Ezen a blogon olyan írások jelennek meg olyan személyek közreműködésével, akik valódi és súlyos sérelmeket szenvedtek el a Tanúktól, vagy akiknek tudomásuk van arról, hogy a Tanúk hitnézete hozzájárul családok szétbomlásához, emberek megalázásához. Egyetlen jóérzésű ember sem helyeselheti az ilyen vallásos bigottságot. De vajon meddig kéne tolerálni ezt, mégpedig a vallás és szólás szabadságának égisze alatt?
A 2017-es betiltás híre megosztotta a volt tagokat, mivel sokan úgy érezték, hogy a Tanúk „azt aratták le, amit vetettek” vagyis ők maguk tehetnek a helyzetükről, mivel már régóta élnek vissza más emberek jogaival és sok rohadékság szárad a lelkükön. A baj ezzel csak az, hogy az orosz hatóságok nem igazságot szolgáltatnak, hanem előítéletet és gyűlöletet szítanak egy csoport ellen, akiknek fő tanainak egyike éppen a „a sátán világa [a világi hatóságok] kezétől jövő üldözöttségre” irányul. Miért gond ez? Legfőképpen azért, mert az üldözés elősegíti a csoportideológiát, vagyis megerősíti őket identitásukban, tehát pont az ellenkezőjét érhetik el annak, amit eredetileg akartak. Ilyen eredményre juthat az, aki „ajtóstúl ront be a házba”, mellőzi a szakértelmet, mert talán lenézi a korábbi tagokat, akik „olyan ostobák voltak, hogy bepalizták őket”, és semmi másról nem tesznek tanuságot, mint a saját mérhetetlen bunkóságukról és izomagyúságukról (mint oly sokszor a történelemben). De hát Oroszországtól azért olyan nagyon mást nem vártunk....
A The Independent cikke szerint egy Szergej nevű 41 éves férfit az otthonából vitték el:
"Először szétfeszítették a lábaimat, majd lekötözték azokat, a kezeimet meg hátra. Elkezdték a vesém környékét ütni. Egy műanyag zacskót húztak a fejemre, amit a nyakam körül ragasztószalaggal lezártak, így nem kaptam levegőt.....Egy ponton, amíg ebbe a zacskóba lélegeztem, elektromos sokkot kezdtek alkalmazni."
Szergej, a közel 40 percig tartó kínzása ideje alatt végig arra gondolt, hogy soha nem adja fel a reményt ("ne add fel", Jehova Tanúi kongresszusi mantrája volt 2017-ben). Egy másik letartóztatott, a 39 éves Timotyej Zsukov ütéseket kapott a fejére, és hallotta egy barátja kétségbeesett üvöltözését a kínzásokra reagálva.
"Egy hetven év feletti hittársunk már az őt ért fenyegetésektől elájult. Végül elengedték, mert azt mondták, hogy nincs szükségük arra, hogy a vén kecske éppen most dobja fel a talpát."
- nyilatkozta a civilben ügyvéd Zsukov, aki nem értette, hogy miért támadnak meg törvénytisztelő állampolgárokat. Az áldozatokat képviselő ügyvéd, Csernyikov, így nyilatkozott:
“Elektromosságot vezettek a karjaikba, és a testük privát részeibe, miközben vizet öntöttek rájuk, hogy fokozzák a hatást.... majd megerőszakolással fenyegették meg őket, és megverték őket. A rendőrség kicsikarta azokat a vallomásokat, melyekre szüksége volt, de az eljárásaik a fasisztákéra hasonlított, olyanokra, amiket a koncentrációs táborokban alkalmaztak."
Egy letartóztatott családapát a felmondólevele megírására kényszerítették. Igor Trifonov, aki már vagy 20 éve tűzoltóként dolgozott ezt nyilatkozta az újságnak:
"A három gyerekem azóta is egyfojtában sír, amióta a rendőrök ránktörték az ajtót. Most meg a munkámat is elveszítettem, de biztos vagyok abban, hogy Isten megmutatja a kiutat."
Milyen történések előzték meg az eseményeket melyek ideág fajultak?
2016-ban Oroszország tiltásokat vezetett be az aktív igehirdetésre vonatkozólag, ezzel egyidőben büntethetővé tették a vértátömlesztés megtagadását is. 2017-ben Jehova Tanúi betiltásra kerültek szélsőségesség vádjával, ezáltal csatlakoztak a már korábban szélsőségesnek nyilvánított csoportokhoz, mint pl ISIS és a neonácik. Ez utat nyitott egyúttal ahhoz, hogy a hatóságok behatoljanak a Tanúk tulajdonába, lefoglalják azokat (amiről a VT úgy véli, hogy beazonosították az északi királyt, amely bemegy a „szent helyre”, és erre az izgalomra vártak már régóta (az 50. percnél kezdődik)). Ekkortájt tartóztatták le Dennis Christensent, akit szélsőséges csoport szervezésért állítottak bíróság elé. 2019 januárjára megszületett az ítélet: 6 és fél év. Oroszország rögtön támogatóra talált a kínaiak személyében, akik állítólag egy szektaellenes weboldalról szedték az információikat (Edelman & Richardson, ICSA), mellyel végülis úgy tűnik, mintha a korábbi tagok és sértett családtagok által kezdeményezett „szektaellenes” szervezetek állnának az ilyen kegyetlen üldözések mögött. Bár biztos nem minden korábbi tag táplál kellemes érzéseket a Tanúk (és más hasonló destruktív csoportok) irányában, ami emberileg azért valahol érthető, de szeretném leszögezni, hogy én (és azt hiszem a többi blogger-szerkesztő társam nevében kijelenthetem) nem támogatok semmiféle erőszakot a Tanúk vagy bármely más csoport ellen. De még ha egyes korábbi tagok aktívan hozzá is járultak volna valahogyan a most kialakult helyzethez (ezt nem tudhatom), az orosz kormányzat embertelen bánásmódjára ez nem szolgálna sem kifogásként, sem mentségül. Az alábbi képernyőfotón látható, hogy a Tanúkat különféle terrorista csoportokkal vonták egy kalap alá:
Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_extremist_organisations_(Russia)
Felmerül a kérdés, hogy valóban jogos volt-e a Tanúk betiltása? Valóban szélsőségesek lennének? Igen, azok. Mégpedig sok vonatkozásban, hiszen valóban feláldozzák az életüket (és a saját gyermekeik életét is, ha úgy alakul) a vezetőik folyton változó tanításaira hivatkozva és azokat követve. Gyermekmolesztálókat rejtegetnek soraikban, megvédve őket a hatóságok eljárásaitól, ugyanakkor megalázó belső bíróságoknak teszik ki az áldozatokat. Közösségmegvonást alkalmaznak azon tagjaikkal szemben, akik talán semmi tényleges veszélyt nem jelentenek a közösségükre, csak nem értenek egyet a tanaikkal, és netán hangot adnak ezeknek. Azzal sem törődnek, ha családokat vernek szét ezzel, egyeseket öngyilkosságba kergetnek. Ezek azért elég szélsőséges és a társadalomra veszélyt jelentő tanok, bár nem hinném, hogy az ISIS-sel vagy a nácizmussal egy szinten lenne, de igen hasonló doktrinákról van szó.
A magam részéről teljesen egyetértek azzal, hogy a kormányzatoknak kellene tenniük az ilyen és hasonló szélsőséges csoportok ellen. Hogy mit, az már más kérdés. Semmiképpen nem azt, amit Oroszország vagy más hasonló elnyomó diktárokok tesznek vagy tettek a történelem során. Hogy miért? Mert ezek csak újabb dogmák kialakulását segítik elő a Tanúknál. Hitnézeteik szerint ugyanis ők attól igazak, hogy a „világ” üldözi őket, sőt a várva várt Armageddont is egy ún. nagy nyomorúság fogja megelőzni, melynek bevezető szakasza lesz az, amikor az „északi király” megtámadja a „szent helyet”, vagyis Isten igaz népét, vagyis őket. Az oroszországi üldözés hírére az amerikai vezetőség ujjonghat, ugyanis soha jobbkor nem jöhetett egy ilyen „üldözéshullám”, amikor már a végidőt sürgető éppen aktális dogmák mind „lejártak”, és a tagok létszámában stagnálás, sőt csökkenés állt be az utóbbi években. Ezzel fellendíthetik a szellemiséget, és mutogathatnak a mártírokra, ijesztgethetik a gyerekeket és a köreikben levő gyengébb idegrendszerűeket, akik közül sokan már most nyugtatókon élnek, így évekig ellátják őket szellemi üzemanyaggal, amely a dogmákhoz köti őket. Pontosan úgy, ahogyan a hitleri Németországban történő lilaháromszöges üldözéssel tették (Magyarországon, a Holokauszt múzeum még emléktáblát is állított az áldozatokért). A vezetőknek tehát jó az üldözés, a tanaiknak szintén jót tesz, az árat az egyszerű tagok fogják megfizetni (vagy már fizetik meg). Hiába vallatják őket a vezetőikről, a szervezetükről, ők ezekről mit sem tudnak, hiszen ők maguk is becsapottak, olyanok akik már eleve szellemi bántalmazásban részesülnek a vezetőiktől.
Amikor a Tanúk üldözöttségét hangsúlyozzák, azt általában kiragadják kontextusából. Nem történik említés tanításaikról, módszereikről – melyek éppen úgy lehetnek agresszívek – és arról sem, ahogyan a saját tagjaikkal bánnak, főleg azokkal, akik nem értenek velük egyet. De rögtön felmagasztalt áldozatokká válnak, ha történetesen ők maguk kerülnek terítékre! Ezt azért nem kéne táplálni azzal, hogy mártírokat csinálnak belőlük. Ráadásul a Tanúk azért sem tekinthetőek valódi mártíroknak, mivel nem saját maguk döntenek a „semlegesség” és egyéb kérdésekben. A történészek szeretik azt hangsúlyozni, hogy „lelkiismeretükre hallgatva” hozták meg bátor döntésüket (áldozták fel életüket vagy szenvedtek el kínzásokat). Talán a Tanúk maguk abban a hitben voltak, hogy ez az ő döntésük volt. Kétségtelenül a Tanúk áldozatai totalitárius rendszereknek, beleértve a despota kormányzatokat, és a saját bigott vezetőiket. Ezenkívül bizonyos mértékig áldozatai saját hülyeségüknek is, ezért sem kéne őket még tovább büntetni, és megerősíteni ezt az amúgy is destruktív gondolkodást. A történészeknek és a témával foglalkozó kutatóknak legöbbször fogalmuk sincsen a Tanúk (és más veszélyes csoportok) által alkalmazott manipulációról, és arról hogy nem létezik ezeknek a tagoknak a szó szoros értelmében vett saját lelkiismerete, hiszen a vezetők mindent megmondanak nekik, ellenvéleményük nem lehet, illetve ha mégis lenne, azt kőkeményen büntetik. Így „szabad akaratról” esetükben nem lehet szó a szó szoros értelmében, ebből kifolyólag valódi mártírok sem lehetnek. Ez valahogy kimarad a „legújabb és legmodernebb történetkutatás eredményeiből”, ami nem elég interdiszipliniáris ahhoz, hogy más területek kutatásait (szociológiai, pszichológia) is magába integrálja, így – közvetetten ugyan – de hozzájárul egy olyan fenomena fenntartásához, mely emberéleteket követelhet.
Ez elvezet a következő gondolathoz: mennyiben tekinthetők felelősnek a bántalmazott Tanúk azért, ami velük történik? Egyesek úgy vélik, hogy a Tanúk maguknak keresték a bajt azáltal, hogy megtűrték soraikban az erőszakot vagy egyetértettek az erőszak cselekvőivel (pl gyermekek bántalmazása, molesztálása, nők bántalmazása a főséget gyakorló férj által). Most csak az történik velük, amit ők tettek másokkal, nincs ebben semmi különös, mert amit vet az ember azt fogja aratni. Igen, ebben nyilván van valami, de ez rettentő könnyen átfordulhat egy áldozathibázhatásba, ami pedig sehova nem vezet. Amikor valaki az áldozat szerepébe kerül, az önigazolást vált ki belőle és a környezetéből is, ráadásul a nárcisztikus manipulátorok imádnak az áldozat szerepben tetszelegni, még akkor is ha ők maguk „rúgnak bele” másokba, akik aztán visszaütnek. Hát még akkor, ha „ártatlanok”, mivel ők csak a vallásukat követték. Az orosz üldözéssel kapcsolatban pl nem hangsúlyozzák azokat a híreket, amikkel általában tele van a sajtó (no nem a magyar sajtó), ilyenek pl a gyermekmolesztálás, közösségmegvonás hatásai vagy a családon belüli erőszak témái. Ilyenkor előkerül a szabad vallásgyakorlat, emberi jogok és igaz is, ehhez mindenkinek joga van (még a nárcisztikusoknak is). Attól azonban, hogy létezik ilyen alapjog, még nem jelenti azt, hogy azzal csakis jól lehet élni: a Tanúk és bárki más szabadon választhat, de a következményekkel neki kell együtt élnie, és persze kötelességei is fakadnak abból, hogy élt a jogával (ez utóbbi rész gyakran elfelejtődik, mint általában....). Ilyen kötelesség lehet az, hogy éppen azok vannak a legjobb helyzetbe egy szekta belső ügyeinek feltárásában, akik eltöltöttek abban évtizedeket, netán felelős poziciót töltöttek be abban.
A saját szerény véleményem az, hogy a Tanúknak (vagy akárki bántalmazottnak) nincs semmi felelőssége az őket bántalmazó ember viselkedésében, mivel azért egyedül, csakis ő maga a bántalmazó felel, legyen az akár személy, akár kormányzat. Mindegy milyen őrültségben hisz, vagy milyen etika alapján éli életét, senki nem jogosult azt durva kegyetlenkedések formájában "visszafizetni" nekik. Az egyes korábbi tagok révén szóban és fizikalag megnyilvánuló erőszak is a saját kezeletlen gondjaikból fakad, nem pedig abból, amit velük tettek. Ráadásul, az orosz történetre visszatérve, a letartóztatott és megkínzott emberek nem követtek el semmi olyat, amiért az orosz hatóságok bánásmódja indokolt lenne (ha egyáltalán indokolt az ilyesmi bárkivel szemben is). Viszont – és ezzel nem leszek népszerű - teljes és 100%-os felelőssége van mindenkinek, így beleértve bármilyen áldozatot is, a saját életében, és abban, amilyen helyzetbe került az élete. Ezt ráadásul senkire nem háríthatja át, és senki más nem veheti le egy másik emberről, akármennyire is sajnálja. Így elméletileg bárki felismerheti – még egy bántalmazott állapotban is – hogy miben van, és megismerheti azokat a gondolati mintákat és döntések sorozatát, amivel belekerült abba a szituációba, megfogalmazhatja saját problémáit, segítséget kérhet és kikerülhet onnan, vagy tanulhat, hogy máskor elkerülje azt a helyzetet, amennyiben ez lehetséges. Azzal azonban, hogy zacskót húznak a fejére, és más módon kegyetlenkednek vele, nem valószínű, hogy gondolati ebbe az irányba fognak tendálni. Ráadásul a Tanúk számára az is egy extra nehezítő körülmény, hogy ideológiájuk elítéli a saját életükben való konstruktív részvételt, és abban a – mellesleg nagyon kényelmes – illúzióban élnek, hogy ők tehetetlenek, és minden segítség kívülről jön (ahogyan ezt az egyik meghurcolt egyén meg is jegyezte). Ez a gondolkodás a vezetőik felé történő vak engedelmességhez köti őket, így újból és újból szembe kell nézniük azokkal a problémákkal, melyeket éppen ezek az emberek kreálnak maguk körül. Vagyis ők, az egyszerű emberek fogják elvinni a balhét, ráadásul úgy, hogy az okát sem ismerik, így joggal hisznek a saját maguk ártatatlanságában. Igaz, arról nem tehetnek, hogy a vezetők aljasul kihasználják naivitásukat, meg arról sem, hogy a társadalmi környezet nincs felszerelkezve ennek a problémának kezelésére és erőszakban nyilvánul meg, de arról igen, hogy olyan életmódot és gondolkodást folytatnak, amivel kiadták életük irányítását a saját kezükből, és még akkor sem hajlandóak visszanyerni saját gondolkodásuk feletti hatalmat, amikor erre mindig okuk meglenne. Gondolhatná valaki, ha egy apának már a gyermekei testi épsége és szellemi jóléte a tét, akkor már csak elgondolkodik azon, hogy mégis minek teszi ki őket, de ez nem feltétlenül így működik. Ez baromira nehéz dolog, nem akarom ennek ellenkezőjét sugallni – amúgy nem hazabeszélek, mert én magam végigcsináltam, így van arról fogalmam, hogy mivel jár -, de ezért nem lehetetlenség. Így végül elmondható, hogy az is egy döntés, ha valaki lemond erről, és kiadja a kormányt a kezéből. Ez még akkor is egy döntés, ha erről nem tud, mert olyan ügyesen bemanipulálták (a gyerekek nyilván kivételek ezalól). Igen, a „tudatlanság” nem mentesít, csak érthetővé tesz, hogy egyesek miért követnek el bizonyos dolgokat, de rothadtul nem mentesít semmi alól (ellentétben a népszerű Tanú filozófiával „a tudatlanság idejét elnézi az Isten”). Igen, egy veszélyes csoporthoz becsatlakozni, veszélyekkel jár, amit a megkínzottak a saját bőrükön is megtapasztalhattak sajnálatos módon.
Lehetséges-e egy Tanú ideológiából felébredni anélkül, hogy valaki külső információforrást használna fel? Igen lehet, vagyis elindulni lehet azon az úton, mely a felébredéshez vezethet. Azt tudni kell, hogy a Tanú ideológia – hasonlóan más veszélyes ideológiákhoz - rendkívül zárt, mivel a vezetők a tanításokon keresztül az élet minden területét messzemenően szabályozzák, leépítik az önálló képességeket és tiltják a korábbi tagokkal való mindennemű kapcsolattartást, vagyis elvágják tagjaikat attól, hogy felismerjék a saját helyzetüket, így könnyen mapipulálható állapotban tartják őket.
Ettől függetlenül elvileg lehetséges egy mélyen indoktrinált személy részére a saját gondolatmenet, csak nem tanácsos erről másokkal értekeznie. Bár korántsem akarom a Bibliát egyedüli és az abszulút igazság forrásaként feltüntetni (jóllehet, aki így gondolja joga van ehhez), de azért a Biblia maga tartalmaz olyan gondolatokat, melyekből ki lehet indulni. Ez a Tanúk rendelkezésére áll, ráadásul maguk a kiadványaik is tele vannak belső ellentmondásokkal, melyek egy figyelmes olvasó számára feltűnhetnek.
Ha valaki pl azt olvassa a Bibliában, hogy ’amit vet az ember, azt fogja aratni’, akkor amellett, hogy „áldozatként” tekint magára egy üldözött helyzetben (ami a népszerű magyarázat a csoport ideológiája szerint), más kérdés is megfogalmazódhat benne. „Vajon az erőszaknak milyen magvát vethettem el talán tudatlanul, ami ahhoz vezetett, hogy erőszak-„termést” aratok most?” Ezt a fajta gondolkodást ugyan nem támogatja maga az ideológia (az önvádat viszont igen), de egyénileg egy szektába indoktrinált személy megteheti, mert megtiltva nincsen neki, hogy mire gondolhat magában. Függ persze az egyes egyének szellemi érettségétől és emberi alázat is kell hozzá. Na meg súlyos személyiségzavarok (nárcisztikus, antiszociális stb) és a „mindig más a felelős a bajaimért” mentalitás sem éppen segítik elő ezt a fajta önrefelexiót (míg az önsajnálatot azt igen). A lehetőség azonban mindenkinek adott. A teljesebb tudatosodás érdekében természetesen meg kell ismerni a csoportja háttértörténetét, a rajta (és általa) alkalmazott manipulációs technikákat, de ahhoz is el kell jutni valahogy, hogy egyáltalán valaki hajlandó legyen erről újabb ismereteket befogadni. Ezért gondolom azt, hogy mindenki felelős a saját élete alakulásáért, és ezt egy szektatag nem háríthatja át senkire, még a vezetőire sem.
Mi lehetne tehát a megoldás? Mit lehetne tenni az ilyen társadalomra veszélyes csoportokkal, és ideológiák képviselőivel? Talán nem kéne az ilyen csoportokat adókedvezményekkel vagy államilag elismert státuszokkal (egyházi, jótékonysági szervezet stb) díjazni. Felelőssé is lehetne tenni azokért a tanaikért, melyek törvénytelenek (pl bűncselekmények eltitkolása a hatóságok elől). Persze ehhez előbb meg kéne tudni ezeket, és képzeld ezt ők nem fogják elmondani önként! Nem olyan egyszerű ezt felgöngyölni, többek között sok olvasást is magában foglal annak kiderítése, hogy miért destruktív egy-egy tan. Plusz, nem kell mindent elhinni sem, amit mondanak, vagyis nem kell benyalni a csili-vili propagandát, hanem a mélyére járni, kutatásokat folytatni a témában, érintve mind a jelenlegi, mind a korábbi tagok tapasztalatait. Természetesen ehhez technikákra van szükség, mert a jelenlegi tagok egy indoktrinált tudatállapotban értékelik ki a velük történteket (hogy mit jelent ez, csak rá kell nézni az Oroszországban letartóztatott és elítélt Dennis Christensen arcára, lásd képet alább), a volt tagok pedig súlyos lelki és személyiségbeli sérülésektől szenvedhetnek, épp a szektában eltöltött idő következményeiként.
Dennis Christensen, Oroszországban élő dán származású Tanú, amikor megtudta az ítéletét
Kép forrás: https://www.theguardian.com/world/2019/feb/06/jehovahs-witness-jailed-for-six-years-in-russia-in-crackdown
Ha nem léteznek rehabilitációs programok a bántalmazott egyének számára, melyek segítségével ki lehetne lépni az áldozattudatból és a tanult tehetetlenségből (amit a Jehova Tanúinál pl istenbe vetett bizalomként értelmeznek), akkor nem igazán lehet a veszélyes csoportokra vonatkozó információt megszerezni. Így marad a tudatlanság, az ítélkezés meg az erőszak, így az ördögi kör bezárul: pont azt fogják megerősíteni, ami ellen harcolnak.
A legofiguráktól rettegő szervezet nagyon bátor tud lenni, ha üldözéseket kell kiállniuk (akkor meg különösen, ha nem róluk van szó), pedig számtalan más mód létezik arra, hogy tele legyen a gatyájuk, ha valakinek - joggal - nem tetszenek a tanaik. Az orosz kormány kegyetlenkedései csak arra jók leginkább, hogy magukat járassák le - mivel azért csak megszegik az egyetemes emberi jogokat (na nem mintha ettől nagyon meghatódtak volna eddig) - és majd a Tanúk megint ünnepelhetik "emberjogi" győzelmeiket, mintha ők a vallás- és szólásszabadságnak valamiféle élharcosai lennének. Tehát mindkét esetben csak egy eltorzult képet kaphat a "közönség", és pont ez a céljuk, ennek a "hamis" képnek a fenntartása, legyen az pozitív vagy akár negatív. A figyelem mindkét esetben rájuk terelődik - persze anélkül, hogy bármi érdemlegeset is meg lehetne tudni róluk.
A betiltás azért is értelmetlen, mert sokkal nehezebben jönnek felszínre egy ilyen csoporttal kapcsolatos kétes infók, mivel ha tegyük fel egy volt tag meg akarná ezeket osztani, akkor bajba keveri a családját, így inkább tartózkodni fog ettől. Ráadásul minden tiltott dolog felértékelődik, és sokkal vonzóbbá válik csupán attól a ténytől, hogy ha valami nem engedélyezett.
További források:
https://www.youtube.com/watch?v=mwVBgyK0LTQ
https://www.youtube.com/watch?v=hP5_eO7KehU