Az előző, ollózott poszt alapján tovább boncolgatnám az ördögi témakört. Sátán léte vitatott kérdés. A Biblia több helyen említi, és nem tagadja létezésének tényét. A ’Teremtéstől’ a ’Jelenésekig’ sokszor felbukkanó mellék-, vagy háttérszereplője a Szent Írásnak.
Ami viszont vitatható, az az eredete és hogy miként és miért lett negatív főszereplője és kísér(t)ője a régmúlt és napjaink emberének? Sátán ’létező entitás’, vagy a ’saját tudatlanságunk, sötétségünk’ kivetülése? Létezik, vagy nem létezik?
Sátán eredetét a bibliai beszámoló Ezékiel könyvében (Ezékiel 28:12-19) tárja elénk Tírus király, mint képletes párhuzam megjelenítéseként. Ezt anno a bibliatanulmányozás idején sem tudtam elfogadni. Szerintem csak belemagyarázás, még akkor is, ha „oltalmazó Kérubnak” nevezi és éden-kerti szereplőként azonosítja. A 15. versben Isten teremtményeként említi, majd gonoszság találtatik benne. Egy tökéletes, isteni teremtményről olvasunk, aki rémségessé lett (19. vers). Már a Teremtés könyvében kígyóvá válva kísérti meg az első emberpárt, Isten általi halálra ítélve őket. Érthetetlenül gyorsan vált ’szíve felfuvalkodottá’, esélyt sem adva az emberiség ősszüleinek, hogy tapasztalatot szerezzenek a földi életükben és létük céljának megértésében. Így egyirányú utcába terelte őket, ami csak a halált jelölte ki végcélul. Számomra ez illogikus terv egy állítólag szerető Isten részéről.
Manapság haladó eszme dipólusú világról beszélni mondván, hogy csak akkor értékeljük és értjük meg a jó dolgokat, ha az ellentétes oldalon ott vannak a rossz dolgok, amik megtapasztalása szükséges a jó és a rossz közötti különbségtételhez. Elég csak a szeretet törvényét alkalmazni és semmi rossz megtapasztalása nem kell ahhoz, hogy megértsük az élet értelmét az emberi kapcsolatainkban, hiszen teremtett részei vagyunk egymásnak. A szabad akarat az, amivel sok ember visszaélve ártó módon cselekszik. A szabad akaratból fakadó gonosz tettek mögötti hatalomnak állítják be Sátánt.
Ezért egyetértek a cikk írójával, hogy Sátánnak nincs hatalma felettünk, mivel nem létezik, az emberek csak bűnbaknak használják. A gond az, hogy nem űzik ki (az életükből) a pusztába ezt a bűnbakot, mivel sok bűnös embernek szüksége van, hogy a bűnbak mindig kéznél legyen és a gonoszságait rá olvashassa. Sátán tehát egy hivatkozási alap, hogy az emberi gonoszságért ő legyen a felelős és nem az, aki elköveti.
Ha nincs Sátán, akkor hatalma sem lehet felettünk. „Akinek hatalma van (jót és rosszat tenni), azok mi vagyunk”.
- Egonymus -