Jehova Tanúi a 2018-as „Légy bátor” kerületkongresszusukat augusztus 11-12-én tartották/illetve tartják ma meg holnap az ExCel Arenában, London Dockland területén. A korábbi tagok egy csoportja csendes demonstrációt szervezett, melyben a JT szervezet gyermekek szexuális molesztálásával kapcsolatos eljárásmódjára próbálták felhívni a jelenlevők figyelmét. A tüntetők nagy többsége érintve volt a témában személyesen is. 
Úgy adódott, hogy egyik napon, augusztus 11-én, amikorra a legtöbb személyt várták, jelen tudtam lenni a helyszínen, mivel épp Londonban tartózkodtam azon a hétvégén.
Nem mondhatom, hogy a résztvevőkhöz tartoztam, inkább megfigyelőként voltam jelen, mivel alapvetően vegyes érzéseim vannak az ilyen tüntetésekkel kapcsolatban. Inkább kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz. A szabály az volt, hogy az Aréna nyugati teraszának egy kordonnal elkerített területén belül kellett a demonstrálóknak maradniuk, akik bannerekkel, plakátokkal készültek, és néhányan feliratos pólókban jöttek el (lásd képeket alább). Akik ilyen pólókat viseltek, nem mehettek be az Arénába, a rendbontókat, hangoskodókat pedig a biztonságiak leállíthatták. Amíg én ott voltam, abban a pár órában, tudtommal nem történt rendbontás.
A tüntetés egyik fő szervezője az angol Louise Goode volt - én is az ő videójából értesültem -, de összesen 12 országból voltak jelenlevők, többek között a kanadai Vast Apostate Army (VAA) tagjai is. A demonstrálás célja nem az egyes egyének „felébresztése” volt, hanem a média figyelmének felkeltése. Louise Goode szombaton reggel adta meg az instrukciókat, ekkor még nem voltam jelen. 11 országból voltak már ekkor a résztvevők, többek között Belgiumból, Franciaországból, Ausztráliából és már a korábban említett Kanadából. Magyarországot 12.-ként adták hozzá később amikor az egyik szervezővel, Alison Boniface-el beszélgetésbe elegyedtem.
Szelfi a tüntetők sora előtt, vakegér szemüvegben.
A tüntetésben részt vevők már évek óta folytatnak ilyen tevékenységet, a VAA pl Warwickban tüntetett 2017-ben, de Királyság-termekbe is bevonulnak ún. flash mob-okat tartanak. Állítólag értek el eredményeket, de én ezekről nem találtam információkat a weboldalukon, illetve ha van, akkor az rendesen el lehet rejtve. Amúgy rám összességében nem tett a VAA -féle aktivizmus túlságosan nagy benyomást, fogalmam sincs hogyan érintene, ha Tanúként látnék ilyet. Elképzelhető, hogy inkább megijednék, hogy élő példáit látnám annak, hogy "mivé válik" valaki, aki "elhagyja az igazságot". De nem vagyunk egyformák, és lehet másokra másként hat, vagy legalábbis megjegyezhetik a weboldal nevét, amire esetleg ránézhetnek, amikor egyedül vannak. A jwfacts.com-on pedig már találni fognak olyan információkat, mégpedig olyan hangnemben, ami esetleg elgondolkoztathat valakit. Ezért én nem jelenteném ki, hogy ez a módszer teljesen eredménytelen lenne, azt meg főképp nem akarnám megmondani másoknak, hogy ők a saját szabadidejükben mit tegyenek és mit ne. Ahhoz viszont nekem is jogom van, hogy legyen saját véleményem a látottakról, vagy azt tehessem, amit viszont én szeretnék. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy az erőszakra hajlamos aktivisták ezt túlságosan tolerálnál, ahogy a cikk további részeiből ki fog derülni. Az viszont tény, hogy rettentően elszántak. A VAA weboldalán az egyik cikkben ez a gondolat található:
„Az aktivizmust nem kéne a személyiségbeli növekedéshez, tudatossági szinthez vagy a felgyógyulási és továbblépési képességhez kapcsolni. Ilyen és ehhez hasonló klisék, melyeket gyakran ajánlanak a szektákat elhagyóknak nem tekinthetőek aktivizmusnak. Ez a két dolog lényegileg teljesen másról szól, vagyis két külön dolog. Az aktivizmust a személyiségfejlődéssel összehasonlítani olyan, mintha egy almát akarnánk egy naranccsal összevetni. Ennek a két dolognak az összekapcsolása csak összezavarja a vizet, és átláthatatlanná teszi az emberek hozzáállását az [szekták elmekontroll módszerei elleni] aktív tevékenységgel kapcsolatban.”
(Activism though shouldn’t be linked to personal growth, self-awareness or the ability to heal and move on. These or any other platitude that is often offered up to cult leavers is not activism. The two are not intrinsically linked and are frankly two totally separate things. Activism and personal growth is like comparing apples and oranges. Linking these two issues can muddy the waters and can cloud people’s attitudes toward activism.)
Nos, a két dolognak mégis annyi köze van egymáshoz, hogy a személyiségfejlődés befolyásolhatja az aktivizmus minőségét, így annak kimenetelét is. Szerintem. A londoni demonstrációnál megjelentek olyan egyének, akik meghökkentő öltözködési stílust képviseltek, színes hajjal, tetkókkal, egyedi ruhákban meg sok más módon hangsúlyozva a „másságot”, amit Tanúként vagy a Tanú neveltetésben nem élhettek meg. Ha az ember kívülről tekintett rá a demonstrálókra, akkor az összkép beleillett az Őrtorony által felállított, korábbi tagokra vonatkozó sztereotípiába, de ha valaki közelebb ment, és elbeszélgetett a résztvevőkkel, akkor rácáfoltak erre. De hát ez az, amit a legtöbb Tanú nem tett meg. Aki mégis kísérletet tett erre - mert volt ilyen is -, azokat a többiek megpróbálták elhúzni.
A pólón található felirat:"Tudatosság növelése a Jehova Tanúi szervezet társadalomban okozott káros hatásaival kapcsolatosan. A jelenlegi és korábbi tagok védelme az őket ért bántalmazásokkal szemben. A nyilvánosság veszélyes támadóktól történő védelmezése."
Olyan volt az egész, mint két világ határmezsgyéje: a szépen felöltözött Tanúk – ami egy színház -, és a „szedett-vedett” korábbi tagok, akik közül sokan éppen úgy jelmezeket viseltek, csupán ellenkező előjellel. Bennem vegyes érzések keletkeztek, így be is mentem az Arénába (én bemehettem, mivel nem viseltem „hitehagyott” cuccot....a szűk nadrágomat leszámítva...bár általában azt szoktam viselni, így eszembe sem jutott, hogy ez ellene van a szabályoknak...), hátha majd ott más lesz a dolog. Nosztalgiázni próbáltam, beleélni magam, hogy milyen volt az, amikor még Tanú voltam (na nem mintha visszavágynék, de ez is az életem része volt, amit nem szeretnék belőle kivágni). Éppen ebédszünet volt, és a keresztelkedést mutatták hatalmas kivetítőkön. Egyes színesbőrű fiatal testvérnők fantasztikus báli ruhákat viseltek, nyilvánvalóan a kongresszus egy lehetőség a fiatal lányok számára a férjfogásra, és feltételezhetően egyesek ezt ki szerették volna használni. De a férfiak sem tétlenkedtek a gardrób bemutatásában. Egy fiatal testvér aranyozott öltönyben, szűk nadrágban és divatos mokaszinban feszített (kár, hogy nem tudtam lefényképezni). Érdekes, hogy nem mindenki viselt kitűzőt, csak néhány személyen láttam. Az egyik biztonsági, akinek talán feltűnhetett a „szűk nadrágom”, azonban megszólított, és kedvesen kérdezősködni kezdett a látogatásom célja felől. Elmondtam, hogy korábbi tag vagyok és csak benéztem útban a mosdóhoz. Már mindent tudok, sőt túl sokat is :).Csendesen tudomásul vette, de ahogy elindultam a kijárat felé, telefonálásba kezdett. Remélem, nem miattam.
Ebédszünet belül az Arénában
Jobbra látható az ExCel Aréna, előtte a nyugati terasz. A zöld kertek feletti résznél voltak az extanú tüntetők.
Szóval vissza mentem az exekhez, és ekkor kezdtem beszélgetni Alisonnal, és más korábbi tagokkal, akikkel együtt töltöttem a délutánt, de a záró résznél nem tudtam jelen lenni, mert londoni szállásadóm vacsoravendégeket hívott, így vissza kellett érnem. Ezért „angolosan” távoztam a docklandi libegőn az O2 Aréna felé, útközben sokféle gondolattal a fejemben.
Alison Boniface a baloldalon fehér pólóban, más "hitehagyott pólókat viselő tüntetőkkel együtt. A középen látható férfi pólójára "Az én könyvem horror történetekről" felirat volt olvasható, ami az Őrtorony gyermekeknek szóló kiadványának kinézete alapján készült
Visszaút a libegővel, ami csupán párszáz méterre volt a helyszíntől. Háttérben az O2 Aréna. Ekkorra már beborult az ég.
Alapvetően jó élményben volt részem, illetve nem mondhatnám negatívnak, valahogy mégsem éreztem teljesen magaménak. Azt hiszem, csak vonakodva vennék részt ilyesmiben Magyarországon, és csak olyan emberekkel, akiket ismerek és megbízhatónak tartok. (Egyébként pár éve Budapest is volt egy ilyen tüntetés, amit "kiegyensúlyozott" testvér górcső alá is vett.. Bár nyilván maguk a tüntetésben résztvevők másként látták a dolgokat.) Elgondolkodtam azon, amik az elmúlt években történtek a volt tagok köreiben. Amennyire én ebben tájékozott vagyok, két dolog osztotta meg a külföldi exeket. Az egyik az oroszországi betiltás, a másik pedig az, hogy Lloyd Evans (aka John Cedars) és társai pár évvel ezelőtt elhatárolódtak az aktivizmus ilyen tüntetős, „agresszívebb” formáitól. Ők ezt eredménytelennek tartják, sőt Lloyd néhány ilyen „kontraproduktív aktivistát” név szerint is megemlít a könyvében, amivel persze nem lopta be magát a szívükbe. De a másik tábor sem tétlenkedett, mert a VAA szószólja „fotelaktivizmusnak” tekinti azt a javarészt online folytatott tevékenységet, amit Lloyd Evans és a JWSurwey végez. Igaz, ehhez nagyon hasonló a Paul Grundy által szerkesztett weboldal a JWfacts.com is, de az ellen nincsen kifogásuk, sőt a legtöbb banneren ezt reklámozták, tehát nyilvánvaló, hogy leginkább Lloyd személye ellen van kifogásuk.
Mitől van ez az egymás elleni köpködés azok között az emberek között, akik egymásra lennének utalva? Ennek okait csak találgatni lehet. Talán az is közrejátszhat, hogy a volt tagok fizikailag ugyan elhagyják a csoportot, de mentálisan még annak keretei között gondolkodhatnak. Lehet megtartják a „vallásos” keretet, mivel úgy érezhetik, hogy „meg akarnak maradni a hitben”, de az is lehet hogy csak magát a szektás gondolati sémákat, a „mi” és „ők” hozzáállást, a fekete-fehér, kétmegoldásos attitűdöt és hasonló dolgokat tartanak meg, valószínűleg anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Tehát adva van egy elég necces értelmezési keret, ami már önmagában önsanyargatást, elfojtásokat sőt emberi életeket is követelhet – vagyis haragot, agressziót és dühöt termel -, ugyanakkor nem társul ehhez egy viselkedési szabályrendszer, amit az Őrtorony elvár a követőitől, így mindaz a sok lenyomva tartott negatív érzés „feltör, mint Budán a szennyvíz” és betölti az exes fórumokat. Az addigi erős kezű külső kontroll nem válik automatikusan belsővé, és aki elhagyja a gyülekezetet, az keres magának másikat vagy kemény munkával kialakítja önmagában azt, amiről egy korábbi Tanúnak igen kevés fogalma lehet annak módjáról, főleg ha ragaszkodik a tanultakhoz. Talán ezért is lehet az, hogy egyesek, akik elhagyták a Tanúkat megbotránkoznak a volt tagok közösségein, mivel nem értik az trauma hatására kialakult lelki folyamatokat, és továbbra is egy „külső kontrollra” vagy valami külső tekintélyre szeretnének támaszkodni, és másoktól is ezt várják el. Nem csoda, ha a volt tagok köreiben öngyilkosságok történnek, vagy lezüllenek, vagy néhányan inkább visszamennek a Tanúk közé. Egy korábbi kiábrándult blogger ezt írta az egyik cikkében:
„Az Egyházból több éve 'kiszakadt' tagok már nem a realitás talaján járnak. Szélsőséges megnyilvánulások, viták, ellenségeskedések jellemzik ezeket a oldalakat. Szétesett személyiségű bloggerek és kommentelők esnek egymásnak egy-egy témában. Személyeskedés, fenyegetés, durva szavak a jellemzőek.”
Hogy ez alatt mit értett, azt nem tudni pontosan, mert ezek csak szavak, melyeknek, a szekta doktrína rendszere új értelemmel ruházott fel. Pl egész mást jelent a „szétesett személyiség” a valóságban, mint amit a Tanúk értenek ezalatt. Számukra az „esett szét”, akit nem tart össze az Őrtorony szabályrendszere! De a személyeskedés szóval is el lehet így játszani. A személyeskedés fogalmának rövid meghatározása szerint:
A személy támadására épülő érvelésről, röviden személyeskedésről beszélünk, amikor a másik személyét, gyakorlatát, szándékait kritizálják, és e kritika alapján utasítják el az illető álláspontját, érvelését.
http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/L06.2.1.0.html
A személyeskedés tehát egy érvelési hiba, amikor valaki nem ismeri fel a másik érveit, nem tud tényekre rámutatni, mert azok vagy ellene szólnának, vagy nem ismeri azokat, ezért aztán beleköt a másik mondataiba, vagy olyat tulajdonít neki, amit az nem is mondott, vagy éppen a kinézetét kritizálja. A személyeskedő személye elleni támadásnak veheti a másik ember tőle eltérő nézőpontját vagy értékrendszerét, mivel arról úgy érezheti, hogy "személyesen érinti őt", vagyis "magára veszi az inget". Ugyanakkor nem ismeri fel azt, amikor valóban támadja valaki a személyét, és így nem is tudja kikérni magának a sértést. A személyeskedő tehát „nem jól” sértődik meg: a személye elleni otromba viselkedést lenyeli, mosolyog rá, mert azt hiszi attól lesz ő „jó keresztény” (ezt tanultuk a Tanúknál :) ), míg ha olyan dolgok jönnek felszínre, melyekkel neki magának van problémája, de nem akar vagy nem tud változtatni azokon, akkor azért felkapja a vizet és támadásba lendül, pedig senki nem támadta, a nevét sem ejtették ki, sőt nem is neki írták a szöveget, csak bizonyos tények nála (még) nem jönnek be, és ez őt irritálja. Erre az "inzultusra" pedig egy ösztönös választ ad, mégpedig anélkül, hogy tisztázná vagy kiderítené, hogy egyáltalán miről van szó vagy elgondolkozna azon, hogy őt ez vagy az a személy, vagy ilyen vagy olyan kijelentések miért érintik annyira mélyen. Sőt egy előrehaladottabb "személyeskedő", még azt is feltételezheti, hogy mások összeesküdtek ellene!
Többszörösen aláaknázott terület ez! Egy olyan közegben, melynek tagjai sokáig egy erős kognitív disszonanciában éltek, hemzseghetnek az ilyen megnyilvánulások. Persze az sem ártana, hogy az ex Tanúk közössége támogató is lenne – néha az is! -, de hát a valóságot nem lehet megkerülni, a realitás talaján kell mozogni. Egy egészséges személyiséghez mind a küzdelemre, mind a támogató környezetre szükség lehet, és mivel egy kifordított világban élünk, nem biztos, hogy ezeket éppen ott kapjuk meg, ahonnan azt vártuk. Ezért fontos, hogy mi magunk mit kezdünk az ilyen helyzetekkel. Felhasználjuk-e azokat saját vakfoltjaink beazonosítására? (Ennek módját viszont már nem tanultuk meg a Tanúknál, így magunknak kell annak utánajárnunk).
Azonban nem kell mindig, mindenben az ördögöt látni. Egyszerűen csak lehet, hogy ízlések és pofonok különbözőek és nem vagyunk egyformák, és valahol el kell fogadni, hogy mindenki azt tesz, amit tud, vagy/és amit akar, hiszen a szólásszabadság az mindenkinek adott, ugyanúgy az is egy választás, ha valami nem tetszik. Nem kell mindig, mindent szeretni és tolerálni sem. Mondhatja azt valaki, hogy én ezt nem akarom csinálni, nem akarok ebben részt venni. Vagy nem kötelező mások írásait olvasni vagy videóvlogjait nézni/hallgatni sem (ez utóbbi veszély egyenlőre magyar nyelvterületen nem áll fenn), hanem lehet mást is csinálni. Hát igen, a szabadsággal nem mindig könnyű dolog élni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szervezet a saját tagjait gyakorlatilag gyermeki szinten tartja, és nem árt ebből valahogy kinőni. Főleg annak, aki valamilyen formában hangot adna a Tanúkkal kapcsolatos nézeteinek, és a szektában átélt tapasztalatainak. Érdemes óvatosan bánni az olyan kijelentésekkel, hogy valami „jó” vagy „rossz” irány az aktivizmusban - és persze az lesz a jó, amit én csinálok, és az lesz a rossz, amit a másik -, mert mindenki azt tesz, amit ő jónak lát, és annak eredményével neki magának kell boldognak lennie, és ha nem az, akkor ellen kell állni a kísértésnek, hogy másokat (esetleg más extanú aktivistákat vádoljon, és nekik essen) hanem önmagában találja meg a probléma gyökerét. Ezt nevezik felelősségvállalásnak és felnőtt viselkedésnek, amiben Tanúként soha nem volt részünk, mivel ott abba az illúzióba ringattuk magunkat (és tartottak benne minket), hogy mi ülünk a nyerő lovon, és csak annyi a dolgunk, hogy azon fennmaradjunk, mert Jehova - a szervezeten keresztül - minden másról gondoskodni fog. Majd az ún. "felelős férfiak" fogják tartani a hátukat, ha valami nem jó irányba halad. Nos, ezt megtudtuk, hogy mennyire nem így van, és most ezt meg kell tanulnunk a saját életünkben is, lehet akár 40-50 évesen kell belekezdenünk egy ilyen gyökeres gondolkozási váltásba, hogy nem a másik ember felel az én boldogságomért/boldogtalanságomért, hanem én magam alakítottam az életemet ilyenre, és ha nem tetszik, akkor változtathatok rajta. Senkit nem kell megkérdeznem efelől, és senkinek nem tartozok elszámolással. Ennek a lényeges gondolati váltásnak hiányában az extanús közösségek egy ún. "tükörszervezetet" hoznak létre köreikben, mely az eredeti szervezet számos vonásával rendelkezik, és emiatt kb hasonló megrázkódtatások is érhetik azokat, akik ezektől várják az életük jobbrafordulását. Talán egyes Tanúknak ez könnyít az életén, hiszen elhagyhatják a szervezetet, és nem kell a nagy semmibe kerülniük, hanem rögtön ott van egy "támogató kör", ahol valamivel nagyobb szabadsággal élhetnek, de ez sajnos nem több csak egy hosszabb póráz.
Talán a JT aktivizmusban vannak kevésbé hatásos megoldások, vagy olyanok, melyek egyesekhez közelebb vagy távolabb állnak, de meg kell tanulni tiszteletben tartani a másik megközelítését, és ki kell tudni állni önmagunkért is, ahelyett hogy megalkudnánk, és a többség nyomásának engednénk. Egy egészséges közösségben ezt megteheti valaki anélkül, hogy gúny vagy kirekesztés tárgyává válna. Egy korábbi Tanút nem kéne "állásfoglalásra kényszeríteni", mint a Tanúknál volt, mintha választania kellene melyik oldal mellett foglal állást. Pár évvel ezelőtt a VAA egyik szimpatizánsa, egy Rebecca nevű vlogger megpróbálta feloldani ezt az ellentmondást, és rámutatni arra, hogy ez a stílus mennyire a szektás gondolkodásból eredeztethető. Ha valaki meg akar maradni gyermeki szinten, akkor olyan lesz a munkája is, de attól az még talán jó lehet valamire. Sajnos az a baj, hogy sokszor egy ilyen személy megpróbálja ráerőltetni a nézeteit a másikra, főleg ha az olyan valamit tesz, amit ő maga szeretne, de nem tud, és pontosan egy ilyen támadás célpontjává vált Lloyd is, mert a VAA egyik frontembere, Parker (Fateful Slave), folyamatosan cikizi őt furcsa kinézete miatt (régebben volt a Youtube-on egy gúnyvideó is, de most nem találtam meg). Amúgy Lloyd reagálása sem volt mindig jó – szerintem -, de a különbség mégis ég és föld a JWSurwey, a Cedars Channel és társai és a VAA és köre tevékenysége közt. Ez utóbbi számomra nagyon kevés érdemi információval szolgál, a legtöbbször csak értelmetlen röhögések vagy agresszív megnyilvánulások gyűjteményei. De az is lehet, hogy az amerikai angolból számomra nehezebb a lényeget megérteni, a brit angolban jobban otthon vagyok. Louise Goode „Katie Kitten” videóin leröhögtem a fejem, mert olyan humorosak, de elsősorban bennfenteseknek szóló témákat érint. Valahogy ez volt az érzésem a londoni demonstráción is, mintha az abban résztvevők – jórészt beleszületettek – egy speciális szubkultúrát alkotnának, akik éppen olyan missziót éreznek a JT-i ellen, mint azok a világ ellen. Számomra a probléma ebben az, hogy egy ilyen áramlatba könnyen becsatlakozhatnak olyan emberek, akik könnyen elragadtathatják magukat – mivel talán a személyiségfejlődésüket, az Őrtorony tanok által okozott károk felszámolását csak másodlagosnak tartják az aktivizmushoz képest -, és az egész dolog egyik pillanatról a másikra kontrollálhatatlanná válhat. Meggyőződésem, hogy ezt a londoni demonstráció szervezői minden erejükkel el akarták kerülni, ezért is alkottak olyan részletes szabályokat. De hát azoknak, akik éppen valamilyen szabályrendszertől szabadultak meg, lehet irritálóan is hathat a dolog, főleg ha a szervező egy nő (a londoni demonstrációnak Louise Goode volt a fő szervezője, ő felelt az események alakulásáért, ő tartotta a kapcsolatot a rendőrséggel). Bármilyen kontrollvesztés a volt tagok részéről, a Tanúk hitehagyottakkal kapcsolatos sztereotípiájának erősítéséhez vezethet.
A magam részéről a mostani helyzetben fontosabbnak tartom a személyes kutatásokat, utánajárásokat, és ehhez Lloyd csatornáját veszem inkább igénybe, mivel a leglogikusabb, legösszeszedettebb gondolatokat, érveléseket ott lehet megtalálni. Az nem jelenti, hogy mások nem lehetnek jók, de korántsem annyira rendszerezettek és jól átláthatóak. Engem nem érdekel az, hogy Lloyds-nak milyen a feje, vagy mikor borotválkozott utoljára vagy éppen milyen polót visel. Ezek számomra mind másodlagosak a mondandójához képest. Ha valaki Tanú nem tud ettől elvonatkoztatni, mert Lloyd nem elég jólfésült, akkor lehet, hogy ő még egy kishal, amelynek még az Őrtorony védelmezésére lehet szüksége. Igen, valahogy úgy, mint a székelyember kutyája, melynek oldalába beleállt a szög, és amelyre azt mondja a székely, hogy „még nem nyomja eléggé az oldalát, mert ha majd nyomja, akkor odébbmegy”. Azért gondoljunk már bele: a Tanúk súlyosan diszkriminálják a volt tagjaikat, lehetetlen helyzetbe hoznak sokakat közülük, és akkor még ők kritizálják a korábbi tagokat, hogy miképp viselkednek, hogy néznek ki, és nem nyújtanak NEKIK (vagyis azoknak, akik velük csúnyán elbántak) egy támogató közösséget, mert hát ők mennyire sokat szenvedtek a Tanúk (mármint a többiek, nem a saját) képmutatásaitól! Pedig lehet, hogy csak az a szarosbili borult a fejükre, amit évekig gyűjtögettek rajta és amibe beledobálták a műmosolyokat, pletykálkodásokat és a mások feletti ítélkezéseket? Nagyon is könnyen meglehet! De egyszerűbb mindig másokban látni a hibákat. Magunkban már sokkal nehezebb, jaj csak azt ne, mert hát az „spiritizmus”......:) Most akkor mi van?
Én úgy gondolom, hogy fontos megismernem annak a csoportnak a múltját és működését, amiben benne voltam, hiszen ennek hiányában hiába hagytam el azt, vagy „léptem tovább” (ahogy egyesek fogalmazzák....az Őrtorony sugallatára, mellesleg ...ami nem véletlen, mert ez a típusú „továbblépés” is csak az ő érdekeiket szolgálná), nem tudnám helyretenni a dolgokat magamban, és így felgyógyulni sem. Az is érdekes megközelítés, hogy az Őrtorony szerint az „gyógyult meg”, mármint abból a traumából, amit ők okoztak neki, aki már „nem beszél” a múltról (most erre hirtelen nem találtam konkrét példát, de emlékszem rá, hogy ez többször ki volt hangsúlyozva). Na, ez is egy módja a saját áldozataik elhallgattatásának. Amúgy, meg mióta lettek ők az emberi léleknek ekkora szakértői? Hiszen pont ők azok, akik okozzák ezeket a helyzeteket a kizárt tagjaiknak, főleg azoknak, akiket nem tudnak manipulálni. Az Őrtorony lelki tanácsadásainak igénybevétele éppen olyan mintha egy hasfelmetszőt kérne fel valaki arra, hogy hajtson már végre rajta egy operációt! Nos, lehet, hogy a hasa fel lesz vágva.....de aztán kb ennyi. Meggyőződésem és saját tapasztalatom szerint a volt tagok számára akár életmentőnek is bizonyulhat az, hogy mennyire mélyülnek el a csoportjukban használt manipulációs módszerek és azok bevezetésének és alkalmazásának módjainak történelmében. Elutasítani valakit pusztán a kinézete miatt, az olyan lenne, mintha valaki elutasítana egy feléje dobott mentőövet, mert nem tetszik neki a színe, miközben ő maga fuldoklik a cápáktól hemzsegő óceán közepén. De hát a szekta elhagyása után mindenki maga választja meg az életfilozófiáját, a megoldásait és azokat a forrásokat, melyekből tájékozódni szeretne, senkire nem lehet semmit rákényszeríteni! Pont ez lenne a lényeg, nem?
Nincs ez másképp a magyar blogszférában sem. Ugyan mitől lenne? Hiszen a dolgok természete gyakorlatilag ugyanaz. Az egyik ügyeletes kommentelő, akinek nagyon a bögyébe kerültem mostanában ezt írta egy hozzászólásában:
„.....Véded a szervezetet és karolgatod az Őrtornyot, miközben PÉNZT KÉRSZ a megjelenő fordításaidért? TE MAGAD VAGY AZ ELLENSÉGES LÉGKÖR, és Rajtad még egy index cikk sem segített, mert a kommentelők átlátták, mi is a helyzet, mert nem birtad megállni, hogy betedd a sokat mondó arcvonásaidat. Nem is csoda, hogy a Vének Tanácsáról beszélsz, sok minden össze van keveredve benned. Azt sem fogod fel, hogy idolod egy CSALÓ volt, amire Leslie a kezdetektől fogva felhívta a figyelmet, és igen, Téged is figyelmeztetett párszor, hogy NE TARTS A CSALÓKKAL ÉS SZEMFÉNYVESZTŐKKEL. Te erre magasról tettél,teszel, mert egy követ fújsz a Gabival. Halott blogod után a Közös Blogon igyekeztél magasra mászni Gabika hátán, de az olvasóközönség dobbantott is abban a pillanatban. Nagyon sokat tudnál tenni az exjt közösségért, ha kiszállnál, és abbahagynád a szervezetellenes tevékenységnek álcázott Őrtorony karolgatást, amit a Gabi is játszott. ... Sajnálom, hogy nem sikerült megértened, hogy a fordításaid MAGYARTALANOK. Példát mondok, ami nem is fordítás: A vének tanácsa az index cikkben. Hogyan lehet komolyan venni egy "szakmai" cikket, amikor nem jók benne a szakszavak? Ugyanezt leírtam már Neked párszor, jellemzően nem tudsz rajta túllépni, mert oly nagyra vagy az angol nyelvtudásoddal, hogy amögül már nem is látsz ki, és ez a Közös blogon is tetten érhető. ......Az bizti, hogy szeretnéd, hogy vállaljam az arcom, szaladnál a Wezetőidhez vele egyből, ugye? Persze, hogy nem úgy látod, mint a legtöbb ex, mert a legtöbb ex nem merül bele az ezotáriába, a spiritizmusba, és a feminizmus szélsőséges ágaiba. Nem azért vagy az Őrtorony védelmezője, ahogyan más az életét éli, hanem ahogy Te karolgatod és védelmezed nyilvánvaló dolgoktól a szervezetet, és amiket írsz. Érdekes, hogy ezen fenti gondolatmenetedet a tanúk felelősségéről, ergo a SAJÁT FELELŐSSÉGEDRŐL nem fejtetted ki az index-cikkben, de persze átjött, és meg is írták Neked a kommentelők. :)”
Ez annyira muris, nem elég hogy belémképzel egy indítékot, amiről semmit nem tud, mert honnan is ismerne "hiszen ő nem akarja feltárni magát, mert akkor én beárulnám", de még azzal is megvádol, hogy én vagyok az Őrtorony szervezet titkos támogatója! Pedig ő maga az, aki még rá sem tudta magát szánni arra, hogy kilépjen annak tagságából! Vagyis még gyakorlatilag el sem kezdte az önálló életet, még valamiért szüksége van a „nyáj melegére”, amivel nincs semmi gondom, mert emberileg érthető, de hogy én lennék ennek az oka valamilyen furcsa módon? Az viszont már kevésbé érthető, hogy a Tanúk háta mögött őket gyalázó, gúnyolódó cikkeket írogat (aránylag kevés ténnyel és bizonytalan forrásokkal), miközben még erősen függ tőlük valamilyen szempontból. Vannak exek, akik talán a családi kapcsolataik miatt maradnak még bent, és addig is felhasználják kapcsolataikat arra, hogy belső információkat szivárogtassanak ki, olyanokat, amiket a szervezet eltitkol tagjai elől, jóllehet azok arra jogosultak lennének. De a kommentelőnek ez sincs meg, hiszen nincsenek belső kapcsolatai, mivel éppen pár héttel ezelőtt az én segítségemet kérte bizonyos dokumentumok beszerzéséhez, mert én biztosan ismerek valakiket. Ismerni ismerek, de mivel ki vagyok közösítve, senki nem áll szóba velem (na meg én sem szeretném magam fárasztani azokkal az emberekkel már). Ő az, aki még bent van, hiszen attól tart, hogy beárulom, és akkor ki lesz téve. Pedig nagyon is jól tudta, hogy nincs kapcsolatom a testvérekkel már, hiszen megírtam neki! Ő viszont Tanú, és ki tudja, hogy milyen kétkulacsos játszmát folytat, mert azt nehezen tudom elképzelni a megnyilvánulásai alapján, hogy becsületes lenne, hiszen a kommentjében gyakorlatilag nyíltan hazudott velem kapcsolatban, mivel pontosan tudta azt, hogy nekem nincs kapcsolatom a „wezetőkkel”, de mégis leírta, hogy én majd szaladok és beárulom őt! Vagyis szándékosan próbált befeketíteni hamis információval, de mégis én lennék az exJT közösség kerékkötője, aki csalókkal társul. Most ez hogy jött ki neki? Ő bent van, mert ott akar lenni, de én vagyok a titkos támogató, aki eljöttem onnan? Ezenkívül, éppen ő, aki egy arctalan és névtelen személy kritizálja az én „sokat mondó” arcomat, amit ugye „nem bírtam megállni, hogy betegyem” egy cikkbe, amit amúgy nem is én írtam. Igaz nem a legjobb passzban voltam, mivel egy hónapokig tartó betegségből lábadoztam éppen - ez mondjuk őt nem érdekelte -, de az ügyet magát fontosabbnak tartottam, mint azt, hogy kinek mennyire tetszik a képem. Nyilván a téma nagyon érzékeny volt, de nem nyerhetek, mert ha ronda vagyok, akkor az van, hogy mit beszél ez a banya, nézzen már tükörbe, ha meg nem vagyok annyira ronda, akkor meg az van, hogy annyira ugye nem viselte meg a történet, mert azért látszik, hogy van mit a tejbe aprítanom, akkor most fogja be. A lényeg az, hogy a téma, amiről szó volt (gyermekmolesztálás, családon belüli erőszak) nem kívánatos, és kedélyeket kavar fel, és vannak akik valamilyen formában érintve lehetnek a kérdésben, így nem szeretnék, ha ezekről több információ forogna közkézen. Ebben igaza volt a már korábban említett bloggernek, aki úgy döntött, hogy nem szeretné vállalni az arcát és nevét: „Egyébként, ha felfeded magad még támadhatóbb vagy. Ez meg az én véleményem.”
Nos, az én véleményem meg az, hogy kevés olyan dolog van, mely akkor potenciális veszélyeket hordozhat magában ezen a területen, mint a névtelen és arctalan bloggerkedés az exek között. Főleg ha az még átláthatatlansággal, leellenerőzhetetlenséggel is társul, mivel senki nem ismeri az illetőt személyesen. Ő maga ugyan a misztikum homályába rejtőzködve mindenki életébe bele akar látni, de ő védi a saját „identitását”. Ráadásul ki tudja miket talál ki egy ilyen személy, honnan szedi a történeteit, hiszen hitelessége megkérdőjelezhető, forrásait pedig nem jelöli meg. Volt erre példa a közelmúltban, és igen megrázó módon zárult az ügy. Kiszolgáltatott embereket kihasználni, visszaélni a bizalmukkal, rettentően aljas dolognak tartom. Ki tudja, kik ezek az emberek és mit akarnak? Miért jó az nekik, hogy másokat próbálnak uralni, vagy manipulálni? Érdekes, hogy pont az a személy, aki engem vádolt a exJT közösségben található gondokért, ő maga ugyanolyan arctalan, névtelen, mindenütt jelen levő, ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon stílusú valaki, aki szerint Gabi egy csaló volt. Hát akkor ő maga micsoda?
Persze nem mindenki akar előállni névvel és arccal – ami érthető -, mivel aki így tesz, az nagy valószínűséggel támadások célpontjává válik, de hát ez egy ilyen műfaj: nem mindenki tudja csinálni, és annak meg főleg nem ajánlott, akinek nincs humorérzéke. Én például nem mennék el bungy-jumpingolni, mert félnék leugrani egy magas hídról :). Ez az én döntésem, amivel együtt tudok élni. Nem kötelező a bloggerkedés senkinek sem! A baj, akkor kezdődik, amikor valaki arctalan és névtelen akar maradni UGYANAKKOR azt is akarja, hogy mások komolyan vegyék őt, bízzanak meg benne és tekintsék őt hitelesnek, osszák meg vele életük problémáit, mert ha nem, akkor vádaskodásba kezd és bevágja a durcit. Nos, ez olyan, mintha valaki nem szeretné megvenni a havi tömegközlekedési bérletet, de attól még fel szeretne szállni a buszra/villamosra stb...Hogy mi ezzel a gond? Csak annyi, hogy ezt csalásnak nevezik.....
De hogy mindenki megnyugodjon, ezért mellékelek néhány képet magamról, hogy ne lehessek arctalansággal megvádolva (ha valaki kételkedne abban, hogy én vagyok a képeken, akkor kérdezze meg Sefát, aki ismert abból az időből is).
Ezeket a képeket a cikk írása közben készítettem:
Ezek a képek a 90-es években készültek:
Ezek pedig a 80-as években amikor "megismertem az igazságot":
És végül..... igenis "nagyra vagyok az angol nyelvtudásommal", mert sokat tettem azért, hogy meglegyen. Ezt a "sokat gondol magáról" szöveget is az Őrtorony-hívek tudják csak ismételgetni, hiszen pont akkor válik egy egyén kihasználhatóvá, ha nem képes felmérni azt a tudást, amivel rendelkezik. Az Őrtorony úgy éri el a tagok manipulálhatóságát, hogy ledegradálja őket, és az egészséges önérzetet elkereszteli büszkeségnek, így a tagok távol fogják magukat attól tartani, sőt még versenyezni is fognak egymással, hogy ki tudja jobban eltiporni saját magát, mert azt hiszik, hogy attól alázatosak. Holott ez nem több, mint exhibicionista alázatoskodás. Az a személy, aki lenézi a másikat, sőt büszkeséggel vádolja meg, mert van valamije, ami neki nincsen, az valójában irigy.
Angoltudásom messze nem tökéletes, de használható. A sors furcsasága következtében a Tanúk utáni életemet külföldön tudtam újrakezdeni, így a nyelvtudás életmentőnek bizonyult számomra. Semmi irigyelni való nincs benne, hiszen bárki nekiállhat a nyelvtanulásnak, mint ahogy én is a negyvenes éveim elején kezdtem neki (igaz, nem teljesen nulláról). Az már csak egy plusz dolog, hogy most ezt fel tudom használni arra, hogy fontos információkhoz jussak extanús témákban. Én úgy döntöttem, hogy megosztok néhányat ezek közül a magyar blogokon is, mivel hasznosnak találom az elmekontroll technikákról, a szervezet eltitkolt történelméről, és a jelenlegi stratégiaváltásokkal kapcsolatos kiszivárogtatott anyagok ismeretét.
Minden korábbi vagy "ébredező" Tanú eldöntheti, hogy felhasználja-e ezeket vagy más hasonló információkat az élete újraépítéséhez vagy inkább tovább kutakodik az "igaz vallás" felől, vagy megpróbálja kideríteni a korábbi tagok jelenlegi hitnézeteit, hátha abból ötleteket merít, hogy milyen irányba kéne elindulnia - mert hát kell valaki, aki megmondja a frankót (de ha valaki meg meg meri mondani, akkor meg az lesz a baj). Netán lefoglalja magát a blogon kialakult cirkuszokkal (sőt ő maga kreál ilyeneket, hogy ne legyen az élete annyira egyhangú), vagy azzal van elfoglalva, hogy kiket takarhatnak a nicknevek, ki a Gabi, ki a nickkaméleon, stb, ki kinek szólt be éppen, mi folyik a közös blogban és hasonló pletykaságokkal. Ha nem tud a dolgok hátteréről eleget, akkor kipótolja a fantáziájával, megvádolja azokat, akik szerinte misztikusak, pedig csak lehet, hogy van magánéletük, amihez neki semmi köze nincsen.
