Sokat gondolkoztam azon, hogy mennyire milyen mértékben szellemül át egy ember Jehova Tanúinál miután csatlakozik a szervezethez. A kérdés nem oktalan, ugyanis ez mint arra rászeretnék mutatni meghatározója lesz annak ,kinek-kinek mennyi esélye van arra, hogy viszonylag normálisabb eletet tudjon élni illetve ,eltudjon szakadni a szervezettöl részlegesen vagy talán teljesen.
Kétség kívül nem kis változtatásokra van szükség ahhoz ,hogy valaki tanú lehessen és tanulási folyamatokon keresztül válik csak a gyülekezet teljes körű tagjává. Nyilván személyenként más és más az átszellemülés mértéke és ideje is amiben számos tényező közrejátszik. Személyes műveltség ,életkor ,pillanatnyi lelkiállapot ,környezet, de még az öröklött tulajdonságok is meghatározóak lehetnek az átszellemülés mértékében.
A szervezet részéről, nyilván nem kérdés mi lenne az optimális mértéke az átváltozásnak. A cél ugyanis a teljes átformálódás ahogy mondják, hogy olyanok legyenek mint amilyen Krisztus is volt. Hernyóból pillangóvá változni. Vajon mennyire sikeresek ebben?
A tanuk tanításaiban gyakorta találkozunk azzal a meghatározással, hogy "kettős élet". A szervezet ezzel az egyébként nem bibliai kifejezéssel és a köre épülő tanításokkal próbálja beleültetni a tanúkba azt ,hogy a másképpen gondolkodás és a titkon saját (régi) életforma szerinti élet még részleteiben sem elfogadható.
Hogy miért is kezdtem el foglalkozni ezzel a kérdéssel, az a régi emlékmorzsáimnak köszönhető.
Ha jobban belegondolok és mivel mar szabadon a tanús tanítások föle emelkedve is tudom szemlélni a kérdést, azt latom, hogy alig találkoztam olyan tanúval a mintegy 20 évem alatt ,aki teljesen úgy élt volna minden tekintetben ,ahogyan azt a szervezet elvárta volna. Ha a legnagyobb általam ismert gyülekezeti vagy szervezeti példákat idézem is fel magam előtt ,mindig láttam olyasmit az illetö életében ami nem illett bele a szervezet által elvárt képbe.
Nem kell feltétlenül hatalmas dolgokra gondolni, pusztán csak apró jelekre gondolok amik okoztak egy valamennyi kis háborgást akkor. Gondolok itt akar a gyülekezet példaira is ,akik titkon megőriztek valamit az un. régi emberből, legyen az egy zenei irányzat egy banda ,amit ha lencsevégre kapunk a szövegeiket illetően akkor erősen megkérdőjelezhetővé tenne az adott illetö szellemi átalakulásának valós voltát.
De van még néhány terület ahol találkoztam ezzel a jelenséggel.
Ilyen például a pénzhez való hozzáállás is. Nem kevés testvérrel találkoztam akik a pénzt különösen kiemelt helyen tartottak életükben, vállalkozást tartottak fenn és idejük, energiájuk jelentös részét a pénz megszerzésére fordították. Mindeközben szabadon és lelkiismeret furdalás nélkül beszeltek arról másoknak akár az egész gyülekezet és kongresszus előtt, hogy ha a királyságot az első helyre tesszük akkor minden egyéb dolog megadatik nekünk ráadásul. Holott ök éppen pont a fordított értékrend szerint éltek. Titkon tehát megtartottak a régi egyéniségük egy bizonyos részét.Ugyanakkor olyan eset is ismert előttem, hogy a személy a gyülekezethez való csatlakozás után vált anyagiassá. Mindez azt érezteti velünk, hogy az átszellemülés hatékonysága nem makulátlan es teljes. Ami bizonyos tekintetben egyfajta biztató jelnek is tekinthető.
Egy másik terület a világi ünnepek. A szervezet által tanított emlékünnepet leszámítva azt mondhatjuk, hogy nem igazan akadt más ünnep amit lelkiismeret-furdalás nélkül szabadon és más érzékenyebb testvérek hümmögése nélkül meg lehetett volna ünnepelni. Ezert gyakorta találkoztam testvérekkel akik titokban megünnepeltek a hazássági évfordulókat, névnapokat. De voltam olyan testvérnőnél aki ugyan évtizedek óta tagja volt a szervezetnek, mégis ápolta a katolikus ünnepek egy részét, mar ami a készülődést illeti. Beleértve a kulturális ünnepi szokások ápolását is. Húsvéti, karácsonyi teszek-veszek az ehhez kapcsolódó speciális ételek elkészítése stb.
Akárhogy is tehát a testvérek egy része mindig talált egyfajta lelkiismeretet csillapító kiskaput, hogy még ha részlegesen vagy könnyed formában is, de folytathassák vagy gyakorolhassak azokat a dolgokat amit a szervezet elmarasztalt, de hozzátartozott az úgynevezett másik emberhez amik valójában a tanúkhoz való csatlakozás előtt voltak.
A másik ilyen terület aki közösítettekkel való bánásmód.A tanuknál töltött 20 éves időszakom alatt alig találkoztam olyan esettel ahol a testvérek, minden tekintetben tartották magukat a szervezet ,minden pontos részletben szabályozott kapcsolattartási szabályához, amit valljuk be nem kicsit szigorú. Mégis sok esetben azt tapasztaltam, hogy több család (az ismeretségi körömben számottevő) akiknek kiközösített családtagja volt, továbbra is a szokványos módon tartottak a kapcsolatot. Persze ügyesen úgy ,hogy a többségnek ne tűnjön fel. Csak kevés sarkos példával találkoztam.
Pusztán ha csak ezekre a területekre is gondolok, nem mondanám kifejezetten sikeresnek a szervezetet amit az ember átformálására tett erőfeszítésként tesz. Tehát a tanuk megőriztek magukból a régi emberből jelentős százalékban. Ami biztató jel valljuk be ,mert hiszen nem vagyunk reménytelen helyzetben ami segítségnyújtást illeti, van mibe kapaszkodnunk ,talán sikerül bizonyos esetekben megragadni azt az embert amik valójában.Azt a részüket ,amit a szervezet nem tudott kifogástalanul kisajátítani.
Persze mindez felvet egy másik kérdést ,noha látunk réseket amit nem sikerült átformálni, akkor mégis mi köti oda őket a szervezethez ilyen hatalmas erővel?
Folyt.köv
Kingdom