A Jehova Tanúi sokféle változást bevezettek a közelmúltban, melyek érintették többek közt a megjelenést (szakáll, női nadrágviselés), a kiközösítések üdvözlését és a felsőoktatásban való részvételt. Ezek látható módon, a tagok előtt nyilvánvalóan jelentek meg, kiadványokban és a „jévé-tévé” adásaiban. Létezik egy másik információs csatorna, mely el van zárva az egyszerű tagok szeme elől, ezek a szervezet belső levelezései és a Vének könyve. Ebben az írásban áttekintek néhány olyan változást, amit az Őrtorony Társulat a 2025-ös Vének könyvében (hivatalos címén: Terelgessétek az Isten nyáját) kieszközölt, és arról is szót ejtek, hogy mi állhat e változások mögött.
Az első és legnagyobb változás a kinevezett testvér képesítésének felülbírálatával foglalkozó (8.) fejezetben, a 30. bekezdésben található, ami eredetileg ezt írta:
Nos, ez a bekezdés teljesen el lett távolítva a Vének könyvéből, a szervezet régóta fennálló (Russell idejére visszavezethető) felsőoktatással kapcsolatos, eddig szilárdan „bibliai alapokon nyugvó” tanításának visszavonása miatt. Korábban, ha valaki kinevezett személy vagy annak egy családtagja részt vett a felsőoktatás valamilyen formájában, akkor anyagiasnak, rossz szelleműnek, és hitben gyengének tartották, így – hacsak nem mutatta egyértelmű jelét szellemi képesítéseinek – nem ajánlották gyülekezeti tisztség betöltésére, illetve megvonták a kiváltságait tőle. Ezzel kapcsolatos utasítások benne voltak a Vének könyvében, de most már nincsenek! Gondolhatná valaki, hogy milyen jó ez, mert legalább belátják, hogy hülyeségeket csináltak eddig, és képesek megújulni, de itt nem erről van szó, mert egy több mint száz éve fennálló tant csak úgy kihúznak egyik napról a másikra, és úgy tesznek, mintha soha nem lett volna, az nem igazán a megújulás módja. Mi lesz azokkal az emberekkel, akiket emiatt korábban meghurcoltak, rossz szellemiségűnek vagy anyagiasnak bélyegeztek? Hát ez az!
Nem volt beismerés, nem volt bocsánatkérés, ehelyett David Splane beszéde után, ezt a fejezetet egyszerűen kitörölték. Milyen okok állnak ennek hátterében? Az egyik az, hogy az oktatás hiánya miatt a testvérek alacsonyabb bérezésű munkaköröket tudnak csak betölteni, vagy szociális segélyeken élnek, így kevesebbet tudnak adakozni, és a jelek szerint a szervezet nem éri be az "özvegyasszony kétfillérével". Ezenkívül a szervezetnek kellenek a képzett emberek, szükségük van jogászokra, orvosokra, építkezésben jártas szakemberekre és ne legyenek kétségeink afelől, hogy most hogy így „engedélyezték” tagjaiknak a továbbtanulást, az nem arról szól, hogy a Tanúk közt nevelkedő fiatalok valósítsák meg az álmaikat, hanem majd olyan szakmákkal fognak feljönni, amelyekre az Őrtoronynak szüksége van, hogy ingyenmunkásainak sorát bővítse. Egy harmadik oka lehet az is, hogy a fiatalok számára nem túl vonzó a csoporttagság, ha abban is gátolják őket, ha tovább szeretnének tanulni, és már az is eredmény, ha egy fiatal bentmarad a gyülekezetben, ha nem is olyan szakmát tanul, amit az Őrtorony fel tud használni, de legalább több bevétele lesz, és többet adakozhat. Egyszóval a felsőoktatással kapcsolatos tanok megváltoztatása nem a testvéreknek próbál kedvezni, hanem a szervezet túlélésében érdekelt.
Az eddig használt „bírói bizottságok” kifejezést „vének bizottságai” kifejezésre cserélték fel. Mi indokolta, hogy a 70-es évektől használt eredeti kifejezés lecserélését? Ez több mint holmi szőrszálhasogatás. Világi bírósági perekben rendre megkérdőjelezték, hogy a vének „bírói” döntései mennyire alkotják részét az adott ország világi bírósági döntéseinek, és ezen az alapon esetleg a világi bíróságok bekérhetnek olyan anyagokat is, melyeket az Őrtorony nem szeretne kiadni a kezéből. Egy kanadai bírósági ügy esetén komolyan felvetődött, hogy ha a Tanúk „bírói” eljárásokat folytatnak, akkor meg kellene felelniük az igazságszolgáltatás minimális elvárásainak. A Tanúk „bírói bizottságai” pedig egy ún. kenguru-bizottság, melyben három férfi (egy vízvezetékszerelő, egy villanyszerelő, meg egy ablakpucoló) zárt ajtók mögött dönt egyes személyek (akár kiskorúak) "bűneiről", csoporttagságáról, mely érinti jövőbeli életét és családi kapcsolatait. Nyilvánvalóan nem szeretné az Őrtorony, hogy világi bíróságok megkérdőjelezzék az ilyen eljárásokat, ezért egyszerűbbnek látták, ha elhagyják az általuk már több, mint fél évszázada használatos kifejezést.
Egy másik alapvető változás szerint a vének nem adhatnak tanácsot kiskorú gyermekeknek a szüleik vagy valaki képviselő jelenléte nélkül. Ez a változás egy 2017-es Norvégiában zajló pernek köszönhető, amikor a világi bíróságon derült ki, hogy egy-egy ilyen meghallgatáson kiskorú gyermekek olyan módon lettek kihallgatva, mely sérti a nemzetközi gyermekjogokat. Korábban még az is gyakorlat volt, hogy akár még gyermekmolesztálással kapcsolatos ügyekben is szembesítették a kiskorút az elkövetőjével (persze a szülő akkor sem lehetett jelen), de azt már megváltoztatták. No nem azért, mert belátták volna, hogy ez a gyermekeknek kárt okoz, hanem azért, mert nem akartak emiatt pert veszteni vagy bírságokat fizetni. A 2021-es Vének könyvében már ez áll: „Az a legjobb, ha a tanúk a vádlott jelenlétében tesznek vallomást. Azonban, amikor nemi erőszakról vagy gyermek szexuális bántalmazásáról van szó, az áldozatot soha ne kérjék fel erre. „ (16. fejezet 2. bek.) Vajon ennyi év után most jött volna rá Jehova, hogy a gyerekek védelemre szorulnak? Vagy inkább az Őrtorony tart attól, hogy büntetőjogi eljárásokkal kelljen szembenézni, ezért inkább megváltoztatta a belső szabályrendszerét.
A 2025-ös kézikönyv tartalmazza azt a kitételt, hogy az ilyen meghallgatásokon nem lehet hang és/vagy képfelvételt készíteni. Ez már régóta nem volt megengedett, de most bele is írták a Vének könyvébe, ami arra utal, hogy az Őrtorony egyre jobban aggódik azon, hogy bármilyen belső dokumentáció kikerüljön, és esetleg bíróságokon legyen felhasználva vagy nyilvánosságra kerüljön más módon. Valószínűleg felháborodást keltene a jobbérzésű tagokban, ha tudnák, hogy néha mennyire messze állnak ezek a „vallatások” attól, amit az Őrtorony lapjain úgy mutatnak be, mint „szerető pásztorkodás”. Azt nem tudom, hogy lehet-e pl jegyzetet készíteni egy ilyen ülés alatt, de valószínűleg nem. Én személyesen azt javaslom, akit ilyesmibe próbálnának belerángatni, hogy ne tegye ki magát egy ilyen eljárásnak, mert sok kára származhat belőle. Igaz, abból is, ha nem hajlandó részt venni a „bíróin”, mert akkor ezért kiközösíthetik – ahogy velem is tették – de még azzal is jobban jár, mintha egy újabb traumatikus és megalázó procedúrának tenné ki magát. Természetesen mindenkinek saját döntése, és ha valaki úgy érzi, hogy neki erre még szüksége van, akkor megteheti, csak nem árt tudatában lenni, hogy ezek a belső „meghallgatások” inkább a boszorkányperekre hasonlítanak.
A kiközösítettek látogatása terén is változásokat vezettek be. A véneknek rendszeres időközönként 3-6 hónaponként meg kell látogatniuk a kizárt személyeket, akikkel imádkozhatnak és tanulmányozhatják a Bibliát. Korábban az volt a gyakorlat, hogy a vének addig nem keresik a kizárt személyeket, amíg azok nem jelzik feléjük visszatérési szándékukat. Ennek a változásnak nincs köze ahhoz, hogy a jó pásztoroknak meg kellene keresniük a századik juhot, ami cikkek eddig is megjelentek már a kiadványokban, azt az érzést keltve a tagságban, mintha a vének rendszeresen felkeresnék a kizárt személyeket és megpróbálnák őket jobb belátásra bírni. Most ez az az „illúzió” végre belekerült a Vének könyvébe is, ami korábban nem volt ott. Milyen jó! Legalább javítani próbálnak a vének „pásztorolási” képességein, akik most talán nagyobb irgalmat mutatnak az elveszett juhok és eltévedt fiak és lányok iránt! Lehet így is megközelíteni, de az is lehet, hogy egyszerűen túl sok ember hagyja el a gyülekezetet (kb 66 %-os a gyülekezetet elhagyók a „cserélődés” aránya), és a kieső tagságot nem képesek újabb megtérőkkel pótolni. A szervezet egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy pazaroljon a rendelkezésére álló emberanyaggal, hiszen ők azok, akik biztosítják számára a megélhetést és a túlélést.
Eddig nem volt olyan útmutatás, hogy a kiközösítetteket a véneknek fel kellene keresniük rendszeresen. Persze megtehették, ha akarták, de ez azért a legtöbb esetben elmaradt. Még a tétleneket sem keresik fel rendszeresen, pedig ők elvileg még a tagjai is a gyülekezetnek. Engem pl 6 évig nem keresett senki, amikor végül mégis, akkor is csak azért, hogy közöljék velem, hogy kiközösítenek.
Természetesen ez nem vonatkozik a magamfajta tevékeny "hitehagyottakra" (megnyugodhatok:) ):
Személyes vélemény:
A gyülekezetet elhagyók eleinte megkönnyebbülnek, hogy új életet kezdhetnek és végre nem kérik rajtuk számon az ostoba szabályokat, de sajnos az évek múlásával egyeseknek egyre súlyosabb gondjaik lehetnek, másokat a világ eseményei riaszthatnak meg, ami miatt van arra reális esély, hogy akadhatnak olyanok, akik talán visszacsalogathatók a gyülekezetbe, bár maguktól ezek a személyek nem biztos, hogy visszamennének. A gyülekezeten kívüli élet csak első ránézésre lehet csábító, mert a szektát hiába hagyja el valaki fizikailag, mentálisan még ott lehet a fejében, így mindennapi életében is esetleg nehezebben boldogulhat, mint az, akinek nincs ilyen szektás múltja. A személyes kutatások és a terápiában való részvétel nem minden korábbi Tanúnál játszanak nagy szerepet, így az Őrtorony tanok által beléültetett fóbiák (félelem Armageddontól) és/vagy a „bibliai tanokhoz való ragaszkodás” visszavezethetnek egyeseket a Tanúkhoz.
Szintén belekerült a legújabb kiadásba, hogy a gyülekezeti koordinátor maximum 80 éves lehet. Ez az életkor limit korábban nem létezett, de biztosan súlyos probléma lehet, hogy még 80 feletti, esetleg mentális képességeik leépülésében szenvedő emberek még mindig ragaszkodhatnak gyülekezeti kiváltságaikhoz, és próbálják vezetni azt. A fiatalok közül sokan elhagyják a csoportot, a középkorúak kiégnek és lemondanak, míg az időseket pedig ezzel a korhatárral kénytelenek leállítani, mert különben még mindig „nyomnák az igazságot”. Talán felismerték, hogy jobban teszik, ha abbahagyják a jobb képességű és fiatalabb személyek elüldözését a gyülekezetekből, mivel az így kialakult állapotok a szervezet üzleti érdekeit is sértik. A korhatár bevezetésével nem az időseket szeretnék védeni, hanem a vénekkel kapcsolatos (egyre inkább nyilvánvaló és jogos) panaszokat kívánják csökkenteni, és inkább elősegíteni a gyülekezetekben az alkalmas férfitestvérek számát. A Társulat nem vállal felelősséget a saját eljárásaiért, sőt igyekszik minél többet kiszervezi a gyülekezet vezetőire, és ha valaki idős kora miatt erre nem képes, mert nincs belátási képessége, de mégis hivatalában maradhat, akkor a szervezet nem tudja elvitetni vele a balhét, sőt még perelhetővé is válnak. Amit itt látunk, az egy ügyes manőver, egy prevenció, ami arról szól, hogy hogyan előzzék meg a lehetséges vesztes perek számát. Ez alapvetően egy jó dolog, sőt követendő példa is lehetne, a baj csak azzal van, hogy ezt az üzleti és szervezeti érdeket vallásos nyelvezetben adják elő a hívek felé, akik egy egészen más mozit látnak. A Vének könyve egy vallásos szervezet belső eljárásait tartalmazza, mely szervezet a tagok felé a Bibliát használja, míg a saját érdeke elsősorban üzleti érdekeket szolgál. A Bibliát nem tudják átírni, de a Vének könyvét igen, és azt éppen kialakult anyagi érdekeikhez tudják igazítani, míg a tagoknak ezt úgy adják el, mintha mindez az ő érdekükben történne. A valóság az, hogy csapdát állítanak, mert azok a vének lesznek számukra használhatók, akik vagy nem látják át ezt a manipulációt, vagy akik átlátják és beleállnak, sőt együttműködnek vele – csak azok meg nem lesznek túl jó pásztorok. De sebaj, mert arra meg ott van a „tökéletlen ember” kártya, amit bármikor ki lehet játszani. Mivel a szervezet érdeke ütközik a tagok érdekével, az így kialakult érdekellentétet ilyen „kettősbeszéddel” hidalják át (már jó régóta, különben), amit a világi bíróságokon egyre ritkábban sikerül sikerül eladni. Az emberjogi törvények egy kételű kardnak bizonyultak számukra, mert a 20. században ezeket sikerült kijátszaniuk, de 21. századra ez már egyre kevésbé megy (legalábbis a demokratikusabb országokban). Le a kalappal amúgy, mert iszonyú jól kitalálták, és aki egy Új Világrend felé akar menetelni, annak ez nem is lesz rossz!
Az is egy új elrendezés, hogy a 2025-ös könyv szerint a vének több alkalommal is találkozhatnak egy-egy bűnbánó személlyel. Korábban erre csak egyetlen alkalom állt rendelkezésre, ha valaki ott helyben nem mutatott megbánást, akkor ki kellett közösíteni. Ez elsőre úgy tűnik, hogy mennyire kegyes eljárás, de valójában ez is a tagság megtartását szolgálja. Amúgy én ezzel egyetértek, hogy legalább ebbe az irányba erőfeszítést tesznek, csak sajnos leginkább érzelmi és pszichológiai nyomást gyakorolnak ezeken az alkalmakon a „bűnbánó” személyre, akinek így nehezebb lehet kiszabadulnia a manipulációból.
Röviden összefoglalva, ezek a változások nem az egyének és a gyülekezet jólétét szolgálják, és nem is „bibliai alapelvek” pontosabb követése érdekében történtek. Ehelyett jogászok és könyvelők által javasolt olyan változtatások, mely a bevételek növelését, a tagság elszivárgását, az elmúlt évek történéseiből fakadó krízishelyzeteket és a törvények megszegése miatti büntetőperek elkerülését célozzák meg elsősorban. Hasonlóan ahhoz, amikor 2024. március 4-én a norvég bíróság a Jehova Tanúi kiközösítési eljárásával ellenében hozott egy ítéletet, mindössze 11 nap múlva, március 15-én már be is vezették, hogy ezentúl lehet a kiközösítetteket üdvözölni. Változott valami „a szilárd bibliai álláspontban” az alatt a 11 nap alatt? Ugyanis a Tanúk már jó régóta erre hivatkoznak, hogy ők kitartanak a bibliai alapelvekben, és ezért nem köszöntik kizárt tagjaikat. Úgy tűnik, hogy az „égi szekér” mozgására a demokratikus országokban folyamatban levő emberjogi perek vannak a legnagyobb hatással manapság. Fordult a világ, hiszen 100 éve még a Tanúk voltak, akik pereket nyertek a vallás- és szólásszabadság égisze alatt, és hősködtek győzelmeikkel, mint amelyek Jehova győzelmei. Most meg még a Vének könyvét is átírják, csak ne kelljen büntetéseket fizetniük, vagy ne veszítsék el az állami támogatásaikat.
A változtatások elsősorban a szervezet anyagilag túléljen és fennmaradjon egy olyan világban, melynek szabályai elfogadására úgy tűnik nem készültek fel. Pedig állításuk szerint egy ilyen igazságosabb új világért, Isten országa eljöveteléért imádkoztak. Ezek szerint mégsem.
Felhasznált források:
Vének könyve 2021
