Tanúként az imádságaink központjában a „Királyság-érdekek” álltak, így a megélhetésünket és a világban levő anyagi sikerességünket is attól tettük függővé, hogy milyen mértékben szolgáltuk ezeket az érdekekeket. De mi történik akkor, ha az addig szentnek hitt meggyőződésről lekerül a lepel, és összedől a manipuláció által ravaszul felépített bálvány és a „szent munkáról” kiderül, hogy nem több, mint egy ügyes marketing? Vajon marad-e mögötte még valami az Istenből? Mi történik a hitünkkel, a megélhetésünkkel, az addig felépített kis életünkkel, szokásainkkal? Most akkor kérjünk, vagy ne kérjünk?
Egy korábbi testvérnő írását osztanám meg az alábbiakban:
Jó ideje már meg tanultam együtt élni a pénztelenséggel. Egyre kevesebb energiát adok az ebbéli félelmemnek, nem vagyok hajlandó táplálni. S talán egyre kevesebb a stressz is amit ráteszek.
Nehezen tanulom a leckét: - nem hagylak el! Hitetlenkedek még mindig. Pedig…Mindig ha 23,59-kor is ,de csak átcsúsztam mindig a léc felett.
Holnap hiteltörlesztős nap, ma délután még két ezrem van. Estére megérkezik, pont annyi amennyire szükségem van. Na, jó, nem pont annyi, két ezerrel több. Ez most elég. S hiába itt a karácsony, meg satöbbi, nem zavar. Hosszú idő óta tart már ez, a –fogalmam sincs, hogy mi lesz, de valahogy majd csak lesz- állapotom. Azt hittem nem lehet így élni. De lehet! Mint a mellékelt ábra mutatja is. Azt azért nem mondanám, hogy hosszú távon erre gyúrok, de ha most ez van, akkor ezt kell elfogadni. Hídnak tekintem, a tapasztalásban való átkeléshez. Nem cél! Ez, most csak egy állapot.
Elgondolkozom. Ima vagy nem ima?
Milyen összekeverőek is tudnak lenni különböző filozófiák? Mert ugye van, aki azt mondja, kell imádkozni, sőt.!Míg mások egyenesen kártékonynak gondolják az imát, mondván, hogy az olyan mintha pont nem bíznánk, mert folytonosan zaklatnánk Istent, holott ő szavak és kérések nélkül is megadja, amire szükségünk van.
Ha innen nézem is ül. Hiszen:
|
|
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? |
|
|
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? |
|
|
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? |
|
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; |
|
|
|
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. |
|
|
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? |
|
. |
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? |
|
|
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. |
|
|
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. |
|
|
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. |
Ha onnan nézem az is ül:
"Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is
. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!"
Nos, egyrészt meg tanultam jobbára nem aggodalmaskodni a holnap felől. S tisztelem az én Istenemet, hogy nem hagy magamra. De, másrészt pedig szoktam fohászkodni a mindennapi kenyeremért, kenyerünkért. S, az én mindennapi kenyeremben, mint fogalomban benne van az is, hogy van hová lejtani fejem, s van meleg ruhám s van eledelem(így tovább vive a fonalat a hiteltörlesztésem által feltartott otthonom a fejlehajtásom eszköze). Szóval számomra ez a mindennapi kenyér része. Így nincs lelkiismeret furdalásom, ha kérek.
Az ima számomra egy meditatív állapot is, mély önbecsapás nélküli alázatos állapot, a kérés.
Adnak, Adatik. Alázat, hála, hódolat. Kegyelmi állapot ez is. Nem hagy el engem Ő. Áldás.
Csendes kis szelíd vasárnap ez a mai. Egy csendes kis vasárnap. Békés vasárnap.
2014.12.14. Vasárnap.
Forrás:
http://napileltar.blog.hu/2014/12/15/mindennapi_kenyerunk_282
