"Én azt hiszem, mostanában kapom a kis veréseimet az Uramtól, azért, mert nem értettem teljesen, hogy mit akar. És előbb utóbb mindenki megkapja. Nem hiszem, hogy fölényeskednünk kellene azért, mert valaki még nem jutott el a megértésnek arra, szintjére, amit Jézus megkövetel. Vagy ha fölényeskedést is érdemel, akkor is bízzuk arra, aki ezt meg is teheti, ám mégsem teszi. (János 8:1-11) Nem mi vagyunk azok, akiknek joguk van ahhoz, hogy a verést adják. Inkább türelemre, szelídségre van szükség, amikor másokkal beszélgetünk."
Szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe Sefatiás írását 2012-ből:
Az előző postomban az elfogadásról írtam. Azóta sokat gondolkoztam a témán, és találtam egy érdekes bibliaverset, ami ugyan nem ezért van benne a Bibliában, ám tökéletesen ide illik. A JJ blogján olvastam Ray Franz egyik írásának friss fordítását, és ott került a látókörömbe a hű és értelmes rabszolgáról szóló példázat. Ezt a történetet a Lukács 12: 42-48-ban találhatod. Ez a példázat foglalkozik azzal, hogy Jehova mi alapján ítéli majd meg az egyéneket.
Érdekes hogy miket nem találok a Bibliában, pedig már húsz éve olvasom. Arra figyelmeztet ez a történet, hogy nem mindegy, hogy milyen sáfárokká válunk. Lehetünk olyan sáfárok, akik megfelelően kezelik a rájuk bízott javakat, feladatokat, de lehetünk rosszak is, akik eltékozolják, tönkre teszik azt, amit rájuk bíztak. Ám itt van egy érdekes része ennek a példázatnak. Ugyanis a gonosz szolga kétféle lehet. Az egyik, aki pontosan tudta, értette, hogy mit kellene tennie, ám nem volt erre hajlandó. A másik pedig az, amelyik szintén nem azt tette, amit kell, de ő nem is értette, hogy mit kellene csinálni. Jézus azt mondja, hogy mindkettő verést kap, de a második az kisebb verést. Mit jelent ez? Azt hogy Jézus, amikor számon kéri a keresztényeket, majd figyelembe veszi a körülményeket. Sokan lesznek olyanok, akik különböző okokból nem megfelelő imádatot mutatnak be Istennek. Vagy rosszul értelmezik a szentírást, és ezért hamis elképzeléseik, várakozásaik, reményeik vannak. Velük mi lesz a számon kérés napján? Vajon Jézus kegyetlenül szórja majd őket a gyehennára? Te azt tennéd? Hogyan tekinted azokat az embereket, akik másként gondolnak Istenre, mint te? Akik másként ismerték meg őt, mint ahogy a te vallásodban tanítják? Ha jobban megvizsgáljuk az emberek vallásos hitnézeteit, akkor kiderül, hogy mindenki tud felmutatni olyan Bibliaverseket, amelyek alátámasztják a hitét. Legyen szó a háromságról, a földi örök életről, a lélek halhatatlanságáról. Nem szeretném sorolni, hogy mennyi minden képezi vita tárgyát a keresztény felekezetek között. Vajon Jézus, az utolsó ítéletkor miként fog dönteni ebben a keszekuszaságban? A megbocsátás, és az irgalom, valamint a kegyelem lesz az, ami ott szerepet fog játszani. Az szeret jobban, akinek többet bocsátottak meg.(Lukács 7:47) De vajon a kis verés, meg a nagy verés mit jelent, amit a két különböző helyzetben lévő rabszolga kap? Az egyik kicsit hal meg, a másik meg nagyon? Nemde inkább valamiféle felelősségre vonásról van itt szó, amivel kiigazítják a rabszolgák gondolkodásmódját? Abban biztos vagyok, hogy ez meg fog történni. Mindenki tudni fogja, hogy mit, és hol rontott el. De amint látjuk, hogy ha valaki azért ront el valamit, mert valami oknál fogva nem értette teljesen jól az Atya akaratát, az nem hoz magával végzetes következményeket. Ez összhangban van azzal, amit Pál mondott: Isten szemet huny a tudatlanság ideje felett. (Csel 17:30) Nem kevesen vannak azok az emberek, akik érzelmi okokból ragaszkodnak egy egy vallásos elképzeléshez, tanításhoz. Vajon elítéljük egymást ezért? Veszekedjünk? Vitatkozzunk? Vagy gyűlöljük, öljük meg egymást ezért?
El sem tudom mondani, mennyire szégyellem magam azért, mert sok embert megaláztam "hatalmas" bibliai tudásommal. Érveltem, cáfoltam sokszor fölényes magabiztossággal. Mára rá kellett jönnöm, hogy olyan emberekkel vitáztam, akik nem is ismerik a vallásukat sem, hát még a Bibliát. Persze sokszor kerültem szembe olyanokkal, akik a saját vallásukban elöljárók, vagy tanultak voltak. De ők sem tudtak megfogni. Inkább, ha mást nem érzelmileg ragaszkodtak szorosan ahhoz, amiben hittek. Mára rájöttem, hogy az a tudás, amit akkor magaménak éreztem elég ingatag alapokon nyugodott. Bár ma is megvan a magam hite, ám mégis sokszor csodálkozva olvasom más, nálam sokkal jobb bizonyítékait. És inkább csendben tanulok, mert rájöttem, hogy itt tanulni kell. Húsz év ide, húsz év oda, huszonéves srácok aláznak meg saját magam előtt, érveikkel, bibliaismeretükkel. És meg kell hajolnom logikájuk, érvelésük előtt. És most én ragaszkodom érzelmileg a saját hitnézeteimhez, és szép lassan formálom át a gondolkodásomat. Én azt hiszem, mostanában kapom a kis veréseimet az Uramtól, azért, mert nem értettem teljesen, hogy mit akar. És előbb utóbb mindenki megkapja. Nem hiszem, hogy fölényeskednünk kellene azért, mert valaki még nem jutott el a megértésnek arra, szintjére, amit Jézus megkövetel. Vagy ha fölényeskedést is érdemel, akkor is bízzuk arra, aki ezt meg is teheti, ám mégsem teszi. (János 8:1-11) Nem mi vagyunk azok, akiknek joguk van ahhoz, hogy a verést adják. Inkább türelemre, szelídségre van szükség, amikor másokkal beszélgetünk. Micsoda szégyen lenne, ha miközben másokat verünk, később rájövünk, hogy nem is volt igazunk, és akit támadtunk szavainkkal, tudásunkkal, mégis ő látta jól a helyzetet. Én sajnos így jártam. Persze még mindig van mit tanulnom. Mint ahogy mindenkinek. De mindenki jobb valamiben, mint én. És vannak dolgok, amiben én vagyok jobb, mint más. Ettől lesz kerek a világ. (Filippi 2:3)
Én azt hiszem, gonosz szolga vagyok, aki verést érdemel az urától. De nem hiszem, hogy Ő ezt kegyetlen megtorlásként használná az eddig elkövetett hibáimért. Inkább fegyelmez, irányít, hogy megértsem mit is kell tennem.(Zsidók 12:5,6,11; Példabeszédek 6:23)
Forrás:
http://sefatias.blog.hu/2012/05/15/elfogadas_es_tisztelet
Kép forrása:
