Jehova Tanúi szétverik a családokat !
Marhaság, mondtam mikor Tanúként először találkoztam ezzel a felvetéssel....
És hoztam fel az érveket, hogy miért is hamis ez az állítás....miért is rosszindulatú.
Ekkor azt gondoltam, ilyet csak az mondhat, ki nem ismeri a Tanúkat, nézetüket, hozzáállásukat a családhoz. Csak egy kivülálló, ki külső rágalmakra alapozza véleményét.
És talán inkább önmagamat győzködve zártam le a témát... “marhaság az egész“.
Ez is bizonyítja mennyire ártani akar nekünk a világ, mennyire rágalmaznak bennünket, mennyire támadják „Isten földi szerevezetét“ .....!
Én is családfő voltam, gyermekeket neveltem.
Olvastam, hallgattam a tanokat, és igyekeztem is azokat gyakorolni...
Vagyis saját bőrömöm tapasztaltam az állítottak ellenetétét.
De tényleg marhaság volt ez az állítás, vagy csak én voltam jól bebalzsamozva ?
Nos ha ebben az összefüggésben említjük a Tanúkat, vagyis a családi intézménnyel összefüggésben, akkor talán az első ami az eszünkbe jut, ami megelevenedik, azok az ilusztrációk az Ébredjetek vagy az Őrtorony címlapjáról, honnan egy boldog család tekint vissza, minden egyes tagja mosolyog és örömét leli a közös tevékenységben..... Miként kapcsolódnak ki... először a szolgálatban, majd utána pl. piknikezve.
Így első tekintetre egy harmonikus család az ami szembeötlő, melyet a szervezet teljes mellbevetéssel támogat.
És ha még olvassa is az ember ezeket a cikkeket, legyenek azok a nyilvánosságnak vagy éppen a tanulmányozásra szánt cikkek, akkor teljes mértékben az az érzése, hogy a család az ami a Tanúknál bizony prioritást élvez....
De tényleg így van ez ?
Vagy van valami más is a háttérben?
Nos felejtsük el ezeket a művészi fotókat a címlapokról, a megható cikkeket a hasábokról, és nyissunk egy új lapot.
Nyissunk egy új lapot, hol megvizsgáljuk valóban mi is az igazság ezzel kapcsolatban.
Igen a szervezet előszerettel tesz rendszeres gyakorisággal cikkeket kiadványaiba a családi intézmény fontosságával kapcsolatban, számtalan bibliai verssel és történettel mutatva , milyen fontos is a család Isten és a Szervezet szemében...
Nos hogy Isten szemében az, azzal nincs is baj, mivel ez az állítás valós – megalapozott.
De hogy a Szerevezet szemében..nos ez már elgondolkodtató.
Mivel a probléma abban rejlik, hogy a Szervezet a család fontosságát, értékét, nem Isten szemszögéből közelíti meg, nem a tényleges fontosságával kapcsolatban.
Inkább önző okokból kifolyólag.
Ugyanis csakis egy cél lebeg e tekintetben a szemük előtt : Hogy újabb és újabb szolgákra tehessenek szert túlélésük érdekében..
Igen, mert ebben az esetben, nem arról van szó, hogy az egyének Krisztus szolgáivá válnának..nem.
Mert itt a szervezetnek van szüksége újabb és újabb szolgákra - rabszolgákra, amihez az egyik út az irányzottan működő család... Hol a családfő példásan felneveli gyermekeit az igazságban.
Így újabb „friss vért“ biztosít számukra, mely fiatalságából eredő naívságának, tenniakarásának, jóhiszeműségének köszönhetően rendelkezésükre bocsátja jelenét és jövőjét, erejét és képességeit ...Vagyis mindenét amivel rendelkezik s amivel a jövőben rendelkezne.
Miként egy vámpír ki kiszívja áldozata vérét....ők is ezt teszik, de nem egyszerre, inkább fokozatosan. Fokozatosan még ki nem aknáznak belőle minden lehetőséget...mindaddig míg hasznosnak bizonyul, mindaddig míg félrevezethető.....
Majd használat (kihasznált állapot) után eldobandó..
Úgyanúgy, mint a már időközben eltávolított „példás“ apa - ki már( igen későn) a fejét veri a falba, hogy ily „példásan“ nevelte fel gyermekeit.
Új szolgákra tettek szert egy „példás“ családnak köszönhetően a sok közül....
Vagyis a családi intézmény magasztalása a Szervezet részéről csakis ezt a célt szolgálja.
A felállított elvek/ a család számára/ úgy vannak megalkotva, hogy fokozatosan / az apa nem is tudatosítja/, a szervezet átveszi a családfő szerepét. Vagyis az apa a szó szoros értelmében már sosem lesz igazán apa – úgy is mondhatnánk, hogy csak egy bérszülő lesz, ki felelős enni és inni adni, lakhelyet biztosítani kitaníttatni gyermekeit – de azok lényegében nem tartoznak már semilyen felelőséggel sem az apjuk, szüleik irányába.
Csakis a szervezet irányában van megkérdőjelezhetetlen elkötelezettségük / ők úgy mondják Jehova irányába/...
Én a saját esetemből kiindulva azt szokom mondani rosszabb napjaimban, hogy csak egy „dzsigoló“ voltam „egy templomi prostituált“ a szervezet számára, ki nemzette és felnevelte gyermekeit, kiket végül elvettek tőle....Csak erre voltam jó!
S mi történik egy „dzsigolóval“ egy „ templomi prostituáltal“ miután kiöregszik, mikor már a templomnak sincs rá szüksége, hiszen már nem tud teljesíteni ?
Hát a szemétdombra kerül...megvetve és magára hagyatva.
Köszönhetően életmódjának mindez szinte jogos, „erkölcstelenségének“ az ára.
Hiszen ő élt úgy ahogy, mindez csak annak következménye.
Vagyis a családi intézmény nem szolgál semmi másra sem Jehova Tanúi szervezetén bévül, csak egy „neveldének“ egy „ keltetőnek“, az új tagok - szolgák számára, kik kérdezés és gondolkodás nélkül cselekszik a feljebbvalóik akaratát, hiszen ezt tanulták....látták...../legalábbis egy bizonyos ideig/.
Ezekután se tisztelet, se becsület, lényegében semmi sem illeti a „bérszülőket“...hiszen vagy kiégtek/ így már nem példásak/...vagy már nem is Tanúk / így már kapcsolatot sem ápolnak velük a „szeretet“ jeleként,/...
Az ily módon felnövő gyermekek nem úgy tekintenek szüleikre, mint akik felnevelték őket, életet adtak nekik, kikről a Biblia azt mondja: 2 Mózes 20:12 : „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! „ 5. Parancsolat
Vagy az Efézus 6:1-3: „Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.Tiszteld apádat és anyádat – ez az első parancsolat ígérettel –,hogy jól legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön.“
Hanem hogy milyen a „szellemiségük“...? Rendszeresek ? Tétlenek ? Tanúk még..? Vagy netán hitehagyottak....?
Így a kapcsolat mindennek fügvényében tartandó és ápolandó.
Nem a természetes vér szerinti kapcsolat és vonzalom számít, az amit Isten megkövetel és leszögez a Bibliában megkérdőjelezhetetlen és változtathatatlan követelményként.
Hanem a szervezet által meghatározott irányelvek..melyek ebben az esetben mindezt felülírják.
Mindent megtesznek, hogy jogtalanul a Szervezetet - ők úgy mondják Jehovát tegyék a család fejévé...
De ez csakis egy célt követ, hogy kiöljék a tagokból az igaz - természetes szülői és gyermeki szeretetet, pótolva azt a Szervezet „szeretetével“....
Mire gondoltok miért tiltják lényegében az olyan ünnepeket, társas összejöveteleket, hol a családok össze szoktak jönni, kapcsolatot ápoltak, örültek egymásnak, együtt ettek – ittak, a szó szoros értelmében ápolták a családi kapcsolatokat.
Nem állítom, hogy az ok teljes mértékben csakis ez, de ez nagyon kapóra jött a Szervezetnek célja elérése érdekében...
Igaz a legtöbb ilyen összejövetelt „pogány“ vagy „hamis vallási“ mivolta miatt tiltják.
De melyeknek nincs is „pogány“ eredetete, nos az azokon való részvételt sem támogatják....
Kikkel fogsz ott közösséget ápolni/ mindegy, hogy a legközelebbi családtagokról van szó/, világiakkal...?
Milyen hatással lesznek szellemiségedre ?
Itt vannak a keresztény testvéreid kikkel az ápolt kapcsolat csakis pozitívumokat eredményez és így kívánatos hatása van mindenki számára.
És mindez a tilalom kiöli az emberekből azt a természetes szeretetet amit Isten belénkplántált, felváltva azt a teokratikus irányelvekkel, parancsokkal, követelményekkel, elvárásokkal és kapcsolatokkal.
Érdekes ez az Őrtorony cikk is: „.....Manapság gyakoriak az efféle gondok. Pál apostol megjövendölte, hogy napjainkban jellemző lesz, hogy az emberek „természetes vonzalom nélküliek” (2Timóteus 3:1–5). Az itt „természetes vonzalom nélküliek”-nek fordított kifejezés eredeti görög megfelelője, melyet Pál használt, szorosan kapcsolódik ahhoz a kifejezéshez, amellyel a családtagok közötti természetes vonzalmat szokták kifejezni. A mai világ kétségtelenül híján van az ilyenfajta vonzalomnak. Még ha létezik is vonzalom, a családtagok ritkán mutatják ki ezt egymás iránt.“
Ha a világ híján van a természetes vonzalomnak, – amit nem is vitatok, mert az is híján van a megváltozott társadalmi rendszerünknek meg miegymásnak köszönhetően.
Akkor mi a helyzet a Tanúkkal hol nem beszélhetünk semilyen, de semilyen természetes vonzalomról amit spontán meg lehetne élni egy családon bévül, úgy hogy a szervezet ne ütné bele az orrát ?
Hiszen mindennek köszönhetően a minimumra csökkentik a kapcsolatot a családtagokkal.
A mindennapokban a szolgálat, a Királyság érdekek, az összejövetelek, kongresszusok stb...
Itt erre nincs idő, és mikor netán alkalom is nyílna erre , akkor ezt nem szabad...
Így a családok szétszakadnak, az egyedül maradtak pedig könnyű prédának bizonyulnak az Őrtrony társulat számára. Hiszen még kárpótlást is nyújt az „ igaz testvériség“ képében...
Hát ez az igazság Jehova Tanúi családdal kapcsolatos álláspontjával.
A látszat csal, nagyon, de nagyon csal...
A családi intézmény a hagyományos értelmében a Tanúk számára nemhogy nem kívánatos, de veszélyes.
Hiszen egyenes konkurenciát jelent, és a konkurenciát ugye fel kell számolni, hogy így egyedüliek maradhassanak.
