Minden, amit tudni akartál a vérkérdésről, de sosem merted megkérdezni
2018. július 30. írta: t.csilla

Minden, amit tudni akartál a vérkérdésről, de sosem merted megkérdezni

A vonakodó hitehagyott 34. rész

A vér felhasználásával kapcsolatos útmutatás a 3Mózes 17: 10-14-ig terjedő verseiben található:

És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül. 
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést. 
Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. 
És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, a mely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel. 
Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, írtassék ki. 

Mivel ez a leírás feltehetően évezredekkel korábban keletkezett, mint az első vérátömlesztés, amit kb a 19. század elején alkalmaztak embereken először sikerrel, így kevés annak az esélye, hogy a szöveg írója ezt az orvosi gyakorlatot tarthatta szem előtt. Az Őrtorony persze úgy érvel ebben, hogy amit nem lehet „megenni” azt semmi más módon sem lehet a szervezetbe bejuttatni, így mindegy, hogy azóta mit fedeztek fel, a Biblia tanácsának kell elsőbbséget adni.

konyv.png

 

Tanúknak

 

 

 

Vérátömlesztés

Valószínűleg tisztában vagy annak fontosságával, hogy mennyire fontos az isteni törvény mögötti alapelvet megérteni a vér felhasználására vonatkozóan. A törvény céljának értékelésével sokkal könnyebb felismerni az alkalmazás módját. Ezt észben tartva, érdemes lenne újra elolvasni az Apostolok cselekedetei 15:29-ben található részt, különösképpen a keresztényekre vonatkozó tanáccsal kapcsolatban, miszerint „hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól”. Mi volt ennek az útmutatásnak a célja? És milyen mértékben kellett a keresztényeknek ezt betartaniuk?

Az 1Korinthus 8. fejezetében Pál apostol azt írja, hogy semmi kifogása nincs az ellen, ha valaki bálványoknak áldozott ételt fogyaszt, hiszen „tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy”. Kétségtelenül arra buzdított másokat, hogy lehetőleg tartózkodjanak az ilyen ételektől, mint mások megbotránkoztatásától is, mert így figyelmeztetett: „ de vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között”.

Ugyanez volt a helyzet a vér fogyasztásával is, mely a mózesi törvény egy maradványa volt csupán, melyet a keresztények már olyan dolognak tekinthettek, mely a kínoszlophoz szegeztetett (Kolossé 2: 13,14). A vér fogyasztásával kapcsolatban semmiféle rossz dolog nem járt, mivel ez – a bálványáldozati ételekhez hasonlóan -  egyszerűen csak egy udvariassági gesztus volt azok felé a keresztények felé, akik a zsidóságból tértek meg, és akik könnyen megütközhettek azon ha egy másik keresztény olyan dolgot fogyaszt, amit ők szentnek tekintettek. Ahogyan Charles Taze Russell egy 1909-es Őr Toronyban kifejtette ezzel a témával kapcsolatban: „tanácsolt volt, hogy a nem-zsidó keresztények tartózkodjanak attól, hogy a szabadságukat íly módon használják fel, a gyengébb hittestvéreikhez való alkalmazkodás érdekében, azok felé a zsidók és nem-zsidók felé, akik nem mélyedtek el annyira a dolgok jobb megértésében, és akiknek a lelkiismeretük talán sérült volna”.

A szövegösszefüggés ellenére, ami segít megértenünk, hogy itt a valódi szándék a megbotránkozással kapcsolatos, az Őrtorony továbbra is ezt a bibliaverset (Ap Csel 15:29) veszi alapul a vérátömlesztés elutasításával kapcsolatban – ráadásul ez egy olyan tiltás, ami 1945-től került bevezetésre – egy negyedszázaddal később, mint amikor Jézus a hitük szerint kiválasztotta a szervezetet 1919-ben. (Érdemes azon eltűnődni, hogy ha a vértől való tartózkodás olyan nagy fontossággal bír, és ha ez valóban Istentől való lenne, akkor miért volt szüksége a „hű és bölcs rabszolgának” 25 évre ahhoz, hogy ezt kiokoskodja?)

Azon is érdemes eltűnődni, hogy az Apostolok cselekedeteinek írója valóban azzal a szándékkal írta volna le sorait, hogy az évszázadokkal később élő keresztényeknek, fel kéne áldozniuk életüket egy vérrel kapcsolatos orvosi kezelés elutasítása végett? Egy dolog biztos: a vérátömlesztés ismeretlen volt az első században, vagyis ez eléggé elképzelhetetlen, hogy az íróknak ilyesmi járhatott a fejükben.

Az Őrtorony megpróbálja megkerülni ezt a vitát azzal, hogy ha valami tiltott az embereknek, akkor az teljesen mindegy hogyan jut be a szervezetbe. „Tegyük fel, hogy az orvos azt mondja neked, hogy tartózkodj a szeszes italoktól.” – érvel a Mit tanít a Biblia könyv a 131. oldalán – „Vajon ez azt jelentené, hogy inni ugyan nem ihatsz alkoholt, de beinjekciózhatod az ereidbe? Hát persze, hogy nem! A vértől való tartózkodás is azt jelenti, hogy semmilyen módon nem juttatunk vért a szervezetünkbe.” Ez egy félrevezető érvelés, mely egy rossz hasonlaton alapul. Mind a vér, és az alkohol is lebomlik az emésztőrendszerben, ha valaki azon keresztül juttatja be ezeket, de teljesen másképp viselkednek, ha egyenesen a vérkeringésbe jutnak be. Alkohol beinjekciózása az ereken keresztül komoly károkat okozhat (mivel a testnek nem volt lehetősége lebontani azt), ugyanakkor ha a vér bejut a szervezetbe íly módon, akkor azonnal elkezd vérként cirkulálni. Sőt, még az orvosoknak sincs kifogásuk az ellen, hogy egy alkoholista betegen levő sebet alkohollal fertőtlenítsenek, ha szükséges.

Végül, de nem utolsó sorban, mielőtt teljesen megszabadulnál az Őrtorony vérrel kapcsolatos tanítása szerinti élet-feláldozási rítustól, meg kellene ismerkedned egy rabbinikus alapelvvel, az ún. pikuash nephesh-el, mely Jézus gyakran alkalmazott, amikor a zsidó vallási vezetőkkel vitatkozott. Jézus úgy érvelt, hogy az élet megőrzése elsőbbséget élvez mindenféle vallásos okoskodásokkal szemben, melyeknek elsősorban az élet megerősítését kéne szolgálniuk és nem annak kioltását.  "Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? – mondta Jézus, amikor megkérdezték efelől – „Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál!”

Bármennyire is ésszerűnek tűnhet a fenti leírás még a Biblia alapján is (annak, aki el akarja azt hinni), a Tanúk legtöbbje mégsem fogja figyelembevenni ezeket a felhozott érveket, mert szerintük csak a "hű és bölcs rabszolga" van felhatalmazva arra, hogy kirakja a bibliában található puzzlet. Nem csoda, hogy ennek a "hű és bölcs" szolgának a kilétét, keletkezését, az akörüli nagyon is emberi csatározásokat érdeke a szervezetnek homályban tartania, mert ha az ezzel kapcsolatos igazságok kiderülnének, akkor az megnehezítené számukra az "isteni bölcsesség" állítólagos felsőbbrendűségével való manipulálást és tagjainak szolgaságban tartását.  

Most, hogy tisztában vagyunk az Őrtorony vértilalmának alapjaival, nézzük meg annak a folyamatát, ahogyan a szabály megszegőinek büntetése kialakult. A Vigasz folyóirat (az Ébredjetek előfutára) egyik 1940-es számában megemlít egy asszonyt, aki véletlenül szíven lőtte magát, de szerencsére azonnal kórházba szállították, és nyomban meg is operálták, az egyik jelenlevő orvos a saját vérét ajánlottal fel a műtéthez, mely sikeres volt (cikk címe „The Mending of a Heart” volt). Ez alapján úgy tűnik, mintha a Tanúknak még ajánlatos is lenne élniük a vérátömlesztés lehetőségével, ha szükségük van arra, hiszen semmi utalás nem volt arra, hogy ez helytelenítve lenne. Ez a tónus 1945-re megváltozott, mivel határozottan ki lett jelentve, hogy Jehova minden imádójának tartózkodnia kell a vérátömlesztéstől. 1961-re az a Tanú, aki vért adott vagy fogadott el olyannak minősül, aki szándékosan szembeszáll Isten elvárásaival, ezért ki kell őt közösíteni.

Jelen napjainkban is azt a Tanút, aki vérátömlesztést fogad el olyannak kell tekinteni, mint aki tettével elkülönült a hittől (vagyis a kiközösítettel egyenértékű), hacsak nem mutat megbánást* a tette iránt. Ez a Vének könyve 111-112 oldalán világosan le van írva:

verkerdes.png

Kép: Szellemi gyenge az, aki vért fogad el nyomás hatására, így meg kell vonni tőle a kiváltságokat
https://jehovatanui.blog.hu/2011/08/01/a_ver_fogyasztasa_es_a_veratomlesztes

*Mi a megbánás?

Mindenki tesz olyan dolgot, amit nem akart, vagy ami miatt később szégyent érez és úgy gondolja, hogy bár ne történt volna meg. Ha valaki megbán valamit, az csakis saját magából jöhet vagy abból, hogy megérti, felfogja, hogy egy másik embernek kárt okozott a tettével. De vannak dolgok, amiket nem lehet megbánni, illetve ha valaki mégis megteszi – legtöbbször kényszer hatására – akkor az komoly lelki traumát, tudathasadásos állapotot okozhat. Mégis hogyan bánja meg valaki, ha a gyermeke életének megmentése mellett döntött az Őrtorony tanainak ellenére?  Vagy hogyan lehet azt megbánni, ha valaki őszintén szerelembe esik valakivel és lefekszik vele? Vagy hogyan bánhatja meg valaki azt, hogy gyermeke lett? Mégis, ilyen tettek feletti műmegbánásokat próbál kikényszeríteni az Őrtorony a tagsága fejében, mintha valami ócska bűnbánó cédulát árusítana. Ezeket és ehhez hasonló dolgokat csak súlyos manipulált állapotban lehet "megbánni", és aki mégis megteszi az nagy valószínűséggel a saját lelke megöléséhez, és az elméje megbomlásához járul hozzá. Ha valaki a testvérek közül depressziós olvassa e sorokat, akkor gondolkozzon el azon, hogy nem tett-e valamikor olyan dolgot, ami az ő saját szívéből jött, de mivel ellenkezett az Őrtorony dogmáival, ezért úgy érezte meg kell azt bánnia.

A Vének könyvén kívül létezik egy másik titkos dokumentum is, ami a bételesek azon személyzete köreiben található, akik a tagok vérrel kapcsolatos kérdéseinek megválaszolására hívatottak. A kérdések sora végtelen: lehet-e vérátömlesztést adni egy állatnak? Mi a helyzet a kivéreztetett hússal? Na és a műtét előtti saját tárolt vérrel? És mi van akkor, ha egy Tanú orvos vagy nővér a munkája révén segédkezik vérátömlesztésben? A szervezet persze mindenre jól felkészült, és szép kerek válaszokat ad az összes „lelkiismereti” kérdésre (na, mert azt ne felejtsük el, hogy a Tanúk maguk döntenek ám a vér elutasításában, senki nem mondja meg nekik, hogy mit tegyenek :)).

Az orvosi tanácsok adásának már régi hagyománya van az Őrtorony történelemében, melyekről a ma élő Tanúknak kevés vagy semmi fogalmuk sincsen. Kiváltképpen Rutherford elnöksége alatt az Aranykorszakban (később Vigasz, ma nevén Ébredjetek!-ként ismert) egy sor nevetséges sarlatánkodást jelentetett meg a Szolga „szellemi eledel” gyanánt, többek között például a röntgenvizsgálatról azt írták, hogy „olyan veszélyes, hogy ha valaki kiteszi magát ennek, még az unokájának is gondot fog okozni”, az alumínium eszközöket az „emberiség átkának” minősítették, melyek gyártását törvényileg kéne betiltani, a nyílt sebeket kerozinnal kell bekenni, mert attól „gyorsabban gyógyulnak”, az öngyilkosságot a mandulaműtét alternatívájaként ajánlották („mivel az olcsóbb és kevésbé fájdalmas” egy 1926-os Aranykorszak szerint), egy 1924-es Aranykorszak elvetette azt, hogy a fertőzéseket baktériumok okozzák, mivel ez „nem bizonyított” egy 1929-es számban pedig az alvásra adtak tanácsot, miszerint „a jobb oldalon vagy a hátunkon kell aludni, fejjel északi irányba, mert így lesz a legjobb a föld mágneses tere szempontjából”. Az oltásokról azt írta az Aranykorszak 1921-ben, hogy „soha nem előztek meg semmit, és soha nem is fognak, mivel ezek barbár gyakorlatok”, így a Tanúk 1952-ig el voltak tiltva azoktól. Ekkor végre az Őrtoronyban elismerték, hogy ez egyéni döntés dolga. 1967 és 1980 között a Tanúk nem kaphattak szervátültetést, mivel az Őrtorony kannibalizmusnak tartotta azt. „Úgy tűnik, néhány esetben az a személy, aki ilyen szervet kapott a szervet adományozó egyén személyiségét is átvette” – figyelmeztetett egy 1975-ös Őrtorony.

Az a baj azzal, amikor egy vallásos szervezet ilyen területekre merészkedik és „isteni utasításokra” hivatkozva tanácsokat osztogat, hogy ugyan később ezt eltörölhetik, ahogyan az Őrtorony is tette néhány ilyen szabállyal, de mi a helyzet azokkal az áldozatokkal, akik ezidő alatt meghaltak vagy egyéb súlyos helyzeteket szenvedtek el, mivel követték az utasításokat? És mi a helyzet a saját „isteni vezetettségüket” illetően? Ugyanez a helyzet a vérkérdéssel is, mivel nem szabadulhatnak meg attól anélkül, hogy elismernék, hogy Tanúk generációiban okozott súlyos helyzeteket, emberek – sőt gyermekek is – szükségtelenül haltak meg emiatt, amióta ez érvényben van. Amit megtehetnek, hogy fenntartsák „isteni egójukat” és megmeneküljenek a felelősségtől, az az, hogy apránként, sumákolva vezetnek be kisebb változtatásokat. Ezzel kapcsolatban az Őrtoronyban egy 2000-ben megjelenő egyik olvasók kérdései rovatban a következő olvasható:

Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy a teljes vérnek, illetve ennek a négy elsődleges alkotóelemnek az elfogadása egyenlő Isten törvényének a megszegésével. Figyelemre méltó tény, hogy ehhez a Biblián alapuló álláspontjukhoz való ragaszkodásuk sok kockázattól óvta meg őket, például attól, hogy vér útján elkapjanak olyan betegségeket, mint a hepatitis (vírusos májgyulladás) vagy az AIDS.

Mivel azonban a vért nemcsak ezekre az elsődleges alkotóelemekre lehet felbontani, kérdések merülnek fel az elsődleges véralkotóelemekből nyert frakciókkal kapcsolatban. Hogyan használhatók fel ezek a frakciók, és mit kell egy kereszténynek mérlegelnie, amikor ezek felől dönt?

Őrtorony 2000 6/15 29. o. Olvasók kérdései 

(kiemelések tőlem)

Miután a cikk kirészletezi a különféle véralkotólemekből nyerhető frakciókat, felteszi a kérdést:

Vajon egy kereszténynek el kell fogadnia ezeket a frakciókat az orvosi kezelés részeként? Ezt nem mondhatjuk meg. A Biblia nem közöl részleteket, ezért minden kereszténynek a saját lelkiismerete szerint kell döntést hoznia Isten előtt.

Őrtorony 2000 6/15 30. o. Olvasók kérdései 

(kiemelés tőlem)

Nos, hirtelen mégis csak lett némi szabad akaratuk a Tanúknak a vérrel kapcsolatos kérdésekben is! Érdekes megfigyelni, hogy a gamma-globulin-injekciók alkalmazását, melyek szintén vérből készülnek nem tiltja az Őrtorony. Erre még Raymond Franz is rámutatott a Keresztény szabadság keresése (Searching for Christian Freedom) című könyvében, miszerint egy ilyen injekció előállításához kb 3 liter vérre van szükség, míg egy vérátömlesztés alkalmával ennél kevesebbet használnak fel.

Ha pedig valaki bizonyos betegségben szenved, az orvosok talán gamma-globulin-injekciókat írnak fel, amelyeket olyan emberek vérplazmájából vonnak ki, akik már immunisak. Más plazmafehérjéket is felhasználnak az orvoslásban, de az itt említettek szemléltetik, hogy miként dolgozzák fel az egyik elsődleges véralkotóelemet (a plazmát), hogy frakciókat nyerjenek ki belőle.

Őrtorony 2000 6/15 30. o. Olvasók kérdései 

A Gamma-globulin használatát egy korábbi cikk is jóváhagyja:

Gamma-globulin, antitoxin és hiperimmun-szérum nevű oltásokat is készítenek immunitással rendelkező emberek és állatok véréből nyert kivonatokból. Ezek a kölcsönzött, vagy passzív immunizációk azonnali védettséget nyújtanak a szervezetnek, hogy segítsenek legyűrni a betolakodót. A kölcsönzött antitestek mint idegen fehérjék, hamarosan kikerülnek a szervezetből.

Őrtorony 1993 8/8 22–23. o. Kapjon-e védőoltást a családom? 

Egy későbbi cikk pedig egyértelművé teszi, hogy a feldolgozott vérből készült készítmények elfogadása egyéni lelkiismereti döntés kérdése:

Egyesek minden vérszármazékot visszautasítanak — még az olyan frakciókat is, amelyek az ideiglenes passzív immunitást biztosítják. Ők így értelmezik Isten parancsát, hogy ’tartózkodjunk a vértől’. Úgy érvelnek, hogy Isten Izraelnek adott törvénye előírta, hogy a teremtményből eltávozott vért ’öntsék a földre’ (5Mózes 12:22–24). Miért fontos ez? Azért, mert a gamma-globulin, a véralapú alvadási faktorok és az ehhez hasonló anyagok előállításához össze kell gyűjteni és fel kell dolgozni a vért. Ezért némely keresztény visszautasítja ezeket a készítményeket, ugyanúgy, mint a teljes vér, illetve a vér négy elsődleges alkotóelemének a transzfúzióját. Komoly lelkiismereti döntésüket tiszteletben kell tartani.

Más keresztények nem így döntenek. Ők is elutasítják a teljes vér, illetve a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek, vérlemezkék és a plazma transzfúzióját. De talán megengedik, hogy az orvos az elsődleges alkotóelemekből kivont frakcióval kezelje őket. Még ebben is lehetnek különbségek. Lehet, hogy egy keresztény elfogadja a gamma-globulin-injekciót, de nem biztos, hogy beleegyezik egy olyan injekció elfogadásába, amely vörösvérsejtekből vagy fehérvérsejtekből származó kivonatot tartalmaz.”

Őrtorony 2004 6/15 30. o. Olvasók kérdései 

Ugyanakkor a saját, tárolt vér műtéti felhasználása nem megengedett:

Előfordulhat, hogy az orvos arra ösztönzi a beteget, hogy hetekkel a sebészeti beavatkozás előtt helyezze letétbe a saját vérét (műtét előtti sajátvér-gyűjtés vagy PAD), így ha szükség lesz rá, akkor a beteg saját, tárolt vérét tudja átömleszteni. Azonban a vér effajta összegyűjtése, tárolása és transzfúziója teljesen ellentétben áll azzal, amit a Mózes harmadik és ötödik könyve mond. A vért nem szabad tárolni; ki kell önteni, hogy úgymond visszatérjen Istenhez. Tudjuk, hogy a Mózesi Törvény már nincs érvényben. Mindamellett Jehova Tanúi tisztelik azokat az alapelveket, melyeket Isten belefoglalt, és eltökélt szándékuk, hogy ’tartózkodnak a vértől’. Mivel a vért ’ki kell önteni’, ezért nem adunk, és nem is tároltatjuk a vérünket vértranszfúzió céljából. Ez a gyakorlat ellenkezik Isten törvényével.

Őrtrony 2000 10/15 30–31. o. Olvasók kérdései 

Nos, az elsődleges véralkotóelemekből kivont frakciókat, mint pl a gamma-globulint is ki kellene önteni, az mégis "lelkiismereti kérdéssé" van nyilvánítva, vagyis olyasmivé, amiben egy Tanú maga dönthet, és a gyülekezet nem közösítheti ki döntéséért. Nem beszélve arról, hogy ha a Tanúk a véradástól is el vannak tiltva – sőt ez egy olyan tettnek minősülhet, amit ha valaki nem bán meg, akkor kiközösítik a gyülekezetből – akkor hogyan használhatnak fel olyan injekciókat, vérfrakciókat, melyek mások által adományozott – vagyis nem földre öntött -  vérből készülnek? Ez nem csupán egy ellentmondás, hanem egyfajta képmutatás is egyben. Egy másik érdekes dolog az, hogy a szervezet gyakorlatilag zöld utat ad a vér komponenseiből kinyert injekcióknak, gyógyszereknek, míg ha ezek egyben vannak, akkor annak elfogadása már súlyos „Isten elleni véteknek” számít. Ha a vér „Istenhez tartozna” – ahogyan a szervezet szerint tanítja a Biblia -, akkor azt elvileg semmilyen formában nem használhatnák fel, mivel az olyan, mintha lopás lenne. Ha az Őrtorony vallásos alapra hivatkozva megköveteli tagjaitól a vértől való tartózkodást, akkor a frakciók és az azokból készült anyagok felhasználásához sem adhatna engedélyt, ha pedig ezeket felhasználni nem gond, akkor a vér mégsem tartozik Istenhez úgy ahogyan azt az Őrtorony képviseli, így egyéni döntés kérdése lenne annak felhasználása – vagyis nem járhatna annak elfogadása kiközösítéssel.

A vérfrakciók felhasználásával kapcsolatban szintén Raymond Franz már korábban említett könyvében ahhoz hasonlítja, amikor valaki egy lopott autót alkatrészekre szed. Ha a nagyobb „elsődleges” alkatrészeket szed ki valaki a lopott autóból, mint pl a motort vagy a karosszériát, addig jogosan büntethető az illető, de ha már azokat további kisebb részekre bontja fel, és karburátor, kuplung, tető vagy ajtó formájában próbálja értékesíteni azokat, akkor már rendben van a dolog. Az Őrtorony ugyanígy próbál a vérrel is manipulálni. Ennek egyik példája a hemoglobin, ami gyakorlatilag egy vörösvérsejt amit egy membrán vesz körül, valahogy úgy, mint egy narancsot a héja. Vörösvérsejtet nem fogadhatnak el a Tanúk, míg hemoglobint igen (2006-os Mi Királyság Szolgálatunk hírlevelében jelent meg ez az információ).

Melyek a "négy elsődleges alkotóelemek"? 

Őrtorony 2000 6/15 29. o. Olvasók kérdései 

Ma már legtöbbször nem a teljes vért transzfundálják, hanem az egyik elsődleges alkotóelemét. Ezek az alkotóelemek a következők: 1. vörösvérsejtek, 2. fehérvérsejtek, 3. vérlemezkék és 4. plazma (szérum), a folyékony állomány. A beteg állapotától függően az orvosok talán vörösvérsejteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket vagy plazmát írnak fel. A fő alkotóelemek transzfúziójával egyetlen egység vért akár több beteg között is el tudnak osztani. Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy a teljes vérnek, illetve ennek a négy elsődleges alkotóelemnek az elfogadása egyenlő Isten törvényének a megszegésével.

Őrtorony 2004 6/15 23–24. o. 16. bek. Fogadd el az élő Isten vezetését! 

A 11. és 12. bekezdésben már említettük, hogy Jehova Tanúi nem fogadják el a teljes vérnek, illetve a négy elsődleges alkotóelemnek (plazmának, vörösvérsejteknek, fehérvérsejteknek és vérlemezkéknek) a transzfúzióját. Mi a helyzet az elsődleges alkotóelemekből kivont kisebb frakciókkal, például antitesteket tartalmazó szérumokkal, amelyekkel valamilyen betegség ellen küzdenek, vagy kígyómérget igyekeznek hatástalanítani? (Lásd a 30. oldalon a 4. bekezdést.) Némelyek úgy következtettek, hogy az ilyen kisebb frakciók már nem minősülnek vérnek, ezért nem vonatkozik rájuk az a parancs, hogy ’tartózkodjunk a vértől’ (Cselekedetek 15:29; 21:25; 31. oldal, 1. bekezdés). Ez az ő felelősségük. Másokat arra indít a lelkiismeretük, hogy mindent visszautasítsanak, ami állati vagy emberi vérből származik, még egy elsődleges összetevő kisebb frakcióját is. Megint mások talán elfogadják a plazmafehérje-injekciót egy betegség leküzdésére vagy kígyóméreg hatástalanítására, de más kisebb frakciókat elutasítanak. Ezenkívül bizonyos termékek, melyeket a négy elsődleges alkotóelem egyikéből nyernek, annyira hasonlóan működhetnek az adott alkotóelemhez, és olyan módon járulhatnak hozzá az élet fenntartásához a szervezetben, hogy a legtöbb keresztény kifogásolhatónak érezné az elfogadásukat.

 

(kiemelések tőlem)

Amúgy a természetben előfordul a vérátömlesztés mégpedig anélkül, hogy armageddoni kiirtás büntetésével kéne szembenézniük az érintetteknek. Ez az eset, amikor a meg nem született gyermeket, a magzatot az anya a méhlepényen keresztül látja el a szükséges vérrel és annak „elsődleges alkotóelemeivel”. Hát ennél már nem is lehetne természetesebb! De nem fogod kitalálni, hogy mivel indokolja az Őrtorony a vérfrakciók elfogadásának lehetőségét, amit „egyesek” lelkiismerete megenged:

De összességében véve miért következtetnek úgy egyes keresztények, hogy elfogadhatják a vérfrakciókat?

Az Őrtorony 1990. június 1-jei számában megjelent „Olvasók kérdései” megjegyezte, hogy a terhes asszony véréből plazmafehérjék (frakciók) jutnak át magzatának különálló vérrendszerébe. Így az anya immunglobulinokat ad át gyermekének, s ezzel létfontosságú immunitást biztosít neki. Mikor a magzat vörösvérsejtjeinek lejár a normális élettartamuk, a bennük levő oxigénszállító rész szétesik. Egy részéből lesz a bilirubin, amely a méhlepényen át az anyába kerül, és eltávozik a salakanyagaival. Némely keresztény úgy következtethet, hogy mivel a vérfrakciók ilyen természetes körülmények között átjuthatnak egy másik emberbe, ők is elfogadhatnak valamilyen vérfrakciót, amely a vérplazmából vagy a vérsejtekből származik.

Őrtorony 2004 6/15 30–31. o. Olvasók kérdései 

(kiemelések tőlem)

És ezzel a körérveléssel a kígyó a farkába is harap. A vérről való „szilárd bibliai álláspont” tehát egy nagy katyvasz úgy ahogy van, amivel nem kéne olyan embereket manipulálni, akik alulképzettek és fogalmuk sincsen ezekről a „globulinokról”, amiket az Őrtorony lapjain tudálékosan előadnak nekik. Gyermekek elméjével meg főleg nem kéne szórakozni, és kitenni őket életveszélynek, mivel ők még komolyan is veszik azt, amit szüleiken keresztül egy isteni tekintélyre hivatkozva mondanak nekik. Hogyan máshogy kéne venniük? Nincs választásuk, bármennyire is meggyőzőek lehetnek, vagy „éretteknek” tűnhetnek bizonyos helyzetekben, főleg olyanok előtt, akiknek fogalmuk sincsen annak az elmekontrollnak a mélységéről és valódi természetéről, melynek ezek a gyermekek ki vannak téve.

Nem kérdés, hogy az emberek meghalhatnak akár kapnak vérátömlesztést, akár nem, és senki nem állítja, hogy a vérátömlesztésnek nincsenek veszélyei. Az Őrtorony gyakran kiemeli a vérátömlesztés elutasításából származó előnyöket, amiről azonban nem ejtenek szót, az az olyan halálesetek, melyek kifejezetten azért következtek be idő előtt, mert elutasította az illető a vért. Azon kívül, hogy felmagasztalja és ünnepli azokat a gyermekeket, fiatalokat, akik meghozták az áldozatot ennek a véres istennek az oltárán, nem találunk számadatokat és kutatási eredményeket, melyekből elképzelésünk lehetne a valós számokról. Létezik azonban egy tanulmány, ami némi bepillantást engedhet ezeknek a nehezen megfogható számoknak a világába. Egy új-zélandi kórház a vörösvérsejt átömlesztés hatásosságát vizsgálta komoly vérszegénységben szenvedő betegek estében 1998 és 2007 között. Egy 103 Jehova Tanúiból álló mintában a csoport minden tagja elutasította a vérátömlesztést, akik közül 21-en sajnos meghaltak, míg egy véletlenszerű 103 személyből álló kontrollcsoport tagjai közül, akik vérátömlesztést kaptak, csupán 3 személy halt meg. A halálozási ráta a Tanúk esetében körülbelül tízszer nagyobb volt, mint a nem Tanúk esetében. A kórház levonta a következtetést: „a .... vörösvérsejt átömlesztés alkalmazása vérszegénységben szenvedő betegeknél, klinikai szempontból jótékony hatású és költséghatékony”.

Az előző cikkben említett gyermekek, akik Isten iránti hűségüknek tekintették a vér elutasítását, így az életük feláldozását is, sajnálatos módon nem láthatták át ezt az ellentmondást, hiszen még koruknál fogva nem voltak erre képesek. De mi történik azokkal, akik megérték a felnőttkort és felülbírálták álláspontjukat a vérrel kapcsolatban?  

 

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr7214145599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.