Az Őrtorony 2011. augusztus 1-i számában (pp. 24-26) található egy cikk Vajon “Szent Péter utóda” a pápa? címmel. Ebben egész tárgyilagos képet festenek arról, hogy miért valószínűtlen, hogy a pápaság intézménye Péter apostolra vezethető vissza. A cikkben azonban van egy gondolat, ill. egy idézet az Új világ fordításból, amely fölött nem szabad átsiklanunk:

“És vajon a pápák tanításai összeegyeztethetők Péter és Krisztus tanításaival? Péter például nem hitt abban, hogy minden jó ember az égbe megy. Ezt mondta az istenfélő Dávid királyról: ‘Dávid valójában nem ment fel az egekbe‘ (Cselekedetek 2:34)” (Ibid. p. 26.).

A vers ezen fordítása azt hivatott alátámasztani, hogy az elhunytak a halálukat követően halálalvásba kerülnek, és még a legjobbak sem mennek fel az “égbe”. Magával a tannal kapcsolatban két dolgot jegyzünk csak meg: (1) Egyetlen biblikus keresztény felekezet sem tanítja, hogy “minden jó ember” a mennybe jut. Az üdvözülés (“megmentésben részesülés”) feltétele a Jézusban való hit (Jn 1:12-13), nem pedig a jó életvitel. (2) Az elhunytak lelke a halálukat követően nem az “égbe” megy, hiszen nem űrhajósokról vagy repülőgép-pilótákról beszélünk, hanem a mennybe. A kettő között van különbség, hiszen az ég alatt általában az atmoszférát vagy a világűrt értjük, a menny alatt pedig Isten lakóhelyét, az ő jelenlétét, azt a helyet, ahol van, vagyis országának nem látható szféráját.

Viszont most fontosabb, hogy a vers helyes fordítását vizsgáljuk meg. Westcott és Hort görög szövegében ez szerepel: “οὐ γὰρ Δαυεὶδ ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς” (vö. The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures, WTB&TS, 1985. p. 527.). A szövegrész helyes fordítása így hangzik: “Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe…” (MBT). A félrefordítással kapcsolatban gondoljuk át a következőket:

“Észrevetted, hogy a Társulat nem korrekt módon idézi* a Csel 2:34-et? Pontos szövege ugyanis ez: ‘Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe’, hanem Krisztus, akiről Dávid írt a Zsolt 110:1-ben. Megint figyeld meg csak magát a szöveget! Mit gondolsz, Péter valóban Dávidról és az ő örök sorsáról beszélt, vagy Jézusról prédikált? Péter szerintem arra használta Dávid sorait, hogy Jézus feltámadását igazolja. Éppen azt bizonygatja, hogy Dávid a zsoltárban nem önmagáról beszélt (hiszen meghalt, a sírja közismert, 2:29), hanem Jézusról prófétált (vö. Mt 22:43). Nem lehetne Dávid sorsát inkább Feltámadt Ura kezében hagyni?” (Szalai András: Jehova és a Szervezet, Apológia Kutatóközpont, Bp. 2001. p. 29.)

* A pontatlan idézés az Érvaljünk az Írásokból c. könyv 270. oldalán található.

Ismét arra láthatunk egy példát, ahogyan az Őrtorony Társulat a saját tanítása alátámasztása érdekében átírja, meghamisítja a Biblia szövegét, és azt százmilliós példányszámban nyomtatja és terjeszti az istenkereső emberek között. Ez vajon tisztességes eljárás a fordítók és a kiadó részéről? Nem kellene inkább hagyni, hogy a Szentírás a maga megmásítatlan szövegével alakítsa az emberek életét? Valóban elmondható Jehova Tanúiról a bibliahamisítás fényében, hogy ők az igaz vallás, mert a “tagjai Isten Szavaként tisztelik a Bibliát”? (vö. Az Őrtorony 2011/08/01 p. 16.).

Még egy cikk ebben a témában: https://jehovatanui.blog.hu/2015/06/19/cselekedetek_2_34

Forrás: https://ortorony.wordpress.com/2011/09/04/david-es-az-apcsel-234/