Daniel Kokotajlo, egy Jehova Tanúja családban nevelkedett Manchesterben. Anyja, akár a filmbéli fő karakter, Ivanna is, az önkormányzatnál dolgozott egy hivatalban. Az asszony bibliatanulmányozást kezdett a Tanúkkal, de a férje soha nem lett Tanúvá. Daniel 8 éves korától ebben a "felemás" családi légkörben nevelkedett, anyjával kb 10 éven keresztül eljárt a Tanúkhoz. Fiatal felnőttként el-elmaradozott, melynek részben az oka az volt, hogy egy művészeti egyetemre ment, és a tanulmányai során más szemmel kezdte látni a Tanúk életét.  

Kokatajlot zavarta, ahogyan a nőkkel bánnak a gyülekezetben, talán ezért is helyezte a történet központjába a három nőből álló családot, akiknek egy férfiak által uralt környezetben kell boldogulniuk. Maga a történet megrázó és inkább melankolikus, de a részletesség, amivel a Tanúk belső életét bemutatja annyira hiteles, hogy olyan érzésünk van, mintha mi valamilyen időutazás által újra a Tanúk közé kerülnénk. Egyesek talán azt mondhatják a Tanúk közül, hogy ennél azért sokkal vidámabb, színesebb a Tanúk élete, az összejövetelek élénkebbek, az emberekben több érzelem van, és nem mindenki olyan búval bélelt, mint a film szereplői. A film azonban tragikus fordulatot vesz, és a szereplők amúgy sem könnyű élete, hirtelen elviselhetetlenné válik. A rendező lehámozta a csili-vili réteget, és jobban törekedett a valósabb érzelmek bemutatására, és így már láthatóvá válnak a szereplők küzdelmei, félelmei, gondolatai is, melyek általában a műmosolyok alatt rejtve vannak. A film sötét tónusai, a barna, szürke, kék és fekete színvilága és minimalista helyszínei is mintha ezt az érzést adnák vissza. A merőben ellentétes egyéniségű fiatal lányok számára nincs jövő, és végül ki-ki a maga módján történő kilépést választja. 

A film nagyszerűen bemutatja azt a belső párbeszédet, amit az egyes tagok folytatnak, ahogyan értelmezik az eseményeket. Egyébként a forgatás 21 napja alatta a rendező szakálla őszre fordult, és úgy érezte, mintha tíz évet öregedett  volna, mivel akkora nyomás nehezedett rá. Folyton úgy érezte áthágja a szabályokat, mivel annyira mélyen gyökerezett benne a Tanúk tilalma azokkal az irodalmakkal kapcsolatban, melyek kritikus górcső alá veszik tanaikat, vallásgyakorlatukat. 

A rendező egy vele készített interjúban elmondta, hogy a filmben a valóságban elhangzott előadásokat használtak, pl a kiközösítésről szóló beszéd egy kongresszuson hangzott el. A szerzői jogok miatt az Őrtorony Társulatot, sőt az előadó testvér nevét is meg kellett említeni a kreditben. A Királyság-termet pedig úgy tudták felhasználni, hogy a szervezet eladta azt, és az új tulajdonos rendelkezésre bocsátotta a forgatás céljaira, mielőtt egy kávézóvá átalakíttatja azt át. A film célja a Tanú gondolkodás és az őket érő kihívások bemutatása, nem pedig a nevetségessé tételük vagy kigúnyolásuk, így a forgatócsoport arra törekedett, hogy amennyire lehetséges tiszteletteljesen, az valósághoz hűen mutassák be a helyzeteket. 

Érdekesség az is, hogy a manchesteri bemutatóra az Őrtorony szervezet kinevezett véneket küldött ki a film megtekintése és véleményezése céljából. Személy szerint kíváncsi lennék rá, hogy mibe tudnának belekötni a filmben.

Daniel Kokotajlo reméli, hogy azok a Tanúk, akik mégis megnézik a filmjét, más szemmel néznek majd tetteikre, ha azokat kívülről, egy képernyőn látják viszont. 

A filmhez magyar felirat a cc gombra kattintással érhető el.