Egy dologgal még adósok vagyunk. Úgy döntöttünk (kivéve Egonymus), hogy közreadjuk azt a levelet, amit az állítólagos Gabi küldött olyan embereknek, akiket úgy érezte, hogy még manipulálhat. Voltak ezen kívül még más levelei is, amikben érzelmi zsarolással szorította magához a még benne bízó egyéneket. Ez nagyon hatásos volt egyeseknél, mert többen el is hitték az általa leírtakat. Volt aki privát beszélgetésekben, volt aki a mi zárt blogközösségünkben adott hangot annak, hogy ő neki hisz, de volt olyan is, aki a JJ blogon szólt hozzá. Ha IDE kattintasz, láthatsz is egyet. Ezekben a levelekben egy közös van, mégpedig az, hogy ez a 'logikusan összerakott, összefüggő, teljesen hitelesnek tűnő levél, ami ráadásul teljesen logikus, és tele van konkrétumokkal', megdöbbentő, elképesztő, abszurd dolgokat tartalmaz, és persze fenyegetéseket. Agyrém az egész... Ha mindazon történések mégis úgy vannak ahogy azt ő leírta, akkor ezek akár neki adhatnak igazat, és ezért az objektivitás miatt pontosan itt van a helyük. Ezúton kérjük a budapesti zaklatott személyeket, hogy jelentkezzenek. Egyet leszögezhetünk; szakemberek szerint aki el akar adni egy hazugságot, az bizonyos konkrétumokkal, valós dolgokkal támasztja alá a hazugságait. Így válik a nyílt hazugság hihetővé. Ezt csinálta velünk a szervezet, ezt csinálja velünk a politika, és sorolhatnám. Érdemes elolvasni EZT a cikket, meg EZT, de EMEZT is. Az utóbbi kettőből idézek:

7. Információáradat

Ha nem kapunk egyenes választ a kérdésünkre, viszont a velünk szemben álló ember minden másról beszél, akkor fogjunk gyanút. Ez tipikus terelés, aminek célja az időnyerés, vagy az, hogy a szóáradatban végül mi magunk felejtsük el, hogy mit is szerettünk volna pontosan megtudni.

Túl sok részletezés

Gyanús, ha valaki kérdezés nélkül túl sokat akar mesélni. A felesleges részletek hangsúlyozása arra figyelmeztet, hogy a beszélő kétségbeesetten próbálja meggyőzni a hallgatóságát az állítása valóságosságáról.

A levelet nem azért tesszük ki, hogy őt lejárassuk, hanem azért, hogy a közösségünk tagjai tisztán láthassanak ebben az ügyben (amit mellesleg ő maga, "Gabi" tett homályossá), ezért kérjük a személyeskedő vélemények mellőzését, mert nem ez a célja a levél megosztásának.

Ennyit bevezetőnek, ezután a levele olvasható vágatlanul:

"Most csak röviden tudok írni, de órákon belül jelentkezem egy hosszabb válasszal.

Maradok a saját nevemnél, nem vagyok bajuszos férfi. :)

Most gonosz dolog ez tőlem, de azt szeretném, hogy Sefa, Csilla, Attila és a többiek hergeljék csak bele magukat, tegyenek meg mindent amit csak szeretnének és bátorodjanak fel akár többre is! Aztán meg majd viseljék el az egésznek a következményeit. Azért amit tettek velem, ez a minimum.

Az adminságom tényleg vegyétek el. Amit Attila és Csilla megtett velem, az kizárja a részemről azt, hogy valaha is együtt akarjak velük dolgozni vagy akár csak egy légtérben akarjak velük lenni. Csilla örüljön, töröljön engem adminként és a bejegyzéseim is.

A magyar nyelvű blogszférába nem fogok visszatérni. Ezt többeknek is kifejtettem, hogy egy dolog Sefa rágalmazása, amihez csatlakoztak sokan. Az pedig egy másik, hogy mi rólam a többség vélekedése. Ha valakiről egy csoportban így gondolkodnak, egy bizonyítékok nélküli fikció elég egy ilyen indulat-cunami kirobbanásához, akkor az illetőnek értenie kell az üzenetet: mennie kell.

Nem olyan régen írtam, hogy az egyik kiadó komolyabb összeget ígért nekem azért, ha kiadhatja a blog könyvbe szerkesztett változatát, csak a blog anyagai ne legyenek elérhetőek a neten. Hízelgő ajánlat volt, de elutasítottam, mert azt hittem kellenek az írásaim. Most, hogy a blogon lévő kommentek egy részét láttam, nincs már meg ez az érzésem. Írtam is nekik, hogy az anyag nincs már a neten, érdekel az ajánlatuk.

Így nem szeretném, ha lenne bármilyen írásom a neten, paradox módon ugyanaz az érdekem ami az ellenségeimmé vált sorstársaimnak. Nem tudom ők ezzel mit érnek el, mit akarnak, de én legalább keresek vele.

Írok majd hosszabban is, csak SOS mennem kell.

Még két dolog. Nem várom el az elköszönő posztot, nem akarok köztetek ellentétet szítani. Nekem most az érdekem a fentiek miatt az, hogy semmilyen írásom ne legyen elérhető, így a közös blogra kitett posztok törlését is megköszönném.

A fenyegetések kezelését átadtam olyanok kezébe, akik majd elintézik, de nem virtuális szóharcokkal, hanem szemtől-szemben. Azt hiszem az ellenem elkövetett nagyon ronda eljárásért ez a megfelelő válaszlépés.

Majd folytatom, csak nagyon várnak!

Mindent köszönök!!!!"

Majd a levél később így folytatódik:

"Itt vagyok, csak közben el kellett mennem.

Találó az amit írtál, miszerint rámgyújtották a házat egy fikció alapján és röhögve, gúnyolódva nézték mit reagálok rá, majd az égő házba bekiabálva mondták miket kellene tennem szerintük. Engem már nem érdekel, hogy a három nevét is vállaló főkolompos (vagyis Sefa, Csilla és Attila) mikkel próbálja mentegetni magát, én soha nem adok erre felmentést nekik! Ahogy Csilla valahol az esetemben ki is fejtette mennyire nincs helye a megbocsátásról beszélni, nos, ugyanezt gondolom róluk és azokról is, akik a rágalmazásban hozzájuk csatlakoztak. Ezért szeretném azt, hogy senki nem fogja őket vissza, sem nyilvánosan, sem négyszemközt! Teljesedjenek csak ki abban a mocsokban amit kialakítottak maguk körül és körülöttem, vonjanak csak bele még több embert, aztán majd elszámolunk úgy, ahogy egy ilyen rágalmazás azt megkívánja. Úgyhogy köszönök minden értem való kiállást (tényleg sokat jelentett nekem), de ne szállj vitába velük a védelmem érdekében. Éljék csak bele magukat a fikciónak nevezett rágalmazásukba!

Ahogy írtam is az előbb, ketté tudom bontani a többiek rágalmazását attól, ami a személyem és az írásaim megítélését illeti. Az, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy ellenem egy ilyen kibontakozzon, olyan erős jelzés, amivel foglalkoznom kell. Az egész szervezettel foglalkozó magyar nyelvű szférából távoznom kell és soha, de soha nem szeretnék visszatérni semmilyen formában. Ez azt jelenti, hogy a majdani könyvbe szerkesztett írásaim sem fogom magyarul megjelentetni. A személyem enyhén szólva is gyűlölt lett, ezzel szembe kell nézzek.

A magyar nyelvű exes szférának én csak adtam. Időt, energiát, pénzt, elvenni soha nem vettem el semmit, nem is vertem át soha senkit! Amikor pénzt kínáltak fel támogatásként, azt nem fogadtam el és hosszasan sorolhatnám kik lettek volna hajlandók kérés nélkül is adakozni, megvannak az emailek. Ahogy valaki megjegyezte, soha nem éltem vissza azokkal, amiket elmondtak. Ehhez képest más, valóban sokra tartott magyar exes blogger elfogadott pénzeket, nem egyszer visszaéltek a rájuk bízott titkokkal és sorolhatnám még mi mindent megtettek. Azt gondolom, hogy ezekből valamennyi látszik és idővel egyre többen rá fognak jönni, hogy ki tisztességes és ki nem. Most azt nehéz elfogadnom, hogy velem szemben ilyenek vannak, amikor én csak adtam, a körülményeimhez képest lelkiismeretesen tettem mindent és megkockáztatom azt is, hogy felismerhetően jóindulattal, senkinek sem ártva, de sokaknak segítve. Engem éppen ezért érdekelne, hogy mi történt valójában a háttérben és az egészet ki és milyen indokkal tervelte ki? Erre valamikor szeretnék választ kapni, de nem remélem, hogy ez valaha megtörténik.

Az elején még harcba akartam volna szállni és Laura blogja ebben fontos lett volna. Az, hogy az ő stílusa a kezdetekben milyen volt és fokozatosan miként kezdett el engem utánozni, az pont onnan lett volna bizonyítható. Ráadásul a legjobb indulatú írásaiban is ott volt egy csomó engem vádoló kiszólás. Ezeket szerettem volna összegyűjteni, de "véletlenül" éppen akkor tűnt el Laura blogja, amikor Sefa fikciója megjelent!!!!! Nekem ez elég furcsa, szinte hihetetlen véletlen!

Ahogyan lenne még itt jó pár furcsa "véletlen", melyeknek Sefa és Csilla csak a látható részei és legbelül hiszem, hogy olyan nagyon ez az egész nem véletlen időbeli egybeesés a részükről. Mivel nem szeretnék hozzájuk hasonlóan rágalmazó lenni és a hátuk mögött leépíteni a megbízhatóságukba vetett hitet, ezt más módon szeretném elrendezni. Nehéz megállnom, hogy erről ne írjak semmit, de igaztalan lenne a részemről.

A fenyegetést és a zaklatásokat ami csak nekem szól, azt a magam módján kezelem. Szerintem nem jól viselem lelkileg, de ezt senki sem tudná jól viselni. Ami viszont jobban zavar és jó lenne, ha időben megfogná valaki: elkezdtek magyarországi embereket zaklatni!

Pár példát írok, mert szeretném, ha ennek véget vetnének, mielőtt valakinek az életébe kerülne, bár amit tettek eddig, szerintem nem semmiség! Valahogy meg kellene értetni ezekkel az idiótákkal, hogy ez nem vicc, ez nem egy játék és Sefa, Csilla és Attila ebben már nem rázhatja le magáról a felelősséget! (Sefa szerint ez csak játék és semmiség)

Magyarországi idő szerint vasárnap és hétfőn is az ismerőseim közül többeket megkerestek. A 260-as buszon elkezdtek kérdezősködni egy fiatal lánytól, akit meggyanúsítottak azzal, hogy én vagyok. Alig bírt elmenekülni, mert amikor arrébb ment, a férfi követte és csak zaklatta tovább azzal, hogy ezt-azt ismerje be! Végül a lány leugrott a buszról és sírva szaladt hazáig, de a férfi egy ideig követte és kiabált utána.

A 17-es villamoson egy fiatal fiúval tették meg ugyanezt, aki ráadásul amikor elkezdtem blogolni, még csak alsó tagozatos kisiskolás volt!!!!

Az egyes villamosról a Stadionoknál leszállt egy Niki nevű barátnőm. Már a lakásából kilépve észrevette, hogy követi két férfi, akik a Standionok megállóban vele szemben megálltak. Amikor Niki ki akarta őket kerülni, akkor az egyik mindig elé lépve zárta el a haladási irányt, a másik meg olyanokat mondott, hogy "nem menekülsz". Végül oldalra szaladt át az éppen lassító autók között és menekült tovább. Egy másik helyen, ahol egy 70 feletti szívbeteg bácsi lakik jelenleg teljesen egyedül, eddig háromszor keresett meg egy autóval érkező férfi és kérdezősködött. A harmadik alkalommal be is lépett a birtokhatáron belülre! Ismét egy másik helyen egy nagyon beteg nő lakik, akinél többször csengettek, de csak ajtón keresztül beszélt az őt zaklató nővel, aki elég indulatosan és bicskanyitogató stílusban kérte számon rajta a hollétem. Egy újpesti barátnőm, aki az ovis kisfiával él egyedül, már a házuk előtt is, de az ajtó előtt a lépcsőházban is találkozott valakivel, aki engem keresett. A kisfia most megy ősszel iskolába, túl is vannak az iskolaérettségi vizsgálatokon, papíron ott van (+ a régebbi státuszvizsgálatokon is), hogy évek óta teljesen szobatiszta. A zaklatások miatt azonban rendszeresen bepisil, az anyuka pedig teljesen kikészült.

Ők mind olyan személyek, akik az elmúlt években fogadtak a postaládájukba küldeményeket a nevemre! A nevükre volt címezve a boríték, melyben egy belső boríték pedig nekem volt elhelyezve, benne a küldeménnyel. Olyanoknak adtam ki ezeket a címeket, akiket kiemelten megbízhatónak tartottam, de most közreadták!!!! Egyik-másik csak egy embernek lett kiadva, de egyik helyre sem ment négynél több embertől levél. Ezek között olyan is van, ahova csak Csilla és egy másik személy küldött levelet. A másik személyben most is megbízom, tehát Csilla adta ki a címet!

Nyilván Sefa és Csilla, meg minden más hozzájuk csatlakozó ember is tagadja azt, hogy ehhez bármi közük van... de azért ott vannak az arra bátorító bejegyzéseik, amelyekben vagy engem vagy a vélt valós személyem le kell vadászni.

Ezt kellene leállítani, de nem miattam, hanem az érintett emberek miatt. Amit megéltek, már eleve nem semmiség, de ez sokkal rosszabb is lehet. Ki fogja ezért viselni a felelősséget? Azt hiszik, hogy bociszemekkel a rokonok szemébe néznek és bocsánatot kérnek, az megold valamit???? Sőt, azt hiszi Sefa, Csilla, Attila és Péter, hogy majd megússzák annyival ezeket, hogy bociszemekkel, sírva eléjük állnak ezeknek az embereknek a rokonaik?

Ez utóbbi zavar nagyon, mert ez most már nagyon messzire elment és azt hiszem nincs még vége, csak most kezdődik. Már így sem vagyok abban biztos, hogy ilyen-olyan bosszú nem fogja felütni a fejét. Ezeket az indulatokat nem gerjesztem, nem táplálom, de nem fogom védeni a felelősöket. Az lenne a legjobb, ha ez ellenem irányuló akárminek ezt a részét leállítanák.

Annak idején megígértem, hogy semmi gond nem lesz a küldemények fogadásából. Ezért mielőtt most neked írtam volna, a képernyőfotókat lementettem arról ki, mit írt és mire ösztönzött másokat, ezeket pedig a megszólalók facebook-oldalairól készített képernyőfotókkal együtt át is adtam azoknak, akik azt hiszem jogosan fel vannak háborodva a családtagjaik ilyen jellegű zaklatása miatt. Nem fenyegető üzenetnek szánom, de egy-egy ártatlannak, támadhatónak és gyengének látszó ember mögött soha nem lehet tudni milyen család áll. Szeretném megakadályozni azt, hogy ez a konfliktus kiteljesedjen ilyen módon, de nem nálam van a megoldás kulcsa. Azt gondolom, hogy akármi történt, akárki akármit is gondol, nem járulhat hozzá mások ilyen jellegű zaklatásához! Ez nem játék! Valahogy ezt kellene megértenie a főkolomposoknak."

Ennyi. Úgy gondoljuk, hogy ehhez több kommentár nem kell...

Utóirat: Kár lenne titkolni, hogy Blogközösségünket is megtépázták a történtek. A hogyantovábbról hamarosan jelentkezünk...