Az alábbi cikk egy véleményt fogalmaz meg Jehova Tanúi gyermekeinek felneveléséről.
A történet Richard E. Kelly gyermekéveiről szól, aki az angol nyelvű ex-JT blogszférában van jelen, több könyvet is írt e témában. A szerző elég sarkítottan fogalmaz benne, de meg kell jegyeznem, nagyon sok igazság alapja van, ugyanezt éltem át én is, és gondolom nagyon sok Jehova Tanúja még, akit gyerekként annak neveltek.
"Szeretné, ha gyermekei az életüket mosdók tisztításával vagy padlók polírozásával töltenék a Wal-Mart-ban? Akkor kényszerítse őket, hogy legyenek az Őrtorony Társaság rabszolgái!
Saját tapasztalatból mondom: sok gyereknek Jehova Tanúja családban felnőni nagyon nehéz, másoknak ez kimondottan katasztrófát jelent.
Elég szerencsésnek mondhatom magam, hogy az 1950-es években olyan Jehova Tanúja családban nevelkedtem, amikor az Őrtorony korlátozó szabályainak többsége még nem volt finomhangolva, és nem érvényesítették őket úgy, mint manapság. Szerencsém volt abban is, hogy apám sportkedvelő volt, és azt akarta, hogy a testvéremmel szervezett atlétikában vegyünk részt, mint amilyen a Little Leauge és a középiskolai sportcsapatok. Édesapám szívesen és gyakran játszott dobálós játékokban, sőt csatlakozott hozzánk is a szomszédos barátainkkal.
Apám kivételes volt a Tanúk között, mivel megengedte nekünk, hogy a Little Leauge-ben és más sportcsapatokban játszunk. Már az 1950-es és 1960-as években is a legtöbb JT gyereknek nem engedték meg a szülei, hogy sportjátékokban vegyenek részt vagy csatlakozzanak más iskolai tevékenységekhez. A JT gyerekeknek otthon kellett tölteniük a szabadidejüket Őrtoronyt tanulmányozva, vagy a házról házra végzett szolgálatban ajtókon kopogtatva, a Társulat kiadványait terjesztve.
El kell ismernem, hogy egyes Tanú barátaim sokkal tehetségesebbek és sportosabbak voltak, mint én. Időnként, amikor a Tanú családok összejöttek piknikhez vagy valami más összejövetelre, némelyikünk futball- vagy kosárlabdát hozott magával és labdáztunk, más JT játékok mellett. Egyes gyerekek hihetetlen tehetséggel voltak megáldva. A szüleik azonban soha nem engedték meg nekik, hogy használhassák vagy fejleszthessék ezeket a képességeiket, mert úgy gondolták, hogy ez elvenné az idejüket “Jehova munkájától”.
Richard E. Kelly a “Growing Up in Mama’s Club, a Childhood Perspective of Jehovah’s Witnesses” című könyvében személyes történetét meséli el [Anya közösségében felnőni: Jehova Tanúi a gyermekek szemével]. Miután családja Nebraska város központjába, “szükségterületre” költözött, középiskolai labdarúgó edzője látta Dicket hátvédként testnevelés órán focimeccs alkalmával. Az edző ledöbbent, amikor a fiatal tinédzser nagyon hosszú és pontos passzokat dobott. A fiatal Kelly magas volt, karcsú, erős és szembetűnően sportos alkat.
Az elkövetkezendő hetekben az edző továbbra is figyelte a fiú játékát. Végül félrehívta Dicket és elmondta neki, hogy az egyik legerősebb keze van a labdadobáshoz, amit eddig valaha is látott. Ha kipróbálja az iskola válogatott sportcsapatát, és sikeres lesz a szezon folyamán, az edző elmondta Dicknek, hogy nagy esélye lenne ösztöndíjat kapni a Nebraskai Egyetemre, vagy valamelyik másik neves főiskolára.
Dick izgatott volt a lehetőségei hallatán, amelyeket edzője tárt elé. Esélyt látott arra, hogy ne csak játssza a futballt, amit annyira szeretett, hanem arra is, hogy kiváló oktatást kapjon. Mint kiderült, anyja Dick kérelmei ellenére sem engedte ezt meg, ragaszkodott ahhoz, hogy fia szabadidejét a szolgálatban, valamint a Királyságteremben az összejöveteleken töltse. Anyja álláspontja az volt, hogy Dick nem mehet főiskolára, ez nem volt kérdés; meg kellett terveznie, hogy még több időt töltsön az ajtóról ajtóra végzett tanúskodással, hogy amikor végzett a középiskolában, önkéntesként tudjon majd dolgozni az Őrtorony főhivatalának nyomdaüzemében Brooklynban, a “Béthel-család” tagjaként.
Soha senki sem fogja megtudni, hogy Dick Kelly előtt milyen nagyszerű főiskolai atléta karrier állt. Tisztelte anyját és engedett az óhajának, maga mögött hagyva a felsőfokú oktatás reményét. A diploma megszerzése után rövid ideig valóban szolgált is a Bételben.
Végül Kelly elhagyta a Bételt, miután elkezdte kétségbe vonni az Őrtorony tanait. Később megnősült és Michiganbe költözött, majd egy nagyon sikeres üzleti karriert futott be. A főiskolai végzettségét és az érettségiét ugyanúgy szerezte meg, mint sokan mások, akik maguk fizetik azt és járnak be órákra munkaidejükön kívül. Kelly most már nyugdíjas, idejének legnagyobb részét utazással, valamint élettapasztalatainak megírásával tölti. Sikerei ellenére gyakran azon tűnődik, milyen lehetett volna az élete, ha nem ilyen korlátozó családban nő fel.
Jehova Tanúi gyerekei felnőttkorukban gyakran híján vannak kommunikációs képességeknek, nem rendelkeznek széles körű ismeretekkel sem a világtörténelmet, sem a jelenlegi eseményeket illetően. Ha a legfőbb olvasmányaik közé az Őrtorony és az Ébredjetek! magazinok tartoznak néhány aktuális könyvük mellett (amelyek általában régebbi kiadványaik “újramelegített” verziói), akkor ezeknek a gyerekeknek nincs sok esélyük az intellektuális fejlődésre.
A legtöbb Tanú családban a televízió és a filmek csak nagyon korlátozott mértékben megengedettek. Ez nem jelenti azt, hogy egyes tagok nem fognak ránézni semmire, ha más családtagjaik nincsenek otthon, de a Tanúk túlnyomó részét figyelmeztetik arra, hogy a gyerekeiknek semmi közük ne legyen a politikához, vallási vitákhoz, az általános történelemhez és a professzionális sportokhoz.
Gyerekként, a szüleink megengedték, hogy olyan sportokat nézzünk, mint a baseball és a labdarúgó játékok. Édesapámmal szerda és péntek esténként boxmérkőzéseket néztünk, olyan sportolókkal, mint Sugar Ray Robinson és Rocky Graziano. Jó néhány híres bunyót láttam Floyd Pattersonnal, Sonny Listonnal és Cassius Clay-jel (Muhammad Ali). A legtöbb Tanú család nem engedné meg, hogy a gyermekei ilyen sporteseményeket nézzenek - figyelembe véve, hogy ezek “túl erőszakosak, tele versenyszellemmel”, azonkívül időpocsékolásnak tekintik őket.
Figyelemre méltó kivétellel is találkozunk ezek alól az általános szabályok alól. Venus és Serena Williams Jehova Tanújaként nőttek fel, és mindkettőjük bekerült a világ valaha volt legjobb 10 női teniszezője közé. A Wayans család tagjai továbbra is sikert sikerre halmoznak a filmekben és a TV-ben. Azonkívül néhány jelentős zenész is létezik, aki Tanú családban nevelkedett fel.
A Jehova Tanúi gyermekek felnőtté válásuk folyamán gyakran szenvednek mentális stressztől, depressziótól valamint alacsony önértékeléssel rendelkeznek. Nem vehetnek részt a legtöbb iskolán kívüli tevékenységben, beleértve a sportokat és a klubokat is. Ellenjavallt nekik egyetemre menni, így a legtöbb diák elkerüli annak lehetőségét, hogy fejlődjön a tudományban, matematikában és a nyelvek területén. Csak a helyi törvények által előírt alapfokú oktatást kívánják megszerezni.
A legtöbb fiatal Jehova Tanúja számára az ”utazás” a vakáció töltését jelenti az Őrtorony nyári kongresszusain. Az 1950-es években sok fiatal utazott szüleivel New Yorkba autóval, hogy részt vegyen egy vagy több nemzetközi kongresszuson a Yankee Stadionba, és 1958-ban a Polo Groundsra.
Mivel a családunk nyaralási ideje és pénzbeli tartaléka eléggé korlátozott volt, 1953-ban és 1958-ban arra kényszerültünk, hogy Kaliforniából egyenesen New Yorkba utazzunk. Nem volt időnk arra, hogy kerülőutakat tegyünk, megálljunk az út mentén, és megnézzünk történelmi helyeket vagy a festői kilátást. Célunk az volt, hogy eljussunk a kongresszusra, nyolc napot eltöltsünk a forró napsütésben, több tucat hangszóró monoton hangját hallgatva, melyek ugyanazokat a témákat tárták fel, mint amelyeket a Királyságtermekben hallottunk újra és újra, majd megfordulva haza induljunk, azért, hogy apám visszamehessen dolgozni.
Ezek a kongresszusok nyolc egymást követő napon át tartottak, reggeli, délutáni és esti ülésszakokkal. Sok család soha nem látta igazán New Yorkot, amíg ott voltak, annak ellenére, hogy a világ egyik legnagyobb és legizgalmasabb városának a kellős közepén tartózkodtak. Nem volt idő a Time Square-re menni, vagy a város számos más csodálatos múzeumát megnézni. Ha terveztek családos tanulmányi kirándulást, leggyakrabban rövid utazást tettek Brooklynba, meglátogatni az Őrtorony Bétel központját.
Szüleim időt szántak arra, hogy keresztül utazzunk Manhattanen, hogy mi, gyerekek láthassunk néhány magas épületet. Megálltunk a város északi részén, Mount Vernonban, kihagyva a legjobb helyeket - a hidak és az alagutak kivételével-, és természetesen a híres baseballstadionokat, amelyekben összejöveteleket tartottak.
Végül elhagytam a Tanúkat, folytattam a tanulmányaimat, és egy közüzemi vállalat vezetőjeként dolgoztam. A bátyám ellenállva szüleink kívánságának, a főiskolán teniszezni kezdett és megszerezte az ösztöndíjat. Miután végzett a Nebraskai Egyetemen (ahova Dick Kellynek lehetett volna mennie) az MBA-n, bátyám folytatta sikeres pályafutását az ingatlanügyekben és a pénzügyi ágazatban.
Mindenki más, akiről tudtuk, hogy az Őrtorony szervezetén belül maradt, végül becsületes, de kétkezi foglalkozásból élt. Úgy tűnik, hogy Jehova Tanúi számára az előnyben részesített szakmák az építőiparban és a gondozói szolgálati ágakban vannak. Azokat a keveseket, akik sikeres karriert futottak be a különböző szakmákban, a szórakoztatóiparban vagy sportolókká váltak, egyes Tanúk imádták, míg mások “gyenge szellemiségűeknek” vagy “gőgösnek” tartották.
A tények világosak: a Tanúk gyermekeire, különösen most, újabb keletű nyomás nehezedik, hogy ne menjenek egyetemre, vagy fejlődjenek a karrierjükben, azaz cél nélküli felnőttek legyenek. A legtöbben titokban bevallják, hogy nem igazán hisznek az Őrtorony tanításaiban, de annak érdekében, hogy a családjuk közelében maradhassanak, sodródniuk kell az árral, követniük kell a Társulat értelmetlen tanításait, és még több időt kell tölteniük a szántóföldi szolgálatban.
A lényeg: Ha azt szeretné, hogy az Ön gyermekei széles körű oktatásra és sikeres karrierre törekedjenek, minimális pszichológiai problémával, akkor ne nevelje fel őket Jehova Tanúiként.
Ez lesz a gyermekeid jövője?
Másrészről, ha Ön azt szeretné, hogy végül alig tudjanak leírni egy olvasható mondatot, kevés illetve semmilyen ismeretük ne legyen a történelmet és az aktuális eseményeket illetően, arra ítélve őket, hogy a helyi Wal-Mart helységeit takarítva vagy padlóit súrolva éljék az életüket, akkor minden eszközzel arra kényszeríti gyerekeit, hogy az Őrtorony Társulat rabszolgái legyenek."
Lektorálta: Columba
Eredeti cikk:
