Gondolom, ez a kérdés sok "bosszúszomjas" korábbi tagot foglalkoztat, mivel az Őrtorony tanok és gyakorlatok követése valóban elég sok jóvátehetetlen kárt okoz tagjainak - köztük olyan gyermekeknek, akik a csoportban nőttek fel -, így nem lehet csodálkozni, hogy egyesek ezt viszonozni kívánják. Nos, aki erre tette fel életét, annak nincs könnyű dolga, hiszen ha hőbörög és dührohamokat kap, akkor csak magát teszi tönkre, ha kristálytiszta logikával rávilágít a hamis tanokra, azt nem is fogják érteni - hiszen még a saját tanaikat sem értik, azok cáfolatát meg végképp nem -, és az illetőnek az lesz az érzése, mintha egy galambbal sakkozna (amely felborítja a sakkbábukat, leszarja a sakktáblát és diadalittasan elvonul), ha pedig "gyűlölet-hadjáratot" indít az Őrtorony ellen (tűntet ellenük, vagy bírósági hadakozást folytat ellenük), akkor arra pedig nagyon büszkék lesznek, hogy végre "támadja őket a világ" - és mindez megerősíti őket abban, hogy ők a Jézus és az Isten egyedüli képviselői és igaz követői.
Azért, van olyan dolog, amitől tartanak. Mégpedig a humor ellen tehetetlenek. Ez hogy lehet? Teljesen védtelenek ez ellen, hiszen, mint csoport, olyan mélyen benne vannak az önámításban, hogy eszükbe sem jut, hogy mit látnak azok, akik más szemszögből tekintenek rájuk. Pedig a Tanú-élet igen humoros tud lenni.
Úgy tűnik, a "hitehagyottak" új nemzedéke kezd felnőni a feladathoz, és a vallásos felháborodásokat, dührohamokat félretéve, egy egészen újfajta missziót folytatnak az őket kizsákmányoló Őrtorony ellen: ellopkodják készülő anyagaikat, és paródiákat készítenek belőlük (na meg a korábbaikból is). Ez olyannyira kiakasztja az Őrtorony vezetőit, hogy még azt is elfelejtik, hogy nekik az áldozat szerepében kéne tetszelegniük, és támadásokba lendülnek az őket "jóvátehetetlen" károkkal illető csürhe ellen. Ez már önmagában igen komikus, na meg az a tény, hogy azt sem tudják ki ellen harcolnak: a legtöbb "támadójuk" ugyanis saját bennfentes embereik, akik kicsempészik az anyagokat, és akiknek személyazonosságát előbb be kéne azonosítaniuk. Különben csak az árnyékokkal harcolnak.Ebben a cikkben feltárt információ némelyike olyan képtelenségnek tűnhet, hogy talán azok a Tanúk, akik olvassák, el sem hiszik, hogy igazak lehetnek. A forrásokat megjelölöm, utána lehet járni, de többet nem tudok tenni. Az köztudott, hogy rengeteg exTanú és még aktív Tanú használja a közösségi oldalakat, ilyen-olyan információ megosztására. Ez már önmagában elég rémisztő egy totális elmekontrollt az internet elterjedése előtt sikeresen alkalmazó szekta számára, és a statisztikák szerint ez hatással van a növekedés lelassulására, sőt helyenként negatívba fordulásra. De az már mégiscsak sok, hogy kemény ingyenmunkával végzett (pontosabban végeztetett) eredményeiket egyesek lerombolják, mégpedig azáltal, hogy kiszivárogtatnak anyagokat, melyeket eredetileg nem a nagyközönségnek szántak, vagy éppen ezek az anyagok a vártnál korábban kerülnek ki. Az tény és való, hogy minden anyag a "jó hír hirdetése" érdekében történik, és ingyenesen kerül a hallgatóság elé - vagyis az adományozók felé ezt próbálják beadni. Ha így vesszük, akkor tulajdonképpen senki nem lopott semmit, csak egy kissé "túlbuzgóaknak" bizonyultak a testvérek. Ami nem olyan nagy dolog, nem kell abból akkora faksznit csinálni....
Az egyik ilyen hatalmas bűntényt egy lego-bábjáték követte el. Pontosabban a Kevin McFree álnév alatt bábjátékokat készítő egyén, aki a Tanúk életét bemutató kisfilmjeibe beleszőtt egy részletet a 2018. júliusi JW-tv adásából - mielőtt az megjelent volna. Fú, ez már milyen! Ez annyira felidegesítette az Őrtorony vezetőit, hogy kijelentették, hogy őket ezzel "jóvátehetetlen kár" érte, mivel egy olyan anyag, amit amúgy is ki akartak adni (ráadásul ingyen, és amiért ők nem fizettek, mert "önkéntesek" készítették el), pár nappal előbb jelent meg a kelleténél. Ne is foglalkozzunk mindazzal a lelki, érzelmi kárral, vagy az emberéleteket követelő eljárásokkal, melyeknek valódi kárát nem hogy jóvátenni, de még fel sem lehet becsülni! Tegyük félre a szexuális molesztálás áldozatait, a vérkérdés mártírjait, az érzelmileg, és anyagilag kifosztottakat és a családjuk által kitagadottakat (akik közül néhányan öngyilkosságot is elkövethetnek)! Ezek mind nem érdekesek! Amikor itt van az Őrtorony, melynek anyagai pár héttel vagy néhány nappal előbb jönnek ki a tervezettnél, melyet amúgy is a nagy nyilvánosságnak szántak, ráadásul ingyen. Akkor mégis milyen jóvátehetetlen kár érte őket? Mi olyan, amit Jehova nem tud helyrehozni az esetükben? Miért nem bíznak jobban Jehovában, és az igéreteiben, mert ha még 'panasza is van valakinek, meg kell bocsátania készséggel'. Hát nem úgy néz ki, mintha ők maguk követnék a saját tanaikat....
Az Őrtorony odáig ment, hogy legális támadást indított a bábműsorkészítő ellen, de mivel nem tudták, hogy pontosan ki ő, ezért először a személyi adatait igyekeztek megszerezni. Ehhez felbéreltek egy drága ügyvédi irodát (erre mennek a világméretű adományok!!), mely szerzői jogok védelmére specializálódott. A kérésük kifejezetten a kisfilm készítője személyének kiderítése. Úgy tűnik, rettentően aggódnak azon, hogy a soraikban levő személyek közül egyesek megbízhatatlanoknak bizonyulnak. Hát pedig így járnak, akik jóváhagyják soraik között az erőszakot, majd érzelmi zsarolásokkal kényszerítik tagjaikat arra, hogy a szerveztükben maradjanak!
Kevin videói hihetetlenül cukik. Kissé nehezen érthető beszéd, így érdemes az angol feliratot bekapcsolni. Olyan szójátékok is vannak benne, mint jw.borg (a Startrek sorozatban megjelenő egyéniségüktől megfosztott, kollektív tudattal rendelkező bábokat nevezik borgoknak), Dubtown (az angol JW kiejtésének népszerű módjából: dzséjdub), Kingdom Hell (Királyság Pokol) és a Watchtower Babylon Crap Society (Őrtorony Babiloni Ostobaság Szervezet). A lego bábocskák, egy lego falu lakosait ábrázolják, és néhány család történetein keresztül mutatják be a Tanú élet kihívásait, a családi tanulmányozástól, a párválasztáson keresztül, egészen a gyülekezeti ügyek rendezéséig. A véneket farkasfigurák alakítják. Bár néha csak általánosságok történnek (melyek egész biztosan személyes tapasztalatokon alapulnak), ilyen például az a jelenet, amikor egy Tanú családban nevelkedő fiatal randizását mutatja be a Mission Impossible drámai zenéjének aláfestésével, de vannak részek, melyben eredeti beszédrészleteket, vagy titkon felvett anyagokat játszanak be, melyeket a legofigurákkal megjelenítenek. Ezek egyike a körzetfelvigyázó látogatása, melyben a köf szájából elhangzik az a kijelentés, hogy mennyire kegyesek ők, mivel nem ölik meg a mai lázadókat , ellentétben Fineással - aki a köf példaképe -, aki átszúrta az ilyeneket dárdájukkal, hanem csak kizárják őket a közösségből. A köföt a fehérkardos fekete figura alakítja a vének titkos ülésén.
A szervezet részéről jövő szerzői jogokkal kapcsolatos támadást, Kevin kifejezetten ösztönzőnek, sőt megtisztelőnek tartotta, amiről egy külön kisfilmet készített. Nagyraértékelésének eképpen ad hangot:
"Jó tudni, hogy az Őrtorony nem követi a saját tanácsait, amit a követőinek ad, hogy maradjanak távol a hitehagyott forrásoktól. Hiszen ők maguk is élvezik a videóimat, és követik a részeket, hiszen másképpen mi módon tudták volna meg azok tartalmát? Köszönöm azt a hatalmas, végeláthatatlan mennyiségű anyagot, melyet az Őrtorony (Babilon és Crap) Társulat szolgáltat számomra, mivel nélkülük soha nem lettem volna képes elkészíteni a videóimat, és ilyen elismerésben részesülni. Még egyszer köszönöm!"
Kevin McFree nem az egyedüli, aki az Őrtorony bögyébe került, mert egy Jose Antonio Gutierrez Garcia nevű (vagy inkább álnevű) illető is kiásta a csatabárot. Jose annyit tett - amit valószínűleg sok más sorstársa is -, hogy nyitott egy Facebook oldalt magának, melybe bejelölte barátait. Ezek a személyek szinte kivétel nélkül Tanúk, és kb 5000-en vannak. A posztok többsége spanyolul és oroszul van (vagyis az angol nyelvterületen kívül), így én nem nagyon értem ezeket, de semmiféle hitehagyott forrásra nem utalnak (illetve én nem találtam köztük ilyet egy felületes átvizsgálás után). Teljesen ártalmatlan cikkeket, leginkább jw.org-os írásokat, "paradicsomi" képeket stb. posztol a tulajdonos. Az Őrtorony azonban itt is talált olyan anyagokat, melyek a hivatalos megjelenést megelőzően jelentek meg, ami arra utal, hogy az oldal tulajdonosa valahonnan információkat szerezhet be. Képzelem, milyen alapossággal nézegetheti ezeket a Facebook-oldalakat, de az is lehet hogy jó besúgó-rendszerük van.Ugye nem hiányzik az Őrtoronynak, hogy az angol, német és francia után még két másik világnyelven is rendelkezésre álljon a felület, ahol pillanatokon belül lehet "hitehagyott" forrásokat megosztani? Nem csoda, ha Josenak mennie kell - ha megtalálják!
Jose elleni boszorkányüldözést még 2018 október 12-én kezdték el, amikor is egy idézést küldött ki a Southern District of New York-on keresztül Paul Polidoro, az Őrtorony legális képviselője, a Facebook szerkesztőinek a nevezett Facebook oldal tulajdonosának személyi adatait követelve. Az október 16-án Cathy Seibel bírónő által elrendelt "bírósági végzést" sem vehették túlságosan komolyan Zuckerbergék, mivel 2019 január 24-én Polidoro egy háromoldalas indítványba kérte a bíróságtól az engedetlen - vagyis a Facebook - megbüntetését, mivel megtagadták személyes adatok kiadását, a birói végzés ellenére is. Itt megjegyezném, hogy amikor a Jose Lopez és Osbaldo Padron vs Watchtower ügyben a bíróság ugyanilyen eljárást indítványozott az Őrtorony ellen, akkor nem voltak hajlandóak kiadni az adatokat, személyes jogokra hivatkozva. Igaz ott nem a szerzői jogok, hanem gyermekmolesztálással kapcsolatos bűneset állt fent, az Őrtorony mégsem tartotta ezt olyannyira jóvátehetetlen kárnak, és inkább kifizette a napi 4000 dolláros bírságot, csak hogy védje a köreikben található gyermekmolesztáló (Gonzalo Campos) személyes adatait és méltóságát. Most Polidoro levelében - melyben leszögezi, hogy az Őrtorony nem keres "drákói bűntetést" a törvény áthágói ellen - ugyanezt kéri a bíróságtól, hogy rendeljenek el egy ilyen bírságot a Facebooknak. ("nem drákói büntetés" = kiközösítés, eltiltás a családtól, barátoktól, elvesztheti munkáját, lakhatását az, akit a "kiszivárogtatás" vétkében bűnösnek találnak)
Úgy tűnik, a 2017-ben kiszivárgott belső anyag megjelenése óta az Őrtorony különösen érzékennyé vált a szerzői jogaikkal kapcsolatban. Az ominózus eset az ún Pillowgate beszéd (melyről magyar összefoglaló sajnos nem készült), mely a bételbe jelentkező fiataloknak lejátszott "toborzó" eszéd, mely a bételek szexuális tisztaságát hivatott reklámozni (a beszédben a szexualitás arcpirító részletei hangzanak el, a maszturbálástól, a homoszexuális viselkedésig bezárólag, minden). Azóta az Őrtorony több mint 40 olyan ügyet indított, melynek célja a kiszivárogtatók felgöngyölése, személyük beazonosítása. Azok is kaptak idézést tőlük, akik ugyan már nem Tanúk, de weboldalaikon megjelentették ezeket a "szerzői jogokkal védett" anyagokat - és persze kellemetlen részletekbe menőleg kiparodizálták ezeket. Ezek egyike volt a JW.Surwey.com és Lloyd Evan John Cedars csatornája. Amúgy a pillowgate-ről egy elég hosszú elemzés található nála, én nem fordítottam le, mert nagyon szégyellős vagyok.....
Az avoidJW weboldalt ugyanúgy felszólították a "titkos dokumentumok" eltávolítására, mivel ezeknek az anyagoknak nyilvánossá tétele csökkenti a szervezet esélyét a tagjai hatékonyabb félrevezetésében. Nyilvánvalóan nem kívánják az ilyen kényes információkat a "háztetőkről szétkürtölni", mint amit Jézus mondott, hogy a követőinek tenniük kellene az üzenetével. Jason Wynne, az avoidjw.org ír szerzője azonban úgy gondolta, hogy a biblia szerint úgyis felszínre kell jönnie minden rejtett dolognak. Ez vezette a weboldala létrehozásában, de ez a bibliai érvelés kevésnek bizonyul, ha az Őrtorony érdekeivel ütközik. A titkos anyagaik nyilvánosságra jövetelével kapcsolatos reagálásuk arra utal, hogy igen sértődékenyen reagálnak arra, ha tagjaik egyénileg szeretnének élni a szólásszabadságukkal, ráadásul olyan területeken, melyekben nem értenek egyet vallásvezetőikkel.
Az Őrtorony saját képzésű jogi képviselője (ők fizették az egyetemi képzését), Philip Brumley, 1991-ben ezt nyilatkozta:
"Még soha nem veszítettünk pert a hitehagyottakkal szemben. Egyetlen indítványban sem nyertek eddig. Így láthatjátok, hogy Jehova hol húzta meg a határt: a "gonosz" szolga nem lesz képes a "hű" szolgát ilyen mértékben megverni. Jóllehet több száz pert indítottak már el, de eddig egyetlen sem győzött."
Nyilván az öntelt kijelentést könnyebb volt úgy megtenni, hogy Brumley eltekintett az 1939-es Olin Moyle pertől. Az alázat hiányának másik hátránya az, hogy az ilyen fennhéjázó személy nem tudhatja mit hoz a jövő. Az ezredforduló változást hozott a tendenciában és az Őrtorony nem csupán pereket kezdett veszíteni, hanem nagyösszegű kártérítéseket is kellett fizetnie. Azonban elsősorban eddig korábbi tagok indítottak jogi eljárásokat ellenük, amely esetek bizony csak a valódi jogsértések kevés százalékát tükrözték vissza. Egy magyar kutató úgy határozta meg egy destruktív csoport társadalomellenességét, hogy hány per indult ellenük az adott országban. Mivel hazánkban nem talált feljegyzett bírósági pert a Tanúk ellen, így úgy ítélte meg, hogy a Tanúk nem veszélyesek a környezetükre. Mondjuk a perek milyensége, indíthatósága és sikere sok minden függvénye, így az függ az adott ország törvényeitől és társadalmi környezettől, többek között, de ezzel nem kell nagyon törődni (volt olyan időszak az emberiség történelmében, amikor azért halálraítéltek valakit, mert elutasította azt, hogy a föld lapos). Az emberi jogok területén folytatott perekhez is fel kell nőni, és talán majd a 21. század felafadata lesz annak felismerése, hogy milyen manipulációs módszereket használnak fel egyes szekták, és hogyan bánnak tagjaikkal. A Tanúk még megragadtak a 20. század szabad vallásgyakorlat, szólás- és lelkiismereti szabadságharcosainak szintjén, amikor még vallásként udták eladni tanaikat. Minden ilyen fogalom azonban kétélű kardnak bizonyulhat, mert mi van, ha az általuk elnyomottak is ugyanezt teszik - hiszen volt kitől tanulniuk ÉS ráadásul a társadalmi környezet számára is fontosak az emberjogi kérdések (ez sem evidencia minden korban és helyen). A szólásszabadsághoz nem csak nekik van joguk, hanem az őket elhagyó tagoknak is. Ha az Őrtorony kilép az "áldozat" szerepéből, és ezúttal támadóvá válik (vagyis igazából kimutatja a foga fehérjét), akkor sokkal több lehetőség adódhat a volt tagokjaiknak is megvédeniük a saját szabadságukat, és egyáltalán nem biztos, hogy az Őrtorony ezekből győztesen fog kikerülni.
Feltalálták hát a spanyolviaszt: az Őrtorony legnagyobb ellensége a humor. Ráadásul nem is kell semmit hozzátenni vagy kitalálni, egyszerűen csak fel kell fedni azt, amit ők tesznek, mert az már önmagában egy vicc. Hiszen nem az a baj, hogy ezeket megteszik, vagy köreikben megtörténnek, hanem az, ha valaki észreveszi és szóváteszi ezeket (ha ez gyülekezeten belül történik, akkor "csak" kiközösítik az illetőt). A főben járó bűn pedig az, ha ezeket ország-világ elé tárja paródiák formájában, melyekkel a kifényezett propaganda-anyagok már nem igazán tudnak versenyre kelni.
Forrás:
