Alapvetően nem osztom a fundamentalista nézeteket arról, hogy van egy "igaz vallás", míg a többi meg "hamis".  Mindig vonzott a misztikus gondolkodás. Ezzel nem azt mondom, hogy a Biblia teljesen hazugság, csak a helyén kell kezelni. Nem feltétlenül az abszolút igazság, csak annak egy győztes változata – fogalmazzunk úgy. Hibának tartom egy irányzat kritikátlan elfogadását. Ezt hívják vakhitnek, ami a vallásháborúkon kívül nem nagyon szokott máshova vezetni. Az igazságot folyamatosan keresni kell, kialakítani egy véleményt, de ehhez nem kell körömszakadtáig ragaszkodni. Ha olyan információhoz jutunk, ami megkérdőjelezi a világképünket, az azonnali elvetés helyett inkább gondolkozzunk el rajta. Ez a nyitottság oda vezethet, hogy ha az addigi világképedről kiderülne, hogy nem annyira korrelál a valósággal – ilyen azért mindenkinek van vagy volt  – akkor kész leszel újabb és újabb információt befogadni a témában. Van ennek egy ellentétes pólusa is, amit kognitív disszonanciának neveznek, és ami azt jelenti, hogy valaki nem képes az új információt befogadni és mérlegelni, főleg az olyat, ami cáfolja vagy látszólag ellentétes a meglévő hitével vagy ismereteivel. Ekkor is megtörténik az régi és az új integrálása, de ezúttal egészen más módon. A "szilárd hit" nem rendülhet meg, így az azzal ellentétes információ elvetésre kerül és kifejezetten olyan magyarázatok gyártódnak, melyekkel a "hit" megőrizhetővé válik ugyan, még azon az áron is, ha a személyiség szétesik. Gyakran kisérhetik ezt a jelenséget pszichés és testi tünetek, mivel az elmének és a szívnek annyira egymás ellen kell feszülnie, hogy egy ponton már nem bíri el a szervezet. A nyitottság, a kiváncsiság az elfogadás megfordíthatja ezt a folyamatot és akár gyógyulás is állhat be. 

De nem csupán egészségesebb test lehet hozadéka a nyitott elmének, hanem ez a megközelítés egy dinamikusan fejlődő világképhez vezethet. Itt nem a meggyőződések változtatgatására, szélkakaskodásra gondolok, hanem arra, hogy egy fejlődésre képes ember valahol képes magába foglalni korábbi nézeteit, elvetni a tévedéseket, elgyászolni az ezekhez kapcsolódó érzéseket, netán veszteségeket. Fokozatosan a benne futó történetek és nézetek egy magasabb szinten fognak összekapcsolódni. Ez egészen természetes módon is megtörténik az emberrel, gondoljunk csak arra, hogy másként gondolkodtunk a világról 5 évesen, megint másképp 10 évesen, másként fiatal felnőttként, és megint másként, amikor családunk lett, és így tovább. Nem nézzük le magunkat csak azért, mert  5 évesen még kisautókkal/babákkal játszottunk vagy 10 évesen még a Pokémonok vagy hasonlók gyűjtésében láttuk életünk értelmét, sőt ezek valahol mind hozzájárultak ahhoz, akik ma vagyunk. Egy normális ember számára hozzáférhetők, átjárhatók ezek az információk, nem kapcsolódik ezekhez szégyen vagy bűntudat (kivéve, ha a körülöttünk élő felnőttek tettek vagy mondtak valamit, ami miatt mesterségesen keltettek bennünk ilyesmit .... de azzal felnőttként meg tudunk birkózni).  

Előfordulhat az, hogy egy vallást vagy világképet a szüleink már gyermekkorunk óta megszabtak számunkra és úgy adtak elő, mint ami az "igazság" maga. Olyan, mintha egész életünkre bébiételre lennénk ítélve, és ha egy idő után megunjuk, akkor abból baj lesz. A legtöbb ember készen kap egy ilyen bebetonozott világnézetet, amihez aztán egész életében ragaszkodik, kardoskodik érte, ölre megy, ha kell, csak azért, mert nem akarja magára haragítani a családját vagy a népét, vagy éppen nem tudja elképzelni ezen a buborékvilágon kívül az életét. Ilyenek lehetnek szélsőséges formában az ún. "könyvvallások", melyeknek alapjául egy valamilyen Szent Könyv szolgál, és az abban leírtakat kell követni. A fundamentalista keresztény vallásokban hívők úgy gondolják, hogy ami a Bibliában van, az mindenben igaz, ami meg nincs benne, az nem létezik, lényegtelen vagy éppen szabadon megtehető, mert a "Biblia nem tiltja". Az ilyen rigid szabályrendszerhez igazodásban elveszítjük a saját lelkünkkel való kapcsolatot és a lelkiismeret szépen elsatnyul. A szabályrendszer egy darabig egybetart, majd fogvatart, és nem mindig érezzük, hogy ez a minőségi váltás mikor történik meg. Minél nagyobb a belső bizonytalanság, és a külső világ zűrzavara, általában annál nagyobb szükség van valami kapaszkodóra, és ilyen lehet a fundamentalizmus. Ezzel nincs is semmi baj, amíg megmarad a saját keretein belül, támaszt nyújt azoknak, akik ezt keresik, de általában nem ez történik. Az ilyen mozgalmak általában megpróbálják kiterjeszteni saját belső szabályaikat a többi emberre is, néha fenyegetéseket, erőszakot alkalmazva, máskor kedvesen és mosolygósan.  

A Jehova Tanúi azokhoz a vallásos fundamentalista csoportok közé tartoznak, melyek a 19. századi Amerikából kiindulva terjedtek ki a világ más tájaira. Kétségtelenül sok hasznos tevékenység is része ennek a "prédikálókampánynak", többek közt ingyenes bibliatanulmányozás program, egyes országokban írás-olvasást vagy nyelvet is tanítanak (hogy az érdeklődők részt tudjanak venni a bibliatanulmányozáson), családias közösséget biztosítanak olyan személyek részére, akik valamiért a társadalom perifériájára kerültek és bizonyos értelemben ösztönző hatással is bírnak, mert a leendő tagoknak el kell menni X számú összejövetelre, normálisan kell kinézniük, fel kell hagyniuk bizonyos káros szokásokkal (dohányzás, drog stb). Mégis, mindezek a szabályok egy ponton túl nem feltétlenül szolgálják az egyén, de még a közösség érdekeit sem, hanem a kifejezett céljuk a kontroll fenntartása a szervezet arculatának megőrzése végett, amire azért az üzleti érdekek növelése, avagy a bevétel optimalizálása miatt van szükség. Keményen hangzik? Mégis, sokkal több olyan egyház működik manapság, ahol a lelki dolgok helyett üzleti érdekek dominálnak, mintegy dogmarendszerbe zárva tagjaikat, dobozt téve a fejükre. Ezzel sokat nem lehet mit kezdeni, de az már a mi döntésünk, hogy mit kezdünk a dobozzal a fejünkön. Egyáltalán észrevesszük-e, hogy ott van?

Kép forrás: https://www.tudnivalok.eu/a-ferfiak-jobban-serulhetnek-szakitas-utan-mint-a-nok-es-most-elmondjuk-hogy-miert/

Az elménk kinyitása, megnyílás az ismeretlen felé, az új dolgok, nézőpontok befogadásának képessége a mi saját érdekünk és felelősségünk, és én ebből a hozzállásból közelítem meg ezt a témát. Bármilyen szabályrendszert igyekezzenek is ránk kényszeríteni bárki nevében, az végső soron egyedül tőlünk függ, hogy hajlandók vagyunk-e kitekinteni a dobozon kívül is, vagy megmaradunk a megszokott kényelmes szokások vagy bejáratott dogmák mellett. Ehhez persze néha konfliktusokat is be kell vállalni, mert a szabadságot soha nem adják ingyen. De miről is van szó? Mi is ez a fundamentalizmus és miért gond az, ha valaki "csak ragaszkodik az Írásokhoz"? 

A fundamentalizmus lényege az, hogy egy vallásos csoport vagy mozgalom ragaszkodik a hagyományok legfontosabb elemeihez, túlhangsúlyozza azokat, és szabályt alkot azokból, melyeket betűre követ. A 19. századi Amerika volt ennek kialakulására a megfelelő idő és hely, mivel addigra a főáramú vallások ereje megszünt, szabad vallásgyakorlás volt, és bárki hozzáférhetett a Bibliához, amit a maga kedvére értelmezhetett. A Jehova Tanúi elődjei is ezt tették, Nemzetközi Bibliakutatóknak nevezték magukat még akkoriban, és abból a feltételezésből indultak ki, hogy a "teljes Írás igaz és hasznos". Ezzel az a baj, hogy a "teljes Írás" az a katolikus zsinatok által kanonizált 66 könyvből állt, és a Tanúk (meg más hasonló keresztény szekták) ehhez az alaphoz tértek vissza. Ami akkor talán jó és innovatív megközelítés volt, de valójában egy másik dobozt helyezett a hívek fejére. Mi van akkor, ha kiderül, hogy az Újszövetség 27 kanonizált könyve a korabeli keresztény könyveknek csak egy töredéke, és azok is erősen cenzúráltak az egyház különféle zsinatai és előljárói által? Mi van, ha az egész Jézus-imázs, amit ma ismerünk, egy olyan kép, amit az egyház akar láttatni velünk? Mi van, ha a keresztény hit központi eleme nem a várakozás, a szenvedés és a gyötrelem, amit kb. a szentképek túlnyomó többsége ábrázolni akar, hanem az aktív tett, kezdeményezőkészség és bátor kiállás? Mi van, ha Mária Magdaléna nem egy megtért és megtűrt prostituált volt, hanem maga a 13. apostol, sőt az "apostolok apostola"? Hogyan befolyásolná ez az új (bár inkább sokáig eltitkolt) ismeret a hitünket? Ha kiderülne, hogy az eddigi információ, amire a hitünket alapoztuk, meglehetősen hiányosnak bizonyult, leginkább ferdítések vagy félreértések voltak, vajon az felszabadítólag fog hatni vagy inkább kellemetlenül a vallásos emberekre? A Biblia maga is azt írja, hogy újabb könyvek fognak megnyittatni és nagyobbá lesz a tudás (Dániel 12:4, Jelenések 20:12), tehát várható az, hogy sok új információ kerül napvilágra, olyasmi, amiről korábban nem lehetett tudni. Hogyan változna az egyházakon belül a nők szerepe? Hogyan érintene egyeseket, ha megtudnák, hogy Jézus nem a várakozás, hanem a cselekvés embere volt, aki tőlük is hasonlót vár el? A jámborság, a szenvedéssel járó szerény vallásos élet önmagában csak akkor érték, ha ez hozzájárul a közösség fejlődéséhez, különben csak céltalan önmutogatás. A jótékonykodó "jóemberkedés" nem szolgálhat bűntettek elpalástolására, így mindegy, hogy milyen sok jó tettet hajtanak végre vallásos emberek, ha köreikben gyermekeket molesztálnak, akkor a jótetteknek nem lesz értéke. 

Természetesen a "hite" mindenkinek a sajátja, még akkor is, ha az egy egyház dogmarendszerén alapul, és abban nevelkedett, már a nagymamája is ezt a hitet vallotta. Nem szeretném senki hitét lerombolni vagy kétségeket támasztani, inkább arra hívnám fel a figyelmét - annak, aki ezt az írást olvassa - hogy kezdjen el kételkedni, amikor olyan nagyon szép, nagyon kerek, mindenre (is) magyarázattal szolgáló vallásos hite van. Az ilyen hit ugyanis gyenge lábakon áll, nem tudja kiállni a valósággal történő kapcsolatot. Nem képes veled együtt növekedni, ehelyett gyermeki állapotban tart. Nem abban az értelmeben vett gyermekként, ahogyan azt Jézus értette, hanem egy infantilis, éretlen állapotban, mindegy hány éves vagy. Milyen jellemzők utalhatnak az infantilis, éretlen hitre, ahogyan az egyes Jehova Tanúi doktrinákkal kapcsolatban megfigyelhető?

• Mindent mindig tudni akarsz, választ követelsz a kérdéseidre, mert "nem érted" ezt vagy azt a bibliaverset, vagy nem tudsz megoldani valami helyzetet az életedben, és azt hiszed, hogy ez lenne Isten dolga, hogy teljesítse a kéréseidet. Miért engedte meg Isten ....? Miért szenvedek? Miért velem történik ez vagy az? Melyik lehet az igaz vallás? stb. Ilyen és ehhez hasonló kérdések és gondolatmenet utat nyithatnak arra, hogy valaki "megválaszolja" neked ezeket, mégpedig egy készen kapott központosított ideológiával. Eleinte ez talán kényelmes lehet, de egészen biztos, hogy egy ponton nem fog passzolni rád. Akkor mit teszel? 
• Hiszel a feltámadásban? Nem is kell gyászolni már, mert úgyis feltámad a szeretted, csak meg kell várni. Jézus sírt, amikor barátja, Lázár meghalt. Pedig Jézus tudta, hogy a halottak feltámadnak - talán csak nem úgy, ahogyan azt a Jehova Tanúi vezetői elképzelik és tanítják.
• Megbetegszel, megöregszel? Nem baj, majd meggyógyulsz/visszafiatalodsz az új világban! Addig is a körülötted élők "jóemberkedhetnek" körülötted, ha meg nem teszik, akkor meg jogod van megítélni őket.
• Tönkrement a házasságod? Kit érdekel, hát az ő hibája, mert nem rendelte alá magát a főségnek/nem gyakorolta a főséget jól, így a sátán csapdájába esett és a gonosz eltértítette őt az igaz hittől. Majd Jehova ad nekem jobb férjet/feleséget.
• Széthullott a családod, mert kizárták a gyülekezetből családtagjaidat vagy a legjobb barátaidat? Hát, Jehova "megrostálja a népét", így jártak, majd jól meghalnak Armageddonkor.
• Mentális problémáid vannak? Pánikrohamok gyötörnek, alkohista vagy? Ezt kezelje (értsd: oldja meg) az orvos, hisz azért van! Ugyan, már nem vagy te "hülye", hogy majd terápiára kezdjél el járni, amikor ezek csak "világi okoskodások", meg különben is itt van már az új világ, Armageddon a kanyarban, így a könnyek le lesznek törölve.
• Tévedtél valamiben, kárt vagy sérelmet okoztál valakinek? Sebaj, tökéletlen ember vagy, meg különben is meg kell tudni bocsátani (a másiknak), mert ha nem akkor nem is keresztény. Neked nincs azzal dolgod, hogy bocsánatot kérj, jóvátegyed a kárt, mivel csak azt tetted, amit én jónak hittél, meg különben is a Biblia utasításait követted, így ha valakinek kára van ebből, az beszélje meg Istennel. Majd az új világban jóváteszik a kárát.
• Igazságtalanul kizártak a gyülekezetből és nem érted miért, mert te csak tökéletlen ember létedre paráználkodtál? Pedig a vén testvérnek a veje sokkal súlyosabb "bibliai alapelveket" szegett meg, és te nem tettél mást, csak "jelentetted a bűnt"?
• Kizárásod után sem nézel utána a vallásod történetének, nem végzel saját kutatást, hanem volt tagok közösségeiben kipanaszolod magad? Nem vagy hibás, áldozat voltál, ahogy mindenki más. A tagok minden bajáért és sérelméért az Őrtorony felel, amely egy "hamis vallás". Neked nincs dolgod a benned levő sérelmekkel, mert azt nem te okoztad, hanem neked okozták mások, így foglalkozzanak a te sérelmeddel azok, akik azt okozták. Neked nincs közöd hozzá, mert te már "megbocsátottál", amúgy sem "haragszol már", meg különben is "felébredtél", mert kiderült, hogy az Őrtorony titkon a szabadkőművesekkel paktált le, sátáni banda. Nem való oda az olyan igazlelkű ember, mint te. Különben meg ráleltél Jézusra, akit befogadtál a szívedbe, és most nagyon boldog vagy, hogy "megtaláltad az Igazságot". És folytathatnám…

Egyszerűnek tűnik egy-egy ilyen vallásos magyarázat elfogadása és a benned levő égető kérdések rövidrezárása, és azt mondani, hogy "én ebben hiszek", vagy "abban meg nem hiszek". Az ilyen "hit" sok nehézségen át tud segíteni, mert egyszerűen nem veszel tudomást a valóságról, még a saját valóságodról sem, homokba dugod a fejed. Ha ez így marad életed végéig, talán boldog nem, de szerencsés azért lehetsz (bár a reinkarnációról szóló tanítások is valahogy "lemaradtak" a kanonizálásnál, úgyhogy ha az igaz, akkor a következő megszületésnél még érhet meglepetés ...), mert nem kell szembenézned azzal a fájdalommal, amit elnyomtál magadban és amivel dolgod lett volna amúgy. Szóval nem árt egy nagyon pici rést hagyni, hogy mi van, ha az egész értelmezés, amit eddig gondoltál, nem mindenben igaz. Volt már ilyen a történelemben, pl Rutherford, az Őrtorony Társulat egyik elnöke egyszer azzal kampányolt, hogy "milliók élnek most, akik soha nem fognak meghalni". Ez 1925 előtti években hangzott el, és az akkor jelenlevő emberek közül már senki nem él. Ostobák lettek volna azok az emberek? Nem valószínű, csak megengedték, hogy vallásos rajongásuk és a (szerintük felesleges fájdalomtól való) félelmük felülírják a kritikus gondolkodásukat, józan elméjüket. Ma már nem feltétlenül kell ebbe a hibába esni, bár lehet.  

Talán érdemes lenne elsajátítani egy másféle megközelítést a hit dolgában, ami nem a hierarchia, a logika ("tudomány"), a szervezettség oldaláról közelíti meg a vallásos hitet, hanem inkább a játékosság, a kisérletezés, a humor és az empátia. Ehhez pedig minimum belátásra és nyitottságra van szükség, hogy hajlandók legyünk beengedni a gondolatot, hogy lehet, nem mindig, mindenben, mindenkivel szemben nekünk van igazunk, és talán néha mi magunk is tévedhetünk, és nem kell rögtön ráhúzni valami helyzetre egy vallásos magyarázatot vagy találni egy bűnbakot, akit vádolni lehet (tipikusan ezek a hústest, a gonosz világ és az ördög). 

Ha a fenti gondolatmenetek jellemzők rád, akkor vedd számításba, hogy átvered magad, és ha önbecsapásban élsz, akkor nagyon könnyen becsapható vagy, és észre sem veszed. Nem a te hibád, ha belekeveredtél egy manipulatív vallásos mozgalomba, mert életed egy bizonyos pontján ehhez tudtál csak kapcsolódni, és valószínűleg akkor ez segítségedre is volt. Felnőtt emberként a te felelősséged az, hogy elhagyd a gyermeteg vonásokat és szellemi felnőttkorúságra törekedj.