Nos milyen lehet egy kapcsolat, hol az elején lekötik számodra mikor leszel megfelelő és elfogadható a másik fél számára ?
Vagyis mi az mivel fel kell hagynod, amit el kell sajátítanod, amiről le kell mondanod, amin változtatnod kell...hogy így elfogadható légy a másik fél számára....
Igen mert Te bizonyos okokból kifolyólag szeretnél elfogadható lenni számára, szeretnél a másik féllel kapcsolatot ápolni ...
Ugyanakkor ezek a követelmények csak számodra, részedre vannak felállítva...
Vagyis a másik fél irányába csak neked vannak kötelezettségeid, neki irányodban szinte semilyen...
Legyen ez egy nő és férfi kapcsolata, vagy éppen egy vallásközöséggel ápolt kapcsolat..
Vagy Istennel való kapcsolat....?
Nem, ezt elutasítom, az Istennel való kapcsolat nem egyoldalú..azt csak nekünk probálták és próbálják bebeszélni vallási közösségünk volt vagy jelenvaló vezetői..
Istent ilyen egyoldalú kapcsolatokba ne keverjük bele....
A fent említett kapcsolatban nem arról van szó, hogy ne ölj, ne paráználkodj, légy hűséges meg miegymás..ezeket eleve gyakorlod.
De pl. mikor és min nevess vagy nevethetsz, mit vegyél fel vagy mit ne, hogy mindíg borotvált légy, hogy szórakozz.....stb....
Vagyis a személy vagy a felekezet kivel kapcsolatot szeretnél ápolni pontról pontra megszabja még a legapróbb részleteket is, közben Istenre utalva, hogy ez az Ő elvárása irányodba, ha megfelelő kapcsolatot szeretnél vele ápolni...
Mekkora hazugság ....!
Nem lehetsz fáradt arra hogy megborotválkozz, nem öltözhetsz lengén mert éppen úgy van kedved, nem kapcsolódhatsz ki úgy miként szeretnél...nem önthetsz fel egy kicsit a garatra bánatodbban....s ha véletlenül elejtesz egy káromkodás megfeszítenek...
Vagyis komoly áldozatokat kell hoznod annak érdekében hogy az általad kívánt kapcsolat létrejöjjön és működjön...
Ám csakis neked kell meghoznod ezeket az áldozatokat, a másik fél néhány papírofmán kívül semmit sem vállal, csakis elvár..
Fogalmazhatunk úgy is, hogy le kell mondanod identitásodról, mivel teljes mértékben alkalmazkodnod kell a másik félhez...
Hát ha valaki úgy gondolja és képes ilyen áldozatokat hozni egy kapcsolatl érdekében, vagy hogy egy adott közösség tagja legyen az az ő dolga, miért ne...
Ugyanakkor mennyien hoztunk annakidején ilyen áldozatot..
Az ember azonban egy egyéniség, jó és rossz oldalaival egyaránt...
A rossz oldalon nem a bibliai bűnöket vagy az emberi együttélés elleni vétkeket értem...
Vagyis egy ilyen szóbanforgó változás megfosztja a személyt saját egyéniségétől...elveszíti azt, besorakozik egy személy vagy közösség mellé, egy felekezet szürke közegébe...
Hogy mit kap cserébe, s megéri-e, ezt mindenki döntse el maga..
De a lényeg..
Meddig lehetséges „tűrni“ vagy elfogadni ezt a helyzetet ?
Azt a helyzetet hogy valaki feladja identitását, személyiségét, álmait...míg a másik oldal szinte semmit sem nyújt, csak mindent elvesz, és mindíg többet...
Két dolog lehetséges véleményem szerint...a lázadás ami előbb vagy utóbb be kell hogy következzen..
Vagy a belesorvadás az adott helyzetbe - mikor az ember már nem tud kilépni, már nem lát kiutat...már nincs értelme bármit is kezdeni a helyzettel..
S mindez miért következett be ?
Mert a kezdetleges érzelmek melyek ezt az egyént „rászedték“ áldozatvállalására megszűntek...a „szerelem“ elhalványult.... ugyanakkor kiderült a másik félről, hogy még azt a kevés igéretét sem teljesíti melyeket kezdetben vállalt, nem tesz eleget azon elvárásoknak, melyeket irányába tápláltunk s melyekért lemondtunk önmagunkról..
Igen ilyenkor jön a lázadás vagy éppen a beletörődés...
De visszatérek az előzményekhez...
Ha valaki egy kapcsolatban csakis követelményeket állít a másik fél irányába, legyél ilyen meg olyan, tedd ezt meg azt, viselkedj így meg úgy...akkor lényegében mit akar tőlünk ?
Egyáltalán szüksége van ezen személynek vagy szerevezetnek rám ?
Értékel engem olyannak akii vagyok ?
Értékeli tulajdonságaimat ?
Vagy csak bizonyos, specifikus tulajdonságaimra van szüksége, melyekre így szert tehet és kihasználhat......
Nem, nem én kellek nekik..
Csak valaki ki besorakozik a sorba és kérdések meg igények nélkül teszi a dolgát, kielégíti szükségleteiket..
Úgy is mondhatnám, egy „rabszolgára“ van szükségük..habár nekem más kifejezés jutott az eszembe...
Nem kell ide személyiség, sőt nem is kívánatos...
Éppen ezért azt már az elején megölik, elpusztítják...
Akkor mit ér egy ilyen kapcsolat...?
És az a legrosszabb hogy eme „kóros“ kapcsolat egyik oldalára Istent helyzik, holott neki mindehhez semmi köze sincs...!
Én szinte istenkáromlásnak tartom, hogy ilyen „partnernek“ állítják be..
A Bibliából számtalan dolgot tudunk meg Istenről és Megváltó fiáról Jézus Krisztusról, de sehol sem támasztott, támasztottak Ilyen egyoldalú követelményeket szolgáik irányába....
Mindkét szövetségnek nemcsak megalkotói de aktív résztvevői voltak figyelembe véve „ bűnös“ szolgáik egyéniségét, hiányosságát, elviselve és elnézve azt, nem igyekezve belepréselni őket egy egységes formában...
Egy kétoldalú kapcsolat elevenedik fel mindebben...
Igaz az egyik fél hatalmasabb, erősebb és szent, de mégis ez a kapcsolat kétoldalú...
Vagyis mikor a Bibliát olvassuk, megtaláljuk benne az embert olyannak amilyen.....és Istent és Krisztust is olyannak amilyenek irányunkba..
Amikor a szervezetről beszélünk és tapasztalatainkat ecseteljük, akkor hiányoljuk belőle az embert, és az emberséget...lényegében a krisztusi mivoltot
Igen a szervezet csak „egyoldalú“ kapcsolatot ápol, vagy inkább ápoltat , és ezt önmaga irányába
Nem engem szeretnek, nem én kellek ...hanem az a valaki kit belőlem szeretnének formálni és formáltak, hogy megfeleljek és hasznosnak bizonyuljak önző céljaik elérése érdekében....
Utána meg....
De mi mindnyájan egy külön egyéniség vagyunk, szabad akarattal, jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt...
És ezt Isten is tudja...
Krisztus is tudja....
De a szervezet erről nem akar tudomást szerezni, hiszen az egység/nem természetes egység/ és a teljestímény mindennnél fontosabbak.
Így felvetődik az a bizonyos ősi kérdés : ki van kiért ?
A szervezet van értem, vagy én a szervezetért ?
Nos ha ez Isten szervezete lenne, akkor a válasz is egyöntetű: a szervezet van értem.....
De mivel ebben az esetben vitathatatlanul én vagyok a szervezetért..akkor ez kinek is a szervezete ?
Nos ha Jehova Tanúi szerint a többi vallásnak nincs köze Istenhez,/vagyis meddő a kapcsolatuk Istennel/ akkor ki merem jelenteni Jehova Tanúinak sincs.../vagyis a Tanúknak is meddő a kapcsolatuk a Teremtővel/
De ha Jehova Tanúinak köze van Istenhez, akkor a többinek is....
Érdekes egyenlet...
Akkor mi is a végeredmény ?