Michael Jackson és a Jehova Tanúi
2019. április 05. írta: t.csilla

Michael Jackson és a Jehova Tanúi

1. rész

A mostanában megjelent dokumentumfilm (Leaving Neverland) kapcsán, Michael Jackson furcsa, titkokkal és ellentmondásokkal teli világa újra terítékre került. A 2009-ben 51 évesen elhunyt világhírű popzenészt újból szexuális molesztálással vádolják – ezúttal éppen olyanok, akik korábban tagadták ezt, sőt kiálltak Jackson mellett. Az igazságot valószínűleg soha nem fogjuk megtudni már, de Michael Jackson történetének mindenképpen helye van egy olyan blogon, mely Jehova Tanúival foglalkozik, mivel Michael maga is Tanú volt élete egy jelentős szakaszában. Úgy tűnik, két irányzat figyelhető meg: az egyik Jacksont totál ártatlannak tartja, akinek semmi köze nincsen az őt ért vádakhoz, míg a másik egy szörnyeteget akar faragni belőle, akinek még létjogosultsága sincs arra, hogy az emlékét őrizzék. Cikkemmel egyik oldalra sem szeretnék állni, és az igazság – legyen az bármi – valószínűleg ennél árnyaltabb. Amikor Tanú voltam (1987-ben keresztelkedtem), a legtöbb általam ismert Tanú igen bizonytalan volt abban, hogy a nagy és híres Jackson a hittestvérük lenne. Néhányan azt gondolták, hogy ezt csak a média találta ki, de még ha így is volt, már biztosan régen kiközösítették, hiszen nyilvánvalóan nem él a Tanúk elvei szerint. Elképzelhetetlen volt az, hogy a Tanú életmód összeilleszthető legyen egy világsztár életével. Mikor járt gyülekezetbe? És hogyan járt prédikálni? Az internet elterjedése előtti időben nehéz volt ebben a témában információhoz jutni, főleg magyarul. Mi történt tehát Michael Jacksonnal? Hogyan és mikor került be a Tanúk közé? Meddig volt közöttük és miért távozott? Volt-e hatással munkájára a Tanú hit? És van-e bármi köze is a vele szemben megfogalmazott szexuális molesztálási vádaknak ahhoz, hogy a Tanúk szervezete gyermekmolesztálási esetekről kezd elhíresülni az utóbbi években? A következő cikkekben ezeket a kérdéseket fogom boncolgatni.

Michael Jackson karrierjéről számtalan helyen és részletekbe menően lehet tájékozódni. Ezek a leírások csak nagyon kismértékben térnek ki – ha egyáltalán – arra a párhuzamos történetre, mely a karrierje mellett, a vallási életében zajlott le. Én most ebbe az utóbbi világba szeretnék bővebb bepillantást nyújtani, amit csak mellékesen szoktak megemlíteni, mintha valami jelentéktelen dolog lett volna, ami Jackson furcsa világára – és az őt körülvevő rejtélyre - semmilyen vagy nem igazán lényeges befolyással bírt volna.

michael-jackson-billie-jean-234986-1.jpg

Michael Jackson, mint Jehova Tanúja (kép forrás: https://grownfolksmusic.com/37985-2/)

Katherine, Micheal édesanyja 1963-ban keresztelkedett meg, mint Jehova Tanúja. A fiú ekkor 5 éves volt, így anyja révén egészen kiskorától Tanú nevelésben részesült. Joseph, az apa sosem volt Tanú, bár a jelek szerint nem ellenezte túlságosan a családja vallási életét. A nehéz fizikai munkát végző férfi azon gondolkodott, miképp tudná fiai jövőjét megalapozni jobbanfizető szakmával. Környékükön, ahol éltek, erre két lehetőség adódott: a szórakoztatóipar vagy a sportkarrier. A vallás nem tiltotta a zenét, és mivel az egész család muzikális volt (Joe házassága előtt egy együttesben játszott), így az apa család tagjait (9 gyerek volt összesen, Michael volt a hetedik) formálta zenekarrá. Az együttes különféle neveken futott, de a Jackson 5 formációval váltak igazán híressé. Michael, az anyja keresztelkedése, vagyis közvetlenül „Tanú neveltetése” kezdete után, egy másik – ezzel teljesen - ellentétes világba csöppent bele, mégpedig a szórakoztatóipar, és turnék világába. Az egyik oldalról tehát adva volt egy anya, akinek vallása tanítása szerint a gyermeke örök élete függött attól, hogy a saját hitére konvertálja át, a másik oldalról pedig egy olyan apa, aki mindent elkövetett – és ebben a fizikai erőszaktól sem riadt vissza -, hogy fiait (kiváltképp a tehetséges Michaelt) a szórakoztatóipar aranytojást tojó tyúkjává alakítsa. Az ember azt gondolná, hogy ilyen erőteljes hatásokból bőven elég lenne egyik is ahhoz, hogy egy örök életre nyomorékká váljon valaki, de Michaelnek egyszerre kettő is jutott. Ennek fényében igen figyelemre méltó önmagában az a tény, hogy a zenész betölthette az 50. életévét!

Hogyan telhettek a Jackson család mindennapjai a 60-as 70-es években? Nézzük milyen tanácsokat kaphatott Katherine az őt befolyásoló vallás propagandaanyagain keresztül. Az Ébredjetek! 1972. szeptember 22-i száma ezeket írja a 27-28 oldalon:

„A feleségnek azonban olyannak kell bizonyulnia, mint aki rászolgál a férje figyelmére. Nem kéne meglepődnie azon, ha a férje nem reagál szerető módon rá, ha vitatkozó, idegesítő vagy szőrszálhasogató. Ahogyan a Biblai is tanítja: Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal.(Példabeszédek 21:19). Akkor is csökkenhet a férj felesége iránti érdeklődése, ha az nem mutat elég érdeklődést a tervei és tevékenységei iránt.”

Nem állítom, hogy csak a nőknek adnak tanácsokat ebben és hasonló írásokban, mert a „keresztény” férfiakra is vonatkoznak alapelvek, de hát Joe „nem fogadta el az Igazságot” (ahogyan ezt Jehova Tanúi mondják), így Katherine-nak nem maradt más választása, mint abban reménykedni, hogy „jó magaviseletével megnyerheti a férjét” egyszer. Jehova Tanúi nem szorgalmazzák a válást az egyik fél hitetlensége miatt, mivel potenciális konvertet látnak az ilyen ún. „felemás-igás” kapcsolatok nem hívő tagjaiban. Gondolható, hogy Katherine nem lepődött meg túlságosan, ha nem lehetett kedves hozzá az erőszakos Joe, sőt igyekezett a családja érdekeit szem előtt tartani, nem pedig önző módon a saját sértődékenységére koncentrálni, ahogy ugyanebben a cikkben kifejtésre kerül:

„A férj és feleség közötti egyet nem értés, azáltal, ha a feleség aláássa a férj családon belüli pozícióját, annak gyanúját veti fel, hogy valamelyikük nem tartja a család érdekeit szívügyének. Ezt azáltal tehetik meg, ha az anya továbbra is alárendeli magát a férje főségének, míg az apa szerető módon gyakorolja a főséget, ahogyan azt Isten törvénye elrendeli.”

Bár ebből úgy tűnhet, mintha mindkét fél egyenlő eséllyel indulhatna a „családi béke megrontója” címért, a valóságban – és aki Tanú volt, az tudja – a feleségnek nagyobb esélye van elnyernie azt. Mégpedig azért, mert a férj fősége megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy a „tökéletlen emberi” mivolta is az, a feleségnek azonban mindig van választása abban, hogy alkalmazkodjon férje szeszélyeihez és felhasználja annak „hibáit” arra, hogy csiszolja keresztényi egyéniségét. Ráadásul Katherine férje nem is volt Tanú, így rá még ezen a „bibliai” kifogáson kívül a tipikus Tanús struccpolitika („a tudatlanság idejét elnézi az Isten” – avagy, amiről nem tudunk, az nem létezik) is alkalmazható. Micheal anyjának, a vallása szerint nem maradt más választása, mint „továbbra is alárendelnie magát férjének” és elkerülje a vitatkozásokat, házsártosságot, amihez – odaadó Tanúként - még akkor is ragaszkodhatott, amikor Joe bántalmazta a gyerekeket.

„A Biblia nem buzdít a gyermekek iránti engedékenységre sem. Egyre több ember kezdi felismerni, hogy a „szakértők” tévedtek, amikor azt mondták, hogy nem szabad elfenekelni a gyerekeket. A Példabeszédek könyvében (29:15) leírtak azóta is igaznak bizonyulnak:  A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.”

Hát a Jackson gyerekek nem voltak elkényeztetve, mivel az apa ezen a területet úgy tűnik nagyon is szó szerint „megfogadta” a Jehova Tanúi által közvetített tanokat. A The Guardian írása szerint:

„Ütötte őket a nadrágszíjjal, de a vízforraló kábelével is, vagy amikor felidegesítette magát rajtuk, akkor arra kényszerítette őket, hogy nehéz téglákat cipeljenek a kert egyik végéből a másikba. A Jackson 5 tagjainak, ahogyan ismerte őket a világ, nem volt megengedve, hogy a szomszéd gyerekekkel játszanak, mivel iskola után naponta 5 órákat kellett próbálniuk. A „lelkesedésüket” az tartotta fenn, hogy ha egy rossz tánclépést tettek, akkor ki kellett menniük a kertbe és le kellett törniük egy ágat, amivel az apjuk megverte őket.”

micheal_with_his_parents.jpg

Michael "nem hozott szégyent az anyjára". Szüleivel a Golden Globe díjátadáson 1973-ban.

Kép forrása: https://www.theguardian.com/music/2018/jun/27/joe-jackson-one-of-the-most-monstrous-fathers-in-pop

A források alapján úgy tűnik, ezeknek a bántalmazásoknak a tehetséges és különösen érzékeny Michael kiemelt célpontja lehetett, hiszen elsősorban ő volt az, akitől függött az együttes sikere. Bátyja, Jermaine, könyvében (You’re not Alone) elismeri ugyan a bántalmazásokat, de igazolja is ezeket. Meglátása szerint ez volt apja módszere arra, hogy a fiait távol tartsa a bandáktól és a lump élettől, ami a környékükre jellemző volt. Bár az apa szándékai is részben megérthetőek, hiszen nem kizárt, hogy jót akart fiainak, és esetében – mint oly sok bántalmazóra ez jellemző – a cél szentesíthette az eszközt. Jacksonék tehát átkeresztelték a bántalmazást fegyelmezésnek (nem ők az egyedüliek, a Tanúk köreiben ez elég általános dolog), és mindenki elégedett volt azzal, hogy Joe „kemény kézzel” a szórakozóipar csili-vili világának karrierjébe kényszerítette fiait (és lányait is), amivel egyúttal „meg is védte” őket a züllödt világ hatásaitól. Ráadásul e logika mentén még úgy is tűnhetett, hogy „Jehova megáldja” ezt az elrendezést, hiszen az üzlet virágozni kezdett, szép jövedelmet hozva a konyhára, és a szegény körülmények között élő család egy csodálatos otthonba költözhetett. A bántalmazásokat később ugyan megemlítették, de a családban többen is úgy vélik, hogy szükség volt a kemény bánásmódra, és az eredmény némiképp arra utal, hogy a szülők jól jártak el. A bántalmazó apa, és a passzív anya az amerikai családok modelljévé vált a 70-es évektől. Bár nem teljesen olyan modellé, mint amit az Őrtorony Társulat elvárt a követőitől, így a kiadványokban nem emlegették őket az elért „sikereikért”, azért Jehova Tanúi sokszor említésre kerültek velük kapcsolatban. Később olyan vádak is előkerültek, hogy Joe a lányait szexuálisan is bántalmazhatta, amiről az anya szintén tudhatott. Nem állítanám hogy Katherine – ha tudott is ezekről – egyetértett volna a bántalmazásokkal, lehet „perelt” a férjével emiatt, de konkrét lépést úgy tűnik nem tett az érdekükben. A család tagadta a vádakat, azt mondják LaToya férje és menedzsere befolyása alatt állt. Külön érdekes, hogy a Jackson család kiemelkedő sikere idején, 1985-ben, Katherine az „Év Anyja” címet kapta meg. A Jackson család inkább matriarchálisnak tűnik, mint patriarchálisnak. Ez is megfigyelhető sok Tanú családban, hogy a „férj főségét tiszteletben tartó nők” egy idő után felismerik, hogy basáskodó férjeik a mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben a legtöbbször használhatatlannak bizonyulnak, így meghagyják neki a gyülekezeti kisded játszmákat (ha a férj is Jehova Tanúja), és saját kezükbe veszik az irányítást. Gondolható, hogy Katherine-nak volt elég gondja-baja és dolga a 9 gyerekkel, így talán nem annyira érdekelhették „hitetlen” férje kisded játékai (Joe rendszeresen megcsalta Katherine-t, a nő többször is el akart válni, de végül nem tette meg).

Michael már kicsi korától olyan módon tapasztalhatta meg a szexualitást, promiszkuitást a szórakoztatóipar révén, melyet az ő korában nem lett volna szabad megtapasztalnia. Otthon pedig a „mama” vallása révén a másik végletet, a szexuális puritánságot élte meg, még a maszturbálás, de a szexualitás gondolata is bűnnek számított.  A Man in the Mirror című dokumentumfilmben (18.30 percnél) így nyilatkozik erről: „...ez egyik bátyámmal egy hálószobában voltam a turnékon.... .különféle aktivitások voltak...hallottam ezeket....az volt a dolgom, hogy úgy tegyek, mintha aludnék......azt mondta a bátyám, hogy „mindegy mi történik, nehogy kinyisd a szemed”....mgígértem, hogy nem fogom.....szóval hallottam, hogy jönnek ezek a lányok és azt megkérdezték: „ő a kis Michael?”....mondta a bátyám, hogy igen....”jaj, olyan kis aranyos!”...aztán persze MINDENT hallottam...” Nem csoda, hogy a szexről és bűnről szóló tanítások teljesen összezavarhatták.

A gyerekek közül Rebbie, LaToya és Michael mutattak aktívabb érdeklődést anyjuk vallása iránt. Egy bántalmazó családban nem egyforma lehet a bántalmazás jellege és mértéke, és nem is egyformán érint mindenkit. Talán ez a három testvér különösen kiszolgáltatott helyzetben lehetett (LaToya onnantól datálja apja szexuális molesztálását, amikor idősebb nővére, Rebbie, 16 évesen elköltözött otthonról. Rebbie nem ismeri el a zaklatásokat.), és a Tanúk „üzenete” kifejezetten a kiszolgáltatott, bántalmazott egyénekre van kifejlesztve, vagyis ők nagyobb eséllyel vonzódnak be egy olyan ideológiába, melyben azt igérik, hogy egy „hatalmas Isten” eltörli minden fájdalmukat.

Bárhogy is volt, egy ponton Michael megkeresztelkedett Tanúként. A Tanú-családokban felnövekvő gyermekeknek ez azért korántsem egy „önálló döntés” (mint ahogyan Michael esetében a szórakoztatóiparbeli szereplés sem az volt kifejezetten), hiszen létezik a szülőnek való megfelelés kényszere is. Michael úgy tűnik nem tudott azonosulni bátyjaival, apjával meg főleg nem, anyja szeretete azonban nem volt feltétel nélküli: előbb-utóbb el kellett köteleződnie a vallás mellett. Michael tehát két oldalról is bombázva volt: egyrészt az anya erősen kondícionált szeretetétől, másrészt az agresszív apa által. Talán Michael összerakhatta magában a kettőt, és úgy érezhette, hogy anyja Istene valamiképpen az ő tehetségén keresztül kíván megnyilvánulni és szeretett volna hozzájárulni egy olyan világhoz, melyben az emberiség egy egységes nagy családot alkot, megszűnnek a háborúk, a betegségek. Ahogy későbbi, szofisztikáltabb munkáiból is kiderül, Michael teljesen azonosulni tudott a Jehova Tanúi hit központi tanaival, de mivel apja révén kisgyermekkorától a színpadra kényszerült, így ott élte meg tehetségét. A színpad volt az egyedüli hely, ahol önmaga lehetett, és ahol elemében volt, és a közönség volt az egyetlen „barátja”, aki értékelte őt annak, aki. Michael nem okozott nekik csalódást, így nem csoda, ha egyre népszerűbbé vált a popvilágban....

Az alábbi videóban látható néhány felvétel Michael korai előadásaiból. A szülők is megszólalnak. Az kisfilmből kiderül, hogy fiú egyetlen közege a színpad, és a társa a közönség rajongása. A riport végén az akkor 20 év körüli fiú – aki megőrizte gyermekes külsejét és hangját (egyes pletykák szerint az apja kasztráltatta őt gyermekként) - ezt mondja: „Úgy érzem azért vagyok a színpadon, hogy az embereket boldoggá tegyem. Ez a dolgom, ezért vagyok itt ezen a Földön, és addig szeretném csinálni, amíg az emberek élvezik, amit teszek. Ez tesz engem is boldoggá.” (kiemelés tőlem)

 

A Jehova Tanú nevelés önmagában – még ha történetesen mentes is bántalmazástól, szexuális erőszaktól - nem ígér egy felhőtlen gyerekkort. Nincsenek ünnepek, születésnap, karácsony stb, nincsenek „világi” barátok, akik rossz társaságnak számítanak – hogy csak néhányat említsek a tiltások közül -, van viszont heti két (abban az időben még három) összejövetel, amin kötelező (illetve erősen ajánlott) a részvétel. Ha valaki azt gondolná, hogy Michaelnek úgysem volt lehetősége ezeken részt venni, mivel egy hihetetlenül elfoglalt időbeosztása volt a turnék végett, az bizony téved. LaToya, egyik könyvében (Michael Jackson: The Magic and the Madness) azt írja, hogy anyja 1963-as Roosevelt High-i (Gary) megkeresztelkedése után, minden vasárnap a családtagoknak (köztük az akkor még csak ötéves Micheal) fel kellett ölteniük a legjobb ruhájukat és részt kellett venniük a helyi Királyság-teremben tartott istenimádaton. Ez olyannyira szokásává válhatott Michealnek, hogy még az 1984-es, hónapokig tartó Victory turnéja idejére is felbérelt valakit, akinek az volt a dolga, hogy a turné minden állomásán felkutassa a helyi Királyság-termeket, és biztosítsa, hogy Michael egyetlen összejövetelről se hiányozzon.

Ha mindez még nem lenne elég a nyomások és elvárások területén, Michael „választott” vallása még további tanításokat tartalmazott, melyek tovább növelhették zűrzavarát, ahogyan belépett a tinédzser- és fiatalkorba és ahogyan népszerűsége egyre nőtt. A Tanúk ugyanis elítélendőnek tartják, ha valakinek bármiféle egyéni ambiciója van (2005 Ébredjetek! 6/8 13. o), kiváltképp, ha valaki hírnévre törekszik (Őrtorony 1978 4/1. 3.o). Természetesen a „pénz szeretete” is gonosz, ahogyan az 1997 Ébredjetek! 9/22. száma rámutat a 14. oldalon és ugyanebben az évben az Őrtorony 3/15. száma a 20 oldalon. Az emberek bálványozása kiváltképp a „sport és a szórakoztatóipar” kiemelkedő tehetségei irányába megnyilvánuló tisztelet megint csak Istentől vonja el a figyelmet az 1993 1/15-ös Őrtorony szerint (28-29 oldal). A modern zene, főleg ami tele van tánccal és videóklippeket készítenek belőlük, szintén a gonosz világ romlásával hozható összefüggésbe egy 1996-os Őrtorony szerint (6/15. 18.o.). A szexualitás és az azzal kapcsolatos mindenféle gondolat – jóllehet állandó témája a Jehova Tanúi összejöveteleinek – szintén olyannak számítanak, melyeket nem helyes kultiválni. Nem beszélve az esetleges szexuális másságról (homoszexualitás, biszexualitás stb), amely egyenesen gonosz és elítélendő.  Mindez párosult a Jackson család mindennapi gyakorlatával, melyben az anyától jövő tanítások egy mindent elítélő, szigorú vallásosságot, míg az apától jövő útmutatást egy mindent megengedő, erkölcstelen életet propagált fiai számára a turnékon, míg anyjuktól távol voltak. A jelek szerint a Jackson családban nevelkedő fiúk „felülkerekedtek” ezen a kettősségen, de nem úgy Michael, akire egyesek szerint talán az aszexualitás (vagyis a szexualitás iránti közömbösség) lenne a legmegfelelőbb kifejezés (lásd, alább a bekeretezett részben).

Erre mondhatja valaki (a Tanúk közül), hogy „ez van a Bibliában, és bocsi, de még a michaeljacksonokra is ugyanazok a tanok vonatkoznak, mint másokra, mert „Isten nem személyválogató, bla-bla-bla....”. Ez az érvelés talán egyesek számára elfogadható, főleg olyanoknak, akik középszerűek, és nem voltak sosem súlyos bántalmazás áldozatai (illetve voltak, csak nem fogják fel, vagy nem értik az életükre gyakorolt hatását, így leginkább az azzal kapcsolatos dolgok tagadásában élnek). A Tanúk által kreált szabálygyüjtemény egyikkel sem tud mit kezdeni, így leginkább kiveti azt magából. Ha a Tanúk komolyan gondolják ezt az „isten-nem-személyválogatósdit”, akkor maga Isten, az ő Istenük, nem tud mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, és „válogatja ki azokat a személyeket”, akik nem illenek bele a Tanú vezetők elméjéből kipattanó képbe, mivel a Tanú ideológián belül nem létezik útmutatás számukra. Minden kijelentés kétélű fegyver tehát, ezért én inkább óvatos lennék, a Tanúk helyében, az ilyen kijelentésekkel, melyeket Isten szájába próbálnak adni vagy a Neki tulajdonított attribútumokkal. Michael helyzetére nem létezett megoldás a Tanú szervezeten belül, így helye sem volt abban hosszabb távon. Dicséretére legyen mondva, hogy azért megtette a tőle telhetőt. LaToya így ír erről:

„Micheal és én eléggé aktívak voltunk a Jehova Tanúi vallásban....A hét öt napján keresztül anyánkkal együtt tanulmányoztuk a Bibliát és/vagy elmentünk az összejövetelekre.....Délelőttönként Micheal-lal házról-házra tanúskodásban vettünk részt Los Angelesben, hirdetve Jehova üzenetét...Ahogyan az öcsém hírneve növekedett, álruhákat kellett öltenie, mint például azt a gumiból készült testhez álló jelmezt, amelyben sokkal kövérebbnek tűnt.”

(LaToya: Growing Up in the Jackson Family 53-54. oldal)  

1984-ben – az óriási népszerűsége és hatalmas vagyona ellenére – Michael még mindig részt vett a házankénti prédikálásban, a Jehova Tanúi vallást népszerűsítve. Katherine szerint kb kétszer egy héten 1-2 órát. Szintén részt vett az összejöveteleken az anyjával, akár négyszer is egy héten, ha éppen a városban volt. Egy példa egy ilyen tipikus prédikálónapra: álruhát viselve – bajusz, kalap és szemüveg – öltönyben és nyakkendőben egy Őrtornyot tartva a kezében, Michael egy lakásajtóban áll Californiában, Thousands Oak-ban 1984-ben. „Azért vagyok itt, hogy beszéljek Önnek Isten Szaváról” – mondja a fiatal lánynak, aki ajtót nyit.

A lány becsapta rá az ajtót.

Tovább megy a következő lakáshoz.

Michael szigorúan Jehova Tanújának vallja magát, talán az eddigieknél is erőteljesebben. Nem hisz a vérátömlesztésben, a húsvétban és a karácsonyban sem (melyekről azt tartja, hogy pogány ünnepek), de még a saját születésnapját sem ünnepli meg....

Annak ellenére, hogy Michael odaadó Tanú volt – és kétségtelenül sok pénzt adományozott az egyháznak – a vének elégedetlenek voltak vele 1984-ben, főleg a Thriller videó végett.” 

Michael Jackson: The Magic and the Madness pp.269,270

Nem csak a Thriller miatt, hanem a Billie Jean videóban is van egy „ágyjelenet”, amikor Michael befekszik egy azonosíthatatlan valaki mellé egy ágyba. Nohát! Ezt már mégsem tűrheti el egy ilyen erkölcsös szervezet, hogy tagjai akárcsak a paráznaság látszatát is keltsék a kivülállókban! Ehhez tudni kell, hogy a Jehova Tanúi erkölcse elsősorban a látszatra terjed ki. Mindent el lehet követni „emberi tökéletlenségből” vagy „testi gyengeségből”, és ha a „bűn” elkövetője egy belső bíróság előtt megbánja tettét, akkor bármit meg lehet bocsátani (kivéve persze azt, ha valaki „hitehagyott” anyagokat gyárt – amit én is csinálok ezzel az írással – mert az megbocsáthatatlan). Ezzel az eljárással házasságtörők, szexuális erkölcstelenség elkövetői, de akár még gyermekmolesztálók is a simán tagok maradhatnak. Mivel Michael bebújt egy ágyba, amelyben valaki már feküdt, így ezzel – és a Thriller videó „okkult” témájával - kihúzta a gyufát a véneknél.

Michaelnek is „meg kellett hát bánnia” tettét, ha bent akart maradni a Jehova Tanúi között. Míg a Billie Jean miatt nyilvános feddésben (Mit jelent ha valakit meg kell jegyezni? részben olvasható több arról, hogy mit jelent a feddés) részesült, de az 1982-ben kiadott Thriller, mely minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma azóta is,  videóban való részvétele miatt kicsikartak belőle egy bocsánatkérést, melyet egy zenei videókkal kapcsolatos cikkben meg is jelentettek az Ébredjetekben! (1984 május 22. 19-20 oldal):

“Soha nem tennék már ilyet!”

Egy másik népszerű videóban, a Thriller-ben, az előadó először egy macskává, majd egy táncoló szörnnyé alakul át. Nyilvánvalóan nem szeretné a nézők felé sugallni a spiritizmust, mivel a film ezzel a bevezetővel kezdődik: „Határozott  meggyőződésem alapján, szeretném kiemelni, hogy nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy a film helyesli az okkultizmust. – Michael Jackson”. Kétségtelenül, ez a műsor túlságosan is élethű volt néhányaknak, akik látták, és először megijedtek tőle. De milyen üzenetet akart ez a rövid fim közvetíteni? És hogy érez az előadó, Michael Jackson, ha visszatekint most a munkájára?

“Soha nem tennék ilyet még egyszer!”- mondja Jackson. “egy jópofa rövid filmet szerettem volna készíteni, eszembe sem jutott olyasmit készíteni, mely megijeszt embereket, vagy bármi kárt okoz. Azt szeretném tenni, ami helyes. Soha nem tennék ilyet mégegyszer.” És miért nem? “Mert rengeteg ember megbotránkozott ezen,” – magyarázza Jackson. “Ez rossz érzéssel tölt el engem. Nem szeretném, ha bárki is így érezne. Megértettem, hogy nem volt jó ötlet részemről. Soha nem készítenék mégegy ilyen videót megint!” Majd így folytatja:  “Valójában megakadályoztam a film további terjesztését, mely felett még hatalmam volt, például beleértve a további országokban történő megjelenést. Sokféle reklámcélú felhasználásra kaptam ajánlatot a Thriller-re, de én ezekre mind nemet mondtam. Nem akarok semmit sem a Thriller-rel. Nincs több Thriller.

Igen, ha valaha láttad a Thriller videót, az elején megjelenő szöveg Michael „bocsánatkérésének” részét alkotja. Így maradhatott meg Jehova Tanúja akkoriban, amihez úgy tűnik ragaszkodhatott. De más dolog is történt ekkortájt, ami miatt Michael kezdett elgondolkodni azon, hogy a gyülekezet talán túlságosan bele akar szólni az emberek gondolkozásába. A 80-as évek elején többen kritizálni kezdték a szervezet, mivel egyes próféciák (az 1975-ös) hamisnak bizonyultak, és a vezetők túlontúl bele akartak szólni a hívek életébe. Emiatt többen hátat fordítottak neki, többek között a vezetőség egyik tagja (Raymond Franz) is ekkor hagyta el a Tanúkat. Ezek a korábbi tagok bibliai alapon kezdték a szervezetet bírálni, ráadásul úgy, hogy nem tudták őket megcáfolni. LaToya és Michael egyik közös barátja, egy Darles nevű lány, is feltette ezeket a kérdéseket a helyi véneknek, akik képtelenek voltak neki érveket felhozni, így kiközösítették a gyülekezetből. Az akkor még Tanú LaToyával sógora Nathaniel Brown (Rebbie férje), aki a gyülekezet vénje volt, tudatta, hogy nem beszélhet többé Darles-szel. Michael és LaToya korábban ebédszünetben együtt tanulmányozták a Bibliát Darles-szel, így nagyon hiányolták a társaságát. Megszakították vele ugyan a kapcsolatot, de ettől az időtől másképp tekintettek az Őrtorony tanaira. Úgy vélték, hogy az ilyen kérdéseket, amiket Darles felhozott, inkább elő kellene segíteni, nem pedig elnyomni azáltal, hogy kizárják az érintetteket, vagy kizárással fenyegetik őket.  A történet La Toya könyvben: Growing Up in the Jackson Family 55-56. oldalán olvasható.

1984-ben Michaelt baleset éri a Pepsi-reklám forgatása közben, ami alapjaiban változtatja meg az életét: a fizikailag és lelkileg egyaránt szenvedő fiú megismerkedik a fájdalomcsillapítókkal, és onnantól kezdve rendszeresen használja őket. Még ugyanebben az évben 8 Grammy-díjat kap összesen, amivel rekordot döntött, de – ahogy ez várható volt – a „világban” való népszerűsége pontosan ellenkező előjelű hatással bírt a gyülekezeti- és hitéletére. A díjátadást követő reggel az egyik vén egy ultimátumot adott neki, miszerint választania kell a Jehova Tanúi vallás és a zenéje között. Michael azzal érvelt, hogy ő még mindig a tanok szerint él, prédikálni jár, még amikor turnézik, akkor is. Ő nem tehet arról, hogy a rajongói kirakják a képét. Ő csak örömet szeretne szerezni a zenéjével. LaToya szerint ezt az ultimátumot többféle kritika is kisérte, például az egyik vén szexuálisnak tartotta Michael táncmozgását, amit ő tudomásul vett, és megváltoztatott. Mindent elkövetett azért, hogy bizonyítsa Jehova iránti szeretetét, de mindhiába. Michael egy szálka volt a vének szemében, mert az Őrtorony tanok reprezentatív képviselője volt, ugyanakkor pontosan azok a tanok tették lehetetlenné azt, hogy bármelyik képviselője a szórakoztató iparban dolgozzon, így Michael életével a gyakorlatban rácáfolt azokra - tehetségével, hírnevével és elért sikereivel, nem illett bele az Őrtorony által elvárt képbe. A utolsó cseppet az okozta, amikor magát LaToyát is kiközösítették, és Michael azt a tanácsot kapta – mint korábban Darles-nél -, hogy nem beszélhet a testvérével. Ez már túl sok volt, ezért úgy döntött, hogy nem engedelmeskedik a vének rendelkezésének, és nem ment többször a gyülekezetbe. 1987-ben formálisan is elhatárolódott a szervezettől.  La Toya: Growing Up in the Jackson Family.196-200. oldalak.

Az Őrtorony Társulat egy levelet küldött a kerületfelvigyázóknak, melyben utasítást adnak arra, hogy Michael Jacksonnal kapcsolatban semmilyen nyilatkozat nem adható.

michael-jackson-letter-to-elders-1987.jpgKép forrása: Paul Grundy, JWfacts.org/Michael Jackson 

Érdemes megjegyezni, mint mellékhatásként, legalább a Thriller fennmaradhatott az utókor számára, és Michaelt többé nem kötötte az Őrtoronyék elvárása. Azóta sem ijed meg tőle és botránkozott meg rajta senki, sőt minden idők egyik legnagyobb sikerévé vált. Amennyire inspirárólag hatott Michael Jackson műveire a Tanú háttere, nem hiányzott az a fajta megkötöttség, amit az Őrtorony Társulat megpróbált ráerőltetni. Michael Jacksontól azt kérni, hogy hagyja abba a zenét és a táncot, annyi, mintha egy halat vennénk ki a vízből és szárazföldi életre kényszerítenénk. A színpad nem csupán egyetlen kifejezési eszköze, hanem gyermekkorának színtere, és játszótere is egyúttal – mely nem feltétlenül az ő saját választása volt (bár nyilván tehetsége előbb-utóbb megnyilvánult volna erőszakos apja „fegyelmezési módszerei” nélkül is). Michael másik nagy közege az istenhit volt, mégpedig abban a formában, ahogyan azt számára Jehova Tanúi közvetítették. Ebben nőtt fel, ezen keresztül tudott kapcsolódni anyjához, és ez éppen úgy az élete szerves részét alkotta, mint a zenéje, sőt innen merített nem kevés ihletet és ötletet ahhoz. Mi lesz most vele ezután? Hogyan fog tudni boldogulni? Amint az eddigiekből kiderült, Michael nem egy félszívű, ”langyos” Tanú volt, hanem egy teljesen elkötelezett, mélyen hívő személy, még akkor is, ha hitét sajátos életstílusában és művészetében próbálta megélni. Milyen irányba fog az élete alakulni, most amikor már nem lesz meg számára az a keret, amiben egész addigi életét élte? Aki valaha volt Tanú és azt valamilyen okok végett elhagyta, vagy kizárták, át tudja érezni, hogy mennyire félelmetes lehet abba a „világba” kikerülni, melyet Isten ősellensége Sátán kormányoz – a Jehova Tanúi hite szerint. Michael is ebbe a világba került ki, abba a világba, mellyel egész gyermekkorában ijesztgették, és amely - hite szerint - pusztulásra van ítélve.

 

Mennyire lehet érezni Jackson zenéjén és élete eseményein a Jehova Tanúja neveltetést?

Erre a kérdésre azok tudnak válaszolni, akiknek maguknak is részük volt ilyesmiben. 2013-ban egy csoportos interjút készítettem Tanú nevelésben részesült fiatal felnőttek körében, melynek egyik kérdése éppen Michael Jackson-ra irányult. Az interjú egy részlete így hangzik:

Kérlek, nézzétek meg az alábbi videót (magyar összegzés mellékelve), ami az egyik leghíresebb személyről szól, aki részben ugyan, de a JT vallás hatása alatt nőtt fel. Ha elvonatkoztatunk a zenétől, ami ízlés dolga, foglaljátok össze, milyen gondolatokat, érzéseket indított el bennetek a film.

Talán nem mindenki beszél angolul, és a szöveg egyes helyeken nehezen kivehető, ezért készítettem egy összefoglalást:

Michael idősebb testvérei egyfajta idollá váltak és nagy közönséget vonzottak. Az idősebb fiúk lányokkal kezdtek szexuális kapcsolatot, míg a két fiatalabb fiú ugyanabban a szobában alvást tettettek. Michael el akarta mondani ezt a JT anyjuknak, de az apjuk nem engedte ezt neki, így a fiatal fiú a két szülő különböző világnézete között küszködött. Michaelnek választania kellett, hogy engedetlenkedik az apjának, vagy hazudik a hőn szeretett anyjának. Ez különösen nehéz volt számára, mivel nagyon érzékeny lelkületű fiú volt. Végül is úgy döntött, hogy megvédi az apját, és hazudik annak a személynek, akiben egyedül bízhatott, az anyjának. 14 éves korára már annyira eltávolodott a saját szexuális identitásától, hogy “aszexuálissá” vált (olyan személlyé, akit nem érdekel a szex).  

Bármire szabadon asszociálhattok:

G.I.: MJ-t nehezen tudom elvonatkoztatni a zenétől, és ugyanígy a JT gyermekkorát is nehezen tudom elvonatkoztatni a zenéjétől. Szinte minden egyes dalában felfedezni vélem a JT befolyást, valószínűnek tartom, hogy nem lett volna belőle ekkora világsztár, ha nincs kapcsolatban a Tanúkkal.

Mégis milyen érzéseket indított el? Tőszavakban: együttérzés MJ iránt, azonosulni tudok a fájdalmával, dühösség, csalódottság, tehetetlenség érzése, döbbenet.

F.G.: Nem láttam még ezt a filmet, de majd szeretném megnézni, láttam, hogy teljes hosszában fel van rakva. Köszönöm, ez érdekes lesz. A lényegre térve, MJ szülei annyiban Tanúk voltak, hogy édesanyja teljesen az, az apja megállt egy ponton és ha életmódjában, viselkedésében nem is JT-ként viselkedett, nagyvonalakban azért nem ellenezte, sőt szorgalmazta a gyülekezetnek megfelelő neveltetést. Ez képmutatás volt és azért értem meg a Jackson-gyerekeket, mert ugyanilyen képmutatás jellemezte az én gyermekkorom is. A képmutatást most nem minősítésként mondom, hanem értéksemleges fogalomként. Kifele mindig mutattuk, hogy mi JT-család vagyunk, közben meg teljes mértékben nem voltunk JT-módjára élő emberek. Nekem ez jutott eszembe a film alatt. Amíg nem lettem tizenéves, addig nekem ez volt a természetes. Vagyis nem gondoltam, hogy ez a gyülekezetnek játszott élet csak egyesekre jellemző, mert azt hittem, hogy mindenki így él, a JT-lét csak egy különös vallás a katolikushoz képest, de csak egy szerep, amit a megfelelő időben mindenki eljátszik. Az, hogy más ruhában járunk amikor JT-k vagyunk, bennem valami gyermeki logika útján még igazolta is: a ruha segíti a szerepjátszást. Emlékeztet, hogy most JT-ként kell viselkedni. A film végén olyan érzésem is volt, hogy a MJ-t nem is a vallási norma megsértése, hanem a szülei közötti örlődés viselte meg, mivel döntenie kellett a szülei között. Azt, hogy aszexuális lett, nem nagyon hiszem, de ez csak egy kósza gondolat. E kósza gondolattól függetlenül nekem a gyülekezeti lét nagyon nem aszexuális volt. Engem folyamatosan a szexualitás felé terelt. Bár mondták vagyis inkább írták, hogy mennyi mindent nem szabad, azért ezzel mégis arra irányították a figyelmem, hogy a szexualitás minden helyzetben potenciálisan benne van. Ez jól illeszkedett ahhoz a korábbi tapasztalatomhoz, hogy a gyülekezeti lét kettős, van egy megjátszott szerep és a valódi élet. A szexualitás is ilyennek tűnt, hogy az erkölcsösségünk bizonyítása tulajdonképpen annak hangoztatása, hogy készen állunk, nyitottak vagyunk bármire. Számomra ezt sok minden igazolta amíg gyerek voltam. Például amikor az öreg vén azt mondta, hogy csinos nő, akkor a kezével egy mellett mutatott magának, mintha a csinos nő azt jelentené, hogy piszok jó mellei vannak. Akkor 70-75 éves lehetett és számomra azt igazolta, hogy a bácsit is még keményen érdeklik a mellek, a csinos nők. Akkor azért megdöbbentem. Összességében, de már a gyermekkorom után, kiváltott ez az egész valami olyasmit belőlem, hogy nekem nem kell férj, úgyhogy MJ aszexuálisnak gondolt magatartása talán félig igaz is lehet. Vagy csak elfordult a nőktől. Nekem ezek jutottak eszembe a filmről.

E.J.: MJ szerintem egy próféta jellegű ember volt. Az emberiség sorsát érintő üzenetei, klipjei [Earth song nagyon ütős!] egyértelmű JT áthallással-párhozammal rendelkeznek, a hatás nyilvánvaló. Szegényt félrenevelték és ez egész életére kihatással volt. Szerintem nem volt pedofil, ezzel csupán bemocskolni szeretnék az őt nem igazán értő emberek, haszonszerzésből. A művészeket kevesen értik. A tanú gyermekeket is. Aki mindkettő volt, azt még kevésbé.

K.Á.: nem sok hozzáfűznivalóm van a kliphez. Szerintem fantasztikus tehetség volt, de ugyanakkor ellentmondásos egyéniség (átalakulása “fehér emberré”, a gyerekekhez fűződő furcsa kapcsolata, stb.)

T.M.: Érdekes személyiség volt Jackson,  szerintem az hogy JT között nevelkedett mindenképpen adott a zenéjéhez, személyiségéhez egy pluszt amivel másabb lett, mint az átlag ’normális’ ember.  Ezt sokszor magamon is érzem, szerintem soha nem tudnék már olyan lenni, mint a többi ember, mindig kifogok lógni a sorból, és ezt részben a JT vallás hatásainak köszönhetem.

 

Eddig a részlet. A Tanú nevelésben részesült fiatalok közül többen is rezonálni tudnak Michael életével, munkásságával, ahogyan az a mentally diseased videója alatt is megjelenik egyes kommenteknél.

 

További források: 

 

https://www.youtube.com/watch?v=JE43BlmZ1vE

https://jwfacts.com/watchtower/experiences/michael-jackson-jehovah.php#[3]

  

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr8014742101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.