inkább kiváltságos helyzetüket és hatalmukat védik, minthogy kiszolgálnák a laikusok szükségleteit.” Több szónok baljóslatúan a reformáció korához hasonlította ezt, amely a XVI. században az egyház nyílt kettészakadásához vezetett.
Richard Sipe, aki volt papból lett ideg- és elmegyógyász és a katolikus papok által elkövetett nemi visszaélések kiváló szakértője, azt mondja, hogy e jelenség intézményes tagadása az érintett kérdésben „mélységes, kétségbeesett és tudatos személyes részvételt takar”. Hozzáfűzte: „Az egyház régóta nagyon is tisztában van papjai szexuális viselkedésével. De tudatosan nem akart erről tudomást szerezni, inkább eltűrte, palástolta és egyszerűen letagadta papjai szexuális életének ilyen üzelmeit.”
Nem meglepő tehát, hogy a nemi erőszakon átesett személyek közül többen pert indítottak az egyház ellen. Az NCR idézi egy ügyész szavait, aki ilyen ügyekre specializálta magát: beteges hajlamú papokkal kapcsolatos perek az Egyesült Államok mind a 188 egyházi kerületében előfordulnak. Azt mondja, hogy a bíróságokon kívül a büntetések egy-egy perben elérték a 300 000 [USA-]dollárt. A U.S.News & World Report szerint ezek a perek már 400 000 000 [USA-]dollárjába kerültek az egyháznak, de 2000-re várhatóan ez a szám akár 1 milliárd [USA-]dollárra is felduzzadhat. A kanadai sajtó nemrég arról számolt be, hogy a gyermekkori megbecstelenítés 2000 áldozata Quebec 22 egyházi alapítású árvaházában és elmegyógyintézetében pert indított hat egyházi rend ellen és 1,4 milliárd kanadai dollár kártérítést követelt.
Érdekes módon azonban az előbb említett amerikai ügyész, aki 23 tagállamban a pedofil papok által megrontott 150 gyermek képviselője, azt mondja, hogy sohasem volt olyan ügyfele, aki rögtön a bíróságra akart volna rohanni. Mindegyik előbb „az egyház pásztori szolgálatán belül” próbált jogorvoslást szerezni. Az NCR így vonja le végkövetkeztetését: „Az áldozatok, úgy tűnik, csak végső esetben fordulnak bíróságokhoz a jogtalanság kiderítése céljából.”- Idézet az 1993. Ébredjetek! 4/8 31. oldaláról.
Ki gondolta volna 24 évvel ezelőtt, hogy az, amit az Őrtorony és Ébredjetek! folyóirat szerkesztői akkor gúnyosan és mellüket döngetve leírtak, hamarosan velük is megtörténik?
Felelős vagy nem felelős?
A gyermekmolesztálási perekről ezidáig nem lehetett olvasni sem az Őrtoronyban, sem az Ébredjetek! folyóiratokban. Most mégis megtört a csend és a JW tévé novemberi adásában lehetett erről hallani, igaz, úgy van beállítva a dolog, mint hazugság, amit csak a hitehagyottak terjesztenek, és nem érdemes vele foglalkozni. Azonban az Őrtorony Társulat “két tanú” szabálya az, ami lehetővé teszi azt, hogy ilyen esetek egyáltalán előfordulhassanak. Habár maguk is állítják, hogy "Jézus halálát követően a Törvény érvényét veszítette”, ezen a szabályon mégse akarnak változtatni. (Őrtorony, 2011 7/15 27. oldal 13. bekezdés)
Az Őrtorony Társulat igyekszik a gyermekmolesztálást bűnnek beállítani, legalábbis a tagjaiknak ezt sugallni, ami ha valakinek a tudomására jut, a helyi véneknek kell jelenteni. Nagyon is jól tudják, ha bűncselekményként hangozna el, akkor az ilyen üggyel hamar felkeresnék a rendőrséget, ami a szervezetnek nem a legjobb, mivel mára már rengeteg gyermekmolesztálási per van folyamatban Amerikában, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is. Ezek a pereskedések nem kevés pénzébe kerülnek a Társulatnak, azok is, amelyeknél peren kívül sikerül megegyezniük.
Például a jelenleg már 2015 óta zajló Osbaldo Padron bírósági perének költségei a mai napon elérték a 2 millió dollárt, amit Richard Strauss bíró napi 4000 dollárban állapított meg, mivel az Őrtorony Társulat visszautasította Padron ügyvédjének, Irwin Zalkin által kért dokumentumok átadását. A Társulat azóta sem adott át egyetlen egy dokumentumot sem, a költségek pedig tovább szaporodnak. A Padron-ügyben benyújtott iratokban az Őrtorony tagadja Padron visszaélésekre vonatkozó vádjait, és azzal érvel, hogy ha egy idősebb férfi gyermeket zaklat, az anyavállalatnak nincs köze a visszaélésekhez, és nem felelős a gyermeknek okozott kárért.
Ez ügyben a szervezet sajtószóvivője kijelentette: "Jelenleg értékeljük jogi lehetőségeinket."
És most jogosan felmerül a kérdés, vajon felelősnek tekinthető-e a visszaélésekben egy olyan szervezet, amely a tagjai között a pedofíliát nem bűncselekménynek, hanem csak bűnnek titulálja? Akiknek egyáltalán nem szívügyük a gyermekek védelme, inkább a molesztálót veszik védelmükbe? Akik nem akarnak változtatni a “két tanú szabályon”, hogy ilyesmi ne is történhessen meg, holott maguk is tisztában vannak azzal, hogy érvényét veszítette?
Nem tudom, csak nekem tűnik fel, hogy a szervezet ugyanazt csinálja, mint amit az általuk elítélt katolikus egyház is tett a fentebb idézett cikkben?
Magyar nyelvű cikkek:
http://jehovatanui.blog.hu/2017/11/12/az_ortorony_kiall_a_ket_tanu_szabaly_mellett
http://jehovatanui.blog.hu/2016/07/04/lehetsz_huseges_istenhez_mikozben_elrejted_a_tenyeket
