A keresztények zöme várja Krisztus második eljövetelét. Figyelik a világban zajló eseményeket, egy-egy nagyobb járvány vagy háború láttán-hallatán biztosra veszik, hogy közeleg a világ vége, nem egyszer fordult már elő ilyesmi. Az emberek például az 1300-as években a pestis járvány tombolásakor is azt gondolták, hogy hamarosan megláthatják Urukat. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen maga Jézus mondta tanítványainak, hogy “legyenek éberek” és “ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága” - Lukács 21:30 (Csia ford.)
A XIX. századi világvége várásáról
A XVI. századi író és filozófus, Sir Mórusz Tamás használta először az “utópia” kifejezést a képzeletbeli, tökéletes társadalom megnevezésére. Az utópista elképzeléseknek két nagyobb csoportja jelent meg Amerikában a XIX. század első évtizedeiben. Az első elképzelés szerint a fejlődés forrása nem más, mint maga az Isten országát építő emberi tevékenység. A második elképzelés – az elsővel ellentétben – restaurációs törekvésből fakadt, s mint ilyen, úgy tekintett a múltra, mint ami az emberiség történetének egy tisztább, de a későbbiekben megromlott szakasza volt. A modern gondolatok hajnala előtti “régi szép időkhöz” való visszatérésre törekedett.
Az utópisztikus elképzeléseknek azonban mindkét típusa úgy vélte, hogy a tökéletes társadalmat már itt a földön meg lehet valósítani; és mindkét csoport számára Amerika tűnt erre a legmegfelelőbb helynek. Mivel Amerika az igazán szabad emberek földje volt, ezért jogosnak tűnt a felvetés, hogy miért ne lehetne ez az az ország, ahol ezek az emberek végre megsemmisítenék a társadalmi problémákat. Nemcsak az új kísérlethez szükséges terület tűnt korlátlannak, hanem az Új Köztársaság materiális forrásai is annak látszódtak. Többen az amerikaik közül valóban azt hitték, hogy a millennium, azaz Krisztus ezeréves földi uralmának a kezdete már nagyon közel lehet.
A XIX. században felbukkanó új vallási mozgalmak, amelyek a megszokott szertartásokkal szemben az érzelmekre, a szívre, az egyén erkölcsi megújulására helyezték a hangsúlyt, Charles Taze Russellt is megtalálták. A fiatal Russell nem volt hívő, később két adventista lelkipásztor Jonas Wendell és George W. Stetson sokat tettek azért, hogy elültessék benne az istenhitet és a Biblia buzgó tanulmányozója legyen. Gondolkodására Geoge Storrs és Nelson. H. Barbour is nagy hatással voltak. Olyan adventista tanok, mint például Krisztus az ezer éves millennium előtt fog eljönni, William Millertől származnak. Miller úgy hitte, hogy pontos dátumok kiszámolhatóak a Dániel, Ezékiel és a Jelenések könyvéből. Megállapította, hogy Jézus születési dátuma, a Jeruzsálem nagytemplom lerombolása, a Messiás megjelenésének dátuma mind pontosan a próféciákból kiolvashatóak. Miller 1843 őszére várta ezt a fontos eseményt, majd amikor nem következett be, eltolta egy évvel későbbre. A nagy kiábrándulás után Barbour is számolgatásokba bocsátkozott, 1876 januárjában pedig meggyőzte Russellt, hogy Krisztus láthatatlan jelenléte 1874-ben kezdődött el. Barbour abban is hitt, hogy Krisztus láthatatlanul tér vissza, és abban is, hogy egyszer láthatóan is meg kell majd jelennie, ezt Russell is elfogadta tőle.
1878-ban nézeteltéréseik miatt útjaik szétváltak, Russell pár hónappal később pedig útjára indította a Zion's Watch Tower and Herald of Christ's Presence (A Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke) című folyóiratát, ami 1940-ben Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát nevet kapta, hiszen már nem Jézus 1874-es jelenlétét kellett hirdetniük. Belefogott az Írástanulmányok című könyvek írásába, amely kötetekben az idő számítgatásaiba kezdett. Az adventista tanokkal nagyon közel álló elképzeléseit ezekben írta meg, miszerint az emberi korszakok feloszthatók: az első a Vízözönig, a második a jelenvaló világ, a harmadik pedig az eljövendő millenniumi időszak. A véget 1914-re számolta. Szerinte a korszakoknak megvannak a jellemzői, két korszak határán mindig aratás van. Az Elmúlt Világ és a Jelen Világ határán Noé végezte az aratási munkát, a Jelen Világ és a Jövendő Világ határán is egy ilyen aratási munka történik. A Világ (Korszak) és Aratás kifejezések így nyertek új értelmet a Bibliakutatók számára. Ez a könyv erről "győzte" meg az olvasóit. “A végidő egy 115 éves időszak, 1799-től 1914-ig külön meg van jelölve a Bibliában.” - írta a III. kötet “Jöjjön el a Királyságod 23. oldalán. Az akkori Bibliakutatók ebben hittek és ezt is hirdették.
A Bibliakutatók és az ipari forradalom
Az 1800-as évek Amerikája hatalmas változásokon ment keresztül. Az ipari forradalom itt éreztette a legjobban a hatását. A rengeteg új találmányon az emberek csak úgy kapkodták a fejüket. A gőzgép megjelenése, az új találmányok az elekromosságban, az árucikkek tömegtermelése sok embert arról győzött meg, hogy közel van Krisztus második eljövetele. Az a technológia, amivel bemutatták Russell A Teremtés Fotodrámáját, ahol a mozgókép és a hangfelvétel együttesen megjelenik, nagyon újnak számított és rengetegen megnézték. A rotációs nyomdagép megjelenése elősegítette az újságírást és a folyóiratok terjedését, amit a Bibliakutatók vezetői szintén kihasználtak igéjük terjesztéséhez.
Rutherford és az 1874-es év
1916-ban Russell meghal, helyét Joseph F. Rutherford veszi át. Hosszú éveken keresztül az ő időszámítása még megegyezik elődéjével. “Az Isten hárfája” című könyvében a 208. oldalon ezt írja: “1874-től kezdve éljük az Úr második eljövetelének idejét.” Meg is magyarázza miért. “1874-ben történt a mi Urunk második eljövetelének idejében, hogy megteremtették a világon az első munkás-szervezetet...Ez időtől kezdve a világosság bámulatosan megnagyobbodott, és a találmányok, és fölfedezések száma sokkal nagyobb, sem hogy valamennyit fölsorolhatnánk, de fölemlítünk néhányat azok közül, melyek 1874 után láttak napvilágot, mint további bizonyítékok arra nézve, hogy az Úr ez időtől kezdve jelen van. Ezek a következők: szántógépek, automatikus kapcsolók, automobilok, szögesdrót, kerékpár stb.”
Nos, ez volt az a kulcsfontosságú mondat, amiért ez az írás egyáltalán létrejött. Amikor először olvastam ezt érvként tőle, nagyon megütköztem, majd hangosan felnevettem. Akkor azon gondolkodtam, hogy írhatott le ilyesmit. Elkezdtem kutakodni, és magyarázatként azt találtam, amit a bevezetőben már leírtam. Persze könyvében azért komolyabb érvekkel is szolgál: “Ezt mondja Dániel: >Boldog, aki várja és megéri az 1335 napot.< (Dániel 12:12) A várakozók itt kétségkívül azok, akiket az Úr oldatott ki, hogy figyeljék az Ő visszatérését. Ez az időpont tehát, ha megértjük, biztonsággal megállapíthatja azt az időt, amikor az Úr második eljövetelének be kell következnie. Már most, ha itt is azt a szabályt alkalmazzuk, hogy egy nap egy évnek tekinthető, akkor 1335 nap a Krisztus utáni 539. évtől kezdődően Krisztus után 1874-hez vezet, melyidőben a bibliai időszámítás szerint Krisztus jelenléte esedékes.” (Az Isten hárfája 236. old.398. bek.)
Még egy bámulatos érvelés: “Krisztus halála (33. Kr. u.) a középpontot jelöli meg. (Mindkét rész 1845 év tartalmú) Jákob halála 1813 Kr. e., s az újból kegyelem kezdete, (1874) és a magas meghívás vége (1881) közötti időnek. Ezen az alapon ápolhatjuk azt a reményt, hogy a kis nyáj üdvözülése 1918 tavaszán megy végbe. Ez ismét a közepe volna a nemzetek idejének a vége (1914) és a mennyei út vége (1921 Kr. u.). A három nap tartam (három év 1918-1921) haszontalan keresés Illés után (Kir 2:17,18) nézet megerősítése. - A beteljesült titok 67. oldal
Az, hogy mi köze van Jákob halálának és Illés keresésének a vég kiszámításához, nem tudom, annyi bizonyos, hogy az akkori Bibliakutatókat Rutherford érvei kielégítették.
A beteljesült titok, azaz az Írástanulmányok hetedik kötetének magyarázatai elég zavarosra sikeredtek, ezt a Társulat is elismeri. Ezt írják róla: “A későbbi években Jehova ki nem érdemelt kedvessége és a világ színterén történt fejlemények miatt lehetővé vált, hogy a keresztények pontosabban lássák ezeknek a prófétai könyveknek az értelmét.”- Őrtorony 2000 03/15 13. old.
Mikája, mint Isten igaz prófétája
A legtöbb Tanú ha régi világosságokról olvas, csak legyint, mindegy mekkora blődségről is legyen szó. Rutherford ezen írásait én sem a Szervezet ma elérhető kiadványaiban találtam meg. Az 1918-as és 1925-ös képzelgéseiről viszont a Hirdetők könyvükben elég bőven írnak, ha valaki veszi a fáradtságot, ezekről bárki olvashat.
Az Éleslátás című könyvükben a próféta címszó alatt már-már olyan jellemzőket vázolnak fel, mintha magáról Rutherford bíró viselkedéséről olvasnék. “A prófétákat Isten választotta ki, és a szent szelleme által nevezte ki őket.” Majd így folytatják: “Bár a próféták Jehova szelleme által lettek kinevezve, úgy tűnik, ez nem jelentette azt, hogy mindig ihletés alatt szóltak. Csak bizonyos időközönként ’szállt le rájuk’ Isten szelleme, és tárta fel nekik az üzenetet, amelyet ki kellett hirdetniük (Ez 11:4, 5; Mi 3:8). Ez a szellem szinte kényszerítette őket arra, hogy prófétáljanak (1Sá 10:10; Jr 20:9; Ám 3:8). Nem csupán arról volt szó, hogy szokatlan tetteket vittek véghez, hanem a beszédmódjuk és a viselkedésük is minden bizonnyal lendületes és különös volt. Ez részben talán magyarázatot ad arra, hogy mit jelentett az, amikor valaki „próféta módjára viselkedett.”
A kérdés adott: Vajon Charles Taze Russell vagy Joseph F. Rutherford mikor kaptak szent szellemet, hogy prófétáljanak? Ha kaptak, miért olyasmiről prófétáltak, ami nem teljesedett be? Hát, nem arról ismerjük fel az igaz prófétát, hogy beteljesedik amit hirdet? Egyébként is, Pál nem azt írta, hogy “a jövendőmondások eltöröltetnek...megszünnek”? Vajon hasonlít egy kicsit is a történetük Mikája, az igaz Isten, azaz az Isten igaz prófétájának történetére, amely történethez egy szó sem sok, annyit se találtam a kiadványokban? - 2Krón 18:4-27
Annyi bizonyos, hogy a Társulat az elmúlt száz év alatt hatalmas változáson ment keresztül. Valahogy mindig sikerült úgy változtatniuk a tanításaikon és az arculaton, hogy embereket vonzzanak magukhoz. Persze, sokan felismerik a csalást egy idő után és el is hagyják őket, de mindig vannak és lesznek emberek, akiket valamiért vonzani fog, amit és ahogyan hirdetnek.
Források: http://are.as.wvu.edu/Huutopian.htm
http://www.godsplan-today.com/Hungarian/HUNG_Ch_4_Epochs.htm
