Az Ébredjetek! 1994 Április 22-i száma ezt írja a függőségről:

"MIALATT az országúton vezetsz, furcsa zörgésre leszel figyelmes, amely a motorból jön. Hogyan reagálsz erre? Vajon benézel a motorháztető alá, hogy megállapítsd a problémát? Vagy egyszerűen felhangosítod a rádiót, hogy elnyomd a zajt?
A válasz nyilvánvalónak tűnik, az emberek, akik függőségben szenvednek, következetesen mégis a rosszat választják — de nem autójukkal, hanem az életükkel kapcsolatban. Olyan dolgoktól való függőség által, mint amilyenek a kábítószerek, az alkohol, sőt még az étel is, sokan próbálják elfojtani személyes problémáikat, ahelyett hogy sikeresen megbirkóznának velük.
Hogyan képes egy személy megállapítani, hogy vajon függőségben szenved-e? Egy orvos ezt a következőképpen írja le: „Alapjában véve a kábítószer használata vagy egy tevékenység akkor jelent függőséget, ha az problémákat okoz az életedben, de mégis kitartasz annak cselekvésében.”
Amikor ez az eset áll fenn, hogy úgy mondjuk, gyakran egy sokkal komolyabb probléma van a motorháztető alatt, amelyet meg kell vizsgálni, mielőtt a függőséget jelentő magatartásformát meg tudja az ember változtatni."

A következő történet egy szélsőségesen "buzgó" gyülekezetből származik, a külső-belső elvárásokról szól és arról hogyan tekintik a tagok mind a saját munkájukat, mind a világi szociális ellátásokat. A Tanú élet tevékenység, teljesítmény és státusz függőséget alakíthat ki, melyet egy vallásos mázzal vonnak be, de mélyen belül ott rothadnak a megoldatlan életproblémák. Ha a vallásos tevékenység olyan problémát okoz, hogy munkaképtelenné (vagy munkakerülővé) válnak egyesek és mégis kitartanak annak cselekvésében, akkor az bizony egy kemény függőség. Még az idézett Ébredjetek! cikkben is elismerik, hogy "rossz döntés", ha valaki megpróbálja 'elfojtani személyes problémáit, ahelyett, hogy megbírkózna azokkal'. De mi történik, ha éppen egy olyan tevékenységtől válnak egyesek függővé, amit az idézett kiadvány propagál? Ugyanúgy érvényesek a bölcs tanácsok erre a területre, vagy itt kivételt lehet tenni? És vajon az ebben érintettek felismerik-e, hogy az "odaadó szolgálatuk" mögött milyen hajtóerő van? Jó-e az a közösségnek, és kívánatos-e az olyan tag, aki meg akarja változtatni a 'függőséget okozó magatartásformáját'? Vagy inkább olyan biorobotokra van szükség, akik vakon engedelmeskednek? 

Alvirág története Majáról, a méhecskéről:

Egyszer volt, hol nem volt, hét határon túl volt egy kicsi méh kaptár. Ott született Maja, a huncut kis méhecske, aki más mint a többi. Nem hallgat senkire, megy a saját feje után, és a szabályokat sem hajlandó betartani. Nem akarja a kaptár katonaéletét élni, mint egy kicsi beprogramozott méhecskerobot. Egy szép napon elindul   felfedezni a nagyvilágot, és megszökik a kaptárból. 

Volt egyszer egy kaptárhoz hasonló gyülekezet (attól tartok, még ma is megvan sajnos), ahol a tagok életét jobban beszabályozták, mint egy méhkaptárban. Megvolt a rendje mindennek, és mindenkinek megvolt a feladata, aki ettől eltért, az bizony lázadozó volt, nem volt teokratikus. A gyülekezet nagy része általános úttörő volt, aki nem volt az, az is kisegítőzött, ha nem is folyamatosan, de nagyon sokszor egy évben. Az emlékünnep hónapjában mindenki kisegítő volt, egy pár embertől eltekintve. A statisztika első osztályú volt, a környék egyik legbuzgóbb gyülekezete ez volt. 

De ha odajártál folyamatosan, már az első alkalommal érezted, hogy valami nem stimmel. Valami baj van itt a kaptárban. Ha véletlenül nem azt kommentelted, ami le volt írva az őrtoronyban, hanem egy picit is belevitted a saját érzéseidet, azonnal kijavítottak fentről, és lent később figyelmeztettek, hogy ez többé ne forduljon elő. Ha beszéltél az általános úttörőkkel, kiderült, hogy vagy nem dolgoznak, mert teljesen segélyből élnek, vagy pedig minimális óraszámot dolgoznak és mellette segélyeket vesznek fel. (Nyugat európai ország gyülekezetéről van szó, ahol a szociális rendszert nagyon könnyű kihasználni.)

Nos, mivel a segélyek felvételét az ország szociális rendszere elég lazán lehetővé teszi, hát vegyék csak igénybe, én nem is szólnék egy szót sem. De a dolog úgy van beállítva, hogy ez Jehova áldása azért, amiért ők úttörőznek. Nekik nem kell dolgozni, vagy csak nagyon keveset, mert lásd, Jehova megáldja őket, és megadja nekik azt, amit kapnának egy teljes idejű munkásként. 

Van egy család, ahol a férj valóban beteg, valami baj van a lábával. Ő saját jogán van otthon és úgy úttörőzik. A felesége ápolásin, mert ápolja a férjét, és ő így úttörőzik. A fiuk pedig mind a kettőt gondozza, ezért ő csak 15 órát dolgozik egy héten, a többit megkapja segélyként, ő így úttörőzik. De ismerik fiatal, 26 éves lánygyereket, aki szintén 15 órát dolgozik egy héten úttörőzés mellett, és hogy megkapja a segélyeket, az anyjával felmondatta a munkaviszonyt, most az anyja munkanélküli, és már nem talál munkát, mert idős, (én ugyanannyi idős vagyok, és teljes időben dolgozom), ezért az alacsony jövedelem miatt segélyes lett a lány is. És mindegyik általános úttörőnek megvan a saját sztorija, de munkája vagy rendes munkája egynek sincs.  Szóval ez Jehova áldása. Oké, legyen így, ha ők így látják. De.

De ez az a gyülekezet, ahol ha nem vagy úttörő, nem vagy senki. Ha mersz dolgozni, akkor anyagias vagy, és az ördögnek áldozod az idődet.  Ha Isten őrizz, külföldi is vagy, akkor pedig a szemedbe mondják, hogy azért jönnek ide a külföldiek, hogy a segélyeket felvegyék a honpolgárok elől. Ja, hogy te dolgozol, nem vagy segélyes? Akkor meg anyagias vagy, azért jöttél ide, hogy meggazdagodj. Gátlástalanul odamondják a szemedbe. Nem vagy buzgó ebben a gyülekezetben, az előző helyeden is ilyen voltál? Miért nem úttörőzöl? Milyen kifogást fogsz mondani Jehovának Armageddonkor? Hogy dolgoznom kellett, nem volt időm hogy szolgáljalak? Mi a legfontosabb most az úttörőmunkánál?

Ebben a gyülekezetben volt Maja, a méhecske, aki sajnos, teljes időben dolgozott. Hiába volt buzgó, hiába volt ott minden egyes összejövetelen, (cserélgetett a kollégákkal, veszekedett a főnökkel emiatt), hiába adott le havonta 35 órákat,  szombatonként dolgoznia kellett a vasárnapi összejövetelért, ezért a hétvégi kivonulásokon nem tudott jelen lenni. Nem is nézték semmibe, mert nem tesz mindent a királyságért.  Olyanokat neveztek ki kisegítő szolgának, akik még olvasni sem tudtak, sőt volt egy 16 éves gyerek is kinevezve egyszer, de hát ők úttörőztek, és segélyeztek. 

Végül Majának tele lett a hócipője és egyéb nemi szerve, és elkezdett körülnézni a környező gyülekezetben. 

Maja elindult barátokat keresni.

Emiatt nem volt rendszeres a vasárnapi összejövetelen, mivelhogy másik gyülekezetben volt. Jött is a helyi bejelentésekben egy buzdító előadás arról, hogy mindenki oda járjon, abba a gyülekezetbe, ahová tartozik. Ha vendégségbe akarunk menni másik gyülekezetbe, akkor előbb menjünk el a magunkéba, és ha van még időnk, akkor menjünk el a másik gyülekezetbe. De senki ne hanyagolja el a saját gyülekezetét, stb.

Maja ekkor már nem figyelt a sok okos tanácsra, időnként eljárogatott a gyülekezetbe még, de már nem volt rendszeres. Ekkor az elnöklő testvér, (akkor még így hívták)  elbeszélgetett vele, hogy aggódik a szellemiségéért. Maja ezt mondta: "Mondd meg nekem az utolsó napot, amikor te dolgoztál. Mondjál csak egyetlen napot, amit munkával töltöttél. Kapod a segélyt, de honnan? Nem Jehovától, hanem azoktól, akik dolgoznak érted. Az ő adójukból fizetik a te segélyedet, holott te fiatalon és egészségesen képes lennél dolgozni. De hazudozol az államnak, azért hogy a segélyt felvehesd. Ha neked ez Jehova áldása, akkor te félre vagy informálva." 

A következő helyi szükségletek arról szóltak, hogy van a gyülekezetben egy személy, akit meg kell jegyezzenek, mert nem teokratikus a gondolkodása, és a szent szellem ellen beszél. Prédikálni lehet vele menni, de társaságba ne hívják többé,  mert nem jó társaság. Mindenki tudta, hogy kiről van szó természetesen, Maját elkezdték lapos pillantásokkal nézegetni.

De Maja ettől kezdve nem járt gyülekezetbe.  Kirepült a kaptárból, mert elege lett a führeri teokráciából, ahogyan ő mondta. Rájött arra, hogy az ég a gyülekezeten kívül is kék, a fű zöld, a madarak csicseregnek, sőt dalolnak, az erdő suttog, a vízesés csobog, sőt időnként énekel, a nap pedig gyönyörűen süt mindenkire, sárga fényével bearanyozza mindenki szívét. 

A mesebeli Maja visszatért a kaptárba, az én Majám nem. Még tanú, de nem jár egyetlen összejövetelre sem. Mivel ez iszonyatos csapás a jólfésült gyülekezetnek, ahol az óraszám és az úttörőzés a legfontosabb a világon, hiszen most van egy tétlenük, ezért okot keresnek arra, hogy kiközösítsék. De Maja megmondta, hogy nem fog okot adni nekik rá. Azóta is naponta olvassa a Bibliát, különösen az evangéliumokat, és megnyugvást, békét talált önmagával.  Nem Jehovát hagyta el, hanem azt a szervezetet, ami soha nem is volt Jehováé. "Egy szervezetet szolgáltam Isten helyett éveken át" mondta nekem egyszer. 

Pontosan tudom, hogy mit érez, hiszen én is ezt csináltam egy életen át. Hagytam magam megalázni, megfélemlíteni, félreállítani, majd elővenni, amikor nekik szükségük volt rám, egy báb voltam egy kaptárban. És ha egy életet lehúzol bent, akkor már nagyon nehéz egy másik életet újra  kezdeni kint.

Örülök, hogy Majának még időben sikerült. Remélem, sok Maja fogja még észrevenni, hogy a kaptár fertőzött, és jobb ha kirepülnek onnan.

Forrás:

http://aktivtanu.blog.hu/2016/04/08/maja_a_mehecske_285#comments