A napokban kaptam meg saját példányomat A vonakodó hitehagyott (The Reluctant Apostate) című könyvből. Igazából a magyar cím még nem létezik, mert a könyv csak angolul jelent meg egy Indiegogo kampány keretében. A szerző szerint hamarosan kapható lesz az Amazonon is, és a fordításokat is tervezik.

A szerző, Lloyd Evans, aki John Cedars néven vezet angol nyelvű blogot (http://jwsurvey.org/) és publikál a Youtube-on a Jehova Tanúi szervezetével és tanításaival kapcsolatos információkat kb 2011 óta. Megszámlálhatatlan írása és hanganyaga után könyvet adott ki, melyben összefoglalja a Jehova Tanúi tanításainak buktatóit a saját ébredésén keresztül és a családja történetével párhuzamosan. Még csak az első pár száz oldalig jutottam, de állíthatom, hogy a könyv letehetetlen, és rendkívül megható. Mindig is szerettem Cedars írásait olvasni, hanganyagait hallgatni, mivel egy tisztességes kritikát fogalmaz meg a Társulattal szemben, mely mentes a keserű haragtól, bosszúvágytól, ugyanakkor merészen szókimondó és fanyar humorral átitatott. Nincs ez másként az általa írt könyvvel sem. 

Arra gondoltam, hogy egy sorozat keretében összefoglalom az olvasottakat, afféle olvasónapló formájában, abból a célból, hogy azok az olvasók is beleláthassanak, akiknek most nincs idejük vagy kedvük elolvasni, vagy a nyelvi akadályok miatt nem lehetséges ez számukra.

A könyv mintegy 700 oldalas törzstartalommal rendelkezik, melyet kb 100 oldalnyi függelék egészít ki. Az információ tömör, rengeteg lábjegyzettel teletűzdelt, ami nehezíti az olvasását, de már majdnem a 200. oldalnál járok, pedig csak második napja olvasom. (Lassú olvasó vagyok, és az angol nyelvezet, melyben íródott, csak éppen a szókincsem határait feszegeti, de azért folyamatosan tudom olvasni, néhány gondolat kibogozásától eltekintve. Mondjuk az is segített, hogy egy megfázás miatt lakásfogságra vagyok ítélve éppen :)). A kivonat közreadásához és egyes részek fordításához a szerző írásos engedélyét kértem és kaptam meg. Lloyd Evans hozzájárulásával kifotózott képeket is megjelentethetek a könyvből.

A mű egyszerre íródott kívülállóknak és gyülekezeti tagoknak, mely szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, amit a szerző úgy oldott meg, hogy sötét háttérrel kiemelt szövegdobozokba elkülönítette a kifejezetten „Tanúknak” szánt információkat. Ezeket a részeket igyekszem majd lefordítani és közzétenni a blogon, mivel alapvető kérdéseket érintenek. Olyanokat, mint például: Vízözön, karácsony, evolúció, maszturbáció, homoszexualitás, földi Paradicsom stb. Ezek a témák vagy érdektelenek, vagy éppen evidenciák azoknak, akik soha nem csatlakoztak a Tanúkhoz, így csak fölöslegesen zavarnák a könyv gondolatmenetét, mely egyébként egy értékes bepillantást nyújt egy súlyosan korlátozó, elnyomást elősegítő, befolyásoló technikákat alkalmazó egyházi szervezet ügyeibe. Ezzel párhuzamosan egy olyan személy életében lejátszódó folyamatokra is ráláthatunk, aki gyermekkorától ebben a doktrinációban nevelkedett, és mely életesemények a félrevezető taktikák beazonosításához és végül elutasításához vezettek. Természetesen az ezzel együttjáró árral és jutalmakkal egyetemben.

A könyv bevezetőjében Evans kifejti, hogy a Jehova Tanúi milyen kellemes emberek lehetnek, akik szeretetet és kedvességet képesek nyújtani, az első ránézésre morbid és elitista tanaik ellenére, melynek rövid lényege szerint egy ígért paradicsomi állapot fog bekövetkezni egy borzasztó, pusztító isteni Ítéletnap (Armageddon) után. A túlélés egyetlen esélye: csatlakozni Jehova Tanúihoz és ragaszkodni a Szervezetük útmutatóihoz, akik egy Vezető Testület által hívatottak bevezetni a híveket a Paradicsomba. Ebben rejlik a lényeges különbség egy Tanú és egy nem Tanú között: a Szervezet, ami egy vallásos hierarchikus rendszer, mely a Tanúk életének minden kis rezdülését irányítja, szabályozza. Egy Jehova Tanúja számára elég fontos, mondhatni létkérdes hogyan viszonyul ehhez a Szervezethez. Ezzel eljutottunk a szerző címválasztásához.

A reluctant angol szónak jelentése: vonakodó, kelletlen, ellenkező. Olyan viselkedés jelzőjeként használatos, amit nem szívesen tesz valaki, inkább kihagyná az életéből azzal a bizonyos tevékenységgel kapcsolatos élményt. Pontosan ez az, amit Evans érzett akkor, amikor ’megengedte magának, hogy objektív vizsgálatnak vesse alá addigi hitét’, és sokan a blog olvasói közül is ismerhetik ezt az érzést. Mert amellett, hogy senki sem szeret tévesnek bizonyulni, a Jehova Tanúi propaganda egy borzalmas képet fest le azokról a személyekről, akik kétségbe merik vonni a Társulat tanításait, sőt akár csak egy mondatot is kritizálnak a kiadványokból. Ez a bizony az ún. „hitehagyottak” útja, akik megkeseredve, mentálisan zavartan, habzó szájjal próbálják meg elszakítani társaikat a helyes imádattól. Ez az a kép, ami a legtöbb Jehova Tanúja számára egy „no-go zóna”, még gondolatban sem mernek elmenni odáig, hogy beleképzeljék magukat egy csoportból kizárt ember helyzetébe. Nem beszélve arról, hogy mi lenne, ha kiderülne az addigi értékes „egyedüli igaz” útról, hogy egy időpocsékolás volt egy destruktív szekta karmaiban, sőt a gyülekezet elhagyását a legszörnyűbb büntetéssel sújtják: a hívő családtagok, barátok nem állhatnak szóba a továbbiakban a kizárt személlyel. Szóval ennek fényében nem tűnik olyan kecsegtetőnek az ilyesfajta vizsgálódás, Lloyd Evans számára sem tűnt annak, ezért adta ezt a címet a könyvének.

De mégis hogyan jut el valaki addig, hogy Jehova Tanúja legyen és ezzel a lehetetlen dilemmával kelljen szembenéznie valamikor az élete folyamán? Ez a következő cikk témája lesz.