45… 46… 47. A számolásomat megszakítva középre nézek, a hang irányába, keresve a forrást. Az előre hozott Őrtorony tanulmányozás fonalát már igen korán elveszítettem valamikor 10 és 13 között. Ja igen, majd elfelejtettem ez az én egyik túlélési technikám az elmém kikapcsolására, a világítótesteket számolom a királyságterem mennyezetén.

 Az igazsághoz tartozik Valójában már pontosan tudom, hogy hány armatúra helyezkedik el a mennyezeten, mert ez megy már évek óta, heti kettő alkalommal. Persze nem dicsekvésként mondom, de például pontosan tudom azt is, hogy szám szerint mennyi armatúra van a környező nagy gyülekezetek mennyezetén is. De a helyihez sok szép emlékem kötődik.

 Emlékszem 20 évvel ezelőtt, amikor az építkezésnél bontottuk ki az új lámpatesteket és segédkeztem a felszerelésénél, csuda jó buli volt, újszülött vénként irányíthattam a terem építkezéssel és beszerzésekkel kapcsolatos ügyeit. Akkor még égtem a buzgóságtól a tettvágytól, ahogy mondták, milyen hasznos eszköze vagyok Jehovának! Ezek mind kedves emlékekké váltak.

Te jó ég mennyi év eltelt azóta, és mennyi minden történt ezen lámpabúrák fénye alatt, ami jobb lett volna, ha soha nem kapott volna világosságot. Bevallom nem vagyok büszke jómagamra sem és jó néhány cselekedetemre.

Nem beszélve a tanításokról, amiket nyilvános előadás formájában adtam éveken át a hű és értelmestől. Ezzel soha sem tudtam kibékülni, -"mindig szorosan ragaszkodj az előadás vázlatához és a bibliaversekhez, valamint a kijelölt forrásanyagokhoz" - Na persze.

Kedves olvasó egy percig ne gondold, hogy valami szentszellem lángra kapja valamelyik testvért és majd egy építő buzdító egyedi előadást tarthat, nem ...ez az étel már előre meg van rágva, elő van készítve, csak egy kanál kell bele, lehetőleg akkora és olyan, amivel letudod nyomni a rizsát a hallgatóság torkán.

A dolgodat csak az nehezíti, hogy van egy személy olykor, aki titkon árgus szemekkel követi, hogy vajon tényleg azt adod-e ami benne van a vázlatban. Az előadás utáni ejnye-bejnye annak függvénye, hogy milyen híres neves vagy a gyülekezetben. Ha már 30 éve nyomod és jól bejáródott vén vagy, mi több aggastyán, akkor a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mennyire adod vissza az anyagot, már az is siker, ha még élve sikerül lejönnie az emelvényről. A lényeg, hogy a szád ritmikusan mozogjon 30 percen át és olykor szúrd bele, Jehova, királyság és paradicsom szavakat. A taps így is garantált.

Nekem ez nem ment sokáig, 5-6 év előadás után, kezdetem átállni az egyedi vázlatokra. Ami abból állt, hogy a vázlatból kiemelek egy két szót és azután átköltöm a saját száj ízem szerint. Ezt lehet olyan jól is csinálni, hogy az árgus szemekkel követőknek is feladod a leckét és végül belezavarodnak, feladják a nyomon követést. Elég profivá váltam ebben és lássatok csodát, sokkal sikeresebb lettem mintha a szorosan ragaszkodtam volna a vázlat anyagához, ezek mind az én sajátszellemi termékeim voltak! Amikor lejöttem az emelvényről, a vállveregetés és ováció mellett, ráéreztem arra, hogy milyen lehet egy igazi sztárnak lenni, ha lehetett volna a lányok plüss macikat dobáltak volna nekem a pulpitus felé... mint mondjuk Michael Jacksonnak ...na jó ez túlzás, de például nagyon bejöttem a lányoknál is 15 évestől, a 60 éves korig! Mindenki velem akart prédikálni, szigorúan csak prédikálni, nem győztem a házassági ajánlatok elől kibújni. Mindenki a sztárral akart járni! Erről sokat tudnék még mesélni nektek, talán majd egyszer.

Azt hiszem már ebből is látszik, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni és saját magam összeállítani az előadásokat. Egy ideig a társulat által idézett forrásokból áttértem az ún. külső, forrásokra mert egyszerűen alaposabbnak és jobbnak tartottam azokat attól, amit a hű és értelmes jelölt ki az előadásokban. Egy-egy ilyen előadás előkészítésénél azt vettem észre, hogy órákig elmerültem a külső vallásos irodalmakban, mert magával ragadtak a valódi megalapozottságuk és szellemi értékeik miatt.

 Lehet kedves testvér így történhetett az is, hogy szinte teljesen katolikus és vagy református tanításokat használtam fel úgy, hogy talán észre sem vetted azt. Hogy miért nem? Talán mert fáradt voltál, nem figyeltél eléggé vagy csak simán kilóra megvettelek? Meg persze tudom, te soha nem olvastál volna olyat, húúú mert az veszélyes.

 Nem is csoda, mert nem teltem be a teokratikus szolgálati iskola fapados technikáival, mint egy kinőve abból, tovább léptem. Elkezdtem valódi retorikát tanulni! Megtanultam a gondolatokat úgy át adni, hogy bár észrevétlen, de teret tudjak adni neked a szabad gondolkozásra. Így történt az is, hogy egyszer odáig el tudtam menni, hogy a szentháromság bibliából kimutatható bizonyítékait is úgy adtam elő, hogy lövésed nem volt róla, hogy azt kaptad. Nem beszélve, sok más tanításról, amik a szervezet által tiltólistán vannak.

Megértettem hatalmas fegyver van a kezemben, pontosabban a számban. Ez ment éveken át és egyszer csak eltört bennem valami. Rájöttem arra, hogy már valójában nem is a hű és értelmesből élek és nem is azt adom tovább.... Magányos farkas és prédikátor lettem, aki saját titkos útjain jár. Kinyílt a szemem, látóvá lettem!

Szerintem tudjátok miről beszélek. Testben bent, lélekben pedig kint, csak így egyszerűen.

 Nem vagyok könnyű helyzetben, talán jobb lett volna már lépnem és valami valódi evangéliumi közösséget keresni, de meggondoltam magam. Miért? Mert sokan mintha családtagjaim lennétek, látom sokatok arcában az embert még így is, hogy a szemetek sarkában ott csillog valami idegen, amit most nehezen tudnék megfogalmazni, de tudom, hogy azok nem ti vagytok, az nem a ti részetek. Sokatokat majdnem anyámnak és apámnak tartottalak, ha lépek nem csak elveszítelek benneteket, de elváglak benneteket a segítségtől, amivel időről-időre szolgálni tudok felétek, sok minden lapul még a tarsolyomban. Tehát még maradok, olyan leszek számodra, mint egy láthatatlan védőangyal, egy nyakkendős védőangyal!

 Ott vagyok tehát továbbra is az összejöveteken amikor vendékszónokként lépek fel és ott vagyok, amikor dönteni kell kényes ügyekben talán pont a te esetedben. Csak egy nagyra becsült köztiszteletben álló nyakkendős testvér vagyok az egyik sorban, aki üresjáratban az armatúrákat számolgatja.

 Ja igen, azok a vacak armatúrák, hol is hagytam abba?  -48 … 49 … 50.

Rutin szerű számolásom egy hang töri meg az emelvény felől.

—Most pedig énekeljük el közösen a 119. éneket, majd az éneket követően vendégszónokunkat X testvért fogjuk meghallgatni.

 Tehát most jövök én, jól figyelj hát mert csalok :)

kingdom