Fred és Raymond Franz – a Vezető Testület akcióba lendül: megreformálják a kiközösítés „elrendezését”
2018. április 10. írta: t.csilla

Fred és Raymond Franz – a Vezető Testület akcióba lendül: megreformálják a kiközösítés „elrendezését”

A vonakodó hitehagyott 23. rész

Knorr halála után az elnöki posztot Frederick Franz örökölte. Fred 1893-ban született Covingtonban, a középiskolai tanulmányai befejeztével 1911-ben, a Cincinnati Egyetem bölcsészkarán tanult egy darabig. Lelkész akart lenni, ezért képezte magát a bibliai görög nyelvben. Az egyetemen jó eredményt ért el, így egy ösztöndíjjal lehetővé vált számára, hogy Oxfordba kerülhessen. Ő ezzel azonban nem élt, mert időközben megismerte a bibliakutatókat, így az egyházat otthagyva 1913-ban megkeresztelkedett, de csak 1920-ban vált a bételcsalád tagjává (részletek a Hirdetők könyv 111. oldalán) Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a 12 évvel fiatalabb Knorr, aki csak 1923-ban keresztelkedett meg (éppen Franz aszisztálásával), és aki még ugyanabban az évben a Bételbe került, akkor elképzelhető Franz csalódottsága, amikor a megüresedett elnöki pozícióra Knorr került 1942-ben és nem ő. De úgy tűnik emiatt kifejezetten nem panaszkodott, hiszen Knorr szerepe inkább szervezői és adminisztratív volt, a szellemi üzemanyag elsősorban tőle származott.

Raymond Franz, aki Fred unokaöccse volt és szintén tagja a Vezető Testületnek, a 70-es évek vége felé kezdett kiábrándulni az egyre jobban „mitoszokat fenntartó, rábeszélő és realitást nélkülöző” szervezeti vezetésből. Bár komoly kételyek gyötörték (elsősorban az 1914-es dátummal és a mennyei reménységgel kapcsolatban), nem kezdett felkelést az Őrtorony ellen, hanem támogatta azt amennyire lelkiismerete megengedte számára. Kételyeiről csak kevés embernek tudott hangot adni. Ray további kételyei voltak: a vérkérdés, az ie. 607-es dátum, a Biblia önálló, imateljes olvasása stb. Ezeknek hangot adott a VT gyűlésein és magánbeszélgetései során is, és kb 60%-os támogatottságot élvezett.

Richard E. Kelly írása a témában: http://insidethewatchtower.com/governing-body/a-sinister-start-for-the-governing-body/

1979-re Ray, feleségével Cynthiával együtt eldöntötte, hogy elhagyják a főhivatalt egészségügyi okokra hivatkozva. Egy lakókocsiban laktak egy darabig, egy Peter Gregerson nevű Tanú üzletember telkén, cserébe fizikai munkákat végeztek a lakhatásért. Összes vagyonuk 600 dollár és egy hét éves autó volt. Az volt az elképzelésük, hogy keresnek valami állandó lakhatást, és megélhetési forrást arra az esetre, ha véglegesen elhagynák a Bételt.

raymond_es_cynthia_1964.PNG

Raymond és Cynthia 1964-ben.....

Mindeközben Brooklynban kérdezősködések és tisztogatások kezdődtek el, mégpedig inkvizíciós stílusban. Két VT tag, Lloyd barry és Jack Barr feltételezett hitehagyó tanítók iránt kezdtek kutakodni. Szisztematikusan körülvették Ray közeli ismerőseit, és vagy azt várták tőlük, hogy ismerjék be a hitehagyást saját maguk  vagy nevezzenek meg valakit, akit ismernek. Ezen események közepette, Albert Schroeder  telefonált Ray-nak, és egy kedélyesnek tűnő beszélgetés közepette visszainvitálta a Bételbe, ahol két nap múlva a VT elé került és egy kivizsgálásnak kellett alávetnie magát. Kérdésekre kellett válaszolnia, de a testület nem tudta kiközösíteni, ezért felajánlották neki, hogy mondjon le, amit Ray elfogadott. Különleges úttörőkké akarták őt és feleségét tenni, ami ellátással és lakhatással járt volna egy bizonyos óraszám eltöltése fejében a prédikálómunkában. A Franz házaspár elutasította ezt, és visszamentek ideiglenes szállásukra. Kis idő múlva egy utazó szolga az egyik helyi vénnel együtt barátságosnak tűnő látogatást tett Franzék barátjánál, szállás- és munkaadójánál, Peter Gregersonnál. A látogatók kérdései Peter Őrtorony tanok iránti elkötelezettségére irányultak, de nem találtak akkor semmi kivetnivalót. Ennek ellenére később mégis további találkozókra invitálták, amit ő megtagadott, és inkább elhatárolta magát a szervezettől.

Hogyan közvetítik a mai Tanúknak a 1980-ban kezdődő, elsősorban Raymond Franz-ra irányuló boszorkányüldözéseket?

A Hirdetők könyv a 111. oldalon így ír erről:

„Egy másik helyzetet is figyelembe kellett venni. 1980-ban több személy, aki néhány évig részt vett Jehova Tanúi tevékenységében — köztük olyanok is, akik kiemelkedően szolgáltak a szervezetben — különböző módokon megpróbált széthúzást előidézni, és ellenállást szítani Jehova Tanúi munkája ellen. Hogy felvértezzék Jehova népét e hitehagyó befolyás ellen, Az Őrtoronyban ilyen cikkek láttak napvilágot: „Maradjatok »szilárdak a hitben«!” (1981/3 [1980. aug. 1., ang.]), „Feltűnés nélkül ártalmas szektákat fognak bevezetni” (1984/6 [1983. szept. 15., ang.]), „Vessétek el a hittagadást, ragaszkodjatok az igazsághoz!” (1983/19 [1983. ápr. 1., ang.]) és a „Jöjjön el a te Királyságod!” című könyv (1981) pedig azt a valóságot hangsúlyozta, hogy a Királyság ideje elérkezett, mivel 1914-ben létrejött az egekben. A Vezető Testület nem engedte, hogy a szembeszegülők erőfeszítései eltérítsék Jehova Tanúit elsődleges céljuktól — Isten Királyságának a hirdetésétől!”

Raymond Franz neve a mai Tanúk előtt, már akik csak és kizárólag a szervezeti kiadványokra támaszkodnak, ismeretlen. Érdekes módon a 2017-ben megjelent „Magyarországi Jehova Tanúi Egyház történelme – a kezdetektől napjainkig című könyv (melyet leginkább a Tanúk finanszíroztak és az ő szájízük szerint adtak ki) a 33. oldalon megemlíti:

„...[Frederick Franz] ...elnöksége alatt következett be a mozgalom egyik legsúlyosabb krízise. Unokaöccse, Raymond Franz (1922-2010) kifogásolta a Tanúk viselkedésének bizonyos elemeit. Válaszképpen 1981-ben kizárták a mozgalomból. Erre ő két könyvben (Lelkiismereti válság és A keresztény szabadság keresése) írta le a vezető testület belső működési mechanizmusait”

Ray könyvének magyar (kalóz) fordítása innen letölthető:  

https://www.scribd.com/document/338909011/coc-170207

Az akkori adott körülmények között Peter Gregerson döntése elég bölcsnek bizonyult, mivel abban az időben még különbség volt egy „elkülönült” vagy „kiközösített” személy státuszában és a vele való bánásmódban (lásd bekeretezett részt). De ha azt hitte Gregerson, hogy megúszhatja a saját személyes inkvizícióját az Őrtornyon belül, akkor bizony tévedett, mert csupán féléven belül megjelent egy cikk az Őrtoronyban (1981 szeptember 15-i szám, később részletesebben szó lesz róla), mely először tárta fel, hogy egy kiközösített és egy elkülönült személyt ugyanabban a bánásmódban kell részesíteni.

Kiközösített az a személy, aki valamilyen „helytelenséget” (itt a gyülekezet definíciója szerinti helytelenséget kell érteni) követett el, és nem tanusít megbánást (ez alatt szintén a gyülekezet elfogadott „megbánásra utaló jeleket” veszik figyelembe). Ebben az esetben a gyülekezet minden tagjának (még ha családtagjai is) el kell határolódnia tőle, nem tarthatnak vele kapcsolatot.

Elkülönült az a személy, aki akármilyen ok végett elhatárolja magát Jehova Tanúitól, nem kíván többé a gyülekezet tagja lenni, nem ért egyet a tanokkal, ezért önként kijelentést tesz a tagsága megszüntetéséről. Egy ilyen személy még 1982 előtt még kapcsolatot tarthatott rokonokkal, barátokkal, de 1982 után már ugyanúgy kellett kezelni, mintha kikizösített lenne.

Mivel Ray-t nem tudták kizárni az Őrtorony elleni lázítás vagy hitehagyás vádjával, ahogyan erre korábban kisérletet tettek, így azért zárták ki, mert együtt evett egy elkülönült személlyel (Gregerson-nal). Hogy volt-e közvetlen kapcsolat a belső szabályrendszer hirtelen megváltoztatása, és a Raymond-tól való „írásszerinti” megszabadulás vágya között, azt csak találgatni lehet...  És mivel szükség volt két tanúra is az eljárás lefolytatásához, így azt is előállítottak. Az egyik tanú megerősítette, hogy Franz és Gregerson együtt étkeztek még az „új világosságot” tartalmazó Őrtorony megjelent volna (szeptember 15.), ami tanuvallomás ennélfogva teljesen lényegtelennek számít. Míg egy másik tanú, egy hölgy, aki ugyanezt tanusította, de a kérdéses cikk megjelenése után. A hölgy egyébként úgy tudott tanúja lenni az eseménynek, hogy ő maga is jelent volt, ami „bűnt” aztán mélyen megbánt. Ray tehát 43 évi főhivatali szolgálat után triviális okokra hivatkozva egy darab tanú előállításával, nagy sietve lett eltávolítva, mindenféle tárgyalás, vagy kegyelem nélkül. (Azt hiszem ezt sokan mások is tapasztalhattuk, hogy ha valakitől meg akarnak szabadulni, akkor milyen messzire képesek elmenni a szervezet mai képviselői, hogy találjanak valami „hibát”....így tehát nyugodtan hitelt adhatunk – én legalábbis – Ray beszámolójának, melyre Lloyd maga is hivatkozik.)

raymond_cynthia_2009.PNG

...és 2009-ben az 50. házassági évfordulójukon.
(Képek forrása: http://www.commentarypress.com/) 

Ez volt tehát az újonnan alakult VT első közös akciója (még fogja néhány hasonló követni), mely nem volt mentes a fondorlattól, képmutatástól, spicliskedésektől és úgy álatlában véve a hatalom megőrzésére irányult, és korántsem a legkisebb mértékben sem szolgálta a „megfegyelmezni kívánt” személy érdekeit, és ez volt az a "hithű tett, amire a Hirdetők könyv akként utal, hogy "a Vezető Testület nem engedte, hogy a szembeszegülők erőfeszítései eltérítsék Jehova Tanúit elsődleges céljuktól — Isten Királyságának a hirdetésétől"!

Az a felfuvalkodott és mérhetetlen ostobaság, ami jellemezte például Rutherford-ot is a Moyle-ügy kapcsán, ebben az esetben is megmutatkozott a „hű és bölcs” csoport tagjainál, hiszen ezzel az aljas és igazságtalan eljárással szereztek maguknak egy „ellenséget”. Jóllehet Ray nem értett egyet sok mindennel, aminek hangot is adott, de nem tekintette magát hitetlennek, sőt a szervezet lojális támogatójának, de nem bábjának. Ha Őrtoronyék megfogadták volna a bölcs mondást, miszerint „tartsd a barátaidat közel, és az ellenségeidet még ennél is közelebb” (biztosan találtak volna erre bibliai idézeteket is, ha nagyon akartak volna, Péld 16:7 és Máté 5:44, hogy csak kettőt említsek), akkor hagyták volna, hogy Ray tisztes öregkorban élhessen, de ez nem így történt. Ehelyett egy olyan eljárást vezettek be, amely azóta is érvényben van a mai Tanúknál, egy kegyetlen, családromboló „elrendezés”, ami lehetővé teszi, hogy az Őrtorony megvédje ideológiai határait, fenntartsa szellemi vezetésbeli kizárólagos és egyeduralmát, függetlenül annak következményeitől. Az árat az egyszerű – és naív – tagnak kell majd megfizetnie. 

De ki tudja, talán Raymond soha nem írta volna meg könyveit, melyek részletes bepillantást engednek a vezetők döntésmechanizmusába, és melyek mind a mai napig szálkák az Őrtorony szemében. Egyúttal ezek az 1980-1981-es változások letették az alapját egy olyan írányító testületnek, melyben senki nem mer ellentmondani a többségnek, vagy kiállni a maga igazáért, vagyis a következő jelöltnek egy valódi bólogatójánosnak kell lennie minden tekintetben. Tényleg így történt ez? Milyen utódokat sikerült Raymond kizárása után ebbe az elit körbe beválasztani?

 

Forrás:

Lloyd Evans: The Reluctant Apostate

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://blogjt.blog.hu/api/trackback/id/tr713801686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jónás_ 2018.05.04. 18:12:11

Az a bizonyos "kalózfordítás" linkje nem jó helyre visz. Működik a scribd oldalon, de csak, ha másoljátok a linket. Csilla, ha javítod, a hsz-t is törölheted.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2018.05.04. 18:28:15

@Jónás_: Nem tudom mi történt, valamit elkevertem. Most elvileg működnie kell.